A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 42. szám - A bírósági végrehajtói intézmény reformjához

356 ü JOG. politikai okok is érvényesítették befolyásukat majd egy, majd más rendszer javára. A legélesebb ellentétet képviselik e téren az objectiv alapon álló törvényhozások, mint az angol jog, német közönséges jog, német particularis törvényhozások, a német birodalmi bűnvádi eljárás és az osztrák eljárás, melyek ismét valamennyien kivételezések és változtatások által különböznek egymástól azokkal szemben, melyek valamint az anyagi büntetőjog, ugy a bűnvádi eljárás terén is az alanyiság gondolatától vannak áthatva, mely első sorban a benső felelősségre tekint és ennélfogva bűnvádi clitéltetést követel ott is, a hol annak kivitelét a külkörülmények lehetetlenné teszik. Ily irányban haladnak a francia és azon törvényhozások, melyek francia alapon állanak. Ezen, sokszor oly ellenmondásokkal telt jelenség okaira kiterjeszkednünk nem lehet, mert ez annyit jelentene, mint ezen kérdés egész történeti fejlődését előadni, holott nekünk csak az a feladatunk, hogy megítéljük, vájjon a javaslat határozmányai, melyek különben ugy a régibb magyar jogon, mint az érvényes szokásjogon alapulnak, gyakorlati szempontból helyesclhetők-e ? Különben figyelemreméltó, hogy az oly szabadelvű eszméktől vezérelt belga javaslat is, mely különben a vádlott védelmének érdekeit általában istápolja, szükségesnek tartá a bűnvádi eljárás gyakorlati érdekeinek szempontjából, egy a francia minta szerint szabályozott makacssági eljárás fentartását. V/ A bírósági végrehajtói intézmény ' reformjához. Irla : KOVÁCS BÉLA, kir. bir. végrehajtó Szatmáron. Azon reményben küldöm be jelen igénytelen soraimat, hogy azoknak ezen becses lapban, mely által az igazságszolgáltatás minden közege oly kitűnő méltatásban részesül, helyt adui szíveskednek. A »log« folyó évi 18. számában egy kir. táblai bíró által közétett cikket olvasva, elhatároztam a különben is régen szándékolt, jelen igénytelen nézetemet a nyilvánosság elé hozni. A közelmúltban több napilap foglalkozott a bírói fizetősekkel, hangsúlyozván a magyar birói kar fizetésérek jelen érvénybeni elégtelen voltát; ezen cikkek idézték fel a fentebb hivatolt táblabírói nyilatkozatot. Magam is osztom azon nézetet, hogy a magyar birói kar kellően dotálva nincs De mégis a birói karuak szorosan vett megélhetési alapja legalább némileg meg van s a csupán hivatali fizetésére utalt bíró nem fényesen ugyan, de megélhet fizetéséből. Van azonban a magyar igazságszolgáltatásnak egy intézménye, egy mostoha gyermeke, a bírósági végrehajtói intézmény, melyet midőn az 1871. évi LI. t.-cikk életbeléptetett, tűrhetően, legalább is sokkal jobban volt gondoskodva a kinevezett egyének megélhetéséről, mint később, midőn lassanként oly szüktérre szoríttattak az időközben alkotott törvényszékek által, hogy ma már csak tengődés az ezen téren alkalmazott 4 — 500 ember létele; ugyanis általánosságban az országban alkalmazott bir. végrehajtók 5 százalékának van tűrhetőbb helyzete, a 9j százalék úgyszólván, az életfentartásáért küzd. Ezen intézmény nézetem szerint szintúgy, mint bármely más állami, az állam által kinevezett bir. végrehajtó azonban, mint az égi madár, arra van utalva, hogy keresse meg élelmét. Az államnak két fizetéstelen tisztviselői intézménye van, aközjegyzőiésa bir. végrehajtói, mig az első fényesen van ellátva biztos megélhetési alappal, addig az utóbbi az éhhalál esélye ellen sincs megvédve: számtalan esetet lehetne felsorolni, hogy egy-egy bíróságnál alkalmazott bir. végrehajtó vagy megszökött állásától, vagy a bíróságnál, mint díjnok kért alkalmazást, hogy éhen ne veszszen. A többek között van egy barátom; intelligens, ügyes ember, ki már évek óta bir. végrehajtó, ki hiteles adatokkal mutatta ki, hogy egy nagyobb vidéki városban levő járásbíróságnál, melyhez 70 község tartozik, van olyan hónap, miilőn 5—20 frt között váltakozik bevétele. Nem akarva hosszura nyújtani jelen közleményemet, azzal fejezem azt be, hogy nagy ideje volna