A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 34. szám - A telekkönyvi előjegyzés igazolásának határideje

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Budapest, 1889. augusztus 25-én. Melléklet a >Jog« 34. számához Köztörvényi ügyekben. A hagyományköretelés keresetűé? is érvényesíthető, a nélkül, hogy az hagyatéki tárgyalás utján előzőleg érvényesíttetett volna. A topáufalvi kir. járásbíróság' (1887, aug. 30. 135. sz. a.): Dr. Préda Vazul ügyvéd által képviselt N. János gör. kel. lelkész felperesnek T. Nikolae és társai elleni úgqében. Alperesek csak ugyleendnek egyetemlegesen kötelesek a 80 frt tűkét megfizetni, ha felperes föesküt tesz arra, hogy néh. N. Ilia Kraeta lelki üdveért a gör. kel. vallás szerint előirt szent miséket olvasta és azokat elvégezte ; különben ugy fogna vétetni, mintha mit sem bizonyított volna, stb. ; mert felperes keresetében felhozza, miszerint X. Ilia Kraeta halála előtt akként rendelkezett, miszerint a lelkész, ki őt halála után eltemetendi, a tulajdonát képező agurarézi határon a »Teiul« nevű dülőbeni ingatlant fizetés és jutalomként kapja. Ezen ténykörülményre tanául jelölvén C. Georget, stb. N. Ilié 1884. évi okt. 19-én elhalván, felperes, mint illető lelkész öt eltemette és miután az gyónatlan és áldozás nélkül elhalt, az elöszent miséket lelki üdveért elolvasta. Alperesek, mint N. Ilié örökösei, felperes tudta nélkül a hagyatékot leltározták és abba a neki hagyományozott ingatlant is bevették, mely hagyatékot a kir. bíróság előtt 2,022/1885. sz. a. letárgyaltak és ennek alapján az ingó és ingatlan vagyon, valamint a hagyomány tárgyát képező ingatlan is alperesekre lett átruházva és telekkönyvileg átirva. Alperesek azután a hagyományozott ingatlant felperes beleegyezése nélkül S0 frt örökáron C. Juonlui Mariannák eladták. Miután alperesek jogosítottak nem voltak a neki hagyománvozott ingatlant eladni, jogosult tőlük annak árát, 80 frtot, annvival inkább követelni, mivel ö a temetés és egyéb lelkészi teendőkért alperesektől mit sem kezelt. Alperesek a per során nem vonták kétségbe, hogy jogelődük N. Ilié Kractát felperes, mint illető lelkész maga temette el; beis.nerték, hogv ők X. Ilié hagyatékát az ahoz tartozó, a »Teiul« dűlőben levő ingatlannal együtt leltároztatták és a bíróság előtt megtartott tárgyalás alapján az reájuk átruházva lett; beismerték, hogy a »Teiuk'-ban levő ingatlant C Mariannák 80 frtért örökáron eladták ; felhozván, miszerint ők, mint törvényesen elismert örökösök, a kérdéseit ingatlant jogosan eladhatták, a nélkül, hogy ezen tényükkel felperesnek jogsérelmet okoztak volna, annyival inkább, mivel ők felperest a temetési illetményekben 20 írttal megkinálták; tagadván egyébiránt felperes azon állítását, mely szerint a »Teiul« nevű' ingatlant N. Ilié temetése és egyéb lelkészi teendőkért neki ajándékozta és hagyományozta volna ; tagadván mé^ végül azt is, hogy felperes az előirt szent miséket megtartotta volna: tekintve azonban, hogy felperes ügydöntő ténykörülményt, mely szerint néh. N. Ilié halála előtt a kérdéses ingatlant oly feltétellel ajándékozta, illetve hagyományozta neki, hogy ez őt eltemesse és lelki üdveért szent miséket olvasson, 3 meghitelt tanú egybehangzó vallomásával jogszerűen beigazolta; tekintve, hogy ezen tanuk a hagyományozás jogügyleténél együttesen jelen voltak ; tekintve, hogy N. Ilié a hagyományozás megtételekor a ptkv. 535., illetve 647. §. szerint ennek megtételére volt is felperes a hagyomány elfogadására, mint önálló személy, jogosultnak tekinthető ; tekintve végül, hogy a hagyomány bizonyos kötelezettség teljesítésétől tétetett függővé és hogy a hagyományok kiadatása rendszerint valamennyi örököst terheli; mindezek tekintetbe vétele mellett alpereseket egyetemlegesen a felperesnek az elvállalt kötelezettség teljesítésére vonatkozólag oda itélt főeskütöl feltételezetten marasztalni kellett, stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1888. márc. 17.7,304. sz. a.): A kir. járásbíróság ítélete megváltoztattatik. felperes keresetével feltétlenül elutasittatik, stb. Mert miként a kereseti tanuk igazolják, örökhagyó a kereset rendén hivatolt fekvőt felperesnek végrendeletüeg hagyományozta ; ez okon felperesnek eme hagyományt az örökösödési eljárás folytán kellett volna érvényesítenie s csak azután, ha a végrendelkezés érvényesnek mondatott ki, lett volna joga kártérítési követelését a járásbíróságnál érvényesíteni; ennélfogva felperes időelőtti keresetével elutasítandó volt, stb. A m. kir. Curia (1889. márc. 28. 