A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 13. szám - Az intő eljárásról

110 A J O Ci. kifejezésekben, illetőleg szavakban is nyilvánuljon, tán azért is, mert a pénzügyi gyakorlatban dívó fizetési meghagyás, említeti jellegénél és rendeltetésénél fogva, a közönségben, különösen a jogászokfan oly emléket ébreszt fel, melytől a hátuk borsózik. Ezeknél fogva ajánljuk a »fizetési rendelvény* kifejezést. A törv. terv. 1. §-ának második bekezdése szerint: a tar­tozás alapja figyelembe nem jő. Ez kétségtelenül azt kell, hogy jelentse, miszerint a hitelezőtől nem lehet számon kérni, hogy minő jogalapon nyugszik követelése, illetőleg miért tartozik neki adósa. Ha az idézett intézkedésnek ez az értelme, ugy egye­nes ellentétben látszik lenni a 3. §. 2 pontjával, mely az Írásbeli kérelem egyik lényeges kellékéül : a követelés alapjának feladását szabja elő. Kifogásolandónak tartjuk ezen szakasznak azt az intézke" dését is, melynél fogva : ha a követelés érvén yesithe­tése ellenszolgáltatástól függ, az feltétlenül ki legyen zárva az intő eljárás utján való érvényesítésből. Mert ha sérelmes kimutatja, hogy követelése érvényesithetése feltételéül szolgáló ellenszolgáltatást teljesítette vagy kész teljesitni: nincs sem jogos, sem rationalis ok őt tiszta követelésének ez uton behajtásától elzárni. Nem is teszi ezt a szóban forgó esetben a német tör­vény, mely 628. g-ában kifejezetten helyt ad az intő eljárásnak akkor is, ha a követelés ellenszolgáltatástól függ, mely telje­síttetett. A törv. terv. 2. §-ában a bírói hatáskörre, illetőleg tárgyi illetőségre nézve feltétlenül arra az álláspontra helyezkedik, me­lyet a hivatolt német perrendtartás <>29. §-ában elfoglal. Az intő eljárást ugyanis, tekintet nélkül a követelt pénz összegére és a helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok értékére, kizárólag a kir. járásbíróságok hatásköréhez utalja. Nem így az idézett osztrák intő eljárás, mely csak 200 frt értékű pénz és más helyettesíthető dolgok iránti követelések be­hajtásának ad helyt. Mi sem az egyik, sem a másik állásponthoz nem csatlakoz­hatunk. Nem véljük ugyanis járásbíróságainkat korlátlan hatás­körrel felruházandóknak az intő eljárás gyakorlására nézve és nem is szoritanók meg tárgyi illetőségüket a prts 93. §-ában meghatá­rozott értéken alól. Azért nem terjesztenők ki a címzett bíróságok hatáskörét 50O frton túl; mert azok, kivált népesebb helyeken, a hol fokozottabb forgalom van, már annyira túl vannak terhelve és tekintve, hogy mostanság egy-egy díjnok felvétele, a ki az egyik vagy másik bíróságnál a kiadóban megtorlódott ügydarabok töme­gét sikeresen apasztaná, igazságügyi kormányunk rövidlátásán vagy szükkeblüségén hajótörést szenved, annyira nincs kilátás, hogy a munka szaporultával a személyzet is szaporittatni fogna, hogy méltánytalanságnak és kíméletlenségnek tartanok őket még a contemplált teendőkkel is megterhelni, melyek alig sejtett dimensiókat fognának ölteni. Ehhez járul, hogy véleményünk sze­rint a felek, illetőleg hitelezők, igazolt óvatosság által vezérel­tetve, túlnyomólag, keresetek utján fogják az intő eljárást igénybe venni, nem akarván magukat kitenni annak a fatális eshetőség­nek ; ha adós ellenmondással élne, hasztalan költségeket áldoz­zanak és a behajtási eljárást elölről kezdjék. Tekintve ezt az eshetőséget, tartani lehet, sőt kell attól, hogy 500 frtot meghaladó követeléseikkel a hitelezők az intő eljáráshoz, illetőleg a járás­bíróságokhoz folyamodni nem fognának; mert őket a törvény sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe juttatná, mint azokat a hitelező­ket, a kiknek 600 frton alóli liquid követelésük lévén, nem kény­telenek esetleg hasztalan behajtási kísérletet tenni a fizetési ren­delvény kieszközlésével. Az ebbeli anomália eleje vétele céljából a társas bíróságok­hoz véljük utasitandóknak azon követelések iránti intő eljárást, melyek a prt. szerint hatáskörükhöz tartoznak. Mert nem forog­nak fenn oly nyomós okok, melyek akár természetük, akár szer­kezetüknél fogva absolute alkalmatlanná tennék őket az intő eljárást gyakorolni. A mint hozhatnak sommás végzéseket, ugy kibocsát­tatnának fizetési rendelvényeket is. Mindkettő a hitelező egy­oldalú imtiativájának eredménye. Ehhez járul, hogy a szóban forgó bíróságokat nem szükséges tehermentesitni; mert az összes bíró­ságok között ők azok, melyek túlterhelve nincsenek; teendőiket közepes szorgalommal, nyugodtan és kényelmesen elintézhetik és igy, ha még az intő eljárásból folyó munkával is fognának fog­lalkozni, megterheltetésről nem panaszkodhatnának, annál kevésbé, mert hiszen az emiitett eljárás arra az alapos reményre jogosít fel, hogy az sok pert csirájában fog elfojtani, mely eshetőség rendes teendőiket is apasztani fogná. Igaz ugyan, hogy a kérdéses perjogi intézmény egész struc­turájátiál