A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 13. szám - Az intő eljárásról

A JOG. 109 E magánbirtoknak, melynek központja az udvarhely (curia) volt12, tartozékát képezte a közbirtok, vagy helyesebben szólva, a közbirtokuak az a hányad része, a mely a nemzetségi szállásokon eredetileg osztozkodó egy egy családra esett. A magyar nemesi egyéni birtoknak most vázolt keletkezési történetében találjuk fel annak megfejtését, hogy egyrészről miért volt a közbirtok mindaddig, a inig a magánbirtoktól el nem szakittatott, járulékos jogi természetű; másrészről pedig, hogy miért járt a nemesi egyéni birtokkal egyúttal részesedés is a közlegelők, erdők és nádasokban stb. De a magyar nemesi tulajdon keletkezésének e történetében találjuk meg egyúttal annak magyarázatát is, hogy törvényhozásunk1:1 miért tette a közbirtok megosztásának alap mértékéül, vagy más szavakkal az arányosításnak (proportio) első rendes kulcsául" a régi házhelyeket, vagyis curiákat (antiquae sessiones). A közbirtokosság másik keletkezési forrása a nemesi birtok jogi természetéből, vagy helyesebben szólva a nemesi birtokkal kapcsolatos jogosítványokból ered. A nemesi tulajdon ugyanis magába foglalta nemcsak az ingatlan szabad birtoklását és használatát, hanem ezenfelül kiterjedett bizonyos haszonvételekre is, melyek a nemesi birtoknak tartozékát képezték.15 E haszonvételek (utilitates) vagy olyanok voltak, melyek a nemesi birtok természetéből folytak, minők p. o. a vadászat, halászat, malomtartás1''', az eltörlött kőfejtés joga stb., vagy pedig olyanok, melyek csak különös kir. kiváltság folytán (privilegio) 17 voltak a nemesi birtokkal egybekötve, minők : az ut-, híd-, révvám, vásártartás, főleg pedig az italmérés joga, szóval az u. n. kisebb kir. haszonvételek (jura regalia rainora). Megtörtént, hogy az ily haszonvételekkel biró nemesi birtok e g y tulajdonosról többekre szállott, p. o. öröklés esetén, vagy midőn azt többen együtt vették meg. A volt egy tulajdonos jogutódai már most, ha megosztották is egymás közt magát a födolgot, a nemesi ingatlant, nem tették azt a tartozékokkal, a haszonvételekkel, részint mivel ezek né12 L. Hajnik id. m. 301. 1. —• Wenzel id. mi 72.- 1. : »Nevezctes változás akkor állott be, midőn a nemzetség szállásából egyes tagjainak külön használás végett előbb .deiglenesen és később maradandólag bizonyos területek szakittattak ki s az utóbbi esetben formaszerű osztály utján. Minthogy- az igy, többnyire gazdasági célból, ideiglenesen külön birtokban, vagy maradandó külön tulajdonban részesített nemzetségi tag rövidebb-hosszabb időig gyakran a köztáboron kivül, a helyszínén volt kénytelen tartózkodni, személye és családja számára előbb a mai tanyák módjára tartózkodási, helyeket kezdtek készíteni, később pedig állandó háztartásokat alapítani, a hol a készített építmények mindannyi középpontokká lettek, melyek körül a cselédek és szolgák gyűltek össze s hol nem ritkán történt, hogy a sátrak iiázakká s ezek ismét nagyobb helyiségekké, a külépitmények pedig kisebb lakhelyekké lettek.« 13 1836: 12. t.-c. 2. §: »Az arányúság szabályául, vagyis kulcsául a lakosokkal megülve lévő helyeken azon belső telek utáni tartozmányokkal ellátott régi házhelyek szolgálnak, melyekre nézve azt, hogy valaha házhelyek nem lettek volna, megmutatni nem lehet, hogyha pedig valamely régi házhelytől elszakittattak volna a tartozrnányok, ezeknek elszakitását s hová lett csatolását mindazáltal a követelő fél bebizonyitandja, az oly házhely a kulcsba befoglaltassák.* 14 V. ö. K a 11 ó s Lajos : »A magyar polg. jog alapelvei*, Debrecen, 1865. c m. 440. 1. 15 1888 : 3ö. t.-c. 2. §. : Kártalanítás adandó azokért a jogokért, a melyek : 1. nemesi birtok jogán, 2. kiváltságon (privilégium) alapulnak. A pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. ministerelnök által 1889. évi január 32-én 8,'168. sz. alatt kiadott utasítás : az állami italmérési jövedék behozatala folytán adandó kártalanításról szóló 1888. évi 36. t.-c. végrehajtása iránt. 4. §. Az előző 3. § 1. pontja alatt emiitett azok a jogok, a melyekért a többi föltételek teljesítése mellett kártalanítás adandó, a következők : 1. »A nemesi hirtok jogán* alapuló, vagyis azok az italmérési jogok, melyek a földesúri vagy nemesi birtok tartozékát képezték, tekintet nélkül arra, hogy most annak a birtok tulajdonosának kezén vannak-e vagy nem, mely birtoknak előbb tartozékát képezték.* V. ö. Hajnik id. m. 310 1. — Zlinszky Imre: »A magyar magánjog mai érvényében*, 3-ik javított kiadás. Budapest, 1888. c. m. 200. 1. 