A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 41. szám - Árverés és megsemmisítési kereset

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 41. számához. Budapest, 1889. október 13-án. Köztörvényi ügyekben. A jelzálogból Iei-ndö végrehajtás tűrésére irányzott perben alperes a zálogjog eredeti érvénytelenségét nem kifogasolhatja Ugyan, de jogában áll a kÖTetelés valódiságát és fennállását megtámadni. A szabadkai kir. járásbíróság (1887. december 26-án 3.760/p. 1889.): Milosáviyevits Milán ügyvéd által képviselt M. Szabó felperesnek dr. Békeffy G\ula ügyvéd által védett V. Gábor alperes elleni 2,060 frt erejéig végrehajtás tűrése iránti perében itélt: V. Gábor mint kiskorú V. Károly t. és t. gyámja alperes a szabadkai 18,956. sz. tjkvben felvett 16,999/b/ll. és 16,999/b/13. hrszámú ingatlanok értéke erejéig a kereseti 2,060 frt s jár. megfizetésében végrehajtás terhe mellett M. Szavó javára marasztaltaltatik s illetve tartozik tűrni, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után a szabadkai 18,956. sz. tjkvben A f 16,999/b/ll. és ll,999/b/13. hrsz. ingatlanok végrehajtás utján eladatván, a befolyandó vételárból felperes magának a fenti követelés erejéig kielégítést szerezhessen. Alperes a követelés engedményezése iránti kérelmével elutasittatik. Indokok: stb. A budapesti kir. itélö tábla (1889. február 8-án 12,689/p. 1888.) : a kir. járásbíróság Ítéletét abban a részben, mely szerint alperes annak tűrésére köteleztetett, hogy felperes a részére megítélt kereseti 2,660 frt tökekövetelés s jár. erejéig a szabadkai 18.956. sz. telekkönyvi ingatlanokból birói végrehajtás utján kielégítést eszközölhessen, valamint abban a részében, mely szerint a kielégítendő kereseti követelés engedményezésére irányzott kérelmével elutasította, helybenhagyja; az Ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint alperest a kereseti követelésnek végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére is kötelezte, megsemmisíti, stb. Indokok: Az elsöbirósági Ítéletet a kereseti tökére s jár. vonatkozó részében a bekeblezésre alapított indokain felül még azért is helyben kellett hagyni, mert az alperes által a bekebelezés, jelesen a követelés keletkezésére nézve felhozottak jelen perben, melynek a jelzálog kitörlése tárgyát nem képezi, a melyben a tulajdonképeni adós peres félként nem is áll, tekintetbe nem vehetők. A kir. járásbíróság ítéletének azt a részét, mely szerint alperest a kereseti követelés s jár. megfizetésére végrehajtás terhe mellett is kötelezte, azért kellett megsemmisíteni, mert felperes ez irányban kérelmet elő nem terjesztett s mert a per bírósága az 1868. évi LIV. t.-c. 2-18. §. értelmében Ítélete hozatalánál a peres felek kérelmén túl nem terjeszkedhet. A magy. kir. t'uria (1889. évi szeptember 3,760 p. 1889.): A másodbiróság ítéletének felebbezett része helybenhagyatik. Indokok: A jelzálogból leendő végrehajtás tűrésére irányzott jelen perben alperes a zálogjog eredeti érvénytelenségét nem kifogásolhatja ugyan, de jogában áll a követelés valódiságát és fennállását megtámadni, miután azonban sem ezen, sem a vitatott törlesztés tekintetében elfogadható bizonyítékot nem nyújtott, kifogásait mellőzni és őt mint szabályszerűen kiállított adóslevélben körülirt jelzálog tulajdonosát a kereseti összeg és jár. erejéig a végrehajtás tűrésére kötelezni kellett. A követelés engedményezésére irányzott alperesi kérelemnek pedig azért nem adatott hely, mert felperes ellen, ki az adóslevél alapján a fizetés teljesítését illetőleg kielégítést követelhet, ily kérelem alappal nem bir. A szülő saját gyermekétől tartást első sorban csak természetben követelhet, illetve a gyermek tartásdíj fizetésére csak az esetre kötelezhető, ha a tartás és lakásnak természetben való kiszolgáltatását megtagadta. Annak eldöntése, hogy a gyermek vagyontalan szülőjének eltartásához mennyivel és mi módon tartozik hozzájárulni, nem a polsrnri bíróság, hanem az illető árvaszék hatásköréhez tartozik. A budapesti kir. itélö tábla : A királyi ítélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Jóllehet a szülők és gyermekek közötti viszonyt szabályozó családi jogból ama viszontkötelezettség is következik, hogy a gyermek munkaképtelen szülőjét eltartsa s eme jogszabályra az 1887 : XXI. t.-c. 11. §-ában kifejezetten is történik hivatkozás, minthogy azonban a szülő saját gyermekétől tartást első sorban csak természetben követelhet, illetve a gyermek eltartásdíj fizetésére csak az esetre kötelezhető, ha a tartás és lakásnak természetben való kiszolgáltatását megtagadta, avagy az bármely más okból természetben ki nem szolgáltatható, az alperes pedig önként megajánlotta, hogy a felperest hajlandó a megfelelő időre házához fogadni, sőt a felperes azt is beismerte, hogy már 16 évet az alperesuél töltött: mindezeknél fogva annak esete fenn nem forogván, hogy az alperes tartásdíj-kötelezettsége megállapittassék, felperest keresetével el kellett utasítani. A magyar kir. Curia: A kir. tábla ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik annyival inkább, mert annak eldöntése, hogy a gyermek vagyontalan szülőjének eltartásához mennyivel és mi módon tartozik hozzájárulni, a kir. tábla itéletéI ben is felhivott gyámi törvény 11. §. értelmében nem a polgári bíróság, hanem az illető árvaszék hatásköréhez tartozik. (1889. ! szeptember 3-án, 5,570.) A fogamzás idejében másokkal ti'rtént és bizonyított közösülés esetében az anya tartásdíjt a törvénytelen gyermek ntán nem követelhet. A m. kir. Curia: A kir. tábla ítélete helybenhagyatik, mert Cs. G. mint akkori csendbiztos és rendőri közeg, valamint S. T. teljesen érdektelen tanuk vallomása által bizonyítva van, hogy a gyermek anyja a gyermek fogamzása idejében a másokkal való közösülést testének árúba bocsátásával üzletszerűleg gyakorolta, ez okból tehát az a körülmény, hogy ki volt a gyermek nemzője, bíróilag meg nem állapitható. (1889. szeptember ll-én. 1,669.) Az örökhagyó hitelezője által az örökösök ellen indított perben nem az örökösök tartoznak azt kimutatni, hogy az örökhagyó után maradt-e hagyaték, hanem ellenkezőleg a hitelező tartozik azt kimutatni, hogy az örökösök az örökhagyó ntán mit örö, kőitek. Az örökhagyó hitelezője és az örökösök között nincs tehát oly A iszony, melynek alapján ez utóbbiak kötelezhetők volnáuak az örökhagyó ntán ír áradt hagyatékot eskü alatt felfedezni. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: A kir. tszék felperest ezen örökségi érték felfedezése iránti keresetével , elutasítja. Indokok: A prdts. 238. §-a értelmében érték felfedezése iránti alkeresetnek csakis azon esetben van helye, ha valaki értéket < felfedezni tartozik. Tekintve tehát, hogy jelen esetben alperesek törvényből kifolyólag sem az örökségi vagyon értékét, sem magát az örökségi vagyont felfedezni nem kötelesek, felperest alaptalan keresetével elutasítani s mint pervesztest a perköltségben is marasz; talni kellett. A budapesti kir. itélö tábla az elsöbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: A prdts. 238. §-a szerint felfedező eskünek csak akkor van helye, ha valaki okiratokat, adósságokat vagy értéket felfedezni tartozik. A jelen alkeresettel indított perben tehát az az első sorban eldöntendő kérdés, hogy felperes és alperesek között oly viszony áll-e fenn, hogy ezen viszonynál fogva tartoznának alperesek felperessel szemben értéket felfedezni. Felperes alapkeresetét mint néh. B. A. hitelezője, alperesek mint néh. B. A. örökösei ellen indította. Az örökösök ellen indított perben nem az örökösök tartoznak azt kimutatni, hogy az örökhagyó után maradt-e hagyaték, hanem ellenkezőleg, a hitelező tartozik azt kimutatni, hogy az örökösök az örökhagyó után mit örököltek, mert az örökösök csak az esetben marasztalhatók. Felperes mint az örökhagyó hitelezője és alperesek mint örökösök között nincs tehát oly viszony, melynek alapján alperesek kötelesek volnának felperessel seemben az örökhagyó után maradt hágva-