A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 42. szám - A bírósági végrehajtói intézmény reformjához

358 A JOG. Váltójogban nem beszélhetünk a törvény szelleméről kiterjesztő értelemben. Azt sem mondhatjuk, hogy mert a váltótörvény valamit ki nem zár, azért azt követhetnők is. Hiszen sok dolgot nem zár ki, sokban nem gátol a váltótörvény, de azért ezeknek váltójogi hatályt tulajdonítani még sem lehet. Ha tehát bíróságaink még a 3. §. 6. poutja ellenére is lehetőnek tartják, hogy egy harmadik személy jelöltessék ki, a ki az intézvényezett helyett a fizetést teljesiti, ez a felfogás akármilyen lehet, csak törvényes nem. Ha aztán — mint az általam adott esetekben — az a bizonyos harmadik személy, a ki a fizetést teljesítőnek vétetik, azonos a váltóbirtokos pénzintézettel, akkor olyan jogi absurdum fogadtatik el »törvényszerü«-nek, a mely ritkítja párját. Képzeljenek, uraim, váltószerződést, melyben ki van kötve, hogy az adósért a hitelező fogja a fizetést teljesíteni ; és ez a hitelező nem hogy fizetne, hanem óvatoltatja és perli a váltót. Hiszen ha elfogadjuk, hogy az intézvényezett helyett a takarékpénztár van fizetőként kijelölve, akkor a takarékpénztár (mint az intézvényezett helyettese) csak nem perelhet a saját lizetésmulasztása miatt s különösen nem perelheti az intézvényezettet is. Honnan vettév bíróságaink az általuk követett elvet, azt magam is szeretném tudni. Ismerünk a váltójogban személyeket, kik váltókapcsolatban állanak : kibocsátó, rendelvényes, intézvényezett, elfogadó, forgató, név becsülő, kezes. Ezeknek jogi állása praecizirozva van a törvényben. Ismerünk kétféle mellékszemélyt: a telepest és a gondviselőt. Ezekkel szemben a váltótörvény semmiféle jogot nem ad. De az a bizonyos »harmadik személy«, a ki az intézvényezett helyett fizetést teljesiteni volna hivatva, eddig az ismeretlenség homályában lakott, honnét a váltótörvényen ütött résen át látott napvilágot. Szeretem hinni, hogy ismét vissza fog térni ré^i hazájába, inert tudom, hogy sok baja volt a kir. Curiának, mig napfényre hozta. A kir. tábla sokáig hódolt a törvény világos rendelkezésének, de Ítéletei következetesen megváltoztatván, fel kellett adnia a szélmalomharcot. Valószinű tehát, hogy ha majd az ellenkező felfogás emberei lesznek a Curia birái, érvényt szereznek meggyőződésüknek és — a törvénynek. Célszerűségi szempontok lehettek irányadók a Curián, talán a pénzintézetek s az óvatoló személyek fáradozásainak kisebbítése. De ezek a szempontok nem menthetik a törvény mellőzését, melynek sértetlen alkalmazásáért mi, a bíróságok által oly kevésre becsült ügyvédek, bármely áramlattal szemben is, kitartással folytatjuk a küzdelmet. Dr. Frankfurter Sándor, miskolci tigyvéf. Nyilt kérdések és feleletek. Ügyvédi felelősség a felebbvitelnél. (Kérdés.) Köztudomás szerint az 1881 : LIX. t.-cikk 25. §-a a felebbvitelnek két nemét különbözteti meg: a felebbezést és felfolyamodást, mely utóbbi a prs. 297. §-a szerint megengedett semmiségi panasz helyébe lépett szűkebb korlátok közé szorítva. Hogy a felebbvitel e két neme közül mely esetekben melyik veendő eredménynyel igénybe, nemcsak a felek és ügyvédek, de sőt magok a bíróságok nincsenek tisztába. Es e miatt igen sok kellemetlenség fordul elő, különösen a beadási határidők körül; mert a felebbezési határidő 8 és 15 nap, a felfolyamodás 3, 8, 14 és 15 nap. Alig lehet e felett eligazodni! Azonban legelaszti kusabb és visszatetszőbb része a perrendtartásnak és az 1881: LIX. törvénycikknek az, melyben a felebbvitelért az ügyvédet teszi némely esetben, némely esetben pétiig magát a felet felelőssé és illetve felebbezés esetében az 1881: LIX. t.-c. 49. §-a szerint, ha a két egyenlő Ítélet ellen megengedett további felebbezést a harraadbiróság is elutasítja, s azt látja, hogy a felebbezés a törvény világos értelme ellen történt, a f e 1 e t magát mint konok perlekedőt 500 frtig terjedhető, az 1881 : TJX. t.