A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 34. szám - A telekkönyvi előjegyzés igazolásának határideje

R. JOG. 135 követelése, illetőleg ebből a megfelelő összeg által beszámítás utján törlesztve van. Indokok: A 2'/. alatt csatolt váltóra vezetett forgatmányokból az tűnik ki, hogy alperes ezen váltót még a G. Lajos elleni csőd megnyitása előtt szerezte meg, a mennyiben azt még 1886. évi június hó 22-én tovább forgatta, holott G. Lajos ellen a esőd a felek egybehangzó előadása szerint csakis 1886. évi november 13-án lett elrendelve. Ezek szerint alperesnek G. Lajos, raiut a 27. alatti váltónak elfogadója elleni esetleges visszkereseti követelése már a csödnyitás előtt nyert forgatmány alapján keletkezett és az által, hogy a váltót tovább forgatta, alperesnek eme követelése el nem enyészett, hanem csak ennek érvényesítése vált függővé a váltó visszaváltásától, mely feltétel alperesnek, felperes által kétségbe nem vont előadása szerint a váltó lejártakor, vagyis 1886 november 20-án be is állott. Az a körülmény, hogy ezen beváltás már a csödnyitás után történt, a beszámitást ki nem zárja, mert alperes az által, hogy visszkereseti kötelezettségénél fogva az elfogadó által a lejáratkor be nem váltott váltót visszaváltotta, sem új, sem harmadik személvnek követelését nem szerezte meg és igy az 1881. évi XVII. t.-c. 39. §-a 2. pontjának esete fenn nem forog. Ezekhez képest az alperes által érvényesített beszámításnak az idézett törvény 38. §-a alapján helyt adni és kimondani kellett, hogy felperesnek kereseti követelése alperesnek viszonkövetelése által törlesztve van. A kereseti 309 frt 60 krnyi tökekövetelést azért kellett 1886. évi szeptember 30-ától járó 6% kamattal megállapítani, mert alperes a beszámítást első sorban érvényesítette és ezen kifogása kapcsán a kereseti követelés után követelt kamat ellen kifogást nem tett. És minthogy a beszámításnak hely adatott, alperesnek a kereseti követelés időelőttisége miatt másodsorban emelt kifogása tárgynélkülivé vált, elbírálásának szüksége tehát elesett. A perköltség azért lett kölcsönösen megszüntetve, mert felperesnek követelése alperes által is valódinak ismertetett el és megítélését csakis alperes ellenkövetelésének beszámítása gátolta meg. (1888. január 25-én, 1887. évi 8,013. váltószám.) A ni. kir. Curia : A budapesti kir. itélő tábla Ítélete indokolásán ál fogva helybenhagyatik. (1888. május 16-án, S96. váltószám.) Bün-ügyekben. Egyedül vádlott beismerése alapján tárgyilagos adatok nélkül nem állapitható meg vádlott bűnössége; szándékos emberölés. (Btk. 279. §0 A szabadkai kir. tszék : B. Mária, férjezett Sz. Sándorné, 13. Lidia, férjezett K. Mihályné a btk. '279. és 280. §-aiba ütköző szándékos emberölés bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetnek s azonnal szabadlábra helyeztetni rendeltetnek. Indokok: B. György feketehegyi lakos 1880. évi június hó 14-én elhalálozván, miután hullája a halottkém által megvizsgáltatott s azon küleroszak nyomai vagy más gyanús tünetek nem észleltettek s a halottkémi teendőket teljesítő szakértő-orvos a halál okát gutaütésben jelölte meg, a református egyház szertartásai szerint hatósági intézkedés nélkül el is temettetett. Hat év folyamán keresztül tartotta fenn magát a községben azon hit, hogy B. György gutaütés következtében halt meg s mivel a községbeliek az elhunytnak családi életében, avagy hozzátartozóinak magaviseletében feltűnő mozzanatot vagy rendetlenséget nem tapasztaltak, vádlottak ellen a legkisebb gyanú sem merült fel; mig nem az 1886. évi dec hó 2-án elhunyt B. Györgynek leánya Mari, a topolyai kir. járásbíróság előtt megjelenvén, vádolta önmagát, hogy apját B. Györgyöt az időközben elhunyt anyja és két testvére társaságában kivégezték és pedig egy lisztes zsák segélyével megfojtották. Ezen feljelentés a vizsgálat megindítására elegendő indokokat képezvén, annak következtében B. György hullája 1886. évi dec. 7-én felásatott s orvos-szakértőileg megvizsgáltatott ugyan, azonban a temetés és a boncolás közt lefolyt hosszú időtartam alatt a hulla lágy részei oly nagy mérvben feloszlottak és kiszáradtak, hogy a halálnak gutaütésben vagy megfojtásban rejlő okát orvosszakértőileg megállapítani nem lehetett. A vizsgálat során vádlottak beismerésén kivül magának a bűntettnek tárgyi és a bűnösségnek alanyi tényálladékát megállapító bizonyítékok nem voltak beszerezhetők. A megtartott végtárgyalás egyéb terhelő adatot fel nem derített, sőt másodrendű vádlott B. Lidia a vizsgálat során tett ! vallomását is visszavonván, a biróság előtt