A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 45. szám - Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában. 2. [r.]

378 lesznek fogadva, vagy pedig ellentmondással megtámadva. Bízvást mondható, hogy a fizetési meghagyások 997o-a ily módon hatálytalanná fog válni, s a bíróságoknak tengernyi sok munkája fog majd akadni, mely teljesen kárba vész. Egyedüli haszna lesz ezen intézményből a végrehajtóknak, illetve körjegyzőknek, a kik a kézbesítéssel meg lesznek bizva és ezért minden egyes esetben 30 kr. kézbesítési díjjal jutalmazva. Hogy azonban ugy alperes, mint felpetes ebből kárt ne valljanak, — ellenérték gyanánt az ügyvédi közbenjárás oly díjazásban részesül, mely az ügyvédi működést majdnem lehetetlenné teszi. Mert 50 kr.-tól 3 frtig terjedő ügyvédi díj, utóbbi 200 frtot felülhaladó ügyeknél, — nem elegendő még arra sem, hogy az ügyvédi regié fedeztessék. A fizetési meghagyásokkal egyáltalában furcsán vagyunk. Külföldön, a hol ezek be vannak hozva, azt tapasztaljuk, hogy a fizetési meghagyások száma nem emelkedőben, sőt apadóban van, — a mi arra enged következtetni, hogy vagy magában ez intézményben rejlik a hiba, vagy pedig annak szüksége nem oly szembeötlő, hogy ezt nálunk is utánozni kelljen. A kézbesítő kétségkívül, a mi egyébiránt kötelességévé is van téve, fel fogja világosítani a késedelmes adóst, hogy rajta múlik a fizetési meghagyás el nem fogadása által, vagy pedig ellentmondásával felperes fellépését hatálytalanná tenni. Jó szóért, vagy pedig más argumentum fejében hetekig, vagy hónapokig fogja visszatartani az ügydarabot és a türelmetlen felperes hónapok múlva fog csak juthatni azon helyzetbe, hogy okulva a tapasztaltakon, keresettel lépjen fel. Qui habét tcmpus, habét vitám. Az alpereseknek amúgy is rendkívül kedvező törvényhozásunk ezen intézménynyel zárkövét rakná le a kereskedelmi forgalmat megbénító és a külföld előtti hitelünket megsemmisítő intézményeinek. Boldog ország, a melybe majd seregleni fognak a született alperesek mint holmi újonnan felfedezett Eldoradoba! A kézbesítésnél a posta utján való kézbesítés módja teljesen ki van zárva. Pedig olcsóbb és megbízhatóbb kézbesítői intézményt nem is képzelhetünk. Csak azt kellene törvényhozásilag megállapítani, hogy senki a saját kezéhez való kézbesítés elfogadását meg nem tagadhatja, a mint ez Ausztriában régóta be van hozva. Az ügyvédi díjak tekintetében a kereskedelmi és váltótörvényszéknél régóta dívó skálán alul menni semmiféle ratióval nem bír. Ne felejtsük, hogy a tisztességes ügyvéd rendszerint egyszerűbb pereknél külön honoráriumot nem szokott kikötni, hanem a részére biróilag megítélt perköltséggel beér. Az újabb, teljesen indokolatlan díj-skála közvetlen eredménye tehát az volna, hogy minden üsrved kénytelen-kelletlenül quota-litis-t igényelne, a mit ezen javaslat szerzője kétségkívül nem szándék^- Hogy milyen visszahatással lenne ez a perlekedésre egyáltalában és talán még a kincstár bélyegjövedelmére — ezt olvasóink előtt fejtegetni felesleges. Az ügyvéd ebbeli fellépése azonban annál jogosultabb lenne, mert a társadalom igényeinek megfelelni, nagymérvű kötelezettségeinek eleget tenni csak ily módon volna képes. Nem csekély meglepetést nyújt a bagatell eljárásra vonatkozó új tervezet is. Itt a fizetési meghagyás obligatorius jellegű. A kézbesítő egyúttal békebiró jelleget ölt, a ki a fizetés-meghagyás kézbesítése előtt a feleket egyeztetés céljából maga elé idézi és a fizetési meghagyást azon esetre, ha felperes ezen egyeztetésre meg nem jelennék, kézbesitetlenül visszaküldi. A kézbesítő mint békéltető, — ez valóságos unicum és homéri kacajt szülhetne, ha ily nóvumok mellett egyáltalában lenne kedvünk még kacagni is. Egyszerű kézbesítésnél egyszeri, békéltetésnél kétszeri kézbesítési díj jár a békéltetőnek. Kételkedik-e valaki, hogy ez utóbbi minden áron békéltetni fog? A kézbesítőkről, a mint látjuk, gondoskodva van. Az e részbeni nagy munka felett a tervezet teljesen megfeledkezik az ügyvédekről bagatell eljárásukban; sem a fizetési meghagyásért, sem az esetleges tárgyalásért ez utóbbit díj nem illetheti. Végrehajtás és árverésnéli közbenjárásért ellenben az ügyvéd 50 kr.