A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenhetedik közlemény)

A JOG. 119 ;i/.onb;m kell, hogy eleje vétessék a vizsgálati fogság elláthatlan vagy csak a vétkesség fokával ellentétben álló tartamának, a szabályszerű esetekre vonatkozó meghatározott időpontok és határidők megállapítása által, ugy, hogy azok áthágásának kivétele ne bizonytalan aggályok, hanem hasonlóképen csak a törvény határozatai által legyen indokolható. A bűnvádi per egyik terén se játszanak — fájdalom, még manapság is — a fictiók és pracsumptiók oly lényeges szerepet, mint a vizsgálati fogság terén. Utalunk itt a letartóztatásra : szökés gyanúja vagy c o 11 u s i o aggálya miatt, melyek majdnem minden egyes esetben az igazolás kedvező támpontjai gyanánt igénybe vehetők. A modern bűnvádi per terén, — mely a vádhatóság állása és majdnem ellenőrizhetlen hatalmának megszilárdítása arányában, mely az összes állami közegeket a büntető jogszolgáltatás céljainak rendelkezésére bocsátja, kötelezettnek jelenkezik a terheltnek, mint peres ellenfélnek, önállóságát és önműködését is megszilárdítani és fokozni, — a kor kívánalma az, hogy azon fictiók és pracsumptiók, melyek az inquisitorius szellem kifolyásánál nem egyebek, lassankint kiszoruljanak, vagy legalább a szükség követel menyének megfelelően a lehető legkisebb mértékre leszoríttassanak. Nincs a bűnvádi pernek egy rendelkezése sem, mely ugy mint ez, visszatükrözné az állampolgárok személyes szabadsága iránti tiszteletet. A francia code d'instruction eriminelle-töl kezdve, az 1874. május 20-iki tőrvényig, mely ezen anyagot Belgiumra nézve szabályozta és tényleg Európában a legszabadelvűbbnek tekinthető, váltakoznak a felfogások az európai legkülönbözőbb törvényhozásokban a letartóztatások lényege és célja, szüksége vagy nélkülözhetősége felett. Mily nagy különbség a jelen század 2-ik felének reformált törvényhozásaitól, p. o. az olasz bűnvádi eljárástól, — a német birodalmi, az osztrák bűnvádi eljárás és a revideált németalföldi szabadelvűbb törvényhozásig és azok legszabadelvűbbikéig, a genfi canton törvényhozásáig! Mily tanulságos anyagot nyújtanak ez irányban Franciaország legújabb reformtörekvései; mily törvényhozói ujjmutatást tartalmaznak ez anyagra nézve az Angliában a polgári szabadság védelme és a vizsgálati fogság szabályozása érdekében kibocsátott törvények, melyek természetesen a legjobb és leghivatottabb magyarázójukat találják saját szabadelvű joggyakorlatukban. Mindezt kellett a javaslatnak szem előtt tartania, annak tudatával birnia, hogy a vizsgálati fogság kérdése sem elméletileg, sem törvényhozásilag nem oldható meg egyszerre, hanem hogy e téren is különös óvatossággal kell eljárni. Másfelől azt kellett mondania önmagának, hogy a per egyik terén sem válik annyira döntővé, mint ezen téren, hogy mily szellemben lesznek a törvényes határozatok tényleg kezelve. A legjobb és legbiztositóbb határozatok itt csak azon mérvben bizonyulnak hatályosaknak, melyben a törvényesség iránti érzék él egy népben s a melyben ez, mint például az angol, a tőrvények iránti mély tisztelettől van áthatva. A javaslat minden idevágó kérdésben kellő középen látszik haladni. Ez oknál fogva mindazon eszközöket is utasíthatta vissza, melyek mint a francia jog, u. n. »mise au secret« az elitélt inquisitorius elvnek legélesebben kárhoztatott maradványainak egyikét képezi; észszerűleg a letartóztatás különféle nemeit szigorú megkülönböztetésben, lényegére és céljaira való tekintettel állította fel, annak bármikor és azonnal megvalósítható megszüntetésének lehetőségét legalább a felfolyamodási fokra nézve megadta; habár nem oly messzire menőleg, mint a belga törvényhozó, a contradictio elvét megvalósította; az ideiglenes szabadlábra helyezést biztosíték mellett nem félénk, záradékokkal ellátott módon az állampolgár föltétlen jogának nyilvánította; a collusio miatti vizsgálati fogságot, mely ellen a biztosíték adása nem véd, csak korlátolt s szigorúan körülhatárolt, csak bírói ellenőrzés melletti és csakis meghatározott időtartamra meghosszabbítható minimumra szorította, de annyira még sem ment, hogy a collusio miatti előzetes letartóztatást, mely ellen az elmélet nem jogtalanul küzd, a törvényből teljesen kitörölte volna. Az elidegenítési és terhelési tilalom. Irta: LÁNYI BERTALAN rimaszombati kir V/ (Tizenhetedik közlemény.)