A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 34. szám - A telekkönyvi előjegyzés igazolásának határideje

134 a JOG. Az ingatlanra elrendelt végrehajtás nem terjed ki annak haszonélvezetére ÍM. A budapesti kir. itélő tábla helybenhagyta az e. b. ítéletét a következő iudokolásssal: A végrehajtást rendelő végzés szerint a végrehajtás a rittbergi 267. sz. telekkönyvi ingatlanra s nem egyszersmind annak haszonélvezetére lévén elrendelve, a bírósági végrehajtó helyesen járt el, midőn a kérdésben álló ingatlan haszonélvezetére nézve a végrthajtás foganatosítását megtagadta, aimál inkább, mert végrehajtató a végrehajtási jkönyv tartalma szerint nern igazolta, hogy a kérdéses ingatlan haszonélvezete végrehajtást szenvedőt illetné, a nélkül, hogy eme joga telekkönyvileg bejegyezve volna és igy az 1881: LX. t.-c. 213. §. ebben az esetben alkalmazást nem nyerhet. (1888. márc. 27-én. 49.108) Hatilytalan a függő termésre vezetett foglalás, ha a birói kiküldött a buzavetést meg nem szemlélte. (Kir. tábla 1889. márczius 26-án. 48.931.) A felébb zést a nyolcz napi határidő ala<t az illetékes bírósághoz kell beadni; más bírósághoz beadott és ez által áttett, de az illetékes biróságlioz elkésetten érkezett jogorvoslat íisszautasitandó. A m. kir. Curia : (1889. június 6-án 2920. sz.) Kereskedelmi, csőd" és váltód-ügyekben. A vevő a hitelbe adott árakért kikütött váltő-elfogadványt az eladónak az esetben is átadni lartozik, ha utóiibi neki magasabb összegű űrlapot küldött át elfogadás végett, mint milyen a megállapított vételár, ellenkező esetben a vételár azonnali lefizetése követelhető, mert a vevőnek módjiiban áll mindig a váltót a vételárnak megfelelő összi'eben kiállítani. A budapesti IV. ker. kir. jbiröság-: Kern Tivadar ügyvéd által képviselt H. Lajos felperesnek Löw Tivadar által képviselt Sámuel B. és Sohn czég ellen 202 frt 49 kr. iránti kereskedelmi perében a következő Ítéletet hozta : Felperes leszállított kereseti követelésével elutasittatik stb. Indokok: A per során kiderült, hogy alperes azon feltétellel nyerte a három (3) havi hitelt, hogy az árúk áráról szóló és felperes által küldendő váltót fogadand el. Ez utóbbit igaz, hogy alperes meg nem tette, ámde erre felperes mulasztása szolgáltatott okot, mert felperesek az árúk ára, illetve a kereseti öszszegről, magasabb összegről, azaz 209 frt 9 krról szóló váltót küldött alperesnek és az F) G) H) és A*) alatti levelei szerint mindig ily összegről szóló váltó elfogadása és illetve beküldését kérte, holott alperes az A) és D) alatti szerint csakis a 202 frt 49 kr. összeggel tartozván, ennél magasabb értékről váltót elfogadni köteles nem volt, hogy a C) alatti szerint ö felperest a fenti körülményről értesítette is, mulasztás fenn nem forog. Felperes azon ellenvetése, hogy alperes a küldött váltó eltagadását kisebb, azaz a kereseti összegre szoríthatta volna, figyelembe vehető nem volt, mert erre ő, ha még jogosítva lenne is, de semmi esetre sincs kötelezve, és mert a kérdéses váltó fel- és alperes közti ügyletből eredt követelés fedezetére adatván, ennek, mint fedezeti váltónak, a követelésnek teljesen megfelelő összegről kell szólnia. Miére is felperest keresetével, mint időelőttivel, tekintettel arra, hogy alperes tartozását időközben és pedig a fentiek szerint, kellő időben kifizette, mint alaptalannal is el kellett utasítani. — A perköltség megítélése a prtt. 251. §., azok megállapítása pedig a 252. §-on alapul. A budapesti kir. itélő tábla (1888. évi december 8-án, 2084/V. sz. a.) : A kir. itélő tábla az első biróság ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi felperes részére 202 frt 49 kr. kereseti tőke 8 nap alatt végrehajtás mellett leendő fizetésére, mert alperes beismerte, hogy a részére nyújtott 3 havi hitelezés a tartozás összegének megfelelő értékű váltófedezet-adásához volt kötve és azt beismerte, hogy ennek a feltételnek daczára felperesnek a megfelelő váltófedezetet be nem küldötte, noha erre felperes ismételten is felszólította. Mert az a körülmény, hogy felperes eredetileg 6 frt 60 krral magasb összegű váltó-ürlapot küldött alperesnek elfogadás végett, mint a mennyivel alperes tartozott, nem jogosította fel alperest arra, hogy a váltófedezet adását megtagadja, annál kevésbé, mert módjában állott a váltót az általa elismert tartozása erejéig elfogadni, vagy ennek megfelelőleg felperes részére az ez által beküldött vá'.tóürlapot ellátni elfogadó aláírásával. A perköltség iránt tett intézkedés a prts. 215. §-án alapul. A in. kir. Curia (1889. évi június 21-én, 240/V. sz. a.j: A másodbiróság Ítélete az abban foglalt indokainál fogva helybenhagyatik. I Csődtömeg követelésével szemben beszámításnak van helye oly váltó alapján, melyet a m.lsik fél csöduyitás előtt megszerzett ! s tovább forgatott és csődnyitás után visszkereseti kötelezettségéből kifolyólag visszaváltott. (1881 : XVII. t.