A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A legtöbbet igérő vevőnek a birói árverésen megvett ingatlan birtokába való bevezetésének eszközlésére kiküldött végrehajtó által elkövetett azon jogsérelem ellen, mely a birtokba bevezetést rendelő végzés foganatositásának eredményét képezi, mily jogorvo

Ezen javaslatom körülményes indokolását s az életbeléptetési rendeletbe foglalandó részletes intézkedések közlését ezúttal szükségesnek nem tartom, csak azt jegyzem meg, hogy: akarni kell! Az aggályok könnyen el lennének oszlathatok. A legtöbbet igérő vevőnek a birói árverésen megvett ingatlan birtokába való bevezetésének eszközlésére kiküldött végrehajtó által elkövetett azon jogsérelem ellen, mely a birtokba bevezetést rendelő végzés foganatosításának eredményét képezi, mily jogorvoslat használandó? Irta : ÁBRUDÁN ISTVÁN, buziási kir. járásbirósági albiró. A telekk. rendelet 55. §-ához képest minden telekkönyvi jószágtest jogi tekintetben egy egésznek tekintendő lévén, az arra bejegyzett tulajdonos adósságai miatt az egész jószágtest tétetvén ki az árverésnek, a birtokba bevezetés minden jogsérelem nélkül törvényszerűség eszközöltetett. De gyakran előfordulhat azon eset is, hogy végrehajtást szenvedett a nevére telekkönyvezett és az árverésen eladott X. számú ház belsőségének közvetlen szomszédságában bizonyos mennyiségű oly beltelket is birt, mely az előbbi ingatlannal egy telekkönyvbe felvéve és az adós nevére telekkönyvileg még átírva nincsen, de azt az árverésnek kitett ház és házhelylyel együtt tettleg használta s mert a mellékbelsőségről végrehajtatónak tudomása nem volt s végrehajtást szenvedettnek sem állott módjában ezen körülményt végrehajtatóval közölni, a már elrendelt birtokba bevezetést a kiküldöttel az egészre, aza*: végrehajtást szenvedettnek telekkönyvi tulajdonát képezte, valamint telekkönyvön kívüli tulajdonát képező ingatlanokra eszközöltette ez által a birói kiküldött, mert sem mérnöki felmérés használva nem lett, sem pedig az ezen körülmény kiderítésére szolgáló térkép és egyéb okiratok tájékozásul igénybe véve nem lettek, jogi sérelmet követett el. Mily módon hozandó helyre ezen hiba, a mennyibea tény, hogy a mellékbelsöség a megtartott árverésen eladva nem lett, de a birtokba bevezetés arra is kiterjesztetett? A gyakorlati életben nem ritkán előfordult, hogy az ily veszélylyel megtámadott fél mindent követ el, csak vagyona mentessék fel a veszély alól s gyakran előfordult az is, hogy az emiitett jogsérelem orvoslására sommás visszahelyezés, felfolyamodás és előterjesztés egyszerre használtattak, de vájjon azok helyesen vétettek-e igénybe, azokat a folytatólagos fejtegetésem tárgyává egyenkint akarom tenni. Mindenekelőtt szükségesnek találom a sommás visszahelyezés természetével, céljával és alkalmazásának szükségességével foglalkozni: Az 1542: 1., 5., 6.; 1625: 44.; 1681: 11. és 1802: 22. törvények a foglalás előtti békés birtokosnak egy évi határidőn belül sommás uton való visszahelyezésén kívül a törvénytelenül elfoglalt jószágnak vagy bárminemű jövedelem, haszon vagy jog orvoslására visszahelyezési keresetet engednek, rövidebb és gyorsabb eljárással a sommás, illetve egyes bíróság utján érvényesitendőleg azért, mert felperessel szemben oly személy helyezkedett a vagyon használatának jogosultságába, a kinek jogi viszonyát ép a sommás eljárás során kell megvizsgálni, azért ezen perben felperesnek igazolnia kell, hogy az elfoglalt jószágot, az elfoglalás előtt, hosszabb időn át békésen, szakadatlanul és háboritlanul birtokolta és hogy alperes azt erőszakkal és törvénytelenül foglalta tőle el; alperessel szemben pedig a bíróság az ügy eldöntésénél csak azt veheti tekintetbe, a mi az elfoglalt vagyon birtokba vételének jogosultságát igazolja s hogy felperes a törvénytelen és erőszakos elfoglalást helytelenül magyarázván, sommás visszahelyezési eset fenn nem foroghat; további vizsgálódásába az ügynek az egyes bíróságoknak bocsátkozni nem szabad, mert a hatásköréhez nem tartozó biriokperben használandó azon érvelések, melyek alperesnek alapos tulajdonjogát és az elfoglalt jószág birtokbavételére jogosultságát igazolják, mint a birtokbirósághoz tartozók, a sommás bíróság által jelenlegi prttásunk mellett figyelembe nem vehetők, mivel akkor az egyes bíróság ezen minőségéből igen könnyen kivetkőztethetnék és magára a birtok-, illetve társbiróság jellegét öltené. Egészen másként kap az ügy elintézést a rendes útú viszszahelyezcseknél, mert ott az eljáró biró a birtokbiróság és ott JOG. 121 i oly érvelések is felhozhatók, melyek a tulajdonjogra is vonatkoznak ; megvizsgálják alperes jogát is, melynél fogva ő a vagyont ! birtokába vette és ép ugy derittetik ki minden, mint