fogva, nem talál a társasbiróságoknál gyakorlatban levő nehézkes és körülményes eljárással. De az is igaz, hogy ez az eljárás nem szükségképen alkalmazandó m'ndazokra a/, ügyekre, melyek az emiitett bíróságok elintézése alá kerülnek. Ha a tulaj­donképeni peres ügyeken kivül, melyek contradictoricus eljárás folytán Ítélettel vagy végzéssel döntendők el, sok más ügy is collegialis elintézés alá jön: ezt elavult hagyománynak, mondhatni »Zopf«-nak lehet tulajdonitni. Igen sok olyan beadvány van, me­lyek ellátására egy biró tökéletesen elég, ülésben való elintézésük pedig egyenesen idő- és erőpazarlással egyértelmű. Kést is törtek már újabb törvények az emlitett hagyomány porladozó várfalain. Kiég e tekintetben az 1881: XVII., 1881 : XLI. és 1887: XXIX. t.-cikkeket idéznünk. Adininistrativ uton a birói ügyviteli szabá­lyok módosításával is lehetne, a jogszolgáltatás érdekeinek leg­kisebb sérelme nélkül, de sőt határozott javára sok ügyet a colle­gialis elintézés köréből kivonni és a törvényszéki birák által egyen­kint, esetleg az elnökök ellenőrzése és ellenjegyzése mellett elintéztetni és kiadványoztatni. Elég az hozzá, hogy sem de lege lata, sem de lege ferenda nem dogma, hogy minden, a törvény­székekhez intézett beadvány ülési elintézésben kell, hogy részesül­jön. Ezeknél fogva sem elméleti, sem gyakorlati akadályba nem ütköznék, hogy az intő eljárásból folyó birói teendőket e végre kirendelt törvényszéki birák, mint egyes birák intézzék el. Véleményünk szerint tehát 500 frtot meghaladó értékű tiszta követelések behajtása végett a törvényszékekhez beadott kérelmek vagy keresetek kirendelt törvényszéki birák, mint egyes birák által lennének elintézendők, Es mivel kívánatos, hogy a keresetekre hozott fizetési ren­delvények ellen emelt ellenmondások folytán keletkezett perek az emiitett bíróságoknál dívó leggyorsabb eljárással legyenek befejez­hetők : azt javasoljuk, hogy a tárgyalás a ptr. 114. és következő szakaszaiban megszabott eljárás szerint ejtessék meg és különben az illető ügyek ezen eljárás keretében az idézett törvény alapján jártassanak le. A fizetési rendelvény, egyoldalú kérelemre vagy keresetre, záros hatíridő alatti fizetésre szóló meghagyással bocsáttatván ki, az súlyos következményt vonhat maga után adósra nézve, ha a fizetést nem teljesiti és ellenmondással sem élt. Igen veszélyessé válhatik ez népünk földmives osztályára és általában azokra nézve, a kik irni és olvasni nem tudván, nemcsak tudatlanok, hanem rendesen indolensek is jogaik védelmében, vagy ennek érvénye­sítése lakhelyeiknek az illető bíróságok székhelyeitől való távol­sága és gyakran sürgős foglalatosságukból folyó körülmények és viszonyok miatt többé-kevésbé megvan nehezítve. Könnyen megeshet­nék, hogy lelkiismeretlen emberek népüuk emiitett elemei gyarló­ságát vagy helyzetét lelketlenül ki fognák zsákmányolni azok súlyos megkárosítására, esetleg tönkretételére. Ennek lehető eleje vétele végett tehát mulhatlanul szükséges eszközökről és módokról gon­doskodni, melyek az illetőkre nézve a fizet, rendelvények lehetsé­ges káros következményeit a legkönnyebben elháríthatják; a mi, véleményünk szerint, ugy volna elérhető ; ha a kézbesítő az olvasni nem tudó és az illető eljáró bíróság székhelyén kivül lakó félt, két tanú jelenlétében felvilágositná a felől, hogy a fizet, rendel­vény ellen ellenmondással élhet és ha avval él, a fizet, rendelvény hatálytalanná válik, egyúttal azonban figyelmeztetné, ha a folya­matba teendő perben ellenmondása alaptalannak bizonyulna be, 25 —1,000-ig terjedhető pénzbirsággal büntettetnék. Ellenmondás emelése esetében a kézbesítő azt a kézbesitő-ív egy e végre nyitva álló rovatába vezetné és azt a tanukkal együtt aláírná. Ily esetekben az adósnak a bíróságnál külön ellenmondást beadi ia nem kellene, a kézbesítő-ívre feljegyzett pótolná azt és annak beérkezte után a hitelezőt arról értesitné s esetleg az ügy tár­gyalására a feleket megidézné. Nem érthetünk egyet a törv. tervezet azon intézkedésével, j melynél fogva kizárja a jogorvoslatot a bíróságnak a fiz. rendel­vény kibocsátását megtagadó végzése ellen. Nem tudunk oly j alapos okot találni, mely azt igazolhatná. Mert ha a törvény ; bizonyos feltételek alatt feljogosítja a hitelezőt, hogy tiszta köve­! telését az intő eljárás utján behajthassa, illetőleg ez iránt kísér­letet tegyen és ha a törvényszabta feltételeknek eleget téve, azon i jogát gyakorolni akarja : ezen jog gyakorlását nem szabad az első­bíróságok tetszésétől és puszta belátásától függővé tenni, mely J vajmi gyakran nem találná igazolását sem a törvény intentiójában, i sem annak intézkedéseiben. Számos esetben, minden alapos ok I nélkül, illusoriussá válnék az intő eljárás nyújtotta kedvezmény a I hitelezőre nézve; mert a biró a fiz rendelvényt nem bocsátaná

Next

/
Oldalképek
Tartalom