A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 23. szám - Birtokrendezés hivatalból

200 ü JOG. orvoslat, azt csak első folyamodású bíróság intézhetné el. De melyik? Az illető telekkönyvi hatáság, vagyis az e hatóságot a telekkönyvvezetővel párhuzamosan gyakorló egyes biró ? Avagy a törvényszék, mint társas bíróság, melyből az 1887. évi XXIX. t.-c. a telekkönyvi ügyekben különlegesen szakképzett elemeket már is elválasztotta s mely ez okból, de talán különben is, sokszor nem birna azokkal a tulajdonságokkal, melyek a megbízhatóság tekintetéből a másodbiróságnál megkívántatnak? Hát a harmadbiróságot a kir. táblák gyakorolnák-e s ekként a m. kir. Curia bíráskodása ily ügyekben egészen ki volna zárva? És ha a másodfokú határozat a telekkönyvvezető végzésével egybehangzanék, további felebbvitelnek a kir. táblához sem volna helye ? Es még valami. A telekkönyvvezetők természetesen nem volnának az egyedüliek, kik telekkönyvi ügyek elsőfokú elintézésével foglalkoznának; sőt a telekkönyvvezetőknek ily elintézésekre való alkalmazása a kivételt képezhetné csak. Sok bíróságnál nem volna arra való telekkönyvvezető, másoknál meg a kezelési munka a telekkönyvvezetőt vagy ha többen vannak, valamennyiüket teljesen igénybe veszi. Némely telekkönyvi hatóságnál tehát az ügyeket csak biró, másoknál pedig a telekkönyvvezető mellett bíró is intézné el. A biró által elintézett ügyekben megmaradna a mostani felebbviteli rendszer, a telekkönyvvezető által elintézett ügyekre nézve pedig a fennebbiek szerint más felebbviteli rendszer behozataláról kellene gondoskodni. Meggondolták-e a »telekkönyvvezető önálló elintézési jogának« szószólói azokat a zavarokat, a melyek ily különböző két felebbviteli rendszer kíséretében járnának? De a szóba hozott újítás a telekkönyvi ügyvitel szempontjából is merően lehetetlen. A telekkönyvi rendelet értelmében a telekkönyvvezetőnek egyik főfeladatához tartozik részint elősegíteni, részint ellenőrizni azt, hogy a telekkönyvi kérvények a nyilvánkönyvi állásnak megfelelően, helyesen elintéztessenek és hogy a hozott határozatok pontosan, szabályosan, hibátlanul foganatosíttassanak. Ezért köteles a 161. §. szerint a kérvényben előadott körülményeket a telekkönyv tartalmával összehasonlitani s megvizsgálni s a netaláni aggályokat felderíteni s előadni. Ezért kell a 168. §. értelmében jelentést tennie, ha a bejegyzés teljesítésénél nyilvánkönyvi aggályt vagy a bírósági intézkedésben írásbeli hibát vagy más fogyatkozást vesz észre, a végett, hogy a megfelelő kijavítás elrendeltessék, még mielőtt a hibás intézkedésre alapított további bejegyzések folytán a baj fokozódnék s ennek orvoslása megnehezittetnék vagy épen lehetetlenné válnék. Ezért kötelessége a telekkönyvi ügykezelési szabályok 4. g-a szerint a telekkönyvi bevezetéseket a megfelelő végzéssel összeegyeztetni s a bevezetés helyességét megvizsgálni. A helyes telekkönyvi elintézésnek és az elintézések helyes foganatosításának mind e biztosítékai elenyésznek, ha a telekkönyvvezető önálló elintézési joggal felruháztatnék, a határozat előkészítőjének, a bírónak, a bírói határozat helyessége ellenőrzőjének, a határozat foganatosítójának s ismét a foganatosítás helyessége ellenőrzőjének teendői mind egy személyben egyesülnének. Ebből a szempontból a telekkőnyvvezetöi kar minden valódi jóakarója nem hogy kardoskodnék a telekkönyvvezetőknek önálló elintézési joggal való felruházása mellett, hanem inkább ellene lesz az ez irányban megindított mozgalomnak: a telekkönyvvezetői kar nem birná el azt az erkölcsi és anyagi felelősséget, mely a mozgalom céljának elérése esetén ő reája nehezednék. A telekkönyvi ügykezelési szabályok 7. §-a elég messze ment, mikor megengedte, hogy az elnök, illetőleg a járásbiró a telekkönyvvezetőket és segédtelekkönyvvezetőket telekkönyvi elintézések fogalmazásával megbízhassa ugy, hogy azokat a biró utasítása szerint kelljen elkésziteniök. Tovább mennünk nem szabad. Ne zavarjuk össze az ügyköröket, melyeknek fentartása a helyes bíráskodás és a megfelelő ügyvitel és ügykezelés egyik alapfeltétele. Maradjanak a birói teendők a biró számára s legyen a telekkönyvvezető az, a minek őt a telekkönyvi rendelet contemplálja: telekkönyvi határozatok előkészítője, ellenőre és foganatosítója. Ha mind e teendőket hiven és pontosan teljesiti, akkor a közügynek s önmagának is sokkal többet használ, mint ha | birói teendőket ambitionál. A másod-államtitkár kérdése még ma sincs megoldva. Annyi bizonyos, hogy az eddig emlegetett jelöltek: Erdélyi és Vavrik tanácselnökök kombination kivül maradnak; az első azért, mert e megtisztelő állást szerénységből elfogadni vonakodik. Ujabb jelöltek gyanánt emlegetik C z o r d a Bódog curiai birót, Schedius Lajos curiai birót és Oberschall Adolfot, a marosvásárhelyi kir. tábla elnökét. X Birtokrendezés hivatalból. Irta: SIMON ENDRE lőcsei kir. törvényszéki biró. S ü t e ö Rudolf ur az 1886. évi XXIX. t.-c. és annak végrehajtása tárgyában kiadott utasítás magyarázata című becses munkájában hangsúlyozva kiemeli, hogy a telekkönyvi betétek most már hívebben s alaposabban készíthetők el a befejezett tagosítás és úrbéri rendezési munkálatok alapján. Igazsága van. Ezen állítás kifogástalan volta indított ezen sorok megírására, célja lévén az igazságügyi kormányzat figyelmét felhívni azon körülményre, miszerint számos községben, néhol a volt jobbágyok és zsellérek összessége, néhol azoknak túlnyomó nagyobb része, a volt földesúri egész határbeli birtokot megvásárolta s telckkönyvileg néhol bizonytalan, néhol szabatosan kijelölt birtokarányban tulajdonokul be is jegyeztették, mielőtt akár tagositási, akár erdő, nádas és legelő elkülönítése, szóval mielőtt a voll földesurak és volt jobbágyok és zsellérek közötti birtokviszony rendeztetett volna. Számos ily községek vannak jelenleg is rendezetlenül. Minek oka az, mivel némely úrbéri bíróságok azon téves felfogásból indulván ki, hogy úgyis a községbeli volt jobbágy és zsellér lakosok lettek a földesúri birtok tulajdonosai, ha ők maguk nem kérik a tagosítást, avagy az erdő és legelő elkülönítését, hivatalbóli beavatkozásnak nincsen helye. De ily téves felfogás vezérelte a tényleges birtokosokat is, kik e téves felfogásukhoz annál inkább ragaszkodtak s ragaszkodnak máig is, mert ők a földesúri birtok megvásárlása által a birtokviszony e rendezésével járó költségek viselésétől menteknek hiszik magukat. Az előadott felfogás tévességét bizonyítja az 1853. évi márczius 2-án kelt úgynevezett úrbéri nyiltparancsnak 25. §-a, mely szerint: mindazon határokban, melyekben az egykori földesurak és jobbágyok között a földbirtok tekintetébeni viszonyok egészen még ki nem egyenlitvék, a legelő elkülönítése és az erdei haszonvételek szabályozása általában és hivatalból elrendeltetik; a 30. §. szerint a legelő elkülönítése és az erdei haszonvételek szabályozása tekintetében az elkülönítés és szabályozás a hivatalból rendelt felperes által a késedelmes uraság kárára és költs égéreindittatikmeg. Az úrbéri pátens idézett §-ainak megfelelöleg intézkedik az 1871: L1II. t.-c. 48. §-ának második bekezdése : a volt fö 1 d e s u r köteles a jelen törvény hatályba lépését követő egy év alatt a legelő, az erdő és nádas elkülönítése iránti pert megindítani s illetőleg újabb folyamatba tenni, mi ha meg nem történnék, a törvényszék a pert a mulasztó volt földesuraság költségére egy e célra kinevezendő gondnok által folyamatba téteti. Az általam idézett téves felfogás, avagy az egyes községek birtokviszonyainak nem teljes ismerete okozta-e azt, hogy a volt jobbágy és zsellérek által megvásárolt volt földesúri birtokok, úrbéri erdő és legelő elkülönítése tekintetében számos községben máig is rendezetlenül vannak s ily községek legtöbbjében nem is létezik elkülönített úrbéri erdő, legelő, azt találgatni feleslegesnek vélem és pedig annál inkább, mivel csak a tényt akartam nyilvánosságra, esetleg e szaklap terén megbeszélés tárgyává tenni. ()nkénytelenül azon kérdés merül fel, vájjon ha már számos évek óta rendezetlenül van a volt földesúri és volt úrbéresek