A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 25. szám - Biztosításilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégítési végrehajtás szándékoltatik vezettetni?

218 fl JOG. után újból lefoglalni szükségtelen; nemcsak mert a törvény azt nem rendeli, hanem azért sem, mert a törvény világos intézkedéséből s különösen az 1881. évi LX. t.-c. 134. §. 2-ik bekezdéséből annak szükségtelensége nyiltan kitűnik. Az 1881. évi LX. t.-c. 134. §. 2-ik bekezdése ugyanis ily esetekben nem a kiküldött, hanem közvetlenül a foganatosításra illetékes bíróság által rendeli a 89. §. szerinti igényfelhivást kibocsáttatni, mig ha a törvény újabbi foglalást tartott volna szükségesnek, akkor ezen felhívás kibocsátásának kötelezettségét szintén a kiküldöttre róná, miként ez a 89. §. rendelete alapján a közvetlenül elrendelt kielégítési végrehajtás foganatosításánál történik. De eltekint e attól, hogy az újabbi lefoglalás a törvény intentiójával is ellentétben lenne, a mennyiben a jóhiszemű hitelezőt követelésének érvényesítésében csak gátolná ; kétségtelennek tartom fentebb előadott meggyőződésemet jogi szempontból is, mert az 1881. évi LX. t.-c. 230. §-nak 3-ik bekezdése szerint »a biztosítási végrehajtási zálogolás és becslés joghatálya a kielégítési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos« s igy kétszer egymásután ugyanoly joghatálylyal felruházott eljárás foganatosítása absolute felesleges. Végül megjegyzem, hogy joggyakorlatunkban — legalább én — ellenkező eljárást nem észleltem s nagyon helyesen, mert még ha a törvény e tekintetben nem intézkednék is ily eléggé világosan, az esetben sem kellene bíróságainknak másként eljárni, ha határozathozatalaiknál mindkét fél jól felfogott érdekeit szem előtt tartják s különösen ha nem akarják lehűteni a honpolgároknak olcsó és jó igazságszolgáltatás utáni hő reménykedéseit, a végrehajtási költségeknek ily aránytalan mértékbeni fokozása által. Nyilt kérdések és feleletek. I. A telekkönyvi jogból. (Felelet a »J o g» f. évi 21. számában feltett kérdésre.) Dr. B. L. ur aligha nem tévesen hivatkozik a tkkvi rend. 32. § ára, mert ezen a tkkvi rend. I. részében foglalt szakasz a telekkönyvek vezetését tárgyazó szabályt nem foglal magában. Ha A. közvetlenül a tkkvi hatósághoz beadott kérvény folytán szerzett zálogjogot, miután ez nem végrehajtási zálogjog, mely harmadik ellen is joghatályos — az új tkkvi tulajdonos ellen — végrehajtás tűrése iránt pert lesz kénytelen lefolytatni, mert az előjegyzés alapjául szolgáló Ítélet C. ellen kötelezést nem tartalmaz és igy utóbbi ellen végre nem hajtható és illetve utóbbinak tulajdonát képező ingatlanra annak alapján elrendelt végrehajtás nem foganatosítható, miután C. tulajdonjogának bekeblezését megelőzőleg, a kérdéses követelést illetőleg sem a per feljegyezve, sem végrehajtási zálogjog bekebelezve nem volt, csak e kettőnek lévén meg azon joghatálya, hogy a kielégítési végrehajtás a tulajdonos személyében beállott változás dacára — új per indítása nélkül — foganatosíttassák, illetve folytattassék. Ezek szerint A. igenis kénytelen lesz C. ellen pert indítani, nem azonban csupán az előjegyzés igazolása iránt, hanem anuak kimondása iránt is, hogy a követelésnek az ingatlanból leendő kielégítését tűrni köteles. A mi a kérdéses esetben sokkal érdekesebb, ez iránt dr. B. L. ur kérdést nem tesz fel. S ez az, hogy vájjon 100 írt erejéig- lesz-e jogosítva C. ellen követelést formálni? A válasz erre határozottan: nem. Mert annak feltétele lett volna, hogy a zálogjog a tulajdonjog bekeblezése iránti kérvényt megelőző rangsorozatban lett légyeu előjegyezve. S miután ez meg nem történt, A-nak a hátrányokat azon arányban kell viselnie, mint C-nek és illetve a jogokban is csak azon arányban részesül, mint E. A jelen esetben tehát A. C. ellenében annyit kell hogy veszítsen, mint nyer, vagyis a követelést fele részben érvényesítheti csak G ellen, másik fele részében pedig maga viseli, illetve elveszti. Ez következik abból, hogy két vagy több zálogjog egyidejűleges bejegyzése esetén, ha az ingatlan értéke azok összegeit teljesen nem fedezi, kiki a követelés arányában jut csak kielégítéshez, egyenlő összegű követelések esetében tehát és ha csak két ilyen jogszerző van, egyenlően vesztenek követelésükből. A jelen esetben azért nem követelhet A. C. ellenében 50 írtnál többet, mert a tulajdonjognak nincs számszerűleg meghatározott értéke és különösen azért, mert itt egyrészről zálogjog, másrészről tulajdonjog állanak egymással szemben, egyik pedig I épen ugy jog, mint a másik, tehát egyenlő hatáiylyal biró jog j áll szemben egymással. A követelés összege és ingatlan érték összege közti arány is szolgálhatna a hitelező által viselendő veszteségkiszámitás alapjául; ezt azonban szemben az előadott nézetemmel azért : vagyok kevésbé hajlandó elfogadni, mert ezen esetben méltán kérdés és vita tárgyává tehető lenne, hogy az ingatlannak értéke, vagy pedig csak azon érték lenne számításba veendő, melyet az a tulajdonosra nézve képvisel, vagyis korábbi zálogjogokkal való terheltetése esetében az ezeknek megfelelő értékek levonása után fenmaradó értékösszeg? £)r. Kemény Derjsö, Ügyvéd. 11. Jog-orvoslat igazolási ügyben. Igen lekötelezne azon t. kartársam, vagy más szakértő, ki meggyőzne arról, hogy az igazolást megadó végzés ellen — a novella 66. §-ában felhozott eseteken kívül — van e valamely jogorvoslat, vagy nincs ? Kartársaim azt vitatják, hogy nincs, de szerény nézetem szerint e fontos kérdés nem lehet kizárólag az első biró belátása és önkényére bizva s azt hiszem, nem csalódom, midőn az esetben, ha az alaptalan igazolásnak az első biró helyt adott, a novella 52. §-ának második bekezdését vélem alkalmazandónak, t. i. nem lévén a végzés ellen k ü 1 ö n felfolyamodás megengedve, az Ítélet elleni felebbezésben kereshető az orvoslás. Mert azt már mégis csak jogtalan és igazságtalan drákói szigornak tartanám, ha az első biró igazoltnak mondaná ki I annak mulasztását, a ki elfeledkezett a tárgyaláson megjelenni és ezen végzés ellen ne lehetne felsőbb bíróság előtt védelmet keresni ? Ha azonban t. kartársaim más véleményben volnáuak, annak közlése által hálára köteleznék tisztelő kartársukat Valért. S é r e 1 e m.* Milyen gyorsan dolgoznak a szabadkai kir. járásbíróságnál* Gunda Zoltán ügyfelemnek Marsovszky László és Katalin elleni végrehajtási ügyében 1888. évi augusztus hó 14-én adtam be egy kérvényt a szabadkai kir. járásbírósághoz. Ezen kérvényre még máig sem kaptam elintézést. Sürgetni oly távol helyre személyesen nem mehetek, a sürgető kérvény pedig ép ugy pihenne, mint az előbbi. Talán ez uton lehet a tekintetes szabadkai kir. járásbíróságot felébreszteni s egyúttal az illetékes körök figyelmét is ezen érdemes bíróságra felhívni. />. Hcumann József, moóri ügyvéd. Irodalom. Telekkönyv, birtokrendezés, telekkönyvi átalakítás, betétszerkesztés. Irta: Káplány Géza budapesti kir. Ítélőtáblai biró. Mutatvány a fenti című sajtó alatt levő munkából. II. Birtokrendezés. Az 1880. aug. 23-án 2,364. sz. a. kelt ministeri Utasítás az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővárvidék területén a birtokrendezési, arányositási és tagositási ügyekben követendő eljárás tárgyában. Es most szóljunk a határtagositás esetében keresztülviendő osztályozás és becslésről. Az egész tagositási eljárásban nincs ennél fontosabb s nincs ennél nehezebb cselekmény. Eltalálni a helyes mértéket, meglelni az igazságos arányt senkinek nem kedvezni és senkit meg nem károsítani: óriási feladat. Átfutni valamely határ osztályozásán és becslésén könnyen lehet, de nincs abban semmi köszönet, mert a kihasitás után sokan meg-Íratják. A könnyelműen, a kellő szakértelem s lelkiismeret nélkül keresztülhajtott osztályozás és becslés kútforrása a :! legtöbb bajnak és elégedetlenségnek. Nem akarva s talán nem is sejtve, irtóztató károkat okoz itt a tudatlanság és felüleletesség már csak az által, hogy nem állit fel az egyes művelésnemek számára elegendő osztályt s ezek arányszámait helytelenül állapítja meg. Nem is szólok az egyes részletek osztályozásáról és becsié. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatnadó A szerkesztőség.