A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 41. szám - Árverés és megsemmisítési kereset

350 A j o a. elintézés által az óvadék kiadatása kelletlenül elhúzódott. A kiutaló végzés szept. 17-cii kézbesittetvén, az szept. 2 5-én jogerő r e emelkedett. Várni lehetne, hogy ily scontróban tartott ügyben pontosan jelentés és ezután haladéktalanul intézkedés történik. De biz mi is kérdhetjük Vörösmartyval: »hol késel az éji homályban ?« Ma is várjuk az elintézést. Tehát egy egyszerű óvadék kiadás tart a budapesti kir. fenyítő törvényszéknél eddigi számitásunk szerint egy és f é 1 h ó n a p i g, ha csak még egy darabbal ez időt — megtoldani kénytelenek nem leszünk. A fenyítő törvényszéket vezető igen tisztelt alelnök urnák azonban — kinek elvégre minden ügyről tudomása nem lehet — szives figyelmébe ajánljuk ez ügyet. ' Detositor Irodalom. A magyar bűnvádi eljárás tervezete. (Der Entwurf einer Strafproeessordnung für Ungarn.) Ily cím alatt jelent meg egy kis, 27 oldalra terjedő értekezés az előkelő, dr. Liszt Ferenc, L i 1 i e n f e 1 d Károly és B e n n e c k e H. egyetemi tanárok által szerkesztett »Xeitschrift für die gesammte Strafrechtswissensehaft« című folyóiratban. Szerzője dr. W 1 a s s i c s Gyula főügyészi helyettes ezen tervezet elbírálására kétségkivül a legilletékesebb, mert ö maga volt annak alkotója. Örvendünk, hogy a német szakkörök ily illetékes kézből vették a tervezet ismertetését. Bővebb és részletesebb reproductióba azonban annál kevésbé bocsátkozhatunk, mert a szerző a dolog természete szerint saját művén kritikát nem gyakorolhat, ily kritikai ismertetés azonban épen most folyik lapunkban a büntető jogirodalom egyik coryphaeusának tollából. r-l. Büntetési rendszerünk reformja. Adalék a btk. módosításához, irta dr. Fayer László egyetemi rk. tanár. Budapest, 1888. Pfeiffer Ferd. bizománya Nagy 8° 107 11. Ára 1 frt. A jelen, a magyar jogászegylet börtönügyi bizottságában ezen év első felében felolvasott értekezés nagy és termékeny vitára szolgáltatott alkalmat, az empirikusok és a theoretikus humanisták mérkőzésére. A vita, mint ez a dolog természetében fekszik, eldöntetlen maradt. De megnyugvással tapasztaljuk, hogy az empirikusok sem emancipálhatják magukat a korszellem hatása alól, hogy a törvényt hozó és a törvényt alkalmazó körökben is mindinkább hódit az egyénesités, _ a psychologiai indokok és az orvostani előfeltételek szempontja. És ha oly tiszta nemeslelkü elöharcosok, mint F a y e r, egymaguk is állanának, ha naivaknak, ideálistáknak vagy legalább is impraktikusoknak is csúfoltatnának, nincs ok az elcsüggedésre. Ezen ideálistáké a jövő és az utókor a jelen büntető kódexek néhány intézkedését és túlszigorát ép oly aberratióuak fogja tekinteni, minőnek ma a kínpad gyászos korszakát tekintjük. A társadalom feladata nem lehet a büntetés, hanem csakis a kényszereszközök alkalmazása melletti javítás. Ha ez eléretett, akkor a börtönbüntetés folytatása kegyetlenséggé fajul. És ép oly kegyetlenség, ha azon embert, ki erkölcsileg nem romlott, mai börtöneinkbe zárjuk, a hol a gonosztevők főiskolája és a mi több államköltségén etablirozva van. Feltétlenül osztjuk szerző nézetét, midőn a börtönök túltömöttségének okát egyfelől a magyar btk. szigorú voltában, másfelől az annál még szigorúbb birói gyakorlatban találja A túlszigorú és túlhosszú szabadságvesztés-büntetések szerfelett károsak és azért e téren reform, valóságos rendszerváltozás szükséges. A btk. szigora áll a fegyházbüntetések általános minimumának és az egyes büntetési tételek speciális minimumának magasságában. Ebbeli állítását szerző a btk. alapján részletesen is indokolja és ép ugy a btk. 92. §-ának a bíróságok részéről való elhanyagolását, mely azonban csak ezen §. nehézkességének folyománya, mely a törvénynek simulékonyabbá, könnyebben kezelhetővé tételét igényli. Osztjuk szerző azon nézetét is, hogy a vizsgálati fogság nem, mint most facultative, a biróság tetszésétől függőleg, hanem feltétlenül és tekintet nélkül arra kiszámittassék, vájjon az a vádlott önhibájából, vagy önhibáján kívül vált hosszú tartamúvá. Sajnálatunkra nem követhetjük szerzőt az egyes fejezetek részleteibe, de kiemeljük, hogy azok alapo- tanulmányról tesznek tanúságot és a mellett vonzó irályúak is. Legérdekesebbek a minősített lopások büntetését és a visszaesést tárgyazó fejezetek a hozzájuk fűzött bő statisztikai adatokkal. A feltételes Ítéletekről szóló fejezet pedig minden várakozáson felül actualissá kezd válni, mert legilletékesebb forrásból merített hír szerint az igazságügyér ezen áldásos intézményt nálunk is mielőbb honosítani szándékozik. Szerző