A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A csődtömeggondnok kinevezése körüli visszásságok - A végrehajtási törvény 155. §-ának gyakorlati alkalmazása

JOG A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itéiö tábla az c.-b. ítéletét, a mennyiben alpereseket egyetemleg 13,512 frt 29 kr. tökének, ettől 1884. december hó 1. napjától számítandó 6%-os kamatnak és 251 frt 05 kr. perköltségnek megfizetésére, ugy a kiszabandó ítéleti illeték viselésére kötelezte, alpereseket ellenben viszonkeresetükkel elutasította, helybenhagyja, alperesek által felebbezett további részében azonban megváltoztatja és felpercseket kereseti követelésüknek 13,512 frt 20 krt meghaladó részével elutasítja. Indokok: Alpereseknek azt a kifogását, hogy felperesek keresetüket nem alperesek személye, hanem a betéti társaság «llen tartoztak volna megindítani, az elsöbiróság ide vonatkozólag kifejtett indokai alapján helyesen mellőzte, minthogy pedig a betéti társaság tagjainak kamatjutaléka nem alperesek személyes, hanem a betéti társaságnak tartozását képezi, önként értetik, hogy alpereseknek jogában áll a kamatjutalékot a társaság vagyonából fizetni és ennek megtörténte után a fizetést a kt. 136. és Sí. § ai értelmében felpereseknek terhére elkönyvelni, ennek az Ítéletben külön kifejezése tehát, mint felesleges, helyesen lett mellőzve. Alpereseknek az a védekezése, hogy az üzleti év folyamán felmerült veszteségnek felperesekre eső részét ezeknek kamatkövetelésébe beszámítani jogositvák és hogy ennek folytán felperesek nem a betéti tőkének 6% kamatát, hanem a 6°/0 kamatösszegnek a kérdés tárgyát képező üzleti év veszteségének levonása után fennmaradó részét követelhetik, az ugyanezen peres felek között az 1882. és 1883. évi kamatok iránt lefolytatott perekben, a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék által hozott, a kir. itélö tábla és a m. kir. Curia által helybenhagyott s a jelen perben E., ¥., G., H„ I. és K. alatt becsatolt ítéletek által meghaladva van. Vonatkozó indokai szerint helyesen mellőzte az elsöbiróság alpereseknek a kereskedelmi törvény 335. §-ára alapitottkifogását. Helyesen utasította el alpereseket viszonkeresetükkel is, mert alperesek nem is állítják, hogy az A. alatti szerződésben körülirt ingatlanok tehermentesítésének elmulasztása miatt ők, mint már erre kötelezettek, fizetést tényleg teljesítettek volna, miből folyólag az a körülmény, hogy egy előző perben alperesek viszonkeresetének hely adatott, tekintve, hogy az ott viszonkeresetbe helyezett követelés egy felmerült adás-vételi ügylet kapcsán felperes által kiállított váltónak alperesek által történt beváltása címén érvényesíttetett és az összegnek felperesek terhére beszámítása, a társas szerződés alapján épen azért engedtetett meg, alperesek jelen perben érvényesített viszonkeresetének megítélésére indokul nem szolgálhat. Alperesek felsorolt kifogásainak elmellőzése és alperesek viszonkeresetének elutasítása mellett tehát helyesen mondotta ki az elsöbiróság, hogy felperesek minden üzleti év végével kamatot követelni jogositvák és hogy alperesek azoknak kifizetését a védekezésükben kifejtett okoknál fogva meg nem tagadhatják, sem a felpereseket megillető kamatokat viszonkereset címén vissza nem tarthatják. Eldöntés tárgyát most már csak az a kérdés képezi, hogy felperesek a 6% kamatot az eredeti tökebetétük, avagy kisebb töke után követelhetik-e? A kereskedelmi törvény 84. és 136. §-ai tartalmának egybevetéséből kétségtelen, hogy a betéti töke kamatai csak a mindenkori vagyonilletőség szerint számithatók. Felperesek kamatkövetelésének elbírálásánál tehát az vizsgálandó, vájjon 232,500 frtnyi összegben megvan-e ? avagy nctáni üzletveszteség, vagy esetleg nyereség folytán nem-e szenvedett összegileg változást ? mert a fentebb kifejtettek szerint a netáni veszteség a betéti társaság tagjainak járó kamat terhére nem irathatván és veszteség címén a kamat vagy annak egy része vissza nem tartathatván, kétségtelen, hogy a mennyiben valamely üzleti év folyamán veszteség mutatkozik, az a betéti tőke terhére esik. ha már most a veszteségnek a betéti tőkével szembe állítása által a betéti tőke az üzleti veszteség arányában apad, önként következik, hogy a megfelelő évi kamat nem az eredeti betéti tőke, hanem a megmaradt tőke, vagyis a mindenkor meglevő vagyonilletőség után számítandó; viszont ha a betéti társak vagyonilletménye nyereségek folytán növekedett, a kamat nem az eredeti betéti tőke, hanem a szaporodott nagyobb tőke után fizetendő. Alperesek azzal védekeznek, hogy a lefolyt üzleti évben a betéti társaság veszteséget szenvedett s annak bizonyítása végett 1., 2. és 4. szám alatt eső mérlegeket is tartalmazó könyvkivonatokat csatoltak be. Felperesek kifogást tesznek a könyvkivonatok és ennek kapcsán a mérlegek helyessége ellen különösen azért, mert alperesek a keresk. törv. 26. §-a eme kívánalmának, mely szerint az üzlet megkezdésekor leltár veendő fel, eleget nem tettek, a mérleg alapját pedig a leltár képezvén, ennek tehát az alapnak hiánya miatt sem az első mérleg, sem az erre alapítottan levont többi évi mérleg helyesnek és bizonyító erővel bírónak nem tekinthető. Alperesek beismerik, hogy az üzlet megkezdésekor leltárt nem vettek fel, minthogy azonban a betéti társaság vagyona az A. alatti szerződésben részletezve van, az a mulasztás, hogy az üzlet megkezdésekor a vagyon külön nem leltároztatott, egymagában véve alpereseket, illetőleg a betéti társaság üzleti könyvének hitelességét le nem vonhatja. A kt. 133. §-a értelmében a társasági üzletvezetés a személyesen felelős tagot vagy tagokat illeti, ebből következik, hogy az üzleti könyvek vezetése és azokból az évi mérlegek elkészítése a társasági beltagok jogait és kötelességeit képezi, a kültagok ellenben a kereskedelmi törvény 135. §-a értelmében követelhetik, hogy velük az évi mérleg másolatban közöltessék, jogukban állván egyúttal a mérleg helyességét a társasági könyvek és egyéb iratok alapján megvizsgálni Az üz'etvezetés fis a könyvek vitele a társasági beltagok jogköréhez tartozván, minthogy azok az adatok, melyek a mérlegre befolyást gyakorolnak, közvetlenül az üzletvezetéssel foglalkozó beltagok birtokában, avagy ezeknek rendelkezése alatt állanak, nem szenvedhet kétséget, hogy annak a megbirálásánál, vájjon a betéti társaság gyarapodást vagy apadást inutat-c, első sorban, vagyis mindaddig, mig a mérleget kifogásoló társasági kültag annak helytelenségét ki nem mutatja, az üzleti mérleg az irányadó, akként értetvén, hogy miután a mérlegnek tételei a társasági kültagok által vizsgálat alá vonhatók és megtámadhatók, a mindenkori mérleg a társasági tagok követelésének, fennforgó esetben felperesek kamatkövetelése rendezésének csak ideiglenes alapját képezi és a mérleg tételének akár magánúton, akár birói határozat által bekövetkezhető helyesbítése esetén az a körülmény, hogy jelen kamat iránt folytatott perben az alperesek által becsatolt mérlegek irányadók gyanánt fogadtattak el, felperesek netán kiderülendő többletkövetelése érvényesítésének útjában nem állhat. Alperesek az évi mérlegeket rendszerint közölték felperesekkel, ezek a mérlegeket kifogásolták, sőt a per adatai szerint azoknak helyesbítése, illetőleg a nyereség kiszolgáltatása iránt külön pert is tettek folyamatba. Ennek a pernek tételei ellen is emelt kifogások elbirálandók, ugyanazért alperesek könyveinek és a mérlegek adatainak jelen perben szakértők által megvizsgálása felesleges. Tekintve már most, hogy alperesek az ellenirathoz 1., 2., 4. szám alatt becsatolt hitelesített könyvkivonatokkal igazolták, hogy a betéti társaság fennállása óta felmerült üzleti veszteség címén felpereseknek az A. alatti szerződésben kifejezett 40% részesülési arányához viszonyítva, az 1882. évre 688 frt 43 kr., az 1883. évre pedig 6,686 frt 79 kr., összesen tehát 7,295 frt 22 kr. esett, ennek az összegnek felperesek terhére Írásával pedig azok eredetileg 232,500 frtra rúgott betéti tőkéje 225,204 frt 78 krra apadt, felperesek az 1884. üzletévre csak a/ összeg után, nem pedig eredeti betéti tőkéjük után követelhetnek 6% kamatot, ennek összege azonban csak 13,512 frt 29 krt tevén, felpereseket az elsöbiróság Ítéletének részbeni megváltoztatása mellett, kereseti követelésüknek 13,512 frt 29 krt meghaladó részével elutasítani kellett. A in. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. (1888. jun. 19. 440. sz.) Bűnügyekben. Más egyén neve alatt tett hamis tanúvallomás, mely esküvel nem erősíttetett meg. (Btk. 213., 374. és 379. §-ai) A m.-szigeti kir. törvényszék: D. Dávid ellen a kir. Curiának 1,069/1882. és 8 L4/1882. sz. ítélete hatályban fentartatik. D. Mayer a btk. 222. §-ába ütköző hamis tanuzásra rábírás vétsége miatt, J. Lychmann a btk. 379. §-ába ütköző csalás vétsége miatt vétkeseknek mondatnak ki s ezért D. Mayer a btk. 222. §-a alapján három havi fogházra, J. Lychmann pedig a btk. 383. §-a alapján három havi fogházra és a btk. 27. §-ában jelzett célra fordítandó, behajthatlanság esetében további két napi fogházra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre Ítéltetik. Indokok: D. Dávid elsőrendű vádlott a kir. Curia