A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

158 ü JOG. megkínált s alperes által elfogadott föeskü utóbbinak megítélendő volt, a megítélt eskü le- vagy le nem tételétől kellett alperesnek a kereset terhe alól való felmentését s illetve alperesnek marass talását feltételezni, stb. A budapesti kir. itélő tábla (1889. április 16. 10,102/p. sz. a.) a következő Ítéletet hozta : A kir. Ítélőtábla az első bíróság- ítéletet megváltoztatja s feltétlenül kötelezi alperest arra, hogy 1340 frt tőkét, továbbá 57 frt 46 kr. már megállapított, ugy a jelen perben felmerült 60 frt perköltséget 15 nap végrehajtás terhe mellett megfizessen stb. Indokok: A per során kihallgatott tanuknak e részben egybehangzó vallomása által bebizonyíttatott az a körülmény, hogy alperes az esetre, ha felperes az érdekében 1887. deczember hó 20-ára kitűzött birói árverés foganatosításától eláll, felperesnek azt a követelését, melynek behajtását a jelzett árverés által czélozta, deponálni fogja. Hogy alperesnek azt az ajánlatát felperes elfogadta, bebizonyíttatott az alperes által nem tagadott azzal a ténynyel, hogy felperes az 1887. évi deczember hó 20-ik napjára kitűzött árverés foganatosításától elállott. Minthogy pedig az az árverés, a melynek foganatosításától felperes elállott, a felperes követelésének kielégítését czélozta, minél fogva az árveréstől való elállás egyenértéke fejében alperes által kötelezett deponá ásnak sem lehetett más, miut felperes számszerűleg kétségbe sem vont követelésének kielégítése; tekintve, hogy alperes azt nem is állította, hogy felperes követelését az egyenes adós, V. Ferenc vagyonából megkapta volna ; mindezeknél fogva alperest, a deponálás kifejezés értelmére vonatkozó, de a fentebbiek folytán a fenforgó ügylet érdemét nem érintő érveléseinek mellőzésével a kereseti követelés megfizetésére, s mint pervesztést prt. 251. §-a alapján a perköltség viselésére is feltétlenül kötelezni s az első bíróság ítéletét ekként megváltoztatni kellett. A m. kir. Curia (1889. juuius 15 én, 4,453/p. sz. a.) a következő Ítélet hozta: A másodbiróság neheztelt Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolása alapján és még azért is, mert valamely pénzösszeg letétbe helyezésére vonatkozó ígéret a fizetés Ígéretével azonosnak nem tekinthető, és így jelen esetben a tanuk által bizonyított ígéret annál kevésbé szolgálhatott alapul alperes feltétlen elmarasztalásának, miután egyrészt alperes nem állott fizetési kötelezettségben, és ha felperes kielégítését czélozta, a betétekre szükség fenn nem forgott, de másrészt a tanuk vallomásából egyátalán ki nem derül, hogy a letétel kizárólag felperes érdekében igértetett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Habár a bizományost a bizományi árúkra nézve zálogjog illeti s ez azon esetben, ha a megbízó kötelezettségének eleget nem tesz, feljogosítva van is niag.1t a zálogtárgyakból kielégíteni, de ezen kielégítésnek a ker. törv. 305. §-hoz képest kell történni, mely azt rendeli, hogy a zálogtárgyak eladásáért a birósiifthoz kell folyamodni. — A szabad kézből eladásból eredő különbözet ben a megbizó nem marasztalható. A magy. kir. Curia: A kir. ítélőtábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes ugy a keresetlevélben, mint a tárgyalás folyamában világosan azt adta elő, hogy a kérdéses zabot alperes megbízásából ennek részére ugyan, de saját nevében vásárolta, hogy tehát mint bizományos járt el, miből következik, hogy jelen ügyre a ker. törv. 3. címében foglalt rendelkezések alkalmazandók. A ker. törv. 379. §. szerint a bizományost a bizományi árúkra nézve zálogjog illeti, a bizományból származó követelések erejéig és a 380. §. szerint a bizományos fel van ugyan jogosítva magát azon esetben, ha a megbizó kötelezettségének eleget nem tesz, a zálogtárgyakból kielégíteni, de ezen kielégítésnek a ker. törv. 305. §-lioz képest kell történni, mely azt rendeli, hogy a zálogtárgyak eladásáért a bírósághoz kell folyamodni. Azonban felperes nem igy járt el, hanem a zabot a bíróság mellőzésével maga szabad kézből adta el. Minthogy felperes az ezen eladásból eredő különbözetet követeli, az eladás hátrányos eredménye pedig mint törvényellenes eljárás folyománya alperes terhére nem róható, felperest már ez okból és tekintet nélkül arra, hogy alperes egyéb kifogásai alaposak-e vagy sem? keresetével elutasítani és mint pervesztest a prdts 251. §-a alapján a perköltségben elmarasztalni kellett. (1889. szeptember 3-án. 32y.) A fuvarozó felelős ugyan ama kárért, mely a fuvarozás végett átvett árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés, yagj sérülés által történik, de nem azon kárért is, a melyet az árúnak természetes minősége, különösen belső megromlása idézett elő. (Keresk. tv. 395. §.) A fog-arasi kir. járásbíróság1 (1888. augusztus 20. 