-c. 38. és 39. §-ai.) A budapesti V. ker. kir. jbság: Ha felperes vb. G. Lajos személyében leteszi a főesküt, hogy a kereseti árút alperes töle nem oly megállapodás mellett vásárolta, hogy annak ára váltóadás nélkül hat hónap múlva lesz fizetendő, ez esetben köteles alperes a kereseti 309 frt 60 krnyi tőkét felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes 309 frt 60 krnyi értékű árút vásárolván felperesnél, ennek vételára fejében felperes a kereseti 309 frt 60 krnyi összeg és járulékainak megfizetésében alperest marasztalni kéri. Alperes beismeri, miszerint a keresethez csatolt számlában felsorolt árúkat megrendelte és átvette, mégis felperest keresetével elutasítani kéri, mert a 2"/. alatt eredetben mellékelt váltó alapján felperes 986 frttal tartozik alperesnek, mely követelését felperes ellen a csődtörvény 38. §-a értelmében beszámittatni kéri. Kifogást emel alperes ezenkívül a kereset ellen idöelöttiségszempontjából is, minthogy a kereseti árúk hat havi hitelre vásároltatván, alperes a kereseti összeget csakis április hóban (1887.) lenne köteles megfizetni, a mennyiben felperes elleni követelése be nem számíttatnék, Beszámításnak, melyet alperes a kereseti összeg ellenében érvényesíteni kivánt, helyt adni nem lehetett. Mert a csődtörvény , 38. §-a értelmében beszámítással csakis azon hitelező élhet a csődtömeg elleD, kinek követelése a csődnyitás idejekor a csődtömeg ellen már fenállott, habár az még feltételektől is függ, -A csődtörvény 2. §-a pedig határozottan rendelkezik, hogy a csödvagyon azon hitelezők kielégítésére szolgál, kiknek követelései a csődnyitás idejekor már fennállottak. A 2-/. alatt csatolt váltót alperes azonban csak 1886. évi november 20-án váltotta be, a csőd pedig G. Lajos ellen már 1886. évi november 13-án nyittatott meg, alperesnek tehát a csődnyitás idejekor közadós ellen fenálló követelése még nem volt és pedig azért nem, mert a váltójog sze-int érvénvesithető nem volt, annak énényesitésére a váltójog értelmében jogot alperes a csödnyitás idejekor még nem szerzett. A jog ugyanis csak akkor érvényesíthető, ha az in concreto létezik. A váltókeresetnek első feltétele lejárt váltó birtoka, már pedig a csődnyitás idejekor a váltó sem le nem járt, sem alperes birtokában nem volt ; minélfogva alperesnek vagyonbukott G. Lajos ellen váltójogi keresete, illetve követelése a csődnyitáskor nem is volt, ilyet csak a csődnyitás után szerzett. Csődnyitás után szerzett követelések azonban a hivatkozott 2. §. értelmében, illetve a csődtörvény 39. §-a értelmében a csődtömeg ellen be nem számithatók. Azon tény, hogy a váltónyilatkozat alperes részévül a csődnyitást megelőzőleg tétetett, követelési jogot számára nem adott, mindaddig, mig a váltót be nem váltotta. A váltójogi kereset létalapját ugyan váltónyilatkozatok képezik, de ezek még feltétlenül jogot nem adnak a váltókereset érvényesítésére, hanem csakis azon feltételek teljesülésére, melyek beálltához a váltókereset kötve van. A váltónyilatkozat első sorban a nyilatkozóra fizetési kötelezettséget hárít és csak másodsorban 1 ad jogot a váltókeresetre, illetve követelésre, a mennyiben a váltó beváltatik. Tehát csak a lejárt váltó és annak birtoka ad jogot váltókeresetre, mig ezen feltételek be nem állanak, a váltónyilatkozatot tevőnek követelési joga nincs. Miután a fent kifejtettek szerint alperesnek a csödnyitás idejekor közadós elleni követelése fenn nem állott, de az feltételtől sem függött, alperes által beszámittatni kivánt követelés érvényesítésének a csődtörvény 2. és 38. §-ai alapján helyt adni ! nem lehetett. (1887. márc. 12 én, 18,722. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja; felperes követelését 309 frt 60 kr. tőke és ez után 1886. évi szeptember 30-tól járó 6% kamatban megállapítja, egyszersmind azonban kimondja, hogy felperesnek fenti követelése alperesnek a 2-/. alatt csatolt, G. Lajos által elfogadott, Budapesten 1886. évi május hó 20-án kelt, 986 frtról szóló és az 1886. évi november 20-án lejárt váltón alapuló viszon-