A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 13. szám - A közbirtokosság (compossessoratus). 1. [r.] A közbirtokosság keletkezése

108 a JOG Még ha annyi liberális elem nem képviselné is a magyar parlamentben az európai gondolkozást és széles látkört; s ha a nagyszámú jogászelemtől, mely a képviselők között ül s ezeknek támogatásától el vonatkozunk is : teljesen meg kell bíznunk a képviselőházban, mint mely a midőn a korszerű reformoktól s az azzal járó anyagi áldozatok terheitől eddig sem riadt vissza, azonképen bizonynyal meghallgatja a zalaegerszegi kérelmet is, melyben a magyar birák szólnak a magyar törvényhozókhoz, a par excellence jogász nemzet képviseletéhez. Isten adjon sikert a kérelemnek! yL A közbirtokosság (compossessoratus). Irta; Dr. JANCSÜ GYÖRGY, kir. curiai tanácsjegyző és egyet, magántanár. [LA közbirtokosság keletkezése. A közbirtokosság jogi intézményének fejtegetésénél, positiv jogi szempontból, a legérdekesebb és legfontosabb feladatot a közbirtokosság fogalmának meghatározása és jogi természetének tüzetes, kifejtése képezi. Ám e feladat nem tartozik a könnyen megvalósíthatók közé. A közbirtokosság egyike tételes jogunk amaz intézményeinek, a melyekre vonatkozólag, a történeti fejlődés fonalán, törvénytárunkban számos rendelkezést1 találunk, a nélkül, hogy i ezekben a jogintézmény fogalma meghatározva és jogi természete j körvonalozva lenne. Miként a történetileg fejlett jogintézményeknél átalában, ugy a közbirtokosságnál is, sőt ennél főleg, a jogintézmény keletkezésének oka és módja vezet legbiztosabban fogalmának és jogi természetének helyes felismerésére. Vizsgáljuk ennélfogva, miként keletkezett a közbirtokosság ? A közbirtokosság a magyar szabad, vagy mi ezzel egy jelentésű, a magyar nemesi birtokban és pedig: egyrészt a nemes : egyéni birtok keletkezési módjában, másrészt pedig a nemesi j birtok jogi természetében találja eredetének kútfejét. A nemesi birtok első keletkezési alakulata ugyanis az u. n. szállásbirtok (d e s c e n s u s)2 volt, igy neveztetvén azok a területek, a melyeken a honfoglalás alkalmával az egyes törzsek3 és ezek keretén belül a törzset alkotó egyes nemzetségek j megszálltak s a melyeket birtokukba vettek. Az első foglaláson nyugvó eme szállásbirtokok nem képezték az egyes birtokbavevők kizárólagos egyéni tulajdonát, hanem közös tulajdont és pedig ugy látszik, nemzetségekként* közös tulajdont/' 1 1655: 31. t.-c 3. §., 1659: 47 t.-c, 1715: 09. t.-c, 1807: 20. t.-c, 1807: 21. t.-c, 1836: 12. t.-c , 1840: 9. t.-c. 1840: 10. t.-c. 6., 7., 10 §. Ideiglenes törv. szabályok 40. §., 1871 : 53. t. c. 17. §., 1«71 : 55. t.-c, 1877: 12. t.-c. 1880: 45. t.-c, 1886: 29. t.-c 29. §., 1888: 36. t.-c. 13. §., 1888. március 7-én kelt ig. minist, utasítás a telekkönyvi betétek szerkesztése tárgyában, 46. 1889. évi január hó 31-én 8,368. sz. a pénzügyministeri utasítás az 1888 : 36. t.-c. végrehajtása iránt 46. §., Plánum tabulare 922- 929 sz. 2 L. Hajnik Imre »Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt , Pest, 1872. c. m. 74—78.. 125- 128., 212^220., 299--318. 1 ; Hajnik Imre ^Egyetemes európai jogtörténete, Budapest, 1874. c. m. 3,13 — 309. 