A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 21. szám - Adalék az országgyűlési képviselők mentelmi jogához

82 A JOG. nyitását egy hitelező is kérheti (csődtörvény 84. §-a), azt pedig, hogy a csődöt kérőn kivül egyéb hitelező nincsen, M. József ki nem mutatta. Ellenkezőleg maga beismerte, hogy Fr. Imre ellene végrehajtást is vezetett. A vagyoni kimutatás beterjesztésére halasztás nem engedtethetett, mert a csődnyitási kérvényről már az október hó 22-én tartott tárgyalás alkalmával értesült adós, ideje volt tehát vagyoni kimutatását elkészíteni, különben igazolt betegsége sem olyan természetű, hogy e kimutatás elkészittetését lehetetlenné tette volna. (1888. október 29-én 9,845. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság végzését megváltoztatja és G. Sámuel F. és fiai, H. Jónás és fia, ugy P. Jakab és fiai cégeket csődnyitás iránti kérelmükkel elutasítja; magától értetvén, hogy a foganatosított biztositási intézkedések e határozat jogerőre emelkedéséig a csődtörvény 86. §-a értelmében hatályban maradnak. Indokok: A csődtörvény 84. §-a szerint csődnyitás elrendelését csak kellően igazolt követelés alapján lehet kérni. H. Jónás és fia, ugy P. Jakab és fia cégek azonban hitelezői minőségüket nem igazolták, mert a 9,573/1888. számú kérvényhez csatolt, nem hitelesített könyvkivonatok panaszlott tagadásával szemben bizonyítékot egyáltalán nem képeznek; most nevezett cégeket tehát csődnyitás iránti kérelmükkel ez okból kellett elutasítani. G. Sam. F. és fia cég követelésének valódiságát panaszlott beismerte ugyan, kérelmével mindazonáltal ez a cég is el volt utasítandó, mert azt, hogy panaszlott kereskedő volna, nem is állítván, ellene a csődtörvény 248. §-a nem alkalmazható ; mert továbbá a hitelező által kérelmezett csőd elrendelését a csődtörvény 84. §-a ahhoz az első feltételhez köti, hogy valószínűvé tétessék, miszerint az adós tartozásai anuak vagyonát meghaladják ; már pedig, tekintettel arra, hogy az egyedül G. Sam. F. fiai cég és társai 9,573/88. számú kérvénye folytán kitűzött 1888. évi októbfc 29-iki tárgyaláson becsatolt ítélet figyelembe nem jöhet; panaszlott ellen csak az van igazolva, hogy kérvényező G. Sam. F. és fiai cégnek 556 frt 26 krral és a 9,573/1888. számú kérvényhez D) alatt csatolt végrehajtási jegyzőkönyv szerint Fr. Imrének 5,000 frt tőkével, ennek 1888. évi szeptember 12-től számítandó 6% kamataival és 98 frt 20 kr. költséggel tartozik, mely tartozásokkal szemben ugyanazon D) alatti jegyzőkönyvvel folyamodó maga 6,624 frt 21 kr. értékű, tehát a tartozásokat jelentékenyen túlhaladó vagyont tüntet ki; a csőd elrendelésének fentemiitett első feltétele tehát hiányzik. (1888. november 20-án 7,980. váltószám.) A m. kir. Curia : A másodbirósági végzés ruegváltoztatásável az elsőbiróság végzése hagyátik helyben indokaiból s főleg azért: mert panaszlott ugy a csődnyitási kérvényekben foglalt, általa a tárgyalás alkalmával kétségbe nem vont előadás, mint az önmaga által becsatolt orvosi bizonyítvány, de az eljáró csődbíróságnak f. évi l',8. sz. felterjesztő jelentése szerint is kereskedő lévén : minthogy ellene a 9,573/88. számú csődnyitási kérvényhez D) alatt hitelesített alakban csatolt jegyzőkönyvi kivonat szerint 1888. évi szeptember 18-án 5,030 frt tőke s járulékai erejéig kielégítési végrehajtás foganatosíttatott; minthogy eme tényből okszerűen következtethető, hogy fizetéseit már akkor megszüntette : ellene, mint kereskedő ellen, a csőd a csődtörvény 248. §-a értelmében már ez alapon megnyitandó volt. (1889. évi február hó 19-én 158. váltószám.) Végrehajtás elrendelésére csőd-felszámolási jegyzőkönyv alapján csak azon törvényszék illetékes, melynél a csődeljárás folyamatban volt. (1881 : XVII. t.-c. 141. és 238. §-ai.) A budapesti kir. itclö tábla : Tekintve, hogy P. Mihály fiai cég a kielégítési végrehajtást a 14,410/1886. számú kérvényhez Aj alatt csatolt felszámolási jegyzőkönyv alapján kérte ; tekintve, hogy az A) alatt csatolt felszámolási jegyzőkönyv, melyben felperes követelése a csődtömeggondnok által elismertetett, a közadós által meg nem támadtatott, a csődtörvény 141. §-a értelmében végrehajtási egyezség erejével bir; tekintve, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-ának d) pontja és 2. §-ának első bekezdése szerint, ha a végrehajtás egyezség alapján kéretik, a végrehajtás elrendelésére a per birósága illetékes, tekintve, hogy a jelen esetben a per bíróságának azt a csődbiróságot kell tekinteni, a melynél a követelés 6,828/1885. számú beadvány szerint bejelentetett és melynél az egyezség erejével biró felszámolási eljárás megtartatott; tekintve, hogy ezek szerint a végrehajtás elrendelése felől határozni csak ez a csődbíróság volt volna illetékes : a kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, felperest a szegedi kir. járásbírósághoz 14,410/188 i. szám alatt beadott kielégítési végrehajtási kérelmével hatáskör hiányában elutasítja ss a 14,410. számú végzés alapján foganatosított végrehajtási eljárást hatályon kivül helyezni kellett. (1888. július 16-án 790. váltószám.) Bűnügyekben. A levél boritéka, bár leragasztva, vagy lepecsételve legyen az, nem esik a btkv. 336. §. 