A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok

120 A JOG. helő kötelmet a dolog visszaszerzése által teljesítse,209 avagy kártérítést nyújtson.210 A viszonylagos hatályú tilalom érintetlenül hagyja a dologi jogátszállás érvényét s ebből folyólag a jogosított fél a harmadiktól sem a dolog kiadását nem igényelheti, sem ellene másnemű vagyoni követelést nem támaszthat. A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok. Irta : Dr. RÜSENFELD SÁNDOR, ügyvéd Gödöllőn. Ezen cím alatt Szendrey Gerzson országgyűlési képviselő ur a »Jog« f. évi 9. számában a tömeggondnoki kinevezések rendének törvény általi szabályozását sürgeti s egyúttal egy tervezetet is tesz közzé, a minek intentiója bár helyesnek látszik, a kérdés gyökeres megoldására, nézetem szerint, egészben nem alkalmas. Rég érzett és gyakran hangoztatott visszásságokat szüntetne meg kétségkívül egy a tömeggondnokok kinevezését igazságosan szabályozó törvény. Az 1881. évi XVII. t.-c. 95. §-a a tömeggondnokot csak a csődbíróság hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából rendeli kinevezni; de hogy ez a kinevezés bizonyos rend szerint történjék, vagy e körül általában bizonyos szabályokat tartsanak meg a csődbíróságok, azt se törvény, se rendelet elő nem irja. így aztán a csődbíróságok, normativumhoz kötve nem levén, a tömeggondnoki kinevezéseknél nem is követnek bizonyos rendet s általánosan ismert dolog, hogy protekció nélkül alig lehet valamely ügyvéd tömeggondnok. Távol áll tőlem a szándék, hogy a csődbíróságokat e miatt üzérkedéssel, a tömeggondnoki díjakban való osztozkodással vádoljam, miként ezt Szendrey ur, bizonyára mindenki által helytelenített módon, szinte általánosságban teszi. Ily bűnös üzelmeket, ha valahol előfordultak volna, csak a fenyítő bíróság előtt szabad hangoztatni, de vádakat concret esetek és bizonyítékok fölhozása nélkül világgá bocsátani és ily módon a csődbíróságokat általában megbélyegezni akarni, nem járja. E vádakra egyébként a kellő választ a »Jog« f. é. 11. számában már megadta Simon Endre biró ur, a kinek véleményét, a mennyiben a vádak visszautasítására vonatkozik, teljesen osztom. Nem zárkózhatunk el azonban a tények elől; a csődbíróságok tagjai is emberek, gyarló emberek, a minők mindnyájan vagyunk és embertársaik irányában, mert azok se egyenlők, természetszerűleg nem egyforma érzelmeket táplálnak kebleikben; vannak rokonaik, barátaik, jó embereik és talán haragosaik is az ügyvédek sorában. Az ítélet hozatalánál a biró kötelességszerűleg csak az ügyet, a tényeket, a bizonyítékokat tekinti és a szereplő egyénekre való minden tekintet nélkül kérlelhetlenül alkalmazza a strictum jus szabályait, s mégis, ha valamelyik fél a határozattal nincs megelégedve, a felsőbb bíróság elé viszi az ügyet. De midőn a körül forog a kérdés, kit nevezzen ki tömeggondnoknak, ki részére biztosítson bizonyos, bár munkával kiérdemelt jövedelmet, emberileg képzelhetlen, hogy itt érzelmei által ne befolyásoltassa magát, s teheti ezt annál inkább, mert ez tulajdonképen tiltva sincs. Itt aztán felebbezésnek sincs helye, és nem hiszem, hogy fegye\mi büntetéssel is volna sújtható az a biró, akire bebizonyíttatnék , hogy egy jó barátját pl. 5-ször egymásután kinevezte tömeggondnoknak, mig számos más ugyanazon helyen lakó ügyvéd még egy ízben sem volt tömeggondnok ; ily természetű vád ellen még védekeznie sem kell a bírónak, mert törvényileg tiltott cselekményt nem követett el. Itt van tehát a visszásság s mert — habár nem ily eclatans módon — az ilyféle esetek napirenden vannak, a bajt orvosolni kell. Az a szomorú jelenség egyébiránt, hogy a tömeggondnoki kinevezések körül természetszerűleg tapasztalható kedvezések olyan magyarázatokra is szolgáltatnak okot, mint a minőket Szendrey ur fölhozott, már magában véve elegendő indokot kell, hogy képezzen arra, miszerint a csődbiróságok a tömeggondnokokat ne saját kényük, hanem törvény által előirt szabály szerint nevezzék ki, nehogy az ilyen — fájdalom, sokak által hangoztatott — vádak 209 V. ö. Zlinszky: Magánjog III. kiad. 223. 1. 2. jegyzet. 