A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 40. szám - Váltó-óvás nem telepített váltónál, ha telepes van kitéve

340 A JOG. s 100 eset közül 99 esetben kijátszás esete forog fenn. Mi ügyvédek látunk oly esetet is, hogy a bukott férjnek egész családi értesítője ki van merítve a firmaváltoztatás folytán s a helyett, hogy annyi sok névnélküli egyén között, a logikailag következtethető nyomorúságot látná az ember, a firmaváltozással fokozatosan gyarapodik vagyonban a legifjabb, illetve legújabb firma. Ezen a kereskedelmet mételyező s a keltett bizalmatlanságnál fogva a becsületes kereskedő hitelét rontó hamis bukások s felvett firma alatti üzletek megszüntetésére alkalmasnak, az ipartörvény megváltoztatását tartom szükségesnek s különösen erélylyel keresztülvive azt, hogy iparüzlet megnyitása csak olyannak engedélyeztessék, a ki iparhatósági bizonyitványnyal képes igazolni, hogy 12 éves korát meghaladó életkortól legalább 6 évig az általa megnyitni szándékolt iparüzlethez hasonló üzletben, valamely iparosnál a szükséges szakértelmet megszerezte, ezenkívül hatósági bizonyitványnyal igazolja kifogástalan erkölcsi magaviseletét. Ez által a nő, kinek különben a kereskedelemhez semmi köze, de meg arra nem is alkalmas, nem játszhatná ki a törvényt s neve firmaként nem szerepelhetne, mivel nem engedné meg neki a törvény, hogy bár szakember vezetése mellett is üzletet nyisson. Kivételt csakis a gazdálkodás szempontjából szükséges malom, szeszgyár és fürészmalom felállithatása tekintetéből lehetne tenni az iparjogositvány kiadásánál. Visszatérve a fenti cím alatti témához, véleményem tehát az, hogy: habár a nő cége alatt van is az üzlet, mindazonáltal oly esetben, midőn a nő férjével közös háztartásban él. a férj mindenesetre közszerzönek tekintendő s legalább felerészben az üzlet tulajdonjoga őt illeti és csak kijátszás az, midőn a férj üzletvezetőként szerepeltetik, mert tiszta tény, hogy egy üzlet csak a szakszerű vezetés által gyarapodik, már pedig egy üzlet vezetéséhez s ennek ellátásához egy asszony nem ért, tehát igazságtalan dolog az, hogy egy üzletet vezető férfi, mások irányában bizalmat keltve, adósságot csinál s az rajta megvehető ne legyen azért, mert az üzlet a neje cége alatt van s hogy ez által a törvény örve alatt alkalma nyíljék furfangjával becsületes és jóhiszemű embereket megkárosítani s e coneurreutiával — mert az ilyen legtöbbször újabb bukásra dolgozik — becsületes kereskedőket rontani, miért is a kérdéses esetben a foglalást a felevagyonra jogosultnak tartom. Ezen baj orvoslására nem elégséges a társadalmi életben az ilyen emberek semmibe sem vétele s üzletük elkerülése, hanem a törvény szigorú intézkedése szükséges, hogy a bukások rendezése meggátoltassák s a jónevű kereskedő szakemberek vagyona a kijátszások ellen megvédessék. Váltó-óvás nem telepitett váltónál, ha telepes van kitéve. Irta : Dr. KABDEBO FERENC, fogarasi kir. közjegyző. A »J o g« 37. számában dr. Hamvai kartárs ur részéről felvetett kérdéshez egy pár észrevételem van. Cikkírónak természetesen igaza van, ugy abban, hogy a felvett esetben hogyan lett volna felveendő az óvás, valamint abban is, hogy a váltóbirtokos telepitése ezen esetben az óvás és illetőleg a fizetés végetti bemutatásnak közönséges szabályait ugy sem a'terálta volna. Azzal az a váltó ugy sem lett volna telepitett váltóvá s a váltóbirtokos ugy sem lett volna telepessé. Evidens, hogy melyik a telepitett váltó! Az, melyben az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van megjelölve. És mert a kitett esetben (a keltezés nem döntő) az intézvényezett neve mellett kitett hely is Huszt és a fizetési hely is Muszt volt: foly, hogy telepítéssel nincsen dolgunk. A mennyiben tehát az óvatoló közjegyző »telepesnél« mutatta be fizetés végett ezen váltót s telepesnek a váltóbirtokost vette: mindenesetre szabálytalanság történt ezzel s pedig olyan, melyet az általa kért és Hamvai collega által visszautasított azon cselekmény sem pótolhatott volna, ha emez utólag a váltó űrlapjára »a váltóbirtokos t« mint telepest, bevezeti. Az sem nem ártott, sem nem használt vala épen semmit! Miért ? 1. mert ha telepítés nem történt, akkor ipso facto nem existálhat telepes sem; tehát mint ilyen, a váltóbirtokos semmiképen nem gerálható. A mikor tehát véleményező Hamvai kartárs ur is oly titulus alatt ir:»hogy egy olyan nem telepitett váltónál, melyen telepes van kitéve« — kézzelfoghatókig azon tévedésbe esik, mintha váltójánál voltaképen volna »t e 1 e p e s.