A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 35. szám - A hagyatéki ügyek ellátása

296 azokat az előfeltételeket állapítja meg, melyek fenforgása esetén a tilalomellenes elidegenítés a rendszerinti érvénytelenség általános szabályával szemben kivételesen érvényessé válik, a mi az utóórökösnek a harmadik jogszerző elleni keresetét kizárja. (Javaslat 227. §. 2. bek.: »Az ezen rendelkezés ellenére kötött s telekkönyvi bejegyzéssel vagy átadással megerősített jogügyletek ingóságokra általában ingatlanokra nézve pedig, a mennyiben az utóörökösödési jog telekkönyvileg bejegyezve nincsen, csak akkor támadhatók meg, ha a szerződő harmadik felet rosszhiszeműség terheik.) 203 Kétséget nem szenved, hogy az öröklési jognak ezen intézkedése annak a szabálynak képezi kifolyását, melynél fogva a harmadik jogszerző jóhiszeműsége, illetve nyilvánkönyvi állásba vetett bizalma az előd jogában rejlő fogyatkozást pótolja s mely az elidegenítési tilalmak mindegyikének absolut hatályán rést üt (fentebb 11. §.), s ez okból szükségesnek mutatkozik, hogy az erre vonatkozó rendelkezés a dologi jognak a tulajdon s egyéb dologi jogszerzést tárgyazó részeibe vétessék fel. A dologi jogról szóló tervezet azonban itt nem áll feladata magaslatán, mert a 120. §. — a mint az már kimutattuk (212. jogeset) — az ingóságok jóhiszemű megszerzőjének jogait a jogfejlődés jelenlegi stádiumává; össze nem egyeztethető szűk körre szorítja, a 189. §. pedig egyedül az elidegenítési jogosultságában korlátozott tulajdonos jelzálogszerzésére van tekintettel,204 e mellett a végrehajtás utjáni elidegenítés minden esetbeni megengedése által a feltételesen jogosított, illetve a várományos részére nyújtott oltalom értékét tökéletesen devalválja. (L. fentebb 8. §.)265 Miután tehát az öröklési jogról szóló törvényjavaslatnak imént jelzett álláspontja a korlátolt tulajdon elméletének teljesen megfelel, nem vagyunk képesek felfogni, mi indíthatta a képviselőház igazságügyi bizottságát arra, hogy dacára annak, hogy az örökös korlátlan tulajdonába át nem menő örökségi vagyontárgyakra nézve az elidegenítési tilalmat továbbra is fentartja, a javaslat idézett § ának második bekezdését következőleg módosítsa : »A fentebbi rendelkezés ellenére a hagyatéki ingóságokra nézve harmadik személylyel kötött és átadással foganatba vett jogügyletek érvényesek ugyan, de az utóörökös az utóörökség esetének beállta előtt is követelheti, hogy az elidegenített dolgok értéke, vagy ha ennél a vétel többre rúgna, a vételár készpénzben vagy óvadékképes papírokban birói letétbe helyeztessék. Ugyanezen szabály alkalmazandó a hagyatéki ingatlanokra és telekkönyvi jogokra nézve harmadik személylyel kötött és tkvi bejegyzéssel foganatba vett jogügyletekre is, ha az utóörökösödés telekkönyvileg bejegyezve nincsen.« (I. ü. biz. 228. §. 2. bek.)266 E szerint az igazságügyi bizottság nem fektet súlyt a harmadik jogszerző subjectiv magatartására, a dologi jogátszállás érvényét teljesen függetleníti attól, vájjon a jogszerző az elidegenítő örökös tulajdonjogában rejlő fogyatkozásról, ingatlanoknál pedig a tkvi állásnak az anyagi jogállással való meg nem egyezéséről tudomással birt-e vagy sem s ehhez képest a jogszerző jó vagy rosszhiszeműségének a tilalomellenes jogszerzés cselekményében döntő szerepre hivatott mozzanatát egészen lényegtelen körülménynyé degradálta.267 Mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy az a motívum, 283 A német birodalmi