A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 40. számához. Budapest, 1889. október 6-án. Köztörvényi ügyekben. A számadástételre való törvényes intézkedéseknek az a rendeltetése, hogy a számadástételre kötelezett arra kényszeríttessék, ha szamadúst tenni vonakodik. A mennyiben azonban azt bár bíróságon kiviil átadta, a számadást követelő nincs jogosítva annak előterjesztését számadási per utján követelni, habár az előterjesztett számadást helyesnek el sem ismeri. Jósra csupán arra terjed ei ecetben, hogy a számadást a törvény rendes útján megtámadja é> a felhívott által állítólag jogosulatlanul visszatartott pénzösszeget követelje. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék (1888. évi január hó 17-én, 64,878/1887.): Déri Ernő ügyvéd által képviselt B. Hermáim felperesnek Pollák Rezső ügyvéd által védett D. és P. cég alperes elleni számadás előterjesztése iránti perében végzett: Felhívott cég számadási kötelezettsége megállapíttatik, ehhez képest köteles felhívott cég a neki C, D., E. és F. alatti fuvarlevelek szerint küldött burgonya eladásából felmerült bevételek s kiadások tekintetében az 1881. évi L1X. t.-cz. 88. g-ának megfelelően szerkesztendő számadását 15 nap alatt a kir. törvényszéknél a hivatolt t.-c. 83. §-ában előirt jogkövetkezmény terhe mellett beadni. Indokok: A keresk. törvény 369. §.-a szerint a bizomárnánvos köteles a reá bizott ügyletről a megbízónak számolni. A számadás fogalmából pedig önként következik, hogy annak az időnkint előforduló bevételeket és kiadásoknak bizonyítékokkal támogatott részletes felsorolását kell tartalmaznia akként, hogy az az egész kezelésről kellő tájékozást nyújtson. A felhívott cég által felhivónak adott B. alatti ily számadásnak nem tekinthető, mert ebből nem tűnik ki, hogy az eladások mikor történtek s hogy a felhívott által C, D., E., F. alatti fuvarlevelek szerint küldött egész burgonyamennyiség eladatott, mert ebben csak 31,868 kiló eladása hozatik fel; mert továbbá a kiadási tételek közelebbről részletezve nincsenek és sem az idő, midőn ezek fizettettek, sem az idő tartama, mely alatt felmerültek, sem az, hogy kinek fizettettek, megjelelve nincs. De nem tekinthető a B. alatti az 1881. évi T.1X. t.-c. 88. §-ának megfelelő számadásnak sem, mert annak bevételi és kiadási tételei elkülönítve s ezek mindenike külön folyó számokkal megjelelve nincsenek. A B. alatti számla tehát felhívottat a számadás kötelezettsége alól fel nem menthetvén, felhívottat a nem kifogásolt C, D., E. és F. alatti fuvarlevelek szerint neki küldött burgonyamennyiség tekintetében a hivatolt t.-c. 88. §-ának megfelelően szerkesztendő számadásnak záros határidő alatti beadására a 83. §-ban előirt jogkövetkezmény terhe alatt kötelezni kellett. Nem vétethetett figyelembe felhívott cégnek az az érvelése, hogy a mennyiben felhívó a B. alatti elszámolást nem helyesli, nem számadás előterjesztésére irányuló keresetet, hanem pénzének állítólagos jogtalan visszatartása cimén kellett volna keresetet indítania, mert a B. alatti alapján meg nem határozható, hogy felhívott mit s esetleg mennyit tartott vissza jogtalanul s mert a B. alatti a fent körülirt számadásnak tekinthető nem lévén, ily esetben a jogosított felhívási keresettel élhet. A budapesti kir. itélö tábla (1889. évi január hó 9-én, " 2,192/v. 1888 ): Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja. B. Ármint felhívási keresetével elutasitja. Indokok: Az 1881. évi LIX. t.-c. 81. és 84. §-ainak célja s rendeltetése az, hogy számadásra kötelezettet ebbeli kötelezettségének teljesítésére vonakodás esetén kényszerithesse, alkalmazbnióságuknak előfeltétele tehát, hogy a számadásra kötelezett madást adni vonakodjék. Jelen esetben a felhívó beismeri, hogy a felhívott neki az utóbbi által bizományi eladásra átvett burgon áról számolt, sőt B. a. maga terjesztette be a felhívottól kapott számadást. Minthogy pedig a számadás kellően részletes és felhívott eljárásáról és igényeiről tájékoztatást nyújt; minthogy az a körülmény, hogy a B. a. számadást a felhívó egyes vagy valamennyi tételeiben el nem fogadja, azokat indokoltaknak vagy igazoltaknak nem tartja, csak arra adhat a lelhivónak alapot, hogy a számadást a