A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 29. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Huszonharmadik közlemény)

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 29. számához. Budapest, 1889. július 21-én. Köztörvényi ügyekben. lieszámitás > iszonkeresel nélkül. A beszámításnak josri természetéhez képest, az alperes elleni követelést elenyészteti az alperes javára a kereset beadásának idejét megelőzőleg felperes ellen kielégítési végrehajtást rendelő vésrzéssel igazolt követelés. A budapesti V. kerületi járásbíróság (1888. máj. 28. 52,534/V. sz. a.) : Szirmay Manó ügyvéd által képviselt N. Izidor felperesnek YYetaz József ügyvéd által képviselt M. Adolf alperes ellen 300 forintos váltó kiadása és járulékai iránt a következőleg itélt: Felperes leszállított keresetének feltétlenül hely adatik, mindazonáltal annak kimondása mellett, hogy alperes az ellenében ezúttal felperes javára ezennel 38 frtban megállapított perköltségnek az ö javára, és felperes terhére a 4. /. alatti okmány szerint megítélt és végrehajtás alatt álló 354 frt 21 kr. és járulékaiból álló követelésébe való beszámítására, illetve abból va'ó levonására ezennel feljogosittatik. Indokok: Alperes a mai napon megtartott póttárgyaláson kifejezetten beismervén azt, hogy a C. •/• alatti okmány az általa felperesnek időközben már önként visszaadott és az utóbbi által D. •/• alatt ide már be is csatolt 300 frtos váltóra vonatkozik, sőt ezen váltónak jogerős birói határozat előtti visszaadását már magában véve is megállapítja, minden kifejezett beismerés nélkül is a C. •/. alattinak a D. •/• alatti váltóra való vonatkozását, a C. •/. alattinak általa étidig valónak beismert tartalma ellen csakis a mai napon tett kifogása, tekintve, hogy ezen okmány alperes, mint kiállító ellenében a perrendtartás lt>6. g-a értelmében, miután annak valódisága kétségbe nem vonatott, teljes bizonyító erővel bír, valamint alperesnek a felperesség ellen tett kifogása, tekintve, hogv felperes alperes által a B. •/. alatti sommás váltóra a kereset szerint ugyancsak N. Izidor név alatt lett beperelve s igy a sommás marasztaló határozat alapját képező váltó elfogadmányát az alperesileg ugyanazonosságra nézve tagadásba nem vett N. Izidor kiűzetése után, mint felperes per útján is jogosítva van per útján visszakövetelni, végül azon kifogása, hogy felperes csőd alatt áll, illetve, hogy nevét nem jogfzerüleg használja, tekintve, hogy a jelen fenforgó esetben jelen per- elbírálására ezen körülmények egvike avagy másika befolyással annál kevésbbé bírhat, mert egyrészről ezeket felperes tagadása ellenében alperes által beigazoltatni meg sem kiséreltetett, másrészről pedig alperesnek ezen kifogását a 4. /. alatti saját okmányával és mely szerint alperes kérelmére a kereset megindítását megelőzőleg 10 nappal s igy csak rövid idővel előbb folytatólagos kielégítés rendeltetett el, felperes ellen magával megcáfoltatik, birói figyelembe vehetők nem lévén, felperes leszállított keresetének ezúttal már feltétlenül helyt adni kellett, tekintve azonban, hogy alperes a költségekbeni elmarasztalása esetében az ellene megállapítandó költségeknek a részére S felperes terhére a 4. /. alatti okmány szerint megítélt és végrehajtás alatt álló követelésébe való beszámítását kérelmezte s tekintve, hogy egy még meg sem itélt követelésnek egy már megítélt követelésre való beszámítása ugyanazon peres felek között, figyelem nélkül arra, hogy mely okok forognak fenn az egyik vagy másik követelés be nem hajthatására, jogos méltányosság színleg is helyt foghat, — alperest arra, hogy alperes a jelen perben ellenében fentebb megállapított 38 frt perköltséget az ö javára, de felperes teihére a 4. •/. alatti okmány szerint megítélt és végrehajtás alatt álló követelésében beszámíthassa, illetve abból levonhassa, bíróilag feljogosítani kellett. A perköltség iránti határozathozatal a perrendtartás 251. és 252. §-aiban alapszik. Mely Ítélet annak kijelentése mellett, miszerint az irattár arra utasittassék, hogy a D. /. alatti váltót birói utasítás nélkül senkinek ki ne adja, tekintve, hogy a birói ügyviteli szabályok 195. §-a értelmében a beperesitett okmányok csakis kicsomózási tárgyalás útján vétethetnek ki, még az okmányokat