A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 42. szám - A bírósági végrehajtói intézmény reformjához

_ A J közjegyzők egy részénél azou kérdésre nézve, vájjon a váltó-óvás törvény szerint hol veendő fel? Pedig nem a váltótörvényben van a hiba, mert az világos és szabatos. Klasszikus rövidségíí, de kimerítő rendelkezéseinek bő magyarázatát pedi.; megadta már a magyar felsőbb bíróság judica túrája. A váltó-óvás felvételét illetőleg a váltótörvény egészen észszerűen és a váltó lényegéből folyólag ugy rendelkezik, hogy a váltó ott óvatalaudó, a hol az intézvényezett a váltó kifizetését az elfogadás alkalmával ígérte. Ha tehát a váltó telepitett, a fizetés a telep helyén teljesítendő és ott veendő fel az óvás is és pedig a telelepesnél, ha olyan meg van nevezve; ellenkező esetben szintén a telep helyén, de az elfogadó ellenében. T e 1 e p i t e 11 a váltó akkor, ha a fizetés helye különbözik az intézvenyezettuek magán a váltón kitett lakhelyétől. A distantia loci fogalmát a judicatura ugy magyarázza, hogy a hely különbsége alatt nem a lakás vagy üzleti helyiség, hanem a politikai község különbsége értendő. Ha a váltó n e m telepitett, ugy fizetési helynek az intézvényezett lakhelye és pedig, ha az a váltón másként meghatározva nincs, az ö üzleti helyisége avagy lakása tekintetik. Nincs azonban kizárva az, hogy az intézvényezett a fizetést ugyanazon községben, de nem saját lakásán, hanem más meghatározott helyiségben, például valamely pénzintézet helyiségében ígéri. Ilyen esetben tehát az óvás ezen pénzintézet helyiségében is vehető fel törvényesen, még pedig azért, mert az intézvényezett ezen helyen Ígérte a váltó kifizetését. Dr. Hamvai kartárs urnák tehát igaza van, midőn azt állítja, hogy azon váltó, melyen fizetési hely gyanánt oly pénzintézet van megnevezve, mely ugyanazon községben létezik, mint a hol az intézvényezettnek magán a váltón kitett lakhelye van, nem képez telepitett váltót. De téved dr. Hamvai kartárs ur és téved dr. K a bdebo kir. közjegyző ur is, a midőn azt hiszik, hogy szabálytalanságot követett el azon kir. közjegyző, a ki az említett váltót fizetés végett a pénzintézetnél mutatta be és ott az elfogadó ellenében óvatolta. Ellenkezőleg, emiitett kir. közjegyző egészen helyesen járt el! Sőt a pénzintézeteknél bevett szokás, hogy a nem telepitett váltók is ugy állittattnak ki. hogy fizetési hely gyanánt saját üzleti helyiségük jelöltetik ki. Hogy pedig ezen eljárás nem ellenkezik a váltótörvénynyel, ezt elismeri a magyar judicatura is, a mennyiben a kir. Curia már 1879. évi december hó 10-én hozott döutvénvében kimondotta, hogy »ha a váltón kijelölt fizetési hely az intézvényezett lakhelyétől nem különbözik, a váltót telepitettnek s igy azon megnevezett személyt, a kinél a fizetés teljesítendő, telepesnek nem tekinthetni ugyan, azonban az ilyen személynél felvett óvás mégis alkalmasnak veendő a viszkereseti jog fentartására«. És ez a felsőbb bíróságok állandó gyakorlata jelenleg is. Dr. Blaskb Lajos ügyved Lúgoson. . s M fi A »Tog« 37. számában dr. Hamvai I.ajos, a 40. számban pedig dr. K a b d e b o Ferencz urak foglalkoznak azon esettel, midiin a váltón u. n. telepesként oly személy van kijelölve, ki az intézvényezettel ugyanazon helységben lakik. Mindketten arra a coriclusióra jutnak, hogy az ily kijelölés nem tekinthető telepítésnek, s az óvás az elfogadónál történt bemutatás által vehető csak fel helyesen. Teljesen osztom mindkét cikkíró ur nézetét, mert az a törvényen alapszik. Sajnos azonban, hogy bírósagaink állandóan ellenkező gyakorlatot követnek. 1886. évben egyik ügyfelein érdekében négyrendbeli som" más végzés ellen adtam be kifogásokat azon az alapon, hogy a kereseti váltókon az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely kijelölve nincs, tehát a váltó-óvást nem a »telepesként« kijelölt, ugyanazon helységbeli pénzintézetnél, hanem az elfogadónál kellett volna felvenni s minthogy az nem történt, ügyfelem (mint forgató) ellen váltókeresetnek helye nincs. Az ügy teljes megvilágítása céljából megjegyzem, hogy az intézvény es fizetési hely következőkép volt kitéve: »N. N. úrra Miskolcon, fizetendő Miskolcon a miskolci takarékpénztárnál*. Az óvás pedig igy szólt: » . . . megkerestetvén az iránt, hogy a váltót a miskolci takarékpénztárnál, hol a váltó telepítve van, fizetés végett bemutassam, . . . Fuhrraan János vezérigazgatónak bemutattam . . . stb.