« Pedig reá nézve ez azért lényeges, mert ha ő a közjegyzőnek »telepessel« bíró váltót mutat fel óvatolás végett, emez joggal kérheti, hogy neki a telepes jelöltessék meg; 2. mert a budapesti itélő tábla 1,358 -1,878. sz. a. elvi jelentőségű határozatával kimondotta, hogy: »n e m tel épített a váltó, ha a fizetési hely nem különbözik az intézvényezett lakhelyétől, hanem csak ugyanazon helyen lakó más egyénnél, vagy cégnél van kijelölve.* A collega urnák ezen tévedése azért lényeges és döntő, hogy ha »telepes« van, abból megfordítva az következnék, hogy tehát »t e 1 e p i t e 11 váltóvá 1« van dolgunk s továbbá, ha »telepes« vau a váltón megjelölve, akkor a váltótörvény 43. §. első alienája szerint a fizetés végetti bemutatás emennél s a nem fizetésbőli óvás emez ellen veendő fel. Cikkíró tehát abban tévedett, hogy a »telepesről« engedne szót tétetni akkor, midőn telepítés nincs. Világos továbbá, hogy cikkírónak abban is tökéletes igaza van, a melyeket az ily természettel kiállított váltók olyas ovatolásának folyományaképen felállított, hogy t. i. az olyan óvás folytán azon takarékpénztárak minden esetben el kell, hogy , regrediálási jogaikat veszítsék. S végül abban is tévedett cikkíró ur, ha az óváslevelet I elfogadni nem akarta! Én mint ügyvéd, egyetlen óváslevelet sem néztem meg. A bíróság dolga annak szabályos vagy szabálytalan voltát megbírálni. Ha rosszul van felvéve s kár éri a clienst: a közjegyzői cautióból fedeztetik. Nyilt kérdések és feleletek. Nem keresztény hitre való áttérés Magyarországon és Ausztriában. Ezen cím alatt a »Jog« 34-ik számában felvetett nyilt kérdésre van szerencsém a következőkben válaszolni. Magyarországban a törvényesen bevett keresztény I v a 11 á s fe 1 e k e z e t e k viszonosságáról szóló 1868 : Lili. t.-c.: »addig, mig a vallásfelekezetek egyenjogúsága törvény utján szabályoztatnék, az 1848 : XX. t.-c. alapján a keresztény vallásfelekezetek viszonosságát illetőleg« 2. §-ában kimondja, hogy: »áttérni annak szabad, a ki életkora 18. évét már betöltötte.« Ezen törvény címéből és bevezetéséből minden kétséget kizáró módon kitűnik, hogy az csak a keresztény vallásfelekezeteknek egymás közötti áttérését szabályozza; ugy hogy azon kérdésnek vitatása, vájjon a zsidó vallás bevett-e, avagy sem ? itt teljesen felesleges, mert még igenlő eldöntésének esetében is az 1868 : LIII. t.-c. bevezetésének szövegezése, mely a keresztény vallásfelekezeteket az egyéb — a — vallásfelekezetekkel szembe állítja, kizárja annak feltevését, hogy az a zsidó hitfelekezetbeliekre alkalmazható volna. Egyébiránt nézetem szerint a keresztény vallásfelekezetek viszonosságát az 1848-iki elvek szerint megvalósító fent idézett törvény a zsidó vallásuakra nézve alkalmazható még akkor sem volna, ha csakis a bevett vallásfelekezetek közé nem tartozik. Bármi sajnálatra méltó a jelenség, hogy az 1868-iki törvényhozás az 1848-ban megpendített liberális elvekkel szemben szemmel látható visszahatást tanusit a vallási szűkkeblűség felé, az tényleg tagadhatatlan, mert törvényileg szentesittetett. Hogy azoknak véleménye, kik elvetvén a megkülönböztetést törvényesen bevett és csupán törvényesen rendezett vallásfelekezetek között, a bírálatot nem állja meg, az 1848 : XX. t.-c. és az 1867. évi XVII. t.-c.-nek szembesítéséből nyilván kitűnik. Az 1848 : XX. t.-c. 1. §-a szerint »az unitária vallás törvényes bevett vallásnak nyilvánittatik«; mig az 1865/7. XVII. t.-c. 1. §-a értelmében »az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.« A »törvényesen bevett vaílás« tehát, mint terminus technicus a törvényhozás által elfogadtatott és ha egy későbbi törvény, mely szintén vallásfelekezetet vesz oltalma alá, ezen kifejezés mellőzésével a polgári és politikai jog terén való egyenjogúságot mondja ki, ebből nyilvánvaló azon szándéka, ezen vallásfelekezetet nem a törvényesen bevettek közé venni fel. És bár első pillanatra a különbség merően stylarisnak tűnik fel, az közelebbi összehasonlítás után, mint a dolog lényegét érintő mutatkozik. Az 1848 : XX. t.-c. 2. §-a által, t. i. »e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezelekre nézve különbség