A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizennyolcadik közlemény)

il JOG 63 azon megállapodás folyomáuya volt. Ezen tevőleges allatokhoz járulnak azonban lényeges nemleges adatok is. Ilyen az, hogy a már említett birói szemle eredménye szerint e részvényeknek egésze nem is állott M. Katalin nevén, hanem más tulajdonosok üres hátiratának felhasználása mellett íratott át felperesre; ezekre nézve tehát még az is kétes, hogy M. Katalin tulajdonát képezték volna és igy ezekre nézve egyáltalában igazolt alperes azon álláspontja, hogy a részvények a végrehajtást szenvedő tulajdonát képezik. Továbbá lényeges körülmény az, hogy alperes részről nem is állíttatott, hogy a részvényeket terhelő zálogkölcsön mennyit tett; hogy arra a kamat fizettetett, vagy elszámoltatott volna; már pedig a zálogkölcsön természeténél fogva feltételezendő, hogy a kölcsön után kamat fizettetik, vagy ha nem fizettetik, a zálogkölcsön per útján folyóvá tétetik, mielőtt a tőke a kamathátralékkal együtt a zálog értékénél nagyobb összegre gyarapodik. Azon körülmény tehát, hogy sem végrehajtást szenvedő kamatot nem fizetett, sem hosszabb éveken át felperes zálogkölcsönének birói eljárás utján érvényesítését, a zálogtárgyból kielégítését nem szorgalmazta, arra utal, hogy a szorgalmazásra nem volt szükség, mivel a részvénveket nem zálogul, hanem kölcsönének résztörlesztéseiil, tehát tulajdonul tartotta meg. Annál alaposabb ezen vélelem, mivel a részvények osztaléka nem volt egyenlő a felperesi kölcsönkövetelés kamataival, tehát az osztalék és kamat közti különbségnek vagy egyik vagy másik felet 5 — 6 év alatt megtérítés, pótlás, elszámolás követelésére kellett ösztönöznie. Mindezen oknál fogva tehát perdöntő körülményül kellett tekinteni azt, hogy a per tárgyát képező részvények felperes által tulajdonul szereztettek-e meg avagy zálogul, az egyéb bizonyíték hiányában a perdöntő körülményt föesküvel kellett bebizonyíttatni, mely ismét felperesnek, mint egyedül közvetlen tudomással biró félnek oda ítélendő volt, miután felperes elég jóhiszeműséget igazolt ahhoz, hogy az eskü önszemélvének Ítéltessék meg, habár azzal nem az ellenfél által kináltatott meg, sőt az eskü odaítélése az ellenfél által elleneztetett is, stb. A budapesti kir. itélö tábla: (1888. május 16-án, 59,288. sz. a.): A neheztelt első bírósági Ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja, stb. Táltói kötelezettséget nieg nem állapit valamely váltóforgató bank ellenében azon körülmény, hogy váltóinak más banknál leszámolás végett való benynjtásával esj harmadik személyt megbízott, ha a forsató bank aláírása valódiságát megtagadta. Ez azonban nem zárja ki, hosy a leszámoló bank polgári uton a megbízott azon cselekedete alapján, hogy hamis váltót nyújtott be leszámolás vésett, — a benyújtó, illetve forgató bank ellen kártérítési jogait De érvényesítseA szegedi kir. törvényszék (1883. augusztus hó 30-án 16,475/p. 1888.): Dr. Rózsa Izsó ügyvéd által képviselt »Osztr.magyar bank szegedi fiókintézete« felperesnek dr. Magyar János ügyvéd által védett »Első palánkai gözhengermalom részvény-társaság« és Sch. Alfréd ugy dr. Pollák Lajos ügyvéd által védett K. Alexander alperesek elleni 576 frt 21 kr. töke iránti perében ítélt : Ha K. Alexander föesküt tesz arra, hogy a kereseti váltón látható elfogadói aláírás nem tőle származik és nevének aláírásával mást meg nem bizott, továbbá ha Sch. Alfréd föesküt tesz arra, hogy a kereseti váltón látható kibocsátói aláirás nem tőle származik és hogy nevének aláírásával mást meg nem bizott, végül ha III. alperes részéről Sch. Alfréd föesküt tesz arra, hogv a kereseti váltón levő forgatmányban előforduló aláirása nem tőle származik és nevének odairásával mást meg nem bizott, a kir. törvényszék som. végzését hatályon kívül helyezi és felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: I. rendű alperes 14,375/88. sz. II. és III. rendű alperes pedig 14,026. sz. kifogásával a kereseti váltón látható elfogadási, illetőleg kibocsájtói és forgatói aláírás valódiságát vette tagadásba. Ezzel szemben felperes I. és II. r. alperesnek esküt kinált; III. rendű alperes részvénytársaság forgatói aláírásának valódiságát pedig a K. a. meghatalmazással ugy a J. a. közgyűlési jkönyvvel kívánta igazolni. Kétségtelen ugyan, hogy a K. a. valódiságára nézve nem kifogásolt megbízás tanusága szerint a részvénytársaság váltóinak felperesi intézetnél való benyújtására, leszámítására és az érték felvételére T. Péter volt meghatalmazva és hogy a kereseti váltót az F. G. a. valódiságára nézve nem kifogásolt jegyzékek szerint a kereseti váltót nevezett meghatalmazott nyújtotta be s annak értékét fel is vette, azonban ezen megbízási viszonyból és a nevezett meghatalmazott jelzett ténykedéséből