A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 42. szám - A bírósági végrehajtói intézmény reformjához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 42. számához. Budapest, 1889. október 20-án. Köztörvényi ügyekben. A kir. Curia teljes ülési döntvényei. (Polgári ügyekben.) 45. szám. Telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása miatt kért törlés elrendelhető-e, ha az előjegyzést nyert hitelező a törlés iránti kérőim/ beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg, az adós illen fizetés iránti keresetét bead-ta ? (6,807)P. 8S2> 7Hlp- 8S8 és SJ/o/P. 8Sp. számokhoz.) Határozat: A telekkönyvi igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnek megtagadásúra okul nem szolgálhat az, hogy az előjegyzést nyert fél a törlés iránti kérvény beadása után, de a kérvény következtében kitűzött tárgyalást megelőzőleg igazolási keresetét beadta. Indokok: Az igazolási kereset beadásának idejét, annak elfogadását és az igazolás elmulasztása alapján kért elöjeg)zés kitörlése iránti eljárást az 1885. évi december 15-én kelt rendeletnek 96—99. §-ai szabályozzák. Ezek tartalma szerint az igazolási kereset, hogy az előjegyzési kérvény benyújtása időpontjára visszaható hatálylval birjon, rendszerint 14 nap alatt íilletöleg a most érvényben levő törvénykezési rendtartás alapján kifejlett gyakorlat szerint lő nap alatt), vagy a mennyiben a határidő meghosszabbítva lett, azon napon nyújtandó be, melyen a meghosszabbítás lejár. E határidő lejárta után is elfogadandó ugyan az igazolási kereset, de csak az esetben, ha az legkésőbb a kitörlési kérvény benyújtása napján adatott be. Hogy a telekkönyvi rendelet fentidézett szakaszai igy s nem máskép értelmezendők, nyilvánvaló azok szószerinti tartalmából, különösen pedig a 99. §. második bekezdéséből, mely kimondja, hogy az igazolási keresetnek a határidő eltelte után való elfogadására nézve az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartás 100. § ának határozatai érvényesek. Ezek szerint pedig a perirat, ugy a zárlat és tilalom igazolása iránti beadványok addig fogadhatók el, mig az ellenfél az iratok becsomózása, illetőleg a tilalom vagy zárlat feloldása iránt nem folyamodott. Az 1852-iki ideiglenes polgári perrendtartásnak imént idézett rendelkezése ugyan már hatálylyal nem bir, minthogy a helyett az átmeneti intézkedések tárgyában 1869. március 30-án kiadott igazságügyminiszteri rendelet XIX. cikkének 4. pontja szerint az 1868 : LIV. t.-c. szabályai alkalmazandók, de ennek a törvénynek 147. §-a is lényegileg azzal egyező értelemben rendelkezik, midőn kimondja, hogy ha az egyik fél az ügynek itélethozás alá terjesztését kérte, a pertárnok a periratot többé el nem fogadhatja. Ezekből önként folyik, hogy az igazolási határidő elmulasztása alapján kért törlésnél a törlési kérvény beadásának napja lévén irányadó, ennek beadása után, habár a kitűzött tárgyalást megelőzőleg beadott igazolási kereset — mint elkésetten beadott — a kitörlés elrendelésének akadályául nem szolgálhat. De ha még ezek után is kétség foroghatna fenn az 1855. december 15-diki rendelet fentidézett szakaszainak ilyetén értelmezése iránt, eloszlatná azt az 1870. évi február 5-én kiadott telekkönyvi rendtartás 99. §-a, mely határozottan kimondja, hogy az igazolási kereset esak addig fogadható el, mig a törlési kérvény be nem adatott. Igaz ugyan, hogy ez utóbbi telekkönyvi rendtartás egyedül az ország erdélyi részei számára adatott ki, minthogy azonban a telekkönyvek vezetésére vonatkozólag mindkét rendtartás lényegileg egyező intézkedéseket tartalmaz, feltételezni kell, hogy előjegyzés kitörlése kérdésében is egyöntetű eljárást célzott megállapítani. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. évi september hó 13-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi október hó 11-én tartott teljes ülésben. Midőn a kezes jótállását egy különösen megjelölt hagyománynak fizetési alapul való lekötésére szorította, mely a kereset megindításakor reá még nem szállott át, e körülmény — szemben a követelés esedékességével — nem a kereseti jog megnyíltára s illetve a kereset időelöttiségére, hanem csak a kielégítés módozatainak birói megállapítására lehet befolyással. A budapesti kir. törvényszék: Első-, másod-, harmad, negyed-, hatod- és hetedrundü alperesek elleni keresetével, mint időelőttivel elutasittatik. Indokok: Felperes kereseti követelése az A. alatti okiraton alapul s ebből folyólag perli alpereseket, mint az egyenesen kötelezett anyjuk örököseit s perli őket, mint jótállókat is; azonban alpereseknek örökösi minőségükben leendő marasztaltatásuk iránt előterjesztett kérelmétől válaszában felperes elállván, felek között egyedül megbírálandó a jótállói jogviszony. A mint a követelés az egyenes adós ellenében lejárt s az kötelezettségének eleget tenni nem tudott, rendszerint beáll a jótállok fizetési kötelezettsége is. Ez az eset jelenleg már bekövetkezett s ekként a jótálló alperesek fizetési kötelez ettségük ideje szintén beállott volna. Ugy de felek viszonyait nemcsak az általános jogszabályok, de mennyiben azok mellett megállanak, a külön szerződések feltételei és pedig első sorban rendezik. Alperesek örökösi minősége a fentiek szerint elesvén, jótállási alapul, miután nagyapai hagyomány marad, felperes kielégítést tehát csakis abból követelhet. Hogy pedig ezen hagyományt alperesek az A. alatti okiratban nem szándékoztak tulajdonul felperesre átruházni, az kitűnik az egész okirat szelleméből, mely szerint akaratuk a kereseti követelést kifizetni s illetőleg máshelyt azt kiegyenlíteni, de főleg kitűnik az A. alatti okirat végpontjában foglalt intézkedésből s ennek kifejezést ad maga felperes is keresetlevelében, hol a hagyományból leendő kielégittetését kéri. Es igy felperes követelésének a jótállók irányában esedékességére nézve a követelésnek nem az egyenes adós irányában lejárta, de a fedezetet képező követelés lejárta a mérvadó, mert azt maguk a jótállók is csak akkor követelhetik, abból tehát felperest előbb ki sem elégíthetik. Már pedig a 2j. alatti okirat, de felperes beismerése szerint is a fedezetül szolgáló hagyomány még addig le nem járt s lejárata egyáltalán bizonytalan, a fent előadottak folytán nincs tehát felperesnek alperesek irányában ez idő szerint lejárt követelése, miért is őt a hatodrendü alperes részéről elkésetten és igy az 1881 : LIX. t.-c. 16. §-a értelméhez képest figyelembe sem vehető illetőségi kifogások mellőzése mellett keresetével elutasítani kellett. (1887. május hó 17-én 12,891. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes a per folyamán azt vitatja, hogy az A. alatti adóslevél értelmében, az azt aláirt alperesek a néhai nagyatyjukról ennek végrendelete következtében reájuk szállott s a budapesti »a nagy Kristófhoz« címzett reáljogú gyógyszertárt terhelő 50,400 frt hagyományukat, az emiitett adóslevél szerinti követelés erejéig felperesre átruházták. Ily átruházás esetén pedig az állítólag átruházott hagyományi részre nézve felperest több jog nem illetheti,' mint mennyivel arra alperesek birnak, kik a hagyományt csakis az ellenirat mellett 3 /. alatt másolatban felmutatott, azonban felperes által annak tartalmára nézve kétségbe nem vont családi szerződés értelmében, az abban meghatározott feltételek valamelyikének bekövetkezte esetén, kaphatják birtokukba, mely feltételeknek azonban még egyike sem következett be, ez okból tehát felperesnek, mint alperesek állítólagos jogutódjának ama hagyományi összegből való kielégittetésére irányzott keresete ezúttal még időelőtti, ugyanez okból nem képezheti elbírálás tárgyát az