« O a. 357 Mind a négy ügyben egyenlő ítéletet hozott a miskolci törvényszék, — elvetette a kifogásokat s fentartotta hatályukban a sommás végzéseket. Valamennyi ügy megfordult a kir. táblán, egyik a Curián is s az elsőbiróság ítéletei mindenütt hulybenhagyattak. Ide iktatom egyik ügyben a három fórum egybehangzó ítéleteinek indokait : A miskolci törvényszék 8,337/v.886. sz. a.; »Habár a fizetési hely az intézvényezett lakhelyétől nem különbözik és igy a kereseti váltó telepitettnek nem tekinthető, mindazonáltal — minthogy a kereseti váltón a miskolci takarékpénztár van oly személynek kitüntetve, kinél a fizetés teljesítendő lett volna — a kereseti váltónak a miskolci takarékpénztárnál történt bemutatása helyesen eszközöltetett.« stb. A budapesti kir. ítélő tábla 5/v. 1887. sz. a. : »Tekintve, hogy a váltótörvény szelleme ki nem zárja és azért a váltószerződésre lépő felek a nem telepitett váltóra nézve is megállapodhatnak az iránt, hogy az intézvényezettől különböző egy harmadik személyt jelöljenek ki, — ki által, illetve kinél a fizetés lesz teljesítendő - tekintve, hogy ez esetben a miskolci takarékpénztár jogi személy az elsőbiróság által kifejtettek alapján ilyenül tartandó, minélfogva a kereseti váltónak fizetés végett az intézvényezett helyett a miskolci takarékpénztárnál bemutatása törvényszerűen (?) történt: a kir. tábla az elsőbiróság ítéletét annak indokainál fogva helybenhagyja.* stb A k i r. Curia 918/1887. sz. a.: »A beperesitett váltón az intézvényezett lakhelvétől külön-bözö fizetési hely kijelölve nem lévén, az t e 1 epitett váltónakav. t. 24. §. szerintnemtek inthető és habár a nem telepitett váltó fizetés végett rendszerint a váltóelfogadónál mutatandó be s óvatolandó, de a váltótörvény nem gátolja a váltószerződésre lépő feleket azon jogukban, hogy közös megállapodással egy harmadik személyt jelölhessenek ki, ki által — avagy, a mi váltóügyleteknél egyértelmű — kinél a fizetés teljesítendő, ily esetben pedig a dolog természetéből folyik, hogy a váltóbirtokos visszkereseti jogának fentartása végett eleget tesz törvényszerű kötelezettségének, ha az ily váltót fizetés végett a fizetés teljesitőkép egyetértöleg elfogadott személynél mutatja be és a fizetésnek az által való megtagadását kellő időben felvett óvással igazolja. Minthogy a fenforgó esetben maga alperes sem állította azt, hogy a kereseti váltón látható azon megjelölés : »fizetendö a miskolci takarékpéuztárnál«, a váltószerződésre lépő feleknek közös megállapodása ellenére vezettetett volna a váltóra, következőleg felperes eleget tett törvényszerű kötelezettségének az által, hogy a kereseti váltót fizetés végett a fizetés-teljesitőkép cgyetértőleg elfogadott miskolci takarékpénztárnál mutatta be s vétette fel a/, óvást, mindezeknél fogva a másodbiróság ítélete helybenhagyandó volt.« Ki van tehát mondva, hogy nem telepitett váltót is lehet máshol óvatolni, mint az elfogadónál. Hogy én mindezek dacáia dr. Hamvai és dr. Kabdebo urak ellenkező nézeteit tartom helyesnek, ez onnan van, mert a törvény világos rendelkezése előttem nagyobb tekintélvlyel bír, mint bíróságainknak a törvénynyel ellenkező Ítéletei. Nézzük csak a váltótörvénynek az adott esetre vonatkozó határozmányait. A váltó telepitettnek csak akkor tekinthető, ha a/, intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van kijelölve (v. t. 24. § ). Telepitett váltóra vonatkozó óvás a telepesnél veendő fel (v. t. 43. §.), ha pedig telepes megnevezve nincs, a telep helyén az intézvényezettnél. Nem telepitett váltó mindenkor az intézvényezettnél, illetve elfogadónál óvatolandó, mert az intézvényezett neve azonos ama személyével vagy cégével, »m e 1 y által a fizetés t e 1 j e s i t e n d ő« (v. t. 3. §. 0. pont). Kétségtelen ugyanis, hogy az óvás az ellen veendő fel, ki a fizetést teljesiteui tartozik. A váltótörvény 3. §-ának 6. pontja imperative szól. E pont szerint a fizetés az intézvényezett által teljesítendő. Eltérésnek helye nincs. A közölt Ítéletek azon okoskodása tehát, hogy a »váltótörvény szelleme ki nem zárja*, vagy »a váltótörvény nem gátolja a váltószerződésre lépő feleket azon jogukban (?), hogy egy harmadik személyt jelölhessenek ki, a ki által a fizetés teljesítendő* — homlokegyenest ellenkezik a vt. 3. § ának ti. pontjával. De még akkor sem volna szabad ily elveket felállítani, ha a váltótörvény eme frappáns ellentétet nem tartalmazná. A váltótörvény a tisztán formalitásokon alapuló váltójogot olyannyira körülhatárolja, hogy azon tágítani nem szabad, belemagyarázni olyat, a mi benne nyíltan kifejezve nincs, nem lehet.