A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 21. szám - A telekkönyvi rendtartás 74. §-a

182 Ü JOG tömeggel szemben. Az 1888. évre készített igazságügyi budget kimutatása szerint a fővárosban és vidéken összesen 572 törvényszéki biró van. Hát csakugyan megakadna Magyarország igazságszolgáltatása, ha szükséghez képest 18 birón felüli szám vitetnék fel a táblára ideiglenesen ezen nagy birói testületből? Alig hiszszük. Van továbbá 384 járásbiró. Hát ezek közül nem lehetne-e alkalmazni néhányat, és ideiglenesen az illető járásbíróság vezetését kitűnőbb albiróra bízni, kit ezen kitüntetés csak nagyobb tevékenységre sarkallana«. (A »Jog« 1888. évi 12. sz.) Jóslatunk csakhamar bekövetkezett. És azért csak megelégedésünket fejezhetjük ki, hogy az új igazságügyminiszter egy merész csapással neki megy igazságszolgáltatásunk e szégyenfoltjának. Nem fojhatjuk el azonban aggályunkat a felett, hogy a miniszter, a midőn a vidéki törvényszékektől behívja a táblára az illető kisegítő bírákat, azok helyeit betölteni szándékozik. Ez többé nem ideiglenes, hanem valóságos szervezeti intézkedés, melyre semmi szükség sincs, mely költséges, sőt merő pazarlás. Megteremt egy birói töredéket, mely már nem tartozik a törvényszékek kötelékébe és még nem tartozik a kir. tábla szervezetébe. Szóval fölforgatja az eddigi törvényes állapotot. A járásbirák mellőzése is oly intézkedés, melyet sem a járásbirák képesítése, sem elfoglaltsága, sem az igazság szolgáltatás bármely más érdekével indokolni nem lehet. Mindennek dacára azonban mégis üdvözöljük az új igazságügyminisztert a tettek terén, és várjuk a kis intézkedések után a nagy — refor mokat. (Dr. Stiller Mór. Második igazságiigyminiszteri államtitkár. Szilágyi Dezső által az országgyűlés elé tett előterjesztés szerint egy második igazságügyminiszteri államtitkár kinevezése küszöbön áll. Előterjesztés eddigelé még ö felségének nem tétetett. A választás V a v r i k Béla marosvásárhelyi kir. tábla tanácselnöke, kit kitűnő szónoknak is tartanak és Erdélyi Sándor budapesti kir. táblai tanácselnök közt, ki kitűnő és erélyes adminisztrátor, eddig nem történt. i A telekkönyvi rendtartás 74. §na. Irta: OCSVAT ÁRPÁD köz- és váltó ügyvéd Lúgoson. Köztudomású, miszerint a telekkönyvi intézmény rendeltetése a birtok és talajdonjogi biztonságát s az ezen alapuló közhitelt fentartani. Általánosan elismert igazság, hogy a birtokviszonyok megszilárdulásának, a vagyonbiztonságnak, a bel- és külkereskedésnek, a kölcsönös magán- és közhitelnek, sőt a közteherviselési arány helyes megállapításának is főfeltételét minden jól rendezett államban a telekkönyvek képezik, miért is az ezekre vonatkozó intézményt a leghasznosabb, a legjótékonyabb és legfontosabbnak kell tekintenünk mindazok között, melyek az ingatlanokat tárgyazó jogügyek kezelése, tárgyalása és elintézésében változást eszközölnek. És épen a telekkönyveke nagy fontosságát tekintve, egy pillanatig sem tartózkodom kimondani, miszerint az 1855. évi »t e 1 e k könyvi rendtartás« alapján oly telekkönyveket, melyek e kívánalmaknak megfelelni képesek legyenek, szerkeszteni és vezetni nem lehet; mert mint minden emberi miinek, ennek is megvannak a maga árnyoldalai, a maga fogyatkozásai, melyek különösen az egymással ellentétben álló §-ok sokaságában nyilvánulnak ; kívánatos lenue tehát egy új telekkönyvi rendtartás mielőbbi megalkotása, mert a sok toldozás-foltozással oda jutm-k, a hova az egykor szegény ember jutott, hogy lábbelijéből végre csak a foltok maradtak meg, vagy a szegény asszony, a ki egyetlen ruháját addig toldta-foltozta, míg eredeti szövetét és színét sem tudta felismerni. Nem lehet ez alkalommal célom a »t elekkönyvi rendtartás* mind a 175. §-át bonckés alá venni s annak csakis egy — nézetein szerint a telekkönyvi hitelt illetőleg — legnevezetesebb §.