3-ik pontjában emiitett készület fogalma alá s ennélfogva vádlottnak az a cselekménye, hogy a neki átadott hivatalos levelek egyikéből annak felbontásával 10 frtot kivett és azt eltulajdonította, a btkv. 333. és 334. f aiban meghatározott lopás vétségét képezi. — Azon körülményből, hogy vádlott a pénzes leveleken kivül a neki egyúttal átadott egyes leveleket is felbontotta, a levéltitok megsértése vétségének tényálladéka nem állapitható meg, mert vádlott, mint irni és olvasni nem tudó egyén, a leveleket nem azok tartalmának megtndása végett, hanem lopásra irányzott szándékkal bontotta fel. (M. kir. Curia 1889. évi április 17. 9,039. sz) Aberratio ictus. A m. kir. Curia: Jóllehet a vádlott és sógornője S. M. között támadott szóbeli veszekedés folytán a tettleges veszekedést vádlott kezdette az által, hogy nevezett sógornéját kosárfonáshoz való vesszővel verte, minthogy azonban a súlyosabb következményt előidéző tettlegességre vádlott felhevült haragjában csak azután ragadtatta el magát, midőn e miatt ipa S. J. által evező rúddal megtámadtatott s bántalmaztatván, sógornéja által is egy kantával megüttetett, vádlottnak cselekménye, mely szerint az ipjára irányzott egyetlen ütésével az őt csitítani elöszaladt saját feleségének halálát okozta, enyhébb beszámítás alá esik, ennélfogva a börtönbüntetés mértékére nézve mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával, vádlottnak az Ítélet foganatosításától számítandó börtönbüntetése 1 év és 6 hónapi tartamban szabatik ki, ezzel a változtatással egyebekben a bpesti kir. itélő tábla ítélete felhozott és az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott indokainál fogva helybenhagyatik. (1889. ápril 16-án. 8,294.) A jogos védelem címén való felmentést nem zárja ki azon körülmény, hogy vádlott jogtalan támadása elöl az inkriminált védelmi cselekmény nélkül is menekülhetett volna. A miskolci kir. törvényszék: K. József a terhére rótt, a 15. T. K. 306. §-ában meghatározott súlyos testi sértés bűntettének vádja s következményei alól a B. T. K. 79. §-a alapján fe' mentetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás rendén teljes hitelt érdemlüleg beigazoltatott, miszerint Várkonyban K. József és K. Ignác ugyanazon egy udvartelken épült, de külön lakházban lakván, 1885. évi július hó 29-én egy közösen igénybe vett ól használata felett az udvaron összevesztek s ez alkalommal egymást kölcsönösen szidalmakkal illették, majd ennek befejeztével mindketten távoztak s K. József a saját lakása mellett oldalt kissé hátrább fekvő ólba ment, faragó fejszét vett elő s ezen ólat tehene számára átalakítandó, munkához fogott, K. Ignác pedig saját lakásába ment, mely vádlott lakásától birói felmérés szerint 100 lépésnyi távolságra esett, ott baltát ragadott s azzal dühösen, folytonos káromkodások között vádlott lakása felé sietett. Özvegy K. Józsefné (sértett anyja) látva, hogy K. Ignác baltával s fenyegetüdzőleg siet vádlott lakása felé, tartva a következményektől, megijedt s kiáltotta a sértett és vádlott lakása közti udvarrészen a vádlott lakásától körülbelül 60 lépésnyi távolságra foglalkozó ifj. K. Ferencnek, ki ott az id. K. Ferenc társaságában dolgozgatott, hogy fogja meg K. Ignácot. Ifjabb K. Ferenc elejébe is állott a folyvást káromkodások és fenyegetések között siető sértettnek és őt megfogta, azonban K. Ignác ifj. K. Ferencet is fenyegetni kezdette és félrelökte, minek folytán ifjabb K. Ferenc szabadon hagyván menni, sértett ezután feltartóztatlanul folytatta vádlott lakába felé útját. Vádlott neje, ki lakása előtt időzött, figyelmes lett a K. Ignác és ifjabb K. Ferenc között akkor lefolyt csekély mérvű civódásra, mikor utóbbi sértettet feltartóztatva és sejtve sértett káromkodó szavaiból azt, hogy sértett vádlottat baltával megtámadni szándékozik, figyelmeztetőleg kiáltott az ólban faragó férjének, hogy »jere be, jön Ignác baltával«. Vádlott neje megijedt s a figyelmeztetés elhangzása után lakásába futva, annak ajtaját K. Ignác előtt, ki e közben a vádlott lakása felé mindinkább közeledett, betette.