valahára ezen intézménynek is rendszeresítése, mint azt már a budapesti ügyvédi kamara is hangsúlyozta. Mi sem volna kívánatosabb, mi sem tenné a végrehajtó állását biztosabbá és által függetlenebbé.mint annak rendszere sáliami hivatallá való átváltoztatása. A végrehajtótól speciális minősítést kíván az állam, a végrehajtó egész különállókig, felelősség terhe alatt működi1-, sokszor fontos vagyoni kérdések tekintetében határoz, lényeges vagyonkezelési ügyekben intézkedik s nagy pénzösszegek fordulnak meg kezén. A kire ily fontos functiókat biz az állam, azt önállóvá kell tennie a külbefolyásoktól és mentessé a kísértésektől. S ezt rendszeresített fizetés által eszközölheti. A végrehajtási cselekmények után azután kivethet az állam illetéket, mit a felek bélyeg alakjában ép ugv leróhatnak, mint az ítéleti bélyeget. Es tekintve, hogy a végrehajtói állás oly különálló, hogy abból hasonló, magasabb állásba való előléphetés reménye nem kecsegtet, bizonyos korpótlék volna megállapítható. Így nyerne az igazságszolgáltatás egy szilárd és független végrehajtói kart, mely annak a vagyoni érdekek védelmében hathatós eleme lenne. Reméljük, hogy az új igazságügyminiszter ur erre is ki fogja terjeszteni figyelmét. áltó-óvás nem telepitett váltónál, ha telepes van kitéve * P< I. Vannak úgynevezett »kérdések«, melyektől a jogászközönség szabadulni nem tud ; ha már azt hiszszük, hogy ezt a kérdést valahára szerencsésen agyonütöttük s a joggyakorlat is már megállapodott: nem telik el 2—3 év s a »kérdés« ismét ott kisért a szaklapokban. Ezekhez tartozik a címben jelölt kérdés is ; midőn a »1 o g« f. évi szeptember 15-iki számában ott láttam dr. Hamvai kartárs urnák hason című cikkét, illetve kérdését, teljes megnyugvással hallgattam, meg lévén győződve, hogy amúgy is tömegesen fognak érkezni a cáfolatok. Nagy meglepetésemre azonban a »Jog«-nak f. évi október 6-iki számában olvasom, miszeiint Kabdebo közjegyző ur is osztja Hamvai urnák abbeli nézetét, miszerint a nem telepitett váltón megjelölt telepesnél felvett óvás nem alkalmas a viszkereseti jogok megóvására ! No de már ennek fele sem tréfa! Már most csakugyan ideje figyelmeztetni a két cikkíró urat, hogy itten egy agyonütött kérdést akarnak feltámasztani. Azt hiszem, hogy elegendő arra a Curia következő határozatainak idézete: »Habár a nem telepitett váltó kifizetés végetti bemutatásának rendszerint az elfogadónál kell történnie, a váltótörvény a váltószerződésre lépő feleket nem gátolja azon jogukban, hogy közös megállapodással egy harmadik személyt jelölhessenek ki, ki által, illetve kinél a fizetés teljesítendő.« (Dtár u. f. IV. 71.) »Habár a nem telepitett idegen váltó fizetés végetti bemutatásának rendszerint az elfogadónál kell történnie, a váltótörvény azonban a váltószerzőtlésre lépő feleket nem gátolja azon jogukban, hoirv közös megállapodással egy harmadik személyt jelölhessenek ki, ki által, illetve kinél a fizetés teljesítendő, mi ha így történt, a váltóbirtokos viszkereseti jogának fentartása végett eleget tett törvényszerű kötelességének, ha az ily váltót fizetés végett a fizetésteljesitőkép egyetértőleg elfogadott személynél mutatja be s a fizetésnek ez által lett megtagadását óvással igazolja«. (Dtár u. f. IV. 118.) S végül »Nem telepitett váltón azon feljegyzésnek »zahlbar bei der Neutraer Volksbank« csak azon értelem tulajdonitható, hogy az által az elfogadó egy harmadik személyt jelölt ki, ki helyett a fizetést teljesítse; a fizetés végetti bemutatás tehát ezen harmadik személynél lévén eszközlendő, az óvás ugyanaz ellen helyesen vétetett ki.« (Dtár u. f. V. 10.) A Curiának ezen következetes gyakorlata óta ezen kérdés elintézettnek tekintetett s azt hiszem, nem vészit vele a jogtudomány, ha ezentúl is a kérdést ezzel végleg elintézettnek tekintjük. Dr. Sichcrmann Bernát ügyvéd Kassán. { II. Csodálatos, hogy a magyar váltótörvény hatályának tizenharmadik évében még mindig fogalomzavar észlelhető a kir. * Ezen cikkekkel befejezettnek nyilvánítjuk az eszmecserét e tárgy felett. A szerkesztőség.