törvény rendes utján megtámadja s a felhívott által állítólag jogosulatlanul visszatartott pénzösszeget tőle követelje, de nem arra is, hogy a már egyszer megkapott számadásnak a biróság előtti újabb előterjesztését kérje; a felhívó kereseti igénye már tárgytalan lévén, azzal őt elutasítani kellett. A magy. kir. Curia (1889. szep'.ember 5-én, 446/v. 1889. A raásodbiróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A ki magát kötelezi harmadik személy tartozását bizonyos feltételek mellett letétbe helyezni, ezen feltétel beállta esetén a hitelező által llzetósre nem perelhető az egyenes adós helyett. A budapesti kir. törvényszék (1889. évi január hó 22-én, l,Gl5/p. sz. a.): Füzesséry Géza ügyvéd által képviselt R. György felperesnek Hauer Sándor ügyvéd által képviselt R. János alperes ellen 1,340 frt és járulékai iránt a következőleg ítélt: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy közte és felperes között oly megállapodás nem jött létre, a melynek értelmében magát arra kötelezte, hogy felperesnek 1,340 frt tőke s ennek járalékaiból V. Ferenc ellenében fennálló követelését, mely iránt az árverés 1887. évi december 20-ára kitíízetett, kifizetni fogja az esetre, ha felperes azon V. Ferenc ellen kitűzött árverést nem tartja meg, azon esetre felperes keresetével s köteles 70 frt perköltséget 15 nap alatt, különbeni végrehatás terhe mellett alperesnek megfizetni s köteles a kiszabandó kincstári Ítéleti illetéket viselni. Köteles tehát alperes ezen Ítélet jogerőre emelkedésétől számított lő na]> alatt az esküre jelentkezni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert különben köteles a kereseti 1,340 rorint tőkét, továbbá 57 frt 4 kr. már megállapított, ugy az ezen perben felmerült 60 frt mérsékelt perköltségét 15 nap alatt s végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni, ezen esetben az Ítélet után kiszabandó kincstári Ítéleti iletéket ő köteles visellni Indokok: Felperes kereseti követelése mellett, melyet adósság elvállalásából származtat a kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítékot nem állított elő arra nézve, hogy alperes V. Ferenc elleni követelését a kitűzve volt árverés meg nem tartásától feltételezve, kifizetni kötelezte. A tanuk vallomásával csak azon egyedüli körülmény nyert a kereseti állításokból igazolást hogy felperes felszólittatott alperes által 1887. évi december 20-ára kitűzött árverés meg nem tartására, de hogy alperes az ezen kívánságának teljesítéséért felperesnek kötelező ígéretet tett volna, azt t. L, hogy a követelést ki fogja fizetni, erről tanuk mit sem tudnak. A kereset jogalapja tehát a tanúvallomások mellett is igazolatlanul maradt; mert a tanuknak arra vonatkozó vallomása, hogy alperes felperesnek követelését, ha utóbbi az ár veréstől eláll, deponálni Ígérte, minthogy ez által alperesnek másnemű követelése bizonyittatik, mint a melyre felperes keresetét v lapítja, sőt alperesnek azon, a tanuk szerint tett Ígérete, a keresetileg állított kötelezettséget kizárja, felperesnek keresete mellett nem képez bizonyítékot, még ha attól eltekintetik is, hogy a tanuk az általuk bizonyított körülményre vonatkozólag tudomásukat egy kávéházi beszélgetésből felfogott egyes szavakból merítik, az akkor felperes és alperes között létrejött megállapodást azonban teljességében vallomásuk szerint nem hallották, mely körülménynél fogva pedig vallomásuk az 1868. évi LIV. t.-c. 190. §-a követelményeit nélkülözi. Habár felperes állítása szerint a "megállapodás, mely közte s alperes között létrejött, ugyanaz, melyről az általa felhívott tanuknak tudomásuk van s a melyről ezek vallomást tettek; s habár tanuk azon megállapodást oly értelemben létrejöttnek, mint azt felperes állította, nem bizonyította, sőt felperes által vitatott adósság elvállalást vallomásuk által kizárták, mindamellett a tanuk vallomása a fentebb érintett ok miatt; tekintve ugyanis azt, hogy általuk az ki nem derittetett, hogy a felek között a megállapodás mily értelemben jött létre, a mint felperes kereseti állítása mellett, ugy annak megcáfolására sem volt perrendszerű bizonyítékul elfogadható, s ennélfogva a pei eldöntésére befolyással biró körülmény igazolására felperes által