III. rendű alperesre nézve váltójogi kötelezettség nem származhat, mivel ilyen kötelezettség csak miaden lényeges kellékkel ellátott és valódinak igazolt váltón alapulhat és azon körülmény, hogy a kereseti váltót a meghatalmazott nyújtotta be, a váltón levő aláírások valódiságának igazolására nem szolgálhat és éppen ezen okból nem birhat súlylyal azon alperesi védekezés sem, hogy a kereseti váltó benyújtásakor T. Péter meghatalmazva nem volt. De a J. a. jkönyv sem nyújt a forgatói aláírás valódiságára nézve bizonyítékot, mert annak világos tartalma szerint a részvénytársaság forgatmányával ellátott, de el nem könyvelt váltók soroltatnak fel, a részvénytársaság azonban arra nézve, hogy a forgatmányával ellátott váltókon s igy a kereseti váltón létező forgatói aláírások valódiak-e vagy sem, nem nyilatkozott, de joghatálylyal nem is nyilatkozhatott, mert a váltón látható aláírás valódiságának vagy hamisságának kérdésében egyedül magának az aláírónak a váltó megtekintése után tett nyilatkozata birhat érvénynyel. III. r. alperesnek a per során felhozott abbeli kifogása, mintha a cégaláirás alapszabályellenes lenne, mint elkésett és a K. a. cégjegyzék kivonattal megcáfolt állítás figyelembe vehető nem volt. Ezek szerint az aláírások valódiságának igazolására egyéb bizonyíték hiányában a föeskü lévén alkalmazandó, ugvanazt I. és II. rendű alperesek, valamint III. r. alperes részére Sch. Alfréd igazgatósági tag által leteendőleg odaítélni és a per kimenetelét ettől függővé tenni kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1888. november hó 5-én 7,041/p. 1888.): Az elsőbiróság ítéletének K. Alexander és Sch. Alfréd alperesekre vonatkozó nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett részében azonban, mely által az első palánkai gőzhengermalom - részvénytársaság alperest, illetőleg a per kimenetelét Sch. Alfréd igazgató személyében leteendő eskütől tette függővé, megváltoztatja s ezen alperest feltétlenül kötelezi, hogy felperesnek a keresetbe vett összegeket megfizesse. Indokok: Alperes részvénytársaság az E. a. meghatalmazás valódiságát beismerte, ezzel pedig bizonyítva van, hogy T. Péter szegedi lakost meghatalmazta, miszerint az osztr.-magyar bank szegedi fiókintézeténél helyette váltókat leszámolás végett benyújthasson, az azért járandó leszámitolási értéket nevében átvehesse és nyugtázhassa, egyszersmind kijelentette, hogy nevezett meghatalmazott által ezen meghatalmazás alapján nevében tett minden lépést és e részben elvállalt minden kötelezettséget önmaga által elvállaltnak elismeri és értök felel. A valódiságuk és a kereseti váltóra vonatkozásuk tekintetében nem tagadott F. és G. alatti leszámitolási jegyzékkel teljesen bizonyítva van alperes által sem tagadott az a tény, hogy a kereseti váltót felperes pénzintézetnél leszámítolás végett T. Péter az alperes részvénytársaság, mint a kereseti váltó forgatója nevében nyújtotta be és a váltóért leszámított értéket, mint alperes meghatalmazottja s annak nevében vette fel. Minthogy az E. alatti meghatalmazás hatálya a kereseti váltónak érintett leszámítolása idejében is fennállott, mert alperes maga sem vitatta, hogy felperes pénzintézetnél letéteményezett ezen meghatalmazást visszavonta és hogy felperest erről értesítette, minélfogva alperesnek T. Péter NB. alatti levelére alapított érvelése figvelembe nem jöhet; minthogy e szerint T. Péter a kereseti váltó leszámítása körül alperes részvénytársaság képviseletében eljárhatott; ez esetben pedig a dolog ugy tekintendő, mintha felperes pénzintézetnél a kereseti váltót leszámítolás végett maga alperes közvetlenül nyújtotta volna be és vette volna át a leszámítolt értéket, már pedig az a személy vagy jogi személy, a ki nem szabályszerűen eszközölt vagy akár hamis névaláírása alapján jogokat mégis gyakorol, a kötelezettséget megállapító névaláírás szabályellenes voltára vagy hamisságára többé sikerrel nem hivatkozhatik, mert azzal a ténynyel, hogy a hamis névaláírással ellátott váltót maga vagy meghatalmazottja által forgalomba hozta, a kérdéses névaláírást valódinak tartotta: ennélfogva alperes részvénytársaság a kereseti váltón előforduló, bár hamisnak állított forgatmány alapján a váltóösszeg megfizetéseért a váltótörvény 12. §-a alapján feltétlenül felelős. A m. kir. Curia (1889. február hó 7-én 1,257/V 1888.): A másodbiróság Ítélete megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok: A váltótörvény 10. §-a értelmében váltói kötelezettséget megállapító érvényes forgatmány csak akkor jő létre, ha a forgató a forgatmányt a váltónak vagy a váltó másolatának hátára, vagy a váltóhoz vagy a másolathoz csatolt toldatra vezeti és aláírja vagy pusztán nevét vagy cégét vezeti- a váltó vagy másolat hátára vagy a toldatra. A keresk. törvény