A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 13. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesítési módjáról. Rendes napi árfolyammal biró és azzal nem biró fix vételi és szállítási ügyleteknél a kár (árkülömbözet) aestimálása. Effectiv és nem effectiv fedezeti vétel (Decku

50 JOG. dése eldöntendő. E tekintetben egyéb bizonyíték hiánya miatt a föesküt kellett alkalmazni, melyet felperes alperesnek, ez pedig a felperesnek visszakínálta. A főeskü letétele esetén az eladás ténye bebizonyítva lévén, az alperest a vételárak visszafizetésére kötelezni kellett. A 111. kir. Curia (1888. november 9. 2.294/p. 1888.): A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik, azonban oly módosítással, miszerint felperes a föesküt arra köteles letenni, hogy ö az alperestől a fürdő-szobának és távirdának berendezését a kifizetett 200 frtért megvette, továbbá, hogy ő alperestől az éléskamrának állványait 15 frtért megvette és az állványok ezen vételárát alperesnek ki is fizette. Ha felperes a föesküt egészben teszi le, akkor alperes köteles 185 frtot, ha pedig a főeskünek első részét a fürdő-szoba és távirdaberendezésre teszi le, alperes csak 170 frtot, ha pedig felperes a főeskü ezen első részét nem, hanem csak az utolsó részét, az állványokra nézve, teszi le, alperes ez esetben csak 15 frtot köteles fizetni. Indokok : A távirdáért járó és kölcsönösen megállapított 30 frt vételárra nézve, habár a fentebbi főeskü letétele esetében a vétel bizonyittatnék is, mégis a másodbirói Ítélet indokaiból, de még azért is helybenhagyatott, mert ezen berendezés az állagtól elválasztható lévén, a háziurtól annak elvitelét kereset utján is szorgalmazhatta. A fürdő-szobának berendezéseért járó 170 frtra, ugy az éléskamarai állványokért járó 15 frtra nézve a másodbirósági Ítélet indokaiból helybenhagyatik, azonban, miután a felperesi előadás szerint a fürdő-szoba és távírda berendezése oly általános összegben állapíttatott meg, a 200 frt vételár ki is fizettetett és alperes az állványok tekintetében ugy azok eladását, mint azok vételárának kifizetését tagadta, a főeskü megfelelőleg módosittatott. Több jószágteslre elrendelt árverés; a továliM árverés felfüggesztése. (1881 : LX. t.-c. 172. §.) A vingai kir. járásbíróság: A törvényes időben beadott előterjesztésnek részben hely adatik és az 1887. december 1-én, a vingai 255. számú telekjegyzőkönyben felvett 275. számú házra, valamint a vingai 1,755. számú telekjegyzökönyvben felvett 1/l telekföldre, elvégre a vingai 2,527. számú telekjegyzőkönyvben felvett féltelek földre megtartott árverés az 1881. évi LX. t.-c. 179. §-ának g) pontja értelmében megsemmisíttetik. A vingai 470. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra megtartott árverés pedig továbbra is változatlanul fentartatik. Indokok: A 470. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanok, a többit megelőzőleg, mindenekelőtt bocsáttatván árverés alá, ekkor az egész telek 6,150 frton, az ]/4 hold szőlő pedig 40 frton, vagyis mindkét ingatlan 6,190 frton adatott el, mely oly ár, hogy a telekkönyvi állás figyelembevételével és egyszersmind az előnyös tételek valószínű összegére való tekintettel, ugy az aradi első takarékpénztár 3,400 frt tőke és 350 frt 70 kr. kamat és költség, összesen 3,740 frt 70 kr. követelése, valamint L. Károly 750 frt tőke és 246 frt 25 kr. kamat és költség, összesen 996 frt 25 kr. követelése, vagyis mind a két végrehajtónak összes 4,736 frt 95 kr. követeléseik az elárverezett 470. sz. telekjegyzőkönyben felvett ingatlanok vételárából kétségtelenül kitelik, miért is annak szüksége, hogy a 255., 1,755. és 2,557. sz. telekjegyzökönyvben felvett ingatlanok árverés alá bocsáttassanak, fenn nem forgott, ezen oknál fogva az utóbb érintett három telekkönyvi ingatlanokra a megtartott árverés megsemmisítendő volt. A 470. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokra nézve pedig a megtartott árverés változatlanul fentartandó volt azért, mert azon körülményből, hogy némely ingatlanokra nézve a megtartott árverés megsemmisíttetett, nem következhet, hogy a szabályosan megtartott árverés is megsemmisíttessék. Továbbá, mert igaz ugvan, hogy az eladott összes ingatlanokra a két végrehajtató követelésén kivül, még más több rendbeli jelzálogos hitelezők követelése is, a 470. számú telekjegyzőkönyvi ingatlanokra, mint mellékjelzálogra bekebelezve vannak, de ez figyelembe veendő nem volt azért, mert a végrehajtatok jelzálogi követeléseik, a telekkönyvi állás szerint, a valamennyi többi jelzálogos hitelezők követeléseit a sorrendben megelőzik, miért is ezeknek nem szolgálhat sérelmükre az, hogy a 255., 1,755. és 2,527. számú telekjegyzőkönyvekben felvett ingatlanokra a megtartott árverés változatlanul fentartatott, annál inkább nem, mivel ezeknek követeléseik azon ingatlanokra, melyek iránt az árverés megsemmisíttetett, főjelzálogként bekebelezve van. Az előterjesztési költségekben végrehajtatok nem voltak elmarasztalhatok azért, mert az idézett törvény I 35. §-ának 2. bekezdése szerint, csak a'kiküldött volna, az általa I elkövetett szabálytalansága miatt elmarasztalandó és t ez is csak azon esetben, ha végrehajtást szenvedett az árverésnél megjelent I volna és a további árverés felfüggesztését kérelmezte volna, a mi azonban nem történt. (1887. december Iá én 6,026. sz.