A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

a JOG. 1Ő9 pitott vallomása által nemcsak gyengittelnek, hanem le is rontatnak. J. Mária tanúnak az a vallomása, liogy alperesek az almát a szekereken taposták, hogy elférjen, mint magában álló s a jelen nem volt felperes pótesküjével ki sem egészíthető, figyelembe vehető nem volt. Bün-ü gyekben. Szerelemféltésböl eredt erős felindulásban elkövetett halait okozott testi sértés. — Btk. 80G. és 307. §. 1. p. A nyitrai kir. törvényszék : Zs. János és neje született H. Ilona sérelmére elkövetett, a Btk. 301. §-ába ütköző s a 30G. §. szerint minősülő halált eredményezett súlyos testi sértés bűntetté ben bűnösnek kimondatik s ezért a Btk. 307. §-ának 1. pontja alapján a mai naptól számítandó egy évi börtönre, melyből folyó évi aug. lS-ától tartó vizsgálati fogsága által két hó kitöltöttnek vétetik, ítéltetik. Indokok: Zs. János folyó évi április 6-áu többed magával szántóföldjén dolgozván, onnan neje szül. H. Hona vacsorát készítendő, valamivel korábban távozott a többieknél, a kik későbben haza térve a munkából, Zs.-nál vacsoráltak, minek megtörténte után csendben eloszlottak, s inig vádlott neje állítólag húsért ment, addig Zs. János az általa imént megvendégelt testvéreit látogatta meg, a kiknél rövid ideig való időzés után házához visszatérve, meglepetésére a konyha ajtaját nyitva találta s a mint a félig sötét szobába lépve a lámpát felcsavarta, előadása szerint, feleségét P. Jánossal tiltott viszonyban találta. Vádlott feleségét kérdőre vonván, ez azzal vélte magát igazolhatni, ha nevezeti sógorát erőszakoskodással vádolja; de mivel H. Ilona segélyért nem kiáltott, a mint azt Zs. Jánosnak a kérdéses alkalommal még ébren volt s anyjával egy ág) ban fekvő Ferenc nevű fia is megerősítette, ezen körülmény az így becsületében meggyalázott vádlottban azon meggyőződést keltette, hogy neje önként adta meg magát, mely eset feletti felháborodásában nejét megbüntetendő, kezeit egy kötőfékkel hátrakötötte és öt egy somfa ostornyéllel irgalmatlanul elverve, a konyhából az onnan vezetö ajtón át a 7 lépcsőnyi mélységű pincébe vezette s ott elzárta Az ekként felbőszített férj dühét lecsillapítandó, kimenve az utcára, betért D. korcsmájába, hol magának egy pohár sört rendelve, azt megitta s a nélkül, hogy az ugyanekkor ott időzött idősb Zs. József nevű mostoha testvérével és P. János sógorával szóba állott volna, nekik jó éjt kívánva, hazament. H, Ilona férjének távolléte alatt szorult helyzetéből Apollónia nevű leánya által kiszabadittatván, a mennyiben anyját a pincéből kibocsátotta, az ugyanazon házban lakó M. Ilonánál keresett menedéket, a kinek elpanaszolta, hogy férje azért verte meg, mivel P.-et nála találta, s miután M. Ilona a kötőféket H. Ilona kezei röl leoldotta, nyugalomra tértek. De alig hogy lefeküdtek, Zs János, kinek haragja hitvesének hazulról való megszökése folytán még inkább fokozódott, nejéért jött, s miután M. Ilona őt vonakodás után kieresztette, Zs. János nejével hazament, de a mint a konyhába léptek, vádlott ismét neki ment feleségének s öt földre teperve kezeit újólag hátrakötözte s egy kötőfék és a már emiitett ostornyéllel, könyörgései dacára, reá ütéseket mért, melyek közepette, illetve mely ütések hatása alatt, a nő majd felkelve, majd pedig leesve, mi alatt a férjének további bántalmazásai elől hátrált, a pincébe vezető lépcsőkre esett, ennek láttára férje őt felemelve, eszméletlen állapotában ágyára fektette, hol rövid idő múlva elhunyt. Az orvosi látlelet, illetve a megejtett boncolás a szakértő véleményével egyetértőleg kiderítette, hogy Zs. Jánosné külerőszak által létesült agyrázkódtatás és vérömlénynek az agyba való tolulása következtében meghalt, mely küleröszak a beigazoltakhoz képest abban nyilvánult, hogy H. Ilona a pincébe, azaz annak égetett téglalépcsőire esve, e közben fejét megütötte. Vádlott, a ki ugy arra nézve, hogy nejét a pincébe taszította volna, valamint hogy az életétől meg akarta volna fosztani, tagadásban van, beismeri, hogy feleségét csak büntetni akarta, mivel becsületét beszennyezte. A fenti tényállás előrebocsátása mellett vádlott védekezését, mint különben meg nem erőtlenített érvelést valónak venni kellett, mert habár P. János ártatlanságát váltig vitatja is, s csak annyit ismer be, hogy a jelzett este Zs. Jánosnénál látogatóban volt, mindamellett tekintve, hogy P. felesége maga is oda nyilatkozott, hogy elhunyt testvére halálát megelőzőleg megveretése okául férjét (P. Jánost) emlegette, ki sem emelve azt, hogy P. nejét a kérdéses este korcsmából való hazatérése után Zs.-hoz küldte; ha továbbá figyelembe vétetik idősb Zs. Józsefnek azon hittel megerősitett vallomása, hogy P. öt a D.