A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 13. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Rendes napi árfolyammal biró és azzal nem biró fix vételi és szállítási ügyleteknél a kár (árkülömbözet) aestimálása. Effectiv és nem effectiv fedezeti vétel (Decku

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 13 számához. Budapest, 1889. március 31-én. Köztörvényi ügyekben. Tehető-e a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás megszüutetésére irányuló keresetnek alapjául oly körülmény mely a végrehajtást rendelő végzés meghozatala előtt következett be? A danaszerdahelyi kir. járásbíróság: Ha negyedrendű alperes P. Jakab leteszi a föesküt, hogy A) a. közokiratban említett 6,000 frtos követelésnek megfelelő 6,000 frtos váltó á csallóköz-szerdahelyi takarékpénztárnál nem értékesíttetett, s ugyanabból 2.U00 frt erejéig Fr. Mózes, P. Simon, W. József nem lettek az obligóból kibocsátva, s a B) a. engedmény nem azon célból lett kiállítva, hogy ez által A. Vilmos és társai, kik a 2,000 forintos váltóra biztosítási okmányt állítottak ki, A. Adolffal szemben szin:én biztosítva legyenek, és hogy a cs.-szerdahelyi takarékpénztár által A. Adolf ellen 2,000 frt s jár. iránt •/. a. szerint vezetett biztosítási végrehajtási ügyben lefoglalt részvények tulajdonosaival történt egyezkedés folytán a 2,000 frtos követelés résztörlesztéseül a cs.-szerdahelyi takarékpénztár mellett alakult hitelegylettől mi sem folyt be, — azon esetre a kereset elutasittatik. Szabadságában áll azonban negyedrendű alperesnek a fenti eskü mellőzésével eskü alatt meghatározui, illetve felsorolni azon összegeket, melyek a cs.-szerdahelyi takarékpénztárnak A. Adolf elleni 2,000 forint s jár. iránti, az 1,222 sz. végzés alapján foganatosított biztosítási végrehajtási ügyben lefoglalt takarékpénztári részvények tulajdonosaitól azokkal létrejött egyezség alapján, ugy a hitelegyleti tagoktól befolytak s ezen esetben ettől feltételezetten fog a 4,435. sz. végzéssel elrendelt kielégítési végrehajtás korlátoztatni, esetleg elutasittatni. I n d o k o k : Felperes azon állítása, hogy alpereseknek végrehajtás alatti 2,000 frtos követelése azonos a cs.-szerdahelyi takarékpénztárnak azon 2,000 frtos követelésével, melyre nézve a biztosítási végrehajtás •/• a. szerint A. Adolf ellen foganatosíttatott, L. Mózes, G. Mór tanukkal teljesen beigazoltatott, ugyanezekkel részbizonyiték erejéig begyőzetett, hogy a 2,000 frt törlesztésére a lefoglalt A. Adolf-féle részvények tényleges tulajdonosaival történt egyezkedés folytán nagyobb összegek kifizettettek; enuélfogva a döntő s az eskü szövegében felvett ténykörülményeket illetőleg negyedrendű alperesnek, ki úgyis mint takarékpénztári vezérigazgató, s úgyis mint a perbeli alperes saját tettében forog, s a cs.-szerdahelyi takarékpénztár részére A. Adolf elleni 2,000 frtos biztosítási végrehajtási ügyben befolyt összegekről tudomással bir, az egyoldalú főeskű megítélendő s ennek letétele vagy elmulasztásától feltételezetten volt a kereset érdemben elbírálandó. (Iö86. október 26-án, 2,291. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla : A kir ítélő tábla a neheztelt első bírósági ítélet megváltoztatásával a végrehajtást szenvedőt keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Jelen esetben a végrehajtás közjegyzői okirat alapján rendeltetvén el, annak megszüntetése iránt a végrehajtási törvény 30. §-ának c) pontja szerint csak oly körülmény alapján lett volna kereset indítható, mely a végrehajtást elrendelő végzés kézbesítése után merült fel, vagy egyébként az 1874 évi XXXV t.-c. 113. §-a s a következő szakaszaiban szabályozott eljárás utján nem érvényesíthető, a kereset azonban a végrehajtás elrendelése előtt felmerült s az utóbb idézett törvény 113. §-a szerinti kifogás utján érvényesíthető ténykörülményekre alapíttatott. (1887. aug. 29-én, 54,466. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy az 1874. évi XXXV. t.