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélő tábla a kir. járásI bíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak neheztelt végzését abban a részében, melylyel a vingai 470 számú telekjegyzőkönyvben A 4- 1 — 5. sorszámok alatt felvett kültelki ingatlanokra és az ugyanott A + 1. sorszám alatt felvett ingatlanra 1887. december 1-én foganatosított árverés megsemmisítésére irányzott előterjesztésnek helyt nem adott, valamint abban a részében, melylyel előterjesztéssel élő végrehajtást szenvedő a végrehajtatóknak az előterjesztés körül felmerült költség megfizetésében való elmarasz taltatása iránti kérelmével elutasittatott, helybenhagyja; ellenben abban a részében, melylyel a vingai 255. számú telekjegyzőkönyvben A + 1. sorszám alatt felvett 275. összeirási számú beltelkes házra, a vingai 1,755. számú telekjegyzőkönyvben A + 1 — 4. sorszámok alatt felvett kültelki ingatlanokra és a vingai 2,527. számú j telekjegyzőkönyben A + 1—4. sorszámok alatt felvett kültelki ingatlanokra ugyanakkor foganatosított árverés megsemmisíttetett, megváltoztatja és 'ÍZ előterjesztéssel élő végrehajtást szenvedőt az eme ingatlanokra foganatosított árverés megsemmisítése iránti kérelmével elutasítja. Indokok: A végrehajtási törvény 172. §-ának utolsó be' kezdésében foglalt ama rendelkezés, mely szerint az esetben, ha ! több jószágtestnek egy része olyan áron adatott el, hogy a telek' könyvi állás figyelembevételével és egyszersmind az előnyös tételek ! valószínű összegére való tekintettel a végrehajtató követelése járulékaival együtt a már elárverezett ingatlanok vételárából kétségtelenül kitelik: a további árverés felfüggesztendő, feltételezi, hogy a végrehajtást szenvedő, a mennyiben a további árverés felfüggesztését elérni kívánja, eme kérelmét a kiküldött előtt az árverés folyamán előterjeszti és azt a szükséges adatokkal támo| gátja is. Minthogy azonban az előfekvő árverési jegyzőkönyvnek ! tanúsága szerint az árverés felfüggesztésére irányzott ily kérelem az árverés folyama alatt előterjesztve nem lett, s minthogy e szerint a kiküldöttnek az az eljárása, mely szerint az ingatlanokat az árverési hirdetményekben foglalt sorrendben árverés alá bocsátotta, a végrehajtási törvény rendelkezésének megfelel, a végrehajtást szenvedőnek az 1887. december 1-én tartott árverések ! megsemmisítését célzó előterjesztése alappal nem bir. Mihez képest az elsőbirósági neheztelt végzést abban a részében, melylyel a végrehajtást szenvedő a 470. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokra foganatosított árverés megsemmisítése iránti kérelmével elutasittatott, helybenhagyni, ellenben abban a részében, melylyel a 255., 1,735. és 2,527. számú telekjegyzökönyvekben telvett ingatlanokra foganatosított árverés megsemmisíttetett, megváltoztatni és a végrehajtást szenvedőt ez iránti kérelmével elutasítani kellett. (1888. június 20-án, 1,266. sz,) Törvéuyes bitbér követelhető-e házassági válóperben ? A rimaszombati kir. törvényszék (P. János felperesnek neje, szül. R. Matild ellen engesztelhetlen gyűlölség alapján folytatott házassági perében) stb. Alperes nőnek hitbér címén való követelésére megjegyeztetik, hogy ilyetén követelésnek házassági válóperekben, ha csak egyezségileg kikötve nincs, a fennálló törvényes gyakorlatnál fogva helyt fogható alapja nem lévén s a hivatkozott 1840. évi törvény ide vágó szakasza ez esetre alkalmazhatónak nem találtatván, e minden jogos alapot nélkülöző követelést ez esetben annnál is inkább, mert felperes a tartásdíj fizetésére különben is köteleztetett, elutasítani kellett. (1888. évi máj. 25-én, 1,690. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: 280 frt hitbér iránt támasztott követelés azért volt elutasítandó, mert a házassági kötelék részben az alperes hibája miatt bontatván fel, az alperes, mint nem teljesen vétlen fél, a törvényes hitbérhez való jogosultságát elvesztette felperesnek az 1884. évi máj. 2-án kelt és 1. sz. alatt csatolt levélnek irónnal aláhúzott soraiból is nyilván kitűnik, hogy felperes az alperesnek tartózkodási helyét szándékosan hallgatta el, felperes tehát az 1881 : LIX. t.-c. 24. §. alapján 200 frt birságban volt_ marasztalandó. (1888. évi okt. 3-án, 33,803. sz. a.) A m. kir. Curia: Az alperes által követelt hitbérre nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik s felperes 200 frt törvényes hitbérnek megfizetésére köteleztetik .... a mi a bírságot illeti, erre nézve a másodbiróság ítélete a bírság 100 frtra mérséklésével helybenhagyatik. (1888. dec. 13. 9,554. sz. a.)