tervezet 1,828. szakasza csak általánosságban mondja: »Die Vorschriften zu Gunsten derjenigen, welche Rechte von einem Nichtberechtigten herleiten, finden entsprechende Anwendung'. Nálunk azonban, a hol az öröklési jogról szóló törvény életbeléptetése a törvénykönyv többi részeit meg fogja előzni, a kérdés részletesebb szabályozást igényel 264 Dologi jog tervezete 189. szakasz : »Határozott időtartamra vagy bontó feltétel alatt bekeblezett tulajdonos az ingatlan állagára jelzálogot csak annak beleegyezésével köthet le, a ki az idő lefolytával vaey a feltétel beálltával a tulajdonjogot megszerzi; az ily korlátolt tulajdonos csak az őt illető haszonélvezeti jogot kötheti le. Úgyszintén, ha a tulajdonos az ingatlan feletti szabad rendelkezésében korlátolva van, jelzálogot csak annak beleegyezésével köthet le, a ki ezen korlátolás által érdekelve van, vagy a kinek érdekében ezen korlátolás fennáll, viszont a várományos sem köthet le jelzálogot a tulajdonos beleegyezése nélkül«. 265 Dologi jog terv. indokolása 175 1. »Azonban, ha más az illetők jelzálogot nem köthetnek le, ebből még nem következik, hogy végrehajtási uton az ily ingatlanra végrehajtás nem szerezhető ; az egyes esetektől függ azon kérdés eldöntése, hogy mi módon eszközölhető a végrehajtás, vájjon kijátszás forog-e fenn, és az átadás érvénytelenithető-e ? 266 Az igazságügyi bizottság által a képviselőházhoz beterjesztett jelen tés eddig közzé nem tétetett. 287 Azt az anomáliát, melyet a szerzés körüli rosszhiszem figyelmen kivül hagyása eredményezhet, élénken megvilágítja Dernburg (Vélemény a magyar örökjogi törvényjavaslatról. Jogt. Közlöny 1887. évfolyam 111. 1.) : »Az utóörökösödéssel terhelt örökös elad például családi ékszereket, drágaságokat egy harmadik személynek, a mely jól tudja, hogy az eladó az eladásra nincs jogosítva. Az örökös a kapott összeget eltékozolja. És az utómelyből az igazságügyi bizottság is kiindul, t. i. a korlátolt tulajdon elve a kérdésnek ily módoni megoldására alapul nem szolgálhat. A törvényhozásnak, ha az igazságügyi bizottság elvi módositását magáévá tenni akarja, szükségképen egészen más elvi alapra kellene helyezkednie, hogy az igazságügyi bizottság^által megállapított eredményt következetesen levezethesse. Mellőznie kellene az utóöröklés tárgyát képező vagyontárgyaknak két kathegóriába sorozását, vagyis: az örökös korlátlan tulajdonába átmenő ingóknak (i. ü. biz. 224. 1. bek.) azon dolgok és jogoktóli megkülönböztetését, melyek az örökös korlátlan tulajdunába át nem mennek (i. ü. biz. 228. §. 1. bek.), s általános szabályként ki kellene mondani, hogy az örököst az örökség értékszerű restituálása tekintetében csak személyes kötelezettség terheli, hogy ezt a kötelezettséget a 224. §-ban felsorolt tárgyakra nézve (házi eszközök, házi és lakfelszerelés, kereskedési, ipari és gyári gazdasági felszerelés s általában az elhasználható dolgok) az utóörökössel szemben rendszerint csak az utóörökösödés esetének beálltakor másnemű dolgokra nézve azonban már az utóörökség esetének beállta előtt az értéknek vagy árnak készpénzbeni vagy óvadékképes értékpapirokbani birói letétbe helyezése által tartozik teljesíteni, hogy végül az elidegenítési jogosultság tárgyi elvonásának esete csupán csak azokra az ingatlanokra nézve forog fenn, melyekre vonatkozólag az utóörökösödés telekkönyvileg bejegyeztetett.2118 Hogy az örökös utóörökös közti jogviszonynak ilyetén rendezése az utóörökösödés céljával