egyedüli bizonyítékként áll B. Mária vallomása. Az Ítélet meghozatalánál a biróság nem terjeszkedik ki I annak kutatására, hogy a szerető apát,, a gondos családfőt, a 1 hitvestárs és három gyermeke, emberi jobb érzelmüket levetkőzve, : miért végezi ki, mert az emberi érzelmek s az egyes cselekmények I rugói a földi biró szemei előtt annyira elrejtve s magával az egyénnel azonosítva vannak, hogy nem mondható bírálat a felett, hogy egy külön háztartásban levő férjes nő, mint Mari és az apa házánál levő ugyan, de minden valószínűség szerint le'ki romlottság nélküli Lidi, a még zsenge gyermekkorában volt Zsuzsi és a hitvestárs képes a bűnöknek egyik legnagyobbikát, az apa-, a férjgyilkosságot elkövetni azért, mert az apa, a férj az utolsó időkben I iszákos természetű volt, nem vizsgálhatja a biróság az önmagát vádoló nazarenus vallású Mari hitelvének azon tételét sem. hogy a földi szenvedés az elhunytnak lelki üdvét biztositja s nem keresi indító okát a gyermekkorában csak kátét és zsoltárt tanuló, később pedig a kedély irányának meg--zilárdulására rendelt ifjú korban csak a zsoltárt olvasgató B. Máriának vallási fanatismusI tói nem ment önvallomása megtételének, de nem veheti bizonyítéknak a B. Zsuzsi ellentmondó s kuszált vallomását sem, inindezeknélfogva nem mondhatja ugyan ki, hogy B. György halála okának természetellenessége ki lenne zárva, de szorítkozik annak mérlegelésére, hogy vádlottak bűnössége jogszerűen be van-e bizonyítva vagy nincs. A büntetőjog elvei szerint a bűnösség megállapithatásához szükséges, hogy a bűntettnek tárgya és alanya legyen, jelen esetnél a bűntettnek tárgya hiányzik, mert a szakértő-orvos által kiállított halottkém-bizonyitványnyal szemben semmivel sincs iga;.olva, hogy | B. György halálának oka nem gutaütésben, hanem külerőszakban rejlik; ezen halottkémi bizonyítvány oly közvetlen bizonyítékot képez, melynek ellenében a bűntett tárgya egy kellő értékében mérlegelt öntudattal meg nem állapitható s ekként figyelemmel ezen körülményre, valamint nem tévesztve szem elöl a törvénykezési gyakorlat által szentesitett azon elvet sem, hogy a beismerő vallomás az azt támogató eg\ éb bizonyítékok hiányában önmagában véve, mint egyedül álló bizonyíték a vádbeli bűnösség megállapításához a jogszerű bizonyítékot nem szolgáltatja; mivel továbbá a beismerést támogató egyéb bizonyítékok beszerezhetők nem voltak: mindezeknélfogva vádlottakat az ellenükbe emelt i vád és következményeinek terhe alól felmenteni s annak folyományaként azonnali szabadlábra tételüket elrendelni kellett. (I8fr7. évi június 18-án, 5,099. sz.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla helybenhagyja az elsőbiróság Ítéletét az abban felhozott indokok alapján. (I8fc8. április 9-én, 2f,56l. sz.) A m. kir. Curia : A kir. itélő táblának hivatalból is felülvizsgált Ítélete az alapon hagyatik helyben, mert a vizsgálat adatai a vádbeli cselekmény tárgyi tényálladékának megállapítására bizonyítékot nem szolgáltatnak ; tárgyi tényálladék hiányában pedig a tettesség és bűnösség a magában álló beismerés által I nem állapitható meg. (1889. január 3-án, 1888. évi 6,548. sz.) Habár a törvénykezési írj akorlatunk szerint büntető ügyekben igazolásnak mint önálló jogorvoslatnak hely nincs, mégis vádlottnak, ha kellően kimutatni képes, hogy a felebbviteli határidőt önhibáján kiuil mulasztotta el, elkésve beérkezett felebbviteli jogorvoslata elfogadható. E jogkc dvezmény sem a közvádlóra, sem pedig a magánvádlóra vagy sértett félre ki nem terjeszthető. A magyar kir. Curia: A kir. ítélőtábla végzése helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a büntető ügyekre nézve sem j törvényeink, sem a m. kir. kormány által törvényes jogkörében kibocsátott, illetve érvényben fentartott eljárási szabályoknak s a hazai törvénykezési gyakorlatnak irányadó megállapításai az igazolásról nem intézkednek, sem pedig a törvénykezési gyakorlat az igazolást, mint önálló joggyakorlatot nem ismeri; tekintve mindazonáltal, hogy azon érdekek nagy fontosságánál fogva, melyekről a bíróságok véghatározatai rendelkeznek s azon lényeges bizonyítékok méltatásával, melyeket az ügynek a felsőbb bíróságok által való felülvizsgálata nyújt, a hazai bíróságoknak eddig követett gyakorlata megállapodásra jutott az iránt, hogy vádlottnál;, ha kellően kimutatni képes, hogy a felebbviteli határidőt önhibáján kivül mulasztotta el, elkésve beérkezett felebbviteli jogorvoslata elfogadható. Ellenben tekintve, hogy a gyakorlat e jogkedvezményt | sem a közvádlóra, kinek a felebbviteli határidő pontos megtar-