210 Magától értetik, hogy kártérítési kötelezettség azt a tulajdonost is éri a ki az elidegenítési tilalommal terhelt dolognak szándékossággal vagy vétkes gondatlansággal okozott megsemmisítése által a jogosított fél igényét meghiusítja. Oly esetben, midőn a tulajdonos a dolog elidegenítésénél jóhiszemüleg (a tilalmat sem ismerve) járt el, az ellene támasztható követelés a vagyoniba tényleg átment érték kiszolgáltatására restringálható. terjesztésére alkalom is nyíljék. A bíróságoknak, ugy mint az ügyvédi karnak érdeke egyaránt igényli tehát a törvényi szabályozást Az igazság és az ügyvédi kar iránti tisztelet parancsolólag követelik, hogy a csődbiróságok bizonyos megállapított sorrend szerint nevezzék ki az ügyvédek sorából a tömeggondnokokat. E tekintetben, azt hiszem, nem is lehet véleménykülönbség. B a r t h a Iván kartársamnak a »Jog« f. évi 12. számában közölt javaslatát azonban, hogy a tömeggondnoki kinevezés az óvadékrendszerre alapittassék, magamévá nem tehetem. Ha az óvadék csekély öszszeget tenne ki, ugy az célját tévesztené, ha pedig nagyobb öszszeget, akkor a törekvő, szegényebb sorsú ügyvéd meg volna fosztva attól, hogy tömeggondnokká neveztessék ki. Maga a kiindulási pont is helytelen. Erkölcstelen dolog volna ugyanis, ha a törvény abból a szempontból indulna ki, miszerint létezik olyan ügyvéd is, a ki kötelezettségének esetleg megfelelni nem fog. Kétségkívül felelősséggel jár a tömeggondnoki tisztség ellátása, s bár a csődtörvény gondoskodik a tömeggondnok ellenőrzéséről, nem lehet oly szabályt fölállítani, hogy minden ügyvéd, kivétel nélkül, kinevezendő vagy kinevezhető tömeggondnokká; kell, hogy itt is bizonyos kivételek állapíttassanak meg, a miket épen ezen felelősség, de ezen kivül még egyéb tekintetek is indokolttá tesznek. Nem a vagyonban keresendők azonban a biztosítékok, elég biztosítékot képez a szakismeret és az egyéni becsület, a miket pedig mindenkinél feltételeznünk kell. Sok indokolt panasz hangzott már fel az iránt, hogy az igazságügyi kormány nem viseltetik érzékkel az igazságszolgáltatás egyik lényeges factorának, az ügyvédi karnak anyagi helyzete iránt. Hogy e panaszok alapja részben megszűnjék, arra alkalmasnak látom a tömeggondnok-kinevezési kérdés égetően szükséges rendezésének egybekapcsolását karunk anyagi helyzetének javításával. Nem szeretnék félreértetni. Nem értem a tömeggondnoki dijak túlságos mérvű megállapítását, csak azt akarom kifejezni, hogy méltányosnak látszik első sorban azon ügyvédeket tömeggondnokokká kinevezni, a kiknek kevesebb dolguk s ebből kifolyólag szerényebb jövedelmük van, s a vagyonosabbak arra, hogy több dolguk s jövedelmük legyen, nem szorulnak. Célszerű volna a jövedelemmel járó ügygondnoki kinevezések rendét is egyúttal szabályozni, mert ezen kinevezéseknél is előfordulnak azok a visszásságok, a mik a tömeggondnoki kinevezéseknél, és a mint sor szerint neveztetnek ki az ügyvédek szegényvédőknek, azon módoa sor szerint neveztessenek ki ügygondnokoknak is. A fölhozott irányelvek szem előtt tartása mellett készíteti javaslatom a következő : Javaslat a gondnoki kinevezések tárgyában. 1. §. A tömeggondnokot és szükség esetében annak helyettesét a csődbíróság a saját hatósági területén lakó gyakorló ügyvédek sorából sorshúzás utján nevezi ki. 2. §. Tömeggondnokká nem nevezhető ki azon gyakorló ügyvéd, a ki 1. ezen tisztségre való kinevezés alól magát az illetékes csődbírósághoz intézett bélyegmentes beadványban előzetesen fölmentetni kéri ; 2. fegyelmi büntetés hatálya alatt áll (1874: XXXIV. t.-c. 102. §.); 3. 60 évnél idősebb; 4. a fővárosban 500 frtot, egyebütt pedig 300 frtot meghaladó egyenes évi államadót fizet ; 5. kisajátítási vállalatnál, pénzintézetnél ügyészi, jogtanácsosi vagy más címen jövedelemmel egybekötött állást tölt be, mindaddig, mig ezen viszony tart; 6. egy vagy több ízben már tömeggondnok volt, mindaddig, mig a többi ugyanazon járásbíróság, illetve csődbíróság hatósági területén lakó gyakorló ügyvéd ugyanannyi izben tömeggondnoknak kinevezve nem volt. 3. §. Ezen szabályok megfelelően alkalmazandók egyéb bíróságok által is a jövedelemmel egybekötött ügygondnoki kincve! zéseknél. 4. §. Ezen törvény végrehajtásával az igazság ügyminiszter bizatik meg. Nem a szavakat, vagy a szakaszok elrendezését tartom fontosnak, de ugy vagyok meggyőződve, hogy az igazságnak és méltányosságnak csak oly törvény felelne meg, a mely a fönti elveket I magában foglalná.