16 Curia 3,549/1884. sz. . A malomjog, mint kisebb kir. haszonvétel, törvényeink szerint a nemesi jószág tartozékát képezi. Dtr. új folyam IX. k 178 sz. 17 Utasítás 4. §, 3 : »A kiváltságon (privilégium) alapuló, vagyis a törvényeink által előirt kellékeknek megfelelő és érvényben lévő szabadalomlevelekkel (privilégium) egyeseknek, eikölcsi testületeknek, városoknak és községeknek, városi udvarlelkeknek (curia), szóval bárkinek adott italméiési jogok*. melyikénél a testi megosztás lehetősége, vagy legalább a nyerendő részek egyenlősége ki volt zárva, mint p. o. a halászati jognál; részint pedig mivel a testi és egyéni felosztást a gazdálkodási | célszerűség és hasznosság szempontjai nem tanácsolták, p. o. az l italmérés, rév-vámszedés, vásártartás jogánál. A nemesi ingatlan emez egyénileg meg nem osztott járulékaira nézve tehát a volt egy tulajdonosnak több jogutóda is folytatta az osztatlan birtoklást és használást, szóval közösségben maradtak, ép ugy, mint a fent mondottak szerint I a szállásbirtokok megosztásakor történt az erdőkre, legelőkre stb. A közbirtokosság eme második keletkezési forrására vezethető vissza az arányosítás második fő rendes kulcsa,18 a leszárI mazás (ramalitas)10, vagy más szavakkal: a közbirtokból abban az I arányban való részesedés, a mily arányban az egyes közbirtokos utódlási joga, szemben a többi közbirtokosokkal, a közös | törzshöz, eredeti tulajdonoshoz áll. Csak ha a közbirtokosság keletkezési forrásául ez utóbb fejtegetettet is elfogadjuk, válik megmagyarázhatóvá az, hogy mikép keletkezhetett oly számos közbirtokosság, melynek tárgyát, a közbirtokossági vagyont semmi egyéb nem képezi, mint egy közös malom, vagy egy községbeli italmérési jog.20 Az intő eljárásról. (Tekintettel a fizetési meghagyásokról szóló törvénytervezetre.) Irta: Dr. FISCHER LAJOS, kolozsvári ügyvéd. Megelőző cikkünkben az intő eljárás lényegét és céljánagyjában felfejtvén, áttérünk a cimbeli törvénytervezet fejteget tésére, illetőleg az arra vonatkozó megjegyzéseink és észrevételeink előadására. Mindenek előtt aggodalmunkat kell kifejeznünk a törv. tervezet címe ellen. Mert »fizetési meghagyások« fogalma nem oly általános és nem oly tág, hogy mindazokat a cselekményeket és intézkedéseket fedné, melyeket a törv. tervezet felölel s keretében szabályoz. Azoknak c-sak egy actusát képezi és jelöli meg az említett kifejezés. De nem áll semmi fogalmi kapcsolatban például »kifogás«, az »igazolás« jogorvoslatokkal stb. Már pedig a törvény címének lehetőleg olyannak kell lennie, illetőleg olyan kifejezéssel kell jelölve lennie, melynek fogalma minden, az általa szabályozandó esetekre és cselekményekre, ha nem is épen directe, de legalább indirecte vonatkozzék. Ezen megkiváutatóságnak azonban a szóban forgó cím, szűk voltánál fogva, nem felel meg. Inkább megfelel az »intő eljárás«, mert az »eljárás« szó tág fogalmával az egész tervezetre kiterjed, vonatkozik mind arra, a mi a tervezetben szabályoztatik. Annál inkább ajánlatos és elfogadandó, mert az alatt keletkezett, ismeretes és áll fenn, mint törvény, a külföldön és azt veszszük célba törvényhozásunkba átültetni és meghonositni. A mi pedig azt az etymologiai scrupulust illeti, hogy az »intö e'járás«-ban a bíróságok nem »intik« az adóst, hanem megrendelik vagy meghagyják a fizetést nekie : azon nemcsak azért tehetnők túl magunkat, mert az nem aggasztotta, de nem is feszélyezte azokat a külföldi törvényhozásokat, melyek a kérdéses perjogi intézményt megteremtették és életbe léptették, noha azokat igen sok tekintetben mestereinknek kell elismernünk, a kiket utánozunk, de még nem értünk el; hanem azért is, mert: verba valent usu, tehát bizton lehet rernélleni, hogy megerőltetés és nehézség nélkül, de sőt könnyen hozzá fognánk szokni. A törv. tervezetben használt »fizetési meghagyás« kifejezéssel sem érthetünk egyet. Mert az technicus terminusa a bélyeg és illetékek iránti törvények és szabályoknak és jelöli az illető pénzügyi vagyis illetékkiszabási hivatalnak azt az actusát, melynél fogva felhívja a bélyeg- vagy illetékkötelezettet, gyakran a nem kötelezettet is, hogy a kirótt vagy felfokozott díjt fizesse. A törv. tervezetben contemplált fizetési meghagyás azonban lényegesen külömbözik attól, a melyet az imént ismertettünk. Méltán kívánható tehát, hogy ezen két külömböző actus és fogalom külömbözősége a 18 V. ö. Kallós id. m. 440. 1. 19 1836 : 12. t.-c. 4. §. : »Az osztályos atyafiak, vagy ezek jussán bírók között előfordulandó esetekben pedig az elágazásra, vagy osztályi részre leend tekintet.* M Utasítás 8. §: A kártalanítás rendes alapjának kiszámítása (a törvény 3. §-a) . . minden hozzáadás vagy levonás nélkül eszközlendő akkor : 2. ha az italmérési jog egyedül, bármely ingatlan vagy jogok, úgymint: malom-, vásár-, vagy vadászati jog, híd-, ut-, vagy révvám stb. nélkül egymagában hasznosittatott. * Előző közlemény a »Jog < 16. számában.