3,283/p. 1*88.): Kapocsányi Mór ügyvéd által képviselt H. J. E. cég felperesnek, Mátok Miklós ügyvéd által védett P. Vaszilie s társai alperesek elleni 249 frt 40 kr. iránti perében ítélt: Alperesek az esetben kötelesek a kereseti tőkét egyetemlegesen megfizetni, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy alperesekkel a tekintetben is megegyezett, hogy ők a tőle átvett és elvitt kereseti almát kötelezték magukat otthon ugy bepakkolni, hogy annak semmi sérülési romlása be ne következhessék. Indokok: Több tanú eskü alatt egyhangúlag vallotta hogy a felperesi almák megválogatva, tehát csakis jó almák rakattak alperesek által, mint fuvarosok által szekereikre Egy tanú eskü alatt vallotta, hogy alperesek még arra is kötelezték magukat, hogy az almákat otthon még jobban elfogják pakkolni, hogy azokat roncsolás, romlás sehogy se érje. Egy tanú eskü alatt vallotta, hogy felperes öt szekér almáját romlás miatt visszaadta, nem venué be 60 frt értékben sem Két tanú eskü alatt vallotta, hogy felperesnek almáját métermázsánkint 4 frt 55 krért alkudták ki és pedig 68 métermázsát igy 309 frt 40 krért, minek súlymennyiségét alperesek kifogás alá nem vették; két tanú azt is vallotta, hogy felperes almáját vásárló, miután meg volt roncsolódva, j nem vette át, minek következtében felperesnek a pakolási alperej seket terhelő kötelezettség és a 60 kr. eladási ár mellé póteskü volt ítélendő, s antiak le vagy le nem tételétől a per kimenetele függővé teendő, annyival inkább, minthogy alperesek a felrakásnál az alma minősége ellen még csak nem is állítják, hogy kifogást tettek volna és igy csakis hanyagságuknak volt tekinthető a bekövetkezett kár. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1889. február 26. 66/p. 1889.): Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereskedelmi törvény 398. §-a szerint a fuvarozó általában felelős ugyan ama kárért, mely a fuvarozás végett átvett árúban az átvételtől a kiszolgáltatásig elveszés vagy megsérülés által történik, de nem azon kárért is, a melyet az árúnak természetes minősége különösen belső megromlást idézett elő. Már pedig alperesek tagadásával szemben felperes azt, hogy a fuvarozás végett alpereseknek átadott alma hibátlan volt, be nem bizonyította, ellenkezően az alperesi tanuk által az lett bizonyítva, hogy a szekerekre felrakott alma között rothadt is volt, a rothadásnak tovább terjedése tehát s következésképen az almának a fuvarozás közbeni megromlása, az árú minőségének következményéül tekintendő s ilyenért a fuvarozót felelősség nem terheli. Ezért, továbbá azért is, mert felperes azt, hogy alperesek az almát szekerükbe nem kellőleg helyezték el, semmivel sem bizonyította, ellenkezően az alperesi tauuk, kik hasonlóan almát szállítottak Fogarasról N.-Szebenbe s kik által fuvarozott alma ugyanazon az úton sérülést nem szenvedett, azt bizonyítván, hogy alperesek ép ugy rakták szalmába az almát szekerükbe, a hogy ők is tették s mert továbbá felperes valamely más mulasztást vagy gondatlanságot alperesek terhére, a mely árújának megromlását idézte elő, nem is állit, mindezeknél fogva felperest alaptalau keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1889. szeptember 11. 5l2/v. 18P9.) : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kir. ítélőtábla ítélete az abban felhozott indokokból és még azért is volt helyben hagyandó; mert míg egyrészről J. Poparad, St. Járn és J. Gusaila tanuk azt vallják, hogy a vonatkozó alma rendesen volt csomagolva, addig J. Marian, G. J." St. Motok, M. Dobéin, J. Giureiuusu tanuk vallomásából kitűnik, hogy felperes almája között már a felrakodás alkalmával romlott és rothadt alma találtatott s olyan a kiválogatás dacára a szekerekbe is került, mihez járul, hogy J. Poparad és J. Gusaila tanuk előadása szerint N.-Szebenben az alma részben rothadt volt és egyáltalán meg nem állapitható, hogy a rothadást alperesek valamely hibája idézte elő. H. Gyula Z. Márton és V. Rudolf felperesi tanuk eskü alatt azt erősítették ugyan, hogy felperes almája az elszállítás előtt teljesen ép és egészséges volt, de ezen tanuk vallomásai a fent megnevezett a felrakodásnál jelen volt s ennélfogva az alma minőségéről közvetlenebb tudomást szerezhetett tanuknak tényeket elősoroló s nem egyéni véleményre ala-