a rendes birI tok-perben, azért Onácéu Sándor maros-vásárhelyi kir. táblai ] biró ur által a »Jog« 3. számában »birtokháboritási perek és a telekkönyvi intézmény« cím alatt közölt cikkében foglalt azon ! nézetét, mely szerint, ha alperes a tulajdont telekk. kivonattal I igazolni képes s hogy neki telekk. tulajdonjogon alapuló (telekk.) \ birtokjoga van, a sommás bíróságnak is, az önhatalmilag elfoglalt j ingatlannak alperes birtokába való abbahagyását, illetve (telekj könyvön kívüli birtokosnak) felperesnek keresetével való elutasi1 tását kellene kimondani, megosztani csak részben lehet, mert a i rövidleges visszahelyezés főcélja csak az lehet, hogy a veszekedő j felek között szükséges béke helyrehozásával a háboritás előtti J állapot hozassék helyre. Ha cikkíró ur véleménye szerint alperesnek a tulajdonjog bebizonyítására vonatkozó fentebbi érvelése általános szabályul elfogadtatnék, akkor a bagatell bíróság, kinek hatásköréhez az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának 9. pontjában foglalt eset van ! fentartva, kénytelen volna nagyobb nehézségekkel s illetve hoszszadalmasabb eljárással a birtok- és tulajdonjogi kérdésekbe illetéktelenül bocsátkozni és felperest talán még jogellenesen elutasi: tani, miután a fentebb hivatkozott törvények még azt sem engedik, hogy a közvetlen vevő sem foglalhatja el erőszakkal a megvett jószágot az eladótól, ha utóbbi azt önkényt átadni vonakodik, igy a sommás visszahelyezési kereset alkalmazásának szükségessége egyedül azon körülményben leli helyes indokát, hogy ezen perjogi intézménynyel új jogot a felek részéről keresni és a bírónak azt az egyik vagy másik fél részére kimondani nem lehet s csak nagyon ritkán, illetve kivételképen használandó, midőn valamely joghasználat megzavarása áll elő s csak a meglevő jognak, az ellenfél részéről való tiszteletben tartása céloztatván, az előbbi állapotot kell helyrehozni, az erősebb joggal vélt fél pedig jogának külön úton kell, hogy érvényt szerezzen. A tisztelt cikkíró ur által felhozott azon példában kilejezett nézetét, mely szerint A. eladja 800 D-öl területű rétjét B.-nek, a mely C-nek bizonyos tartozás biztosítására zálogba adatott s utóbbi azt birtokában tartván, B. vevőt a kaszálásban meggátolta, per esetén, miután B telekkönyvi birtokos, ez volna a birtokban hagyandó, — nemcsak elfogadni lehet, de sőt a bírónak ugy kellene intézkednie, mert a rétre, akár van az a telekkönyvbe felvéve, akár telekkönyvek hiányában nincsen telekkönyvezve, a záloghitelező csak kielégítési igényt formálhat, s nem egyúttal használati jogot is, miután egy hitelezőnek sem áll jogában a neki zá'ogt 1 lekötött ingatlant használni, sőt e tekintetben megkötött mellékszerzödés joghatálylyal nem birhat. Ezt rendelik a régi nemes zálogokról intézkedő magyar törvényeken kívül az osztr. törvény 1,368—1,374. §-ai, valamint a birói gyakorlaton alapuló jogszokás is ; ezek szerint a hitelezőt a dologhozi jog illetvén, a zálogul jelölt vagyont eladhatja és követelésére nézve fedezetet igényelhet, de a birtok és használati jogok az A. adóst illeti, s ez a rétet ezen jogokkal B.-nek eladván, mint jóhiszemű birtokos okvetlenül a birtokban hagyandó még akkor is. ha telekkönyvek hiányában a kérdéses ingatlan jelképileg adatott át biztosítékul a hitelezőnek; ezen esetben is a használati jog még mindig az adóst illeti s erről jogosan megy át a vevőre. Ezen eseten kivül cikkiró urnák nézetét még a következő esetben is lehet megosztani, például A. haszonbérbe adja 4 hold földjét B. nek három évre és a második évben ugyanazt a 4 holdat örök áron eladja A. C-nek, a ki a földeket azonnal felszántja és beveti, arra persze B. a sommás visszahelyezési keresetet C. ellen megindítván, az eljárás rendjén igazolja, hogy ő volt a kérdéses föld birtokában s C. igazolja, hogy ő a kereseti földeket örök áron megvette A.-tói, de miután felperes csak azt tudta igazolni, hogy ő a földeket csak haszonbérben birta és j hogy a haszonbéri szerződés részére a kereseti földekre telekI könyvileg följegyezve lett volna, beigazolni nem tudta, keresetével elutasítandó és illetve C. a birtokban hagyandó, mert elődjének haszonbérletét tűrni nem tartozik és tulajtion vagyonával tehet, a mit akar; B. haszonbérbevevőnek pedig jogában áll kártérítési igényét külön per utján érvényesíteni. Minden más, valamint cikkiró ur által emiitett második | esetben is felperes keresetével feltétlenül elutasítandó, mert az örököst, pusztán a beszavalló végzés alapján, az öröklött ingatlanság birtokába soha bevezetni nem szabad, mivel a hagyatéki birósáfí az átadó végzésével az örökös részére csak telekkönyvileg i is átiratható jogot állapított meg, de nem egyúttal birtokjogot is;