1.; \\ re n z e 1 Gusztáv />Magyarország mezőgazdaságának története*, Budapest, 1887. c. m. 66—109., 26!., 346., 348., 353-354 1. 3 Hajnik »Magyar alkotmány stb.« c. m. 74. 1 : »A részeltetés a közös erővel szerzett haza földében a nemzet alkotó elemei, vagyis a törzsek szerint történt.« — Hajnik id. m. 75. 1.: »Egy-egy törzs által ilykép megszállott vidék az illető törzs birtokát képezte, melyet a latin kútfők »descensus néven említenek stb.« — Wenzel id. m. 72. 1. : »Eredetileg a honfoglalás elve szerint minden birtok közös volt. Mit a honfoglaló magyarok közös erővel foglaltak el, az az egész nemzet közös birtoka volt, ugy, hogy minden törzsnek saját része abból jutott. A törzsek azonban nemzetségekből álltak, melyeknek mindenike a maga szállásában telepedett meg.« 4 Hogy a honfoglaláskor a birtokbavétel a törzsszállásokon belül nemzetségekként történt, azt Wenzel határozottan tanítja (id. m. 68. 1.) : A vérszerződés 2. pontjánál fogva a honfoglaló nemzetségek közül (Kézai Simon számukat 108-ban állapítja meg) a maga szállását mindegyik kikapta s ez össztulajdona volt mindazoknak, kik a nemzetséghez tartoztak ; később pedig, midőn tagjai közt felosztatott, a birtok ösisége keletkezésének lett alapja.« Továbbá hasonlóan id. m. 72. 1. — Ellenben Hajnik, positiv adat hiányában, tényekből vont okszerű következtetés utján, csak mint valószinűt állítja fel a fentebbi tételt, (id. m. 299. 1.) : »A magyar vagyoni élet azon részének, mely az ingatlan vagyonon alapszik, kezdetleges szervezetét nem ismerjük; nem részletesen az elveket, melyek szerint a hon első megszálHogy e nemzetségi szállásbirtokok iránt az egyes családfőknek minő joguk volt. az kétséges ; csak az bizouyos, hogy a ! nemzetségi szállásokat mindazok a családok, a melyekből egy-egy nemzetség állt, közösen6 használták és hogy azokuak sem egésze, sem részei felett az egyesek önállóan és az egész nemzetségtől függetlenül nem intézkedhettek.7 , A megtelepülés állandósulásával és a gazdasági élet fejlődésével azonban a nemzetségi szállásbirtokok csakhamar kezdettek egyéni birtokokká fejlődni és a közös szállások megosztattak az egyes családok között, midőn szt.-István minden egyes birtokost, halála esetére pedig fiait kizárólagos rendelkezési joggal j ruházta fel 8 és ekként a nemzetségi közös tulajdonnak az egyesek kizárólagos tulajdonába való átmenetelére jogi lehetőséget és törvényi alapot nyújtott. A megosztás és kizárólagos birtokbavétel azonban csak a szántóföldekre terjedt ki.9 Ellenben a többi javakra, nevezetesen pedig erdőkre, legelőkre és nádasokra, úgyszintén a folyók, tavak, mocsarak és használhatlan területekre nézve az eredeti közösség ezentúl is megmaradt, ugy, hogy a szállásbirtokok megosztásától kezdve a magyar szabad birtoknak két faja létezett, t. i. az egyéni vagy magánbirtok és a közbirtok. É közösségben maradt birtok részeseinek, tulajdonosainak egyeteme az, mi közbirtokosságnak (compossessoratus)10, az egyes részesek, közös tulajdonosok pedig közbirtokosoknak (compossessores) neveztettek -és neveztetnek ma is. A magyar nemesi tulajdonnak fontosabb, főrészét (eaput) a szántóföldeket felölelő és ugy látszik ekealjak (aratra) szerint mért11 egyéni vagy magánbirtok képezte. lása történt, nem a határokat, melyek között a szabad magyar birtokjogi téren mozoghatott. De a törzsszerkezet, melyben a magyarság kezdetben élt és mely minden népnél, hol egy ideig uralkodott, a birtokviszonyok alakulására többé-kevésbé ugyanazon befolyást gyakorolta, szt.