4,710. sz. a.): A másodbíróság ítéletének megváltoztatásával a kereset időelőttinek nem tekintethetvén, a kir. itélő tábla az ügy érdemleges elintézésére utasittatik. Indokok: Mert a kereset tárgyát az 1884. évi okt. 19-én elhalt N. Ilié meghagyása folytán a felperes mint lelkész által teljesítendő temetkezési és egyéb szertartási szolgálat után járó munkadíj hagyományt képezvén, mely neki, a mennyiben igazoltatni fog az örökösök által, az öröklött vagyon erejéig kifizetendő lesz még akkor is, ha az a hagyatéki tárgyalás alkalmával figyelmen kívül hagyatott, a hagyatéknak erre nézve újbóli tárgyalása szükségtelen lévén, a kereset ez okból időelőttinek nem tekinthető. A közkereseti társaság vagyonához tartozó ingóknak az egyes tag hitelezői részére való lefoglalhatása kizárva nincsen. S. B. —F. S. (a S. F. s társa közkereseti társtag) ellen 400 frt erejéig végrehajtást foganatosíttatván, ez ellen a S. F. és tsa cég előterjesztéssel élt, melynek az eljáró budapesti V. ker. kir. járásbíróság helyt nem adott, mert végrehajtást szenvedő azon üzleti helyiségben lakik, hol a lefoglalt ingóságok léteznek és mert előterjesztő cég részéről nem igazoltatott, hogy bejegyezve lett volna a végrehajtás foganatosítása idejében. A budapesti kir. itélö tábla ezen végzést helybenhagyta. Indokok: Az 1881: LX. t.-c- az 1875: XXXVIÍ. t.-c. 95. §-ában említett társasági vagyonba tartozó dolgoknak, a közkereseti tagok magánhitelezői javára, a kielégítési végrehajtás utjándefoglalhatását ki nem zárja. (1889. márc. 12-én. 48.365.) Midőn valaki eary magánérdekű iparvasutat tervez, melyre törvény értelmében kisajátítási jofra nincsen és az ö vasntjához szükséges terület kisajátítását valamely vasúttársaság szerződésileg elvállalta, az ez irányban létrejött megállapodás, mint az lsSl : XLT. t.-c. szabványaiba ütköző egyezmény, hatálylyal nem bírhat, mert a vasúttársaság csak a saját céljaira szükségelt területekre nézve veheti igénybe kisajátítási jogát, de ezen jogát és az ezzel járó előnyöket nem terjesztheti ki oly területekre is, melyek a tervezett iparvasntboz szükségeltetnek. (M. kir Curia 1889. ápr. 26. 7.043. sz. a.) Válóperekben, ha a kötelék Végleg felbontatott, perújításnak helye nincs. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék végzését helybenhagyja ; mert az újitó felperes keresetét az iránt tette folyamatba, hogy a m. kir. Curiának az 1888. okt. 9-én 6.721/88. sz. a. kelt Ítélete, a mely által a közötte és K. P. között kötött házasság végleg felbontatott, hatályon kívül helyeztessék és a házasság to\ább is érvényben fentartassék, már pedig tekintve azt, hogy abban az ítéletben nemcsak a házasság bontatott fel, hanem egyúttal az elválasztott feleknek megengedtetett, hogy új házasságra léphessenek, önként következik, hogv ha a peres felek a közöttük fennállott házassági köteléket megújítani kívánják, ez csak a törvény által rendelt módon, új egybekelés által történhetik és pedig annyival inkább, mert váló perekben a kötelék felbontása kérdésében perújításnak helye egyáltalán nincs. A magy. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának fentebbi keletű és számú végzése indokainál fogva helybenhagvatik. (1889. jun. 6-án. 4.056.) A külföldről érkezett és német nyelven szerkesztett ki. fogások nem utasíthatók vissza, hanem esry kirendelendő gondnoknak adandók át lefordítás és magyar nyelven való benyújtás végett. (1889. jun. 18-án. 530/S9. v.)