becsatoló felek által is s azok az ellenfél beleegyezése nélkül tervi határozatot, illetve nélkül az iratok általa ki nem adhatók s igy alperesnek az iratoknak kiadása iránti kérelme törvényes alapon nyugszik, az idő előrehaladottságára való tekintettel alperes feleknek kézbesittetni rendeltetik. , Meglehetős zavaros szövegezés. A szerk.) A budapesti kir. itélő tábla (1888. decz. 28. V. sz a : A kir. Ítélőtábla az első bíróság Ítéletének azt a részét, mely által a felperes perköltségét alperes ellenében 38 frtban megállapította, helybenhagyja; azt az intézkedést azonban, melynél fogva alperest feljogosította, hogy ellene megállapított perköltséget saját — a 4. •/• alatti végzés szerint felperes ellenében megítélt — követeléséből leszámíthassa, megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy a 38 frt perköltséget felperesnek megfizesse. tndokok: Az első bíróság ítéletének az a része, mely által felperes perköltsége alperes ellenében megállapittatott, vonatkozó indokainál fogva volt helybenhagyandó. Az első biróság ítéletének az az intézkedése azonban, melynél fogva alperes feljogosittatott, hogy az ellenében megállapított perköltséget saját 4. /. alatti, megítélt és végrehajtás alatt álló követeléséből leszámíthassa, meg volt változtatandó, mert ez az intézkedés a polg. prdts. szabályain nem alapszik s alperes az 1881. évi LIX. t.-c. 23. §-ához képest kötelezendő volt, hogy az ellene megállapított perköltséget felperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizesse. A magyar kir. Curia (1989. jun. 21-én 265/V. sz. a.): A felebbezés, a mennyiben a másodbirósági Ítéletnek azon része ellen is van irányozva, mely által az első bírósági Ítéletnek felperes részére 38 frt perköltséget megállapító rendelkezése helybenhagyatott : tekintve, hogy a kereseti követelésnek főtárgyát nem kártérítés képezi, az 1881. évi LIX. t.-c. 47. g-a alapján visszautasittatik. A másodbirósági Ítéletnek a fentiek szerint felebbezettnek egyedül veendő azon része pedig, mely által alperesnek beszámítási kérelme megtagadtatott, megvákoztattatik. Tekintve, hogy a beszámítás jogi természetéhez képest alperesnek ugyancsak az eljáró kir. járásbíróság 1887. évi febr. 15-én 11,939. sz. a. kelt és felperes ellen alperes javára 354 frt 21 kr. és járulékaira nézve kielégítési végrehajtást elrendelő 4. •/. alatti végzéssel kimutatott követelés a csupán ugyanazon év és hó 2 l-én benyújtott 15,202. sz. a. kereset folytán felperes részére megítélt perköltséget kétségtelenül elenyésztette. ez irányban az első biróság ítélete hagyatik helyben. Azon kérelemnek, hogy felperes a felebbezési költség megtérítésére köteleztessék, nem adatik hely, mivel a felebbezés csak részben vezetett sikerre stb. Az eskübizonyitás alkalmazásba nem jöhet, ha észszerüleg feltehető, hogy a kinált szövegben sem felperes, sem alperes nem tehetnek önérzetes esküt. Ha a megkinált az ilyen esküt sem el nem fogadja, sem vissza nem kínálja, azért azon körülményre nézve nem pervesztes. A budapesti kir. itélii tábla (1888. nov. 20. 12,384. sz. a.) a kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy néhai Sch. Sámuel örökösei javára 401 frt 7G krt, mint tőkét, birói kézhez letegye stb. Indokok: A periratokhoz X. alatt csatolt, Szatraármegye árvaszékének 1887. évi 13,571. sz. végzéséből kitűnik, hogy néhai Sch. Sámuel hagyatéki vagyona véglegesen leltározva s az örökösöknek átadva még nincsen, ennélfogva felperesek kizárólagos örökösi minősége igazolva nem lévén, alperes a marasztalási összegnek birói kézhez való fizetésére volt kötelezendő. Alperes a keresetbe vett tőkeösszeg fizetésére azért köteleztetett: mert az 1886. évi 3,462/p1. sz. a. tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint alperes a neki felperesek által a perdöntő ténykörülményekre kinált főesküt el nem fogadta, felpereseknek vissza nem kinálta, a személyes közbenjötte mellett 1886. évi okt. ll-én tartott tárgyalás alkalmával pedig beismerte azt, hogy a 13. alatti számlában felsorolt faanyagokat átvette ; azt a ténykörülményt pedig, hogy a faanyagok értéke, vagyis a keresetbe vett 401 frt 76 kr. tekintetében felperesekkel végleg elszámolt, az általa hivatkozott és kihallgatott S. Salamon és Sch. Menyhért tanuk nemcsak hogy nem