-c. 117. ij. szerint közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtás ellen tett kifogások feletti eljárásnál a 113. §. a) és e) pontjaiban foglalt esetek kivételével csakis okiratok szolgálhatnak bizonyítékul ; tekintve, hogy végrehajtást szenvedő az ellene a 4,435. sz. végzéssel közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtást azon alapon kérte megszüntetni, mivel a kötelezettség az okirat kiadása után felmerült tény folytán elenyészett, ennek igazolására szolgáló okirattal azonban nem rendelkezvén, kereseti állításának bebizonyítására tanukra hivatkozott és főeskü általi bizonyítást vett alkalmazásba ; tekintve, hogy ily körülmények közt végrehajtást szenvedő a végrehajtás megszüntettetését az id. törvény 113-ának f) pontja alá eső kifogás utján nem érvényesíthette, a végr. törv. 30. §-áuak c) pontja szerint pedig akkor, ha a végrehajtás megszüntetésének alapjául szolgáló körülmény az 1874. évi XXXV. t.-c. 113. §. és következő szakaszaibau szabályozott kifogás utján nem érvényesíthető, a végrehajtási törvényben előirt eljárásnak van helye, ekként jelen per a végrehajtást elrendelő bíróságnál törvényszerűen lett folyamatba téve : a másodbiróság Ítélete megváltoztatik és ügy érdemlegesen elbirálhatónak kimondatván, a másodbiróság érdemleges Ítélet hozatalára utasittatik. (1888. évi 8,829. sz.) Eladó szavatosságra köteles vevővel szemben az eladott tárgyak birtokbavétele iránt. A budapesti V. ker. járásbíróság (1887. szeptember hó 22-én 72,996/p. 1887.): Dr. Szedő Adolf ügyvéd által képviselt M. Sándor felperesnek, dr. Wittman Mór ügyvéd által védett 15. Jónás alperes elleni 215 frt s jár. iránti perében ítélt. Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Felperes keresetében előadta, hogy alperestől fürdőszoba- és távirda-berendezést, továbbá állványokat vett meg és azok vételárát, 215 frtot ki is fizette. Mivel azonban a kérdéses ingók alperes tulajdonát nem képezték és azok átvételében harmadik személy által meggátolva lett, alperes a neki kifizetett vételárt visszafizetni tartoznék. A kereset tehát nem az állítólag megvett ingók átadására, hanem az alperesnek tulajdonított eljárás miatt az előbbi állapotba való visszahelyezésére, lényegileg az ügylet érvénytelenítésére céloz. E jogigény sikerrel való érvényesítéséhez korántsem elegendő pusztán magának a vételügylet létrejöttének bizonyítása, hanem a jelen esetben szükséges annak igazolása is, hogy a vételtárgyat képezett dolgok vagy nem alperes tulajdonai, vagy pedig annak kimutatása, hogy alperes maga részéről a teljesítésre, az átadásra képtelen. Minthogy pedig felperes az utóbbi körülményt alperes tagadása ellenében nem bizonyította s e körülményre S. Jakab tanúként leendő kihallgatása perrendszerű bizonyítékot nem nyújthatna, ez okokból felperest keresetével el kellett utasítani. Az a kérdés, vájjon a felek közt jött-e létre valóban vételügylet, a kifejtetteknél fogva nyomatékát veszítvén, annak elbírálásába a bíróság, az eskübizonyitás mellőzésével, nem is bocsátkozott. A budapesti kir. itélö tábla (1888. január 16-án 48,011/p. 1887.) : Az első biróság Ítéletének azt a részét, melyben felperest a távirda-berendezésnek :!0 frt értékére vonatkozó keresetével elutasította, helybenhagyja, egyéb részét megváltoztatja s ha felperes leteszi a föesküt arra, hogy ő az alperestől a fürdő-szobának teljes berendeeését 170 frtért, továbbá az éléskamrának állványait 15 frtért megvette s ezek árát alperesnek kifizette, ez esetre alperes 185 frt tőke s jár. megfizetésére kötelezendő volt. Indokolás: Az első biróság ítéletének a távirdabereudezés 30 frt értékére vonatkozó részét a kir. tábla azért hagyta helyben, mert alperes elismerte ugyan, hogy a távirdaberendezést felperesnek 30 frtért eladta s az árát fel is vette, azonban a felperes azt, hogy a távirda-berendezésnek elvitelében a háztulajdonos őt megakadályozta s ezért ő a vételár visszafizetésére jogosított, az alperes tagadásával szemben be nem bizonyította. A fürdő-szoba berendezése s az élés-kamrabeli állványokra nézve az alperes tagadta, hogy felperesnek ezeket is eladta s az állványok vételára fejében 15 frtot felvett, a 170 írtnak felvételét elismerte ugyan, de azt állította, hogy ez összeget nem fürdő-szoba berendezés vételára fejében vette fel, hanem a lakásban részéről történt javítások és szépítések kárpótlásául. Ezekre a tárgyakra vonatkozóan nem szükséges annak bizonyítása, hogy a háztulajdonos ezeknek elvitelét megakadályozta, mert az eladásnak tagadásában bennfoglaltatik annak elismerése, hogy a háztulajdonos vagy alperes a tárgyakat sajátjuknak tartván, azokat felperesnek átadni vonakodtak, sőt az állványokra nézve alperes beismorte, hogy ezeket ő vitte el. Ezekhez képest az emiitett tárgyakra vonatkozóan csak az adás-vétel létrejöttének kér-