A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 23. szám - Okirathamisitást állapít meg azon cselekmény, mely szerint törvénytelen gyermek az anyakönyvbe, mint törvényes vezettetett be

A JOG. 201 közötti birtokviszony, ha már a volt földesúri birtok telekkönyvile^ a vevők nevén van, s panasz nincsen, vájjon okvetlenül szükséges-e a felhívott törvény intézkedését foganatosítani s szükséges-e az igazságügyi kormányzatnak a törvény ezen intézkedésének foganatosítását rendeletileg sürgetni? Szerintem igenis szükséges. Az úrbéri törvény nem tett és nem tesz különbségei azon személvekre nézve, a kik a volt földesúri birtokot, az azzal összekötött jogokat élvezik s az azzal járó terhet viselni kötelesek, hanem általában földesúri vagy földesurasági jelzővel címezi a volt földesúri joggal bíró tulajdonosokat. Az úrbéri erdő, legeli"), nádas területnek az úrbéri törvény intézkedései szerint való elkülönítése nélkül az 1871. évi LIII. t.-c. 3 §-nak intézkedése a legelő, erdő, nádas tulajdonára vonatkozólag ; a 42. §-nak minden egyes volt jobbágy vagy zsellér legelőilletménye használata és elkülönítésére vonatkozó intézkedése soha sem lenne foganatositható. De okvetlenül szükséges azért is, mert tapasztalatom szerint a községbeli nem minden egyes jobbágy vagy zsellér egyszersmind vevő is, vagy ha vevő, nem mindenik azon birtokarányban tulajdonosa a volt földesúri birtoknak, melyben öt az úrbéri legelő, erdő és nádasból a volt jobbágyi vagy zselléri birtokának aránya szerint illetné. Hogy az ilynemű rendezetlen viszony miatt panaszok nem igen merülnek fel, annak nem az az oka, mintha egyik vagy másik volt úrbéres jogsérelmet nem szenvedne, hanem az, mert jogai érvényesítési módját nem ismeri, vagy fél a költségtől. Igaz, hogy hivatalból való ily községbeni eljárás a kiküldött | bírósági tagra nézve is több nehézséggel jár, mint a hol a földesúri birtokot a jobbágy és zselléreken kivüli más egyén vagy egyének birtokolják. Mert eltekintve a működő mérnök s más eljárási díjak költségeinek megszerzése nehézségeitől, már az is sok nehézséget okoz, megértetni velük, hogy ők a földesúri birtokból nem vásárló zsellér vagy úrbéri telkes társuknak erdő-, legelőilletményt adui és a saját birtokukat két jogcím alatt, t. i. mint volt földesúri jogutódok és mint úrbéresek elkülönítve használni kötelesek s az úrbéri erdő cím alatt kihasított területnek mikénti használhatásában, kezelésében korlátozvák. Az ilynemű nehézségeket ezelőtt vagy 16 évvel tapasztalásból ismertem meg. Szükséges a hivatalbóli eljárás azért is, mivel az úrbéri törvény szerint még rendezetlen birtokviszony az 1886 : XXIX. t. c. és az arra vonatkozó utasítás szerinti eljárást elodázná. Hogy pedig ez be ne következzék, véleményem szerint jó eleve megelőzhető lenne, ha az idézett törvényszakaszok szerint való hivatalból leendő eljárás mielőbbi megkezdése rendeleti úton meghagyatnék Véleményem szerint már is több nehézséget okozand az, hogy némely vidéken kevés az úrbéri szabályozási eljárást helyesen ismerő mérnök, sőt az ügyvédek és bírák között is csekélyebb számmal találtatnak, kik az úrbéri ügygyei gyakorlatilag ismerősök. Okirathamisitást állapit meg azon cselekmény, mely szerint törvénytelen gyermek az anyakönyvbe, mint törvényes vezettetett be. Irta: Dr. WEISZ JAKAB ügyvéd Trencsénben Ezen elvet mondotta ki a kir. Curia 1888. szeptember 21-én 964. sz. a- hozott s a »Jog« f. évi 20. számában közölt Ítéletében. Előrebocsátjuk a közölt tényállást, mely szerint S. János — ki nem volt anyakönyvvezető — törvénytelen házasságból származott gyermekét azon utasítással adta át a keresztelni vivő asszonynak, hogy a gyermeket az anyakönyvbe, mint törvényest veze'.tesse be. S. Jánost ezen cselekménye miatt ugy az alsóbiróságok, mint a kir. Curia is a btkv 400. §-ába ütköző közokirathamisítás vétségében mondta ki vétkesnek. A btkv 400. §-ának főcriteriuma az, hogy a valótlan tények, körülmények vagy nyilatkozatok a nyilvános könyvbe vagy más közokiratba vezettessenek be; ott, a hol ennélfogva a cselekmény nem nyilvános könyvre vagy közokiratra elkövettetik, a btkv 400. §-a nem nyerhet alkalmazást. Kérdés tárgyát képezi most az, vájjon az anyakönyv minden benne foglalt tényre nézve közokmány-e ? Ezen kérdést a kir. Curia polgári ügyben hozott Ítéletével már megoldotta akkép, hogy a születési anyakönyv rendeltetésénél fogva csak a születés tényének és idejének, esetleg a gyermek szüleinek constatálására van hivatva; ele korántsem bír bizonyító erővel