A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 15. szám - A bűnjelek kérdéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 15. számához. Budapest. 1889. április 14-én. Köztörvényi ügyekben. A magyar kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben.) 41. szám. A házasság tartama alatt van-e joga az egyik házastársnak a másik házastárs ellenében a közszerzemény megosztását, avagy biztosítását követelni: s ha igen: mily vagyonra, vájjon ingóra és ingatlanra egyarántmilyen módozatok és feltételek mellett engedhető meg a megosztás vagy biztosítás / (7,024/1. f. it. 1880., 0.3Ö3, P. 1884. és 1,530/P. 1888. számokhoz.) Határozat. A házasság tartania alatt egyik házastársnak sínes joga a m;i>ik házastárs ellenében a közszerzemény megosztását avagy biztosítását kÖTetelni. Indokok: A dolog természetéből folyik, de az 1723. évi XLIX. t.-c. világos rendeletéből is kitűnik, hogy csak azt lehet szerzeménynek tekinteni, a mi az adósságok kifizetése és az ősi javak kiegészítése után fenmarad. Ezen jogi szabály teljes alkalmazást nyer a házasság tartama alatt a házasfelek által együtt szerzett vagyonra is. Minthogy pedig a házassági kötelék a házasfelek élete fogytáig vagy annak törvényes felbontásáig tart, s ezen időtartam alatt a házasfelek vagyoni állapota több rendbeli esélynek van kitéve, s a mint kedvező körülmények között a ház isfelek saját külön vagyonukat meghaladó értékkel gyarapodhatnak, ugy balesetek miatt nemcsak a már összegyűjtött szerzemény, de a saját külön vagyon is elfogyhat, avagy legalább a már bizonyos időben egvüttlevő vagyon értéke apadhat, ebből következik, hogy csak a házassági kötelék megszűntével áll be azon időpont, a midőn meghatározható az, van-e a házasfelek saját külön vagyonát, esetleg azok tartozásait meghaladó felesleg: azaz van-e közszerzeménv ? Ebből ismét az következik, hogy a közszerzeményhez való jog csak az egyik házastárs halála vagy a házassági kötelék felbontása után érvényesíthető; mert ezen időpont előtt a vagyon szaporodása vagy apadása tekintetében a végeredmény bizonytalan lévén, közszerzemény jogilag nem létezik ; jogilag nem létező dolgokra pedig jogokat érvényesíteni nem lehet. Innen van, hogy a mennyiben a házastársak közös keresménye által mind az özvegyi, mind a viszonos hitvesi örökrész gyarapodik, a magyar jogtudósok a közszerzeményhez való jogot, mint a törvényes örökösödés egyik esetét tárgyalják és az összes tanok, valamint a törvényes gyakorlat abban foglalhatók egybe: hogy ott, a hol a nő a törvény erejénél lógva (ipso jure) közkereső, az egyik házastárs a másik házastársnak a közszerzeményböl őt illető fele részéről végrendeletet nem alkothat. És innen van, hogy azon időben, midőn minden jogesetre szabatosan meg volt állapítva azon perút, melylyel a jogaiban sértett fél jogát érvényesíthette, a közszerzeményt illetőleg csak arra létezett perüt, hogy az egyik házastárs által a közszerzeményról alkotott végrendelet félretételével a másik házastárs a közszerzeményből őt illető fele részét a végrendeleti örököstől követelhesse, de nem volt perútnak helye arra, hogy az egyik házastárs a másiktól közszerzeményi részét a házasság felbontása előtt követelhesse. Minthogy pedig a közszerzeményre nézve az osztr. polg. törvénykönyv behozataliig fennállott magyar jog szabályait az 1861. évben alkotott s a magyar magánjog visszaállítására vonatkozó ideigl. törv.-szabályok nem változtatták meg, sőt a 23. §. világosan kimondja, »hogy a házasság alatti közszerzeményre nézve a korábbi magyar törvények változást nem szenvednek«, holott a végrendelkezési jogra és a törv. örökösödés más eseteire lényeges változtatásokat foglalnak magukban, de e részben azóta sem hozatott ellenkező törvény, önként következik, hogy a mint azelőtt nem volt, ugy most sincs joga egyik házastársnak a másik ellenében a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztását, álljon az ingó vagy ingatlan vagyonból, köverelni. De a közszerzemény biztosítása sem követelhető a házasság tartama alatt. Ha ugyanis a biztosítást szoros értelemben veszszük, ugy, mint azt az 1881 : LX. t.