nem a rövid tartamú büntetések helyett véli behozandónak az intézményt, hanem azok érintetlenül hagyása mellett. A feltételes ítéletek szervezetét illetőleg azt bizonyos esetekben összekapcsolandók volnának a pénzbiztositékkal; kapcsolatban vagy önállólag ki volna mondható a házi fogság, bizonyos községből való eltávolítás, vagy bizonyos fogságba való utalás. Az ily büntetésnemek különösen lopási és testi sértési esetekben Ígérnek sikert. A feltételes Ítélet legfölebb 3 havi szabadságvesztés-büntetésnél volna kimondandó. Sürgős a pénzbüntetés reformja is ; a speciális maximumok tetemesen felemelendök volnának; általános maximumra a törvényben egyáltalában nincs szükség. Már akkor is, ha a kir. ügyészség tagjai vádhatósági functiójuk alkalmával és a jogorvoslatok használásánál is a kellő mérsékletet és mértéket megtartják és a vizsgálati fogságba helyezésnek kérdése az illető közegek által gondosabban latoltatik, — szerző szerint a letartóztatottak száma néhány év múlva a felére olvadhatna. — Vajha ezen kívánatit és az itt kifejtett eszmék mielőbb megvalósulnának ! Dr. r. I. Vegyesek. Az atya csödbejutása az atyai hatalom gyakorlatát fel nem függeszti és az atyának kiskorú gyermeke vagyonára nézve kezelési jogát sem érinti. A s.-a.-ujhelyi kir. törvényszék következő határozatot hozott: Minthogy az 1877. évi XX. t.-c. 43. § fj pontja szerint csőd alatt állók gyámságot és gondnokságot nem viselhetnek s ekként a jelenleg csőd alatt álló P. J. a kk. P. A. törvényszerű képviselőjének nem tekinthető; ennélfogva az 1868. évi L1V. t.-c. 8. §. b) pontja alapján az eljárás megállapíttatik és Zemplén vármegye árvaszéke, mint gyámhatóság értesíttetik. Továbbá felebbezés folytán a budapesti kir. itélő tábla az elsöbiróság végzésének megváltoztatásával a bíróságot további törvényszerű eljárásra utasította, mert az 1877. évi XX. t. cikknek az atyai hatalom felfüggesztéséről intézkedő 23. §-a végső bekezdése értelmében, ha az atya csőd alá kerül, a gyámhatóság az atyát a csőd tartama alatt a kiskorú vagyonára nézve száraadástételre kötelezheti, vagy ha a csődbejutás körülményei indokolnák, a vagyonkezelést a csőd tártamára tőle elveheti. A törvény emez intézkedéséből szükségképen következik, hogy az atya csődbejutása, valamint az atyai hatalom gyakorlatát fel nem függeszti, azonképen az atyának kiskorú gyermeke vagyonára nézve rendszerint kezelési jogát sem érinti. Minthogy alperes nem is állítja, hogy a kiskorú gyermeke nevében felperesként fellépő közadós P. J. atyai hatalma, melynélfogva az 1877 : XX. t.-c. 15. §-ának harmadik bekezdése értelmében kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője s azok vagyonának rendszerinti kezelője, megszűnt, vagy felfüggesztetett volna, vagy hogy tőle a gyámhatóság a vagyonkezelést elvette volna; maga a csődbejutás ténye pedig az előadottak szerint az atya törvényes képviselői és vagyonkezelői minőségét általában nem érinti és e részben eltérő vagy módo sitó intézkedéseket sem az 1881. évi XVII. t.-cikkbe foglalt csődtörvény, sem az 1885. évi VI. t.-c. (a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről) nem tartalmaz; minthogy végül a neheztelt végzésben hivatkozott -13. §., melynek f) pontja értelmében gyámságot és gondnokságot a csőd alatt állók nem viselhetnek, az előadottakhoz képest az atyára a dolog természetéből folyólag nem alkalmazható. Ha részeg embernek szeszes ital nyújtása, vagy valakinek szándékos lerészegitése folytán halál állott be, akkor az italt nyújtó egyén az 1878 : V. t.-c. 290., illetve 291. §-ába ütköző vétséget követ el, melynek elbírálására a kir. biróság illetékes. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyminiszternek Szatmárvármegye közönségéhez folyó évi szeptember hó 4-én 3,047. szám alatt intézett következő rendeletében : A vármegye alispánjának folyó évi márc. hó 23-án, 98. kih. szám alatt kelt másodfokú ítélete, mely szerint a mátészalkai járás főszolgabirája által hozott elsőfokú Ítéletnek részben érintetlenül hagyása, részben helyreigazítása mellett G. L. korcsmáros, továbbá Sz. S és Sz. T. mindannyian páposi lakosok, részeg embernek szeszes itallal szolgálás, illetőleg másnak szándékos lerészegitése által elkövetett kihágás miatt az 1879. évi XL. t.-c. 85. §-a alapján egyenként 25 frt pénzbüntetésbeu, nem rizethetés esetében egyenként 3 napi elzárásban és a felmerülhető tartási költségek megfizetésében marasztaltattak el, az elmarasztaltak által közbetett felebbezés folytán felülvizsgáltatván: az elsőfokon hozott Ítélettel és az azt megelőzött eljárással együtt hatósági kör hiánya miatt megsemmisíttetik és az iratoknak az