a leszármazás törvényességére vonatkozólag, ugy hogy azon körülmény magában véve, miszerint a gyermek törvényes leszármazásunak van az anyakönyvben kitüntetve, nem teszi azt teljesen bebizonyitottá, hanem szükséges, hogy e mellett a szülők törvényes házasságának tartama alatti születése is bizonyittassék. A születési anyakönyvnek a leszármazásra vonatkozó megI jegyzései ennélfogva az anyakönyvnek okmányi tartalmát nem képezik és az anyakönyv ezen megjegyzések tekintetében közokiratot nem képez. A ki tehát a leszármazásra nézve az anyakönyvbe hamis adatot jegyez be, vagy — a mi eredményre nézve vele azonos — csupán közreműködik arra, hogy ilyen hamis adatok az anyakönyvbe bevezettessenek: nem követi el a btkv 400. §-ába ütköző közokirathamisitás vétségét. Ervelésünket nem cáfolja meg a btkv 397. §-ában kimondott azon rendelkezés, hogy az anyakönyvek közokiratot képeznek. Ugyanis valamint a magánjogban, annál is inkább a büntetőjogban áll azon tétel, hogy egy speciális esetre hozott törvényes rendelkezés lerontja az általános szabályt; már pedig az anyaköhyvbe a leszármazásra vonatkozó hamis adatok bevezetése által elkövetett cselekmények ki vannak vonva a bűntettek és vétségekről szóló btkv, tehát annak 397. és 400. §-ának hatálya alól az által, hogy azok megfenyitéséről a kihágásokról szóló btkv 60. §-a intézkedik. A hivatkozott szakasz azon anyakönyvvezetőt rendeli büntetni, a ki a törvényes leszármazású gyermeket az anyakönyvbe törvénytelennek, vagy viszont a törvénytelent törvényesnek jegyzi be. Ezzel szemben azon ellenvetés tehető, hogy ezen szakasz csak anyakönyvvezetőről rendelkezvén, az mint kivételes intézkedés szorosan magyarázandó és nem terjeszthető ki azon esetre, minő a jelen cikkünk tárgyát képezőre, midőn egy harmadik személy, pl. az apa hamis bemondása következtében jegyeztetik be az anyakönyvbe a leszármazásra vonatkozó valótlan körülmény, ugy hogy az anyakönyvvezető quasi csak mint eszköz szolgál a hamis bevezetésre. Az ellenvetés azonban tarthatlanná válik, ha egyrészről egybevetjük azon viszonyt, melyben az anyakönyvvezető a rábízott anyakönyvekkel szemben áll, másrészről pedig a magánember és az' anyakönyvek közti viszonyt. Ugy a btkv 397. §-a, mint régibb törvényeink, de miniszteri rendeletek is megállapítják, hogy az anyakönyvvezető a rábízott anyakönyvek vezetésével járó cselekményeire vonatkozólag közhivatalnoknak tekintendő. Ha tehát az anyakönyvvezető az anyakönyvnek a leszármazásra vonatkozó adatait meghamisítja, ez által a törvény és rendeletek által neki megszabott hivatali hatáskörén belül, mint közhivatalnok hivatali kötelességét szegi meg, mely cselekménye a minősítő körülmény miatt, mint közhivatalnok által elkövetett közokirathamisitás a btkv 394. §-a szerint volna büntetendő. A törvényhozás dacára ezen minősítő körülménynek a jelölt cselekményt a btkv XXXII. fejezete alól kivonta és enyhébben a kihágásokról szóló btkv 60. § a szerint rendelte büntetni. Ha nem anyakönyvvezető okozta azt, hogy az anyakönyvbe a leszármazásra vonatkozólag hamis adat bejegyeztetett, akkor elesvén a közhivatalnoki minőség s igy a minősitő körülmény, nincsen ratiója, sem elfogadható oka, hogy a nem anyakönyvvezető ezen cselekményét közokirathamisitásnak, az anyakönyvvezetőét pedig kihágásnak megállapítsuk. Nem is szabad azért feltételeznünk, hogy mig az anyakönyvvezető e miatt a kih. btkv 60. §-a szerint csak egy hónapig terjedhető elzárással és pénzbüntetéssel büntettetik ; a törvényhozó a nem anyakönyvvezetőt a btkv 400. §-ában meghatározott és egy évig terjedhető fogházzal akarta büntetni. Szerény nézetünk szerint tehát a fenforgó esetben S. János nem a btkv 400. §-ában jelzett közokirathamisitás miatt, hanem a kih. btkv 60. §-a szerint minősülő kihágás miatt, mint értelmi szerző lett volna megfenyítendő. Mint tettes nem büntethető e kihágás miatt azért, mert ezen cselekmény tettese csak anyakönyvvezető lehet, de minthogy S. János utasítása volt azon elhatározó ok, hogy az anyakönyvbe a hamis adat bevezettetett és közreműködése is olyan volt, mely az anyakönyvvezetőt a hamis adat bevezetésére rábírta : S. János tekintendő a kihágás értelmi szerzőjének, felbujtójának. Szükségesnek tartjuk a btkv 254. §-ának megemlítését is, melyet — »ki valamely gyermek családi állását megváltoztatja« — talán sokan a megbeszélés tárgyát képező cselekményre alkalmazni akarnának. Ez ellen is harcolnak a törvénymagyarázat utján fentebb kiderített okok. A nem anyakönyvvezetőt nem lehet és nem is