egyáltalában össze nem egyeztethető, az — ugy hisszük — további bizonyítást nem igényel. Ama joghatály tekintetében, melyet az elidegenítési tilalom az elidegenítési ügyletre gyakorol, a Kötelmi jogról szóló tervezet 44. §-ában oly rendelkezéssel találkozunk, mely a mi felfogásunkkal homlokegyenest ellenkezik. (L. fentebb 9. §.) A tervezet semmisnek mondja a szerződést: „2. ha olyan dolgok elidegenítésére irányul, melyek a szerződés megkötésekor a törvénynél, vagy a törvényen alapuló birói intézkedésnél fogva el nem idegeníthetők.« A tervezet ezen kérdésben a szász polg. törvénykönyv 794. szakaszát vette mintaképül, a nélkül azonban, hogy az absolut törvényes tilalom és a harmadik személy javára szóló (relatív) elidegenítési tilalom közti határvonalat megvonta volna. Ha a szakasz jelenlegi szövegezését tekintjük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a tervezet csak az általános jogügyleti tilalmat tartotta szem előtt, s hogy az idézett helyen a relatív elidegenitési tilalom kérdésében állást foglalni nem kívánt.209 Ha ezen utóbbi feltevésünk helyes, akkor semmi szükség sincsen arra, hogy az absolut tilalomba ütköző jogügyletnek az általános rész 106. szakaszában kifejezésre jutott semmisége a kötelmi jognak a szerződés tárgyi kellékeit szabályozó részében újból kimondassék.270 Ha pedig a jelzett intézkedésnek az az értelme, hogy a harmadik személy érdekét szolgáló törvényes és birói elidegenitési tilalom az annak céljával ellentétes elidegenitési ügylet obligatorius hatását is kizárja, akkor a tervezet oly álláspontra helyezkedett, melyet szemben azzal a körülménynyel, mely szerint a tárgyi rendelkezési képesség hiánya az általános jogügyleti tilalom motívumai közé nem szorozható,271 és szemben a kötelmi jognak amarendelörökösnek még se legyen jogorvoslata a harmadik rosszhiszemű birtokes ellen ? Szabad kételkedni azon, hogy ez a jogérzetnek és az igazságnak megfeleli. 298 Erre nézve csak az a megjegyzésünk, hogy az örökös által nyújtandó dologi biztosítás, jelesül ingatlanokra és nyilványkönyvi jogokra nézve az utóörökösödési jog bejegyzése, illetve értékpapírok lekötése (i. ü. biz. 224. szakasz 1. bek.) az illető dolog lekötöttségének nem alapja, hanem csakis az elidegenrtési tilalom absolut joghatályának egyik előfeltétele (V. ö. fentebb 12 §.) 289 Erre mutat a tervezet indokolása is : > Eltekintve attól, hogy bizonyos dolgok általában a forgalmon kivül állóknak tekintendők, lehetnek olyan dolgok is, melyeknek megszerzése a törvény, vagy a bíróságnak a törvényen alapuló intézkedése folytán tiltva van. A mennyiben a szerződés tárgyát olyan dolgok átruházása képezi, melyekre nézve a kérdéses tilalom a szerződés megkötése alkalmával már fennállott, a szerződés ép ugy semmisnek tekintendő, mintha annak tárgyai általában a forgalmon kivül állanak«. (Köt. jog terv. indokolása 121 —122 1.) 270Ezt hangsúlyozza H a 1 1 e r is. (Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének »Kötelmi jog« részére. Jogtudományi Közlöny 1884. évfolyam 266. 1.) 271 Ezért igen helyesen járt el a tervezet általános részének megvitatatása végett összehívott értekezlet, midőn C zord a indítványára az általános rész 106. §-ának eredeti szövegéből a következő szavakat: »vagy pedig olyanról intézkedik, miről az intézkedő nem rendelkezhetik « — kihagyta. (XVI. ülés. Értekezleti jegyzőkönyvek 108. 1.) V. ö. fentebb a 258. jegyzetet. Ennek megfelel a szász polg. törvénykönyv 90. szakasza is.