* B) törvényszéki biró. A j <> f*- li a t á I-y a lányi terjedd m e. 10. §. Absolut és relatív joghatály. Az elidegenítési, illetve terhelési tilalom által oltalmazott jog közvetlen substratumát — elvi álláspontunkhoz képest — maga a lekötött dolog szolgáltatja, a mennyiben a tilalmi rendelkezés, mely a tulajdonost rendszerint megillető elidegenítési jogosultság elvonását eredményezte, azt kivánja biztosítani, hogy a dolog bizonyos eshetőségre a jogosított fél uralma alá kerüljön. Miután a tilalom hátteréül szolgáló jogigény a dologi jog ismérveivel bir. vagy ilyenné érlelődhetik, szükséges, hogy a viszony, mely a jogositott személyt a tilalom alatt álló dologgal egybekapcsolja, a dologiság attribútumaival ruháztassák fel. A dologiság szabja meg a jogérvényesítés irányát, mely a tilalom céljának megvalósítására vezet. Az oltalmazott jog tartalmát nem meriti ki a positiv szolgáltatás, mely a közvetlen kötelmi viszonyban álló felek között követelés tárgyát képezi ; ellenkezőleg teljes érvényre jutásának legfőbb biztositéka éppen ama negatív természetű kötelezettségben rejlik, mely mindenkit arra kényszerit, hogy a jogositott fél és a forgalomba hozatalát illetőleg lekötött dolog között fennálló közvetlen jogi vonatkozás megszavazásától tartózkodjék. Ezen nemleges kötelezettség általánosságán alapszik a tilalom hatályának absolut jellege, mely lehetővé teszi, hogy a jogositott félnek a dologra irányuló esetleges igénye a kötelmi viszony keretén kivül álló személyekre is kihasson. A feltétlen joghatály teremti meg az alapot, melyre támaszkodva az a fél, a kinek javára a tilalom szolgál, minden harmadikkal szemben, a kinek magatartása a tilalom létalapját képező jogi érdek teljes megvalósulását akadályozza, a tilalom célja elé gördített akadályok elhárítását követelheti. Azonban ahhoz, hogy az oltalmazott fél joga érvényesítésében nem csupán a tilalom keletkezése idejében fenforgott kötelemre legyen szorítva, hanem hogy bárkivel szemben mindazokat a jogokat vehesse igénybe, melyeket számára a joghatály tárgyi terjedelme biztosit, bizonyos előfeltételek kívántatnak meg, a melyek nélkül a tilalom absolut hatályra nem emelkedhetik. Hasonlót tapasztalunk általában véve az összes dologi jogoknál, a melyeknek a feltétlen érvényesithetés egyik rendszerinti sajátságát képezi, azonban a dologiság elengedhetlen ismérvei közé nem tartozik.208 Ott, a hol a jelzett előfeltételek, melyekkel egyébiránt a következő §-ban közelebbről fogunk foglalkozni, hiányzanak : csak relatív joghatályról lehet szó. A tilalmi rendelkezéssel kapcsolatos jogi érdek ily esetben csak a kötelmi viszony keretén belül talál védelmet. Az oltalmazott fél jogát egyedül a tilalom által terhelt tulajdonos ellen érvényesítheti. Jogigényének tartalmához képest csak az utóbbival szemben követelheti a dolognak saját jogi és tényleges uralma alá bocsátását; a mennyiben pedig a dolog a közvetlenül kötelezett tulajdonos jogi hatalma alatt többé nem találtatik, keresetét csakis arra irányozhatja, hogy a tulajdonos, a ki a dolgot elidegeníteni jogosítva nem volt, az öt ter * Előző közlemények a »Jog« 1887. évi 16., 25., 28., 30. 33., 37., 42., 45 , 47., a mult évi 7., 14., 21., 33., 45., a f. évi 5. és 11. számaiban. a08 Das dingliche Recht ist in der Regei ein absolutes, d. h.: es kann gegen jeden Dritten geltend gemacht werden. Diese absolute Verfolgbarkeit des dinglichen Rechts ist aber nur die gewöhnliche und regelmassige Folge des dinglichen Rechts, nicht der Grund, nicht das Kritérium desselben, welches vielmehr in dem unmittelbaren Gewaltverhaltniss zur Sache besteht; die Absolutheit der Dinglichkeit. Unger i. m. I. 517. 1. Die Begriffe der Dinglichkeit und der Absolutheit decken einander nicht. Die Absolutheit kann nur als eine regelmassig dem dinglichen Recht beiwohnende Eigenschaft angesehen werden. Alotive III. k. 2. 1. — V. ö. Z 1 i n s z k y Tkvi rendtartás III. kiadás 104. 1. 1 jegyz.