át, a 74. §-t kívánom bemutatni, mint olyant, mely jelen szövegezésében legkevésbé sem szolgálhat a jelzálogos hitelezők biztosítására. A »t elekkönyvi rendtartás« 74. §-a így hangzik: »Mihelyest az örökös az örökösi nyilatkozatot beadta, hitelezőinek szabadságában áll követeléseiknek a hagyatéki javakra s követelésekrei biztosítását az örökös részérei átadás megtörténte előtt is bekebelezés vagy előj egyzés által eszközölni, a mennyiben arra nézve a többi törvényes kellékek léteznek; de az ilyes biztosítás csak azon fentartással engedtethetik meg, hogy az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyen s csak az átadás megtörténtének idejétől fogva lépjen hatályba.« E §. határozottan az örökös hitelezőiről szól s méi;is csaknem minden magyarázója e §-nak azt az örökhagyó hitelezőire alkalmazza, holott ez téves, mert az örökhagyó hitelezői a telekkönyvi rendtartás 72. §-a szerint a hagyaték ellenében bármikor feltétlenül, megszorítás nélkül érvényesíthetik jogaikat, itt tehát nem a hagyatéki hitelezőkről, hanem az örökös személyes hitelezőiről lehet csak szó, a mit bizonyít a semmitöszéknek 1875. évi december 10-én 17,551. szám alatt hozott döntvénye is, mely szerint »az öröklési nyilatkozat megtétele után a hagyatéki ingatlan vagyonra a végrehajtás a telekkönyvi rendtartás 74. §-b a u foglalt megszorítással a hagyaték átadása előtt is elrendelhet ő«, mert ha jelen esetben a hagyatéki hitelezőkről lenne szó, nem volna szükség az örökösi nyilatkozat megtételének bevárására, minthogy a telekkönyvi rendtartás 71. és 72. § ai szerint a bekebelezve lévő örökhagyó ellen hagyatéki gondnok közbenjöttével elhalálozása után is sikerrel felléphetni, s mert jelzálognál nem a személy, hanem az ingatlan képezi a hitel alapját. — Ez az első kétely! . . Tekintve, miszerint a telekkönyvi rendtartás 59. §-ban határozottan ki van mondva, hogy »bekebelezések azok, melyeiminden további igazolás nélkül, előjegyzések pedig, melyek csak utólagos igazolások föltétele alatt eszközlik a nyilvánkönyvi jogoknak, mint ilyeneknek szerzését, átváltozását, vagy megszűntét*, világos, miszerint a 74. §. kétségbe hagy a felett- is, hogy bekebelezést vagy csak előjegyzést kérhet-e a hagyaték átadása előtt az örökös hitelezője? Ez a második kétely! Minthogy azonban az előjegyzés csak utólagos igazolás feltétele alatt eszközli a nyilvánkönyvi jognak, mint ilyennek szerzését, átváltozását, vagy megszűntét, s minthogy a 74. §. esetében is a jelzálogos hitelező a hagyatéknak az örökös nevére lett átíratását igazolni köteles, világos, hogy az örökös ellen a hagyaték átadása és átírása előtt csak előjegyzést kérhet. Sok az ellenmondás is a 74. §-ban, így ellentétben állok a 71. §-al is, mely szerint »bekebelezésnek vagy előjegyzésnek csak azon esetben van helye, ha az, a ki ellen valamely jog szerzése, átváltoztatása, vagy megszüntetése kieszközlendő, a kérvény benyújtása idejekor, mint a jószág tulajdonosa, vagy mint hitelező bekebelezve vagy előjegyezve van, vagy legalább egyidejűleg bekebeleztetik avagy előjegyeztetik«, ellentétben áll e §. az 57. t;-al is, mert az adós örökösrésze, hányada oly esetben, midőn ugyanazon ingatlant többen öröklik, előremeg nem határozható, határozatlan jutalékra pedig b jegyzésnek helye nincs! Eltekintve azonban ez ellentétektől, legnagyobb hiánya, árnyoldala a 74. § nak azon intézi--edésben rejlik, mely szerint »az ilyes biztosítás csak azon fentartással em/.-idtethetik meg, hogy az a hagyaték tárgyalásánál előforduló igényekre nézve sérelmes ne legyen.« . . Nos, A. csinál 10,< >00 forint adósságot valamely gazdag rokonától öröklendő ingatlanra, azonban ugyanazt még a birói átadás előtt — sőt az adósságcsinálás előtt eladja egy harmadiknak, kérdem : mikor fog hatályba lépni az A. hitelezői által a hagyatékra kieszközölt előjegyzés? .Mert hisz e §-ban világosan ki van mondva, hogy »az csak az örökös nevéreiátirás idejétől lép hatályba« s tekintve, hogy A., mint egyedüli nagykorú örökös az 1868 : LX1V. t.-c. 179. g-a alapján birói beavatkozás nélkül vette át a hagyatékot, miről a hitelezőknek semmi tudomásuk nem lehet s tekintve, hogy a telekkönyvi rendtartás 73. §-a szerint »az átvevő nyilvánkönyvi bejegyzése közvetlenül az örökhagyó után történi k«, mi biztosítást nyertek A- jelzálogos hitelezői a 74. §. alapján eszközölt előjegyzés által, midőn A. telekkönyvi birtokos soha sem volt? És váljon a