-István törvényei és a tizenegyedik század okiratainak egynémely pontjai, valamint a magyar mezei gazdászati élet későbbi rendszere és az egyéni hirtokjognak a csJád részéről később is oly nagy mértékben tapasztalt korlátozása] egyaránt gyaniltatják, hogy az egyes törzsszállásokban őseink nemzetségekként foglalkoztak és telepedtek meg. ^ 5 A - szállá-birtok« elnevezés szorosan véve csak első f( glalású birtokot jelent, tehát nem ugy veendő, mintha alatta csak nemzetségi szállások értethetnének, minthogy voltak t ö r z s s z á 11 á s o k, sőt az egész nemzetet megillető szállások is. Wenzel id. m 73. 1. : »A várak tartozékaikkal együit a nemzetnek közös birtokai voltak és maradtak később is Azonkívül a dolog természetében feküdt, hogy a mit a nemzetségek szállásaik számára el nem foglaltak, az a törzsek közös birtoka maradt, ugy, hogy az országnak nagy része a nemzet és a törzsek közös birtokává lett, minek jelentősége különösen akkor mutatkozott, mikor szt.-István a királyságot alkotta s ezen alkalommal megszűnt törzsek birtokát a királyi hatalomhoz kötötte.« 8 Wenzel (id. m. 71. 1.): >Mig a szállásnak egész területe az együtt táborozó nemzetségnek össztulajdona volt, a nemzetség egy egésznek tünt fel s ennek tagjai azt közösen használták.« 7 Hajnik (id. m. 7 >. 1.): »Valrmely törzshöz tartozó családok bizonyára a törzsfő és a törzsgyülés beleegyeztével fogtak- helyet a szállás kebelében. Azt, hogy mikép nevezték el őseink az egyes családnak juttatott birtokot, nem tudjuk, valamint azt sem körülményesen, hogy mily jogi viszonyzatba fűzték a magánbirtokot a törzséhez. Annyit azonban bizonyára követelt a törzsélet és különösen a magánbirtok leszármazása a törzséből, hogy az a törzsön kivül nem volt elidegeníthető, miután a törzset ép oly jog illette meg szállásához, mint a nemzetet a haza földéhez,« Hajnik (id. m. 300. 1.) »A módot, mely szerint a nemzetséghez tartozó egyes családfő részeltetett a közös birtokban, nem ismerjük, de az semmi esetre sem történt oly önállósággal, hogy az egyes, a mi birtokot illetett, a nemzetség akaratából függetlenül intézkedhetett volna.« 8 Szt.-István decr. 1. II. c. 35 : »Consensimus igitur petitioni totius senatus, ut unusquisque dominetur propriorum similiter et donorum regis dum vivit ; excepto quod ad episcopatum pertinet et comitatum. § 1. Ac post ejus vitám filii simili dominio succedant. § 2. Nec pro nullius causa reatus detrimentum bonorum suorum patialur quis ; nisi consiliatus inortem regis, aut traditionem regni fecerit, vei in aliam fugaril provinciám.« 9 Hajnik id. m. 300. 1-: »De az elkülönítés csupán az eke alá vett földre nézve történt meg; legelő, erdő, nádas, viz a falut bitó nemzetség tagjai között tovibbra is közösek maradtak.10 A »közbirtokosság« kifejezés tulajdonképen gyünév, mely a közbirtok alanyainak, tulajdonosainak összeségét jelenti, nem pedig magát a közbirtokot, vagyis a közbirtokosság tárgyát, mint ez az életben nem ritkán történik. 11 L. Hajnik id. m. 3ul. 1.