-féle korcsmából, hol — vádlott eljövetelét vagy '/< órával — megelőzőleg egymással találkoztak, Zs. Jánosnak onnan történt távozása után azzal küldötte emez után: »menj, mert meg fogja verni a feleségét* (lebo bude tarasziti jeho zsenu), nyilvánvaló, hogy P.-nek nem lett volna oka valakit H. Ilona segítségére küldeni, ha nem gyanította, azaz ha nem lett volna tudatában annak, hogy ténykedése által Zs. János felháborodására okot szolgáltatott, a mit elfogadhatóvá tesz P.-nek ez iránybani — némileg határozatlan — vallomásán kivül azon körülmény is, hogy idősb Zs. József annál kevésbé volt hajlandó P. fentidézett szavainak fontosságot tulajdonítani, mivel ő, a mint azt előbb nevezettel (t. i. P.-kel) is közölte, az emiitett nap estéjén mostoha bátyjánál vacsorált, melyidő alatt mit sem tapasztalt, a mi a hitvesek közti perpatvarra engedett volna következtetni, s minthogy az a vacsorát követőleg (azaz P. látogatása utáu) tényleg be is következett. Az imént felhozottakkal egybevetve Zs. Jánosnénak a hit alatt kihallgatott M. Ilonával közölt s ez által reprodukált azon hírével, hogy férje őt azért verte meg, mert P. sógorát nála találta (holott mit sem tettek), továbbá vádlott József nevű fiának azon vallomásával, hogy midőn szülői sógorukkal (P.-kel) az istállóba jöttek, mindhárman el voltak képedve, ezekből nyilván kitűnik, hogy H. Ilona és sógora közt oly jelenetnek kellett lejátszódnia, mely vádlottnak felháborodását indokolttá tette, a mi mellett bizonyít Zs. Jánosnak a korcsmába való jövetelekori szótlanságán kivül, az akkor ébren volt Zs. Ferencnek a jegyzőkönyvben foglaltak szerint a többi közt azon kijelentése is, hogy P. anyja fejéről lehúzta a kendőt s a tárgyalási jegyzőkönyvben jelzett módon magát vele szemben illetlenül viselte. Vádlott beismerése által igazolást nyert, hogy szándéka csak nejének bántalmazására irányult, s mivel arra vonatkozólag, hogy öt a pincébe taszította volna, tagadásával szemben elfogadható támpont a bizonyítási eljárás folyamán szolgáltatva nem volt, az ölési szándék ellenében megállapítható nem volt, mert nincsen kizárva a lehetősége annak, hogy H. Ilona a férje állal előadott értelemben véletlenül esett a pincébe. De mivel másrészt bizonyos, hogy Zs. Jánosné férje bántalmazásából kifolyólag az elszenvedett sérülések következtében meghalt, vádlott ténykedését a Btk. 306. §-ának rendelkezéséhez képest minősíteni kellett. Figyelembe véve azonban felhevített lelkületének sógora botrányos viselete által megteremtett ingerültségét, melynek hatása J alatt tettét elkövette, a Btk. 307. §-ának 1. pontja értelmében, tekintettel beismerésére, eddigi fedhetlen előéletére, valamint hét gyermekből álló családjára, mint enyhítő körülményekre, bűnössége fokához mérten egy évi börtönbüntetésre elitélni kellett. A vizsgálati fogság beszámítását a Htk. 91. §-a indokolja. (1888. nov. 26-án 9,049. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ügyész seminiségí panaszát elveti; mert a kir. törvényszék nem sértette meg az eljárási szabályokat azzal, hogy az indokolt határozatban oly tanuk esküre bocsátását mellőzte, a kik a kir. ügyész szerint megesketéndök lettek volna ; a kir. törvényszék Ítéletét a büntetendő cselekmény meghatározására vonatkozó részének indokaiból helybenhagyásával akként változtatja meg, hogy vádlott börtönbüntetésének mértékét a mai alólirt naptól számított három és fél évre felemeli, mert nem enyhíti a beszámítást a vádlott családjára való tekintet, minthogy cselekményével a vádlott épen hét gyermeke anyjának halálát okozta, mert továbbá a helyesen felhozott többi enyhitő j körülménynyel szemben áll azon nyomatékosan súlyosító körülI mény, hogy a vádlott a bántalmazást huzamosb idő elteltével | ismételte oly személyen, a kit védelemre, sőt önsegélyre is képtelen állapotba helyezett. (1889. jan. 24-én 50,371. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintettel arra, hogy vádlott a bántalj mazást erős felindulásban azért ismételte, mert neje a lakást | elhagyva idegen házba ment; és vádlott abban a meggyőződésben volt, hogy neje szomszédjának megveretése okát és körülményeit is elbeszélte ; tekintettel arra, hogy a büntetés kiszahásánál figyelem ; nélkül nem hagyható, hogy vádlottnak hosszabb letartóztatása által kiskorú gyermekei nemcsak a nevelésben, hanem a fenlevő kisebb vagyonban is helyrehozhatlan kárt szenvednének; tekintettel a nagy számban feníorgó és az első birósági Ítéletben felsorolt enyhitő körülményekre: vádlott a mai naptól számítandó két évi börtönre Ítéltetik és abból a vizsgálati fogság által a Btk. 94. §-a értelmében két hó kitöltöttnek vétetik.