-tól 1 frtig terjedhető díjat igényelhet. Valóban szégyenpír futja cl arcunkat, midőn az ügyvédi munkának és vele karöltve járó időmulasztásnak ily módoni lealacsonyitását épen a legmagasabb helyen tapasztaljuk. Vájjon kinek tesznek szolgálatot az ilyen, csakis a papírkosárnak való munkával, az ilyen halva született, csakis indignatiót keltő tervezetekkel? Mintsem hogy az ilyen tervezet tői vényerőre váljék, lemondunk minden has Miirányú reform-munkáról és elébe helyezzük a sivár jelent a kecsegtető jövőnek. Dr. Révai Lajos. Az ügyészi ügykezelés egyszerűsítése és az eddig az ügyészségek utján behajtott bírságpénzek és rabtartási költségeknek administrativ uton a közadók módjára való behajtása tárgyában az igazságügyi minisztérium részéről legközelebb egy enquéte lesz egybehiva, melyben a főügyészség, két vidéki ügyész, a pénzügymisztérium és az államszámvevőszék egy-egy tagja fognak résztvenni. Az ügyészségek ügymenetének egyszerűsítését a törvényszékek ügymenetének egyszerűsítése fogja követni, ürömmel üdvözöljük ezen mozgalmat, mely ugy az ügyészek, mint a törvényszéki elnökök teendői sorából azon chablon-munkát kiküszöbölendi, mely egyszerű számtiszt által is elvégezhető és a számtalan kimutatást is megnyirbálandja, melyek eddigelé nemcsak szellemölő meddő munkát okoztak, de köznevetség és megbotránkozás tárgyát is képezték. \ Nézetek a büntetőtörvény módosítása tárgyában." Irta : dr. MÓRÉ PÁL, lugosi k;r. tszéki biró. (Második közlemény.) Vájjon igazságos volna-e a törvény ez értelembeni módosítása? Nem akarom e thema fölött a szíves olvasót elméleti fejtegetésekkel terhelni, csak a következőkre legyen szabad utalnom : Felsőbíróságaink gyakorlata következetesen oda működik, hogy minél több garancia állittassék fel a végből, hogy csak a valóban bűnösök ítéltessenek el és csak az rovassék terhükre, a mit valóban elkövettek és a miről valóban tudomások volt. Erre törekszik a lehetőség szerint bűnvádi eljárási javaslatunk, valamint arra, hogy a vádlottnak a védekezés minél könnyebbé tétessék. Miilőn ezen irány mindinkább dominálóvá válik, szaporodik a felmentő Ítéletek száma, fogynak aránylag a büntetést kirovó Ítéletek. A marasztaló és felmentő határozatok arányának ilyetén változását még inkább előidézi azon körülmény, hogy a tagadás mindinkább e 1 h a r a p ó d z i k. Kétségtelen, hogy az ügydöntő határozatok közt a büntető Ítéletek százaléka csökken. A büntetés mértékének kiszabását illetőleg megemlítendő e helyütt, hogy most már általánossá vált azon elv alkalmazása, hogy pusztán azon körülmény, miszerint valaki még büntetve nem volt, enyhítő körülményül vétetik; a beismerés enyhitő nyomatéka most már nagyobb súlylyal bir, mint azelőtt s több o'y enyhitő körülmény jön tekintetbe, a mi az előtt ilyet nem képezett. A mi pedig a büntetés végrehajtását illeti, az igazságügyminiszter ur emlékezetes beszédjében egyik legsürgősebb feladatául jelenté ki börtönügyi bajaink megszüntetését. Ha már most Ítélkezésünk lehetőén kedvező a vádlottakra nézve — s valóban törekednünk is kell a lehető humanizmusra a vádlottak irányában is, — az igazság követelménye az, hogy a minden kétséget kizárólagos bűnösök — és pedig a veszélyesebb, valamint az érettebb megfontolással eljáró bűnösök — hosszabb idejű szabadságvesztésbüntetésre ítéltessenek, mint eddig. Hogy Nyugot-Európ i törvényhozói sokkal magasabb büntetési tételeke't statuáltak, mint mi, ezen körülmény is arra mutat, hogy egyikmásik büntetési tétel felemelése épen nem ellenkeznék az igazság követelményeivel. * Elűző közlemény a »Jog« 43. számában.