-c. IV. címe tárgyalja, annak helye nincs azért, mert a közszerzemény létezése a házasság felbontásáig bizonytalan lévén, az ehhez való jog csak a házassági kötelék felbontása után, midőn a közszerzemény létezése bizonyossá vált, érvényesíthető. Ha pedig a biztosítást oly értelemben veszszük, hogy az, a mi a házasság alatt bizonyos időben szereztetett, bizton fenmaradjon azon időre, midőn a házassági kötelék megszűnik, ily nemű biztositásnak szintén nincs helye, mert törvényeink szellemében csak az képez közszerzeményt, a mi a házasság megszűntével mindenik házasfél saját külön vagyona és az adósságok levonása után mint felesleg mutatkozik. Ezekhez képest nem lehet helye a biztosításnak sem az ingókra, sem az ingatlanokra nézve, az utóbbiakra nézve pedig sem perfeljegyzés, sem a közszerzemény telekkönyvi kitüntetése által; a perfeljegyzéssel azért nem, mert annak csak akkor lehetne helye, ha a házasság tartama alatt a közszerzemény megosztása perrel követelhető volna, ez pedig a fentebbiek szerint meg nem engedhető, de különben is a perfeljegyzésnek a telekkönyvi rendelet és a kir. Curia ll. számú döntvénye szerint csak törlési perekuél van helye; a közszerzemény kitüntetésével pedig azért nem, mert a házasság megszűnte előtt nem lehet meghatározni, vau-e közszerzemény. Mindezeknél fogva ki volt mondandó, hogy a házasság tartama alatt a közszerzeménynek sem megosztása, sem biztosítása és pedig sem ingó, sem ingatlan vagyonra nézve meg nem engedhető. Magától értetődik egyébiránt, hogy ezen határozat ki nem terjed azon esetre, midőn a házasfelek egymástól már tényleg elváltak és közöttük a válóper, melyben közszerzemény megosztása is követelhető, már folyamatban van. Ily esetben mindazon biztosítási intézkedéseknek helye lehet, a melyek törvény szerint valamely peres követelés biztosítására nézve helyt foghatnak. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1889. március hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1889. évi április hó 2-án tartott teljes üiésben. 42. szám. Ha a hitelező az adósnak elhalálozása folytán ez utóbbinak hagyatékából a hagyatéknak felosztása előtt kíván kielégítést, tartozik-e az elhalt adósunk valamennyi örököseit és az ismeretlen örökösöket is ügygondnok által perbe idéztetni, — vagy elegendő-e, ha esak némely, esetleg egy örököst idéz perbe t {iJíqjv. 888. számhoz). Határozat. Ha az örökhagyó hitelezője az örökség birtokbavétele, avagy birói átadása előtt kívánja követelését a törvény ntján érvényesíteni, tartozik a meghalt adósnak valamennyi örököseit és az ismeretlen örökösöket is ügygondnok által perbe idéztetni. Indokok: A magyar magánjog szerint, kivéve a törvénykezési rendtartás 560. §-ában elősorolt eseteket, kötelező hagyatéki eljárás nincs és az örökhagyónak jogai és kötelezettségei az örökhagyó halálával ipso jure szállnak át az örökösre. Ebből következik, hogy az örökhagyót a hagyatékra nézve az örökös, ha pedig több örökös van, a hagyatéki vagyonnak birtokbavétele vagy birói átadása előtt az összes örökösök képviselik. Igaz ugyan, hogy az örökösök az örökhagyó tartozásaiért egyetemlegesen felelősek, ennek azonban csak az a következménye, hogy a hagyatéki vagyonnak birtokbavétele, vagy birói átadása után a hitelező kielégítést bármely örököstől követelhet, a neki átadott vagy általa birtokba vett örökség erejéig és a perbe vont örökös nem védekezhetik azzal, hogy örököstársai is perbevonandók lettek volna; de ezen egyetemleges felelősségből nem következtethető, hogy egyik örökös örököstársát a még birtokba nem