-c. 60. §-a szerint pedig, ha a második, vagy harmadbiróság a felfolyamodást merőben alaptalannak találja, 500 frtig terjedő pénzbirsággal az ügyvédet bünteti. A törvénynek ezen intézkedése előttem érthetetlen; de jogosulatlan is. Mert igaz lévén azon latin közmondás: »quot c a p i t a, t o t s e n s u s«, ugy a fél, mint az ügyvéd ki van téve a bíró önkényének. Részletezzük egy kissé e kérdést! Igazságos és jogos-e bárminő büntetést is alkalmazni oly esetekben, midőn a büntetendő cselekmény a törvény által precise meghatározva nincs ? A mi meg van engedve, az nem lehet tilos s a mi nem tiltott cselekmény, az nem büntethető. A törvény jogorvoslattal élni megengedi, tehát a ki azzal él, büntetésre méltó cselekményt el nem követhet. Mi judicaturánknak — hogy ugy szóljak — még csak ifjonc éveit éljük, nálunk még minden csak a kezdetlegesség stádiumában áll, midőn még nincsenek határozottan kijelölve azon ügyek, melyekben van csak a másodfokú, melyekben a harmadfokú bíróságig felebbvitelnek helye s melyek azon esetek, melyekben az illető konok perlekedőnek minősíthető ? Es ha bíróságainknak az igazságszolgáltatás terén minden tényleges alap hiányában abirói bölcs belátásra alapított napontai működését és ellentétes határozatait látjuk s különösen azt, hogy a Curia igen gyakran az alsóbiróságok és pedig két egybehangzó ítéletét is feloldja, nem vagyunk, nem lehetünk tisztában a részrehajlatlan igazság felett, minthogy nekünk ügyvédeknek kötelességérzetünkön és eskünkön kívül a törvény is kötelességünkké teszi feleink érdekében minden törvényes lépést megtenni, világos, hogy — felebbviteüel élnünk kell!... logos, igazságos és méltányos-e tehát kötelességteljesitésünkért bűnhődnünk?... Eegabsurdumabb azonban ezen egész intézkedésben az, hogy a felebbezéseknél maga a fél bűnhődik az ügyvéd cselekményeért!... Minthogy a felebbvitel kérdésével más alkalommal részletesebben kívánok foglalkozni, most csak azon kérdést vagyok bátor t. kartársaimhoz intézni: felebbezéseknél miért közvetlenül a fél, fel folyamodásoknál pedig közvetlenül az ügyvéd birságoltatik . Ocsvai Árpád, lugosi ÜgJ'7'éJ. S é r e 1 e m.* Német fizetési meghagyás magyar illetékkiszabási hivataltól. A budapesti központi díj- és illetékkiszabási hivatal állami önállóságunk csaknem harmincadik évében ilyen nyomtatott ékes nyelvezetű »Zahlungs-Auftragokat« használ Ausztriában lakó illetékköteles felekre nézve. Gescháftszahl Z a hl u n g s - A u f t r a g. Im Grundé des Stempel- und Gebühren-Gesetzes wird die Gebühr von dem zur ungetheilten Hand nach § . . . des bezogenen Gesetzes mit von dem Betrage .... fi. l°/o . . . Zusammen mit ... fi. . . . bemessen. Dieser Betrag ist biunen 30 Tagén, vom Tage der Zustellung dieses Zahlungsauftrages gerechnet von . . . unbeschadet des Regressrechtes an. . . bei der k. u. Staatscasse in Budapest zu eutrichten ; — widrigens derselbe nebst den gesetzlichen Verzugszinsen, vom Tage nach Ablauf der obigen Erist angefangen auf ihre Kosten unter Anwendung der gesetzlichén Zwangsmassregeln hereingebracht werden würde. Zur Richtigkeit der erfolgten Zahlung wird erfordert, dass dieselbe in der Amtskanzlei stattfinde, und die Empfangsbestátigung von zwei Beamten jenes Amtes unterfertigt werde. Königl. ung Budapest, ara Aláírás. Az osztrák »Taxamt« tudtunkkal nem használ a Magyarországban lakó illetékköteles felek számára magyar fizetési meghagyásokat. Szabadna kérdeznünk a budapesti pénzügyigazgató úrtól: vájjon a budapesti vámpalotában nem tudják-e még, hogy Magyarországon ez időszerint és már egy kis idő óta az állami nyelv — a magyar? és hogy Magyarország és Austria közt teljes viszonosság létezik? — / — ügyvéd Budapesten. Vegyesek. A vidéki törvényszéki épületek. Szerencsés inspiratiót követ Szilágyi Dezső igazságügyminiszter, midőn a vidéki törvényszéki épületek emelésének ünnepélyeit személyes jelenlétével fokozni törekszik. Bő alkalma nyilik igy nem csupán, hogy megismerje vidékenkint a különféle tényezőket szinről-szinre, melyek a vidéken az igazságszolgáltatást gyakorolják, de egyúttal ékesen szóló tanúságot szolgáltat arra, hogy mily nagy jelentőséget tulaj • donit a miniszter annak, hogy az igazság a maga »törvényházában« — mint a jó régi magyar elnevezés hangzik — szolgáltatik ki a népnek. De alkalma lesz a miniszternek ezen kirándulások* Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyi unk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.