A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A csődtömeggondnok kinevezése körüli visszásságok - A végrehajtási törvény 155. §-ának gyakorlati alkalmazása

4^ A JOG. 1,019/1882. és 814/1882. számú Ítéletével tulajdon elleni kihágás miatt három heti elzárásra és 150 frt pénzbüntetésre, esetleg tizenöt napi további elzárásra Ítéltetett. Nevezett elsőrendű vádlott ezen Ítéletnek végrehajtása előtt 1881. évi november 20-án 5,'231/1881. szám alatt perájitási kérvényt nyújtott be a kir. törvényszékhez, a melynek folytán a perújítás meg is adatott. E perújítás vizsgálati adataiból az tűnik ki, hogy fentnevezett elsőrendű vádlott azt állítja, hogy ő, midőn 1880. évi október hó 29-én M.-Szigeten a vásárban M. Mártontól a négy ökröt 180 írtért megvette, azokkal nevezett eladótól marhaleveleket is kapott. Ezen állítását azonban mivel sem indokolja, de nem igazolhatja, mert az alapperben igazolást nyert az, hogy X. Mártonnak nem is voltak marhalevelei, mivel M. Z. F a részére szerzett marhaleveleket nem merte neki átadni, hanem azokat 1881. évi január hó lG-án önként a técsöi kir. járásbíróságnak adta át s azok a jelen vizsgálathoz csatolva is vannak és mert D. Dávid elsőrendű vádlott az alapperben tett vallomásában azt adta elő, hooy azon ökrök közül kettőt a közép-apsai elöljáróságtól váltott marhalevelekkel hajtatta el a felső-vissói vásárra, mire szüksége nem lett volna, ha Z. Márton csakugyan adott volna neki marhaleveleket. Hivatkozik ö ugyan e tekintetben I. Berkó és J. Szirache tanukra, a kik közjegyzői okmányban igazolják is azt, hogy látták, miszerint Z. Márton 4 darab marhalevelet adott D. Dávidnak és nevezett tanuk ugy a per új i tási vizsgálat során, mint a végtárgyaláson is ebbeli vallomásaikat ismételték is. Úgyde a bizonyíték seramit se érő. ugy az alapper adatait tekintve, rnint azon körülményt is, hogy a jelen végtárgyaláson tett vallomásaik a vizsgáló biró előtt tett s utóbb esküvel is megerősített vallomásaiktól eltérők s egymással sok lényeges mellékkörülményre nézve nemcsak hogy nem egybehangzók, de még ellentmondók és így mint kétes vallomások figyelembe nem vehetők. Minthogy tehát e körülmény, melyre a perújítás fektetve van, a fent előadottak szerint teljesen alaptalan mentségnek tűnik ki, ennélfogva a kir. Curia 1,019. és 814/1882. számú Ítélete D. Dávid elsőrendű vádlottra nézve hatályában fentartandó volt. A perújítás vizsgálata folyamán, továbbá az alapper adatai összevetéséből még az is kitűnt, hogy D. Mayer másodrendű vádlott. C. Icik (Eizik) és J. Lychmann közép-apsai lakosokat a técsöi kir. járásbíróság, mint az alappert vizsgáló bíróság előtt saját nevében, utóbb nevezett pedig M. Sztrul bejelentett tanú nevében és helyett D. Dávid bűnügyében vallomást is tettek, a mely vallomások alapján D. Dávid elsőrendű vádlott vizsgálati fogságából szabadlábra bocsáttatott. D. Mayer másodrendű vádlott tagadja ugyan a vádbeli cselekmény elkövetését, mindazonáltal az C. leik tanúnak a vizsgáló biró előtt és a végtárgyaláson tett vallomásával, nemkülönben J. Lychmann harmadrendű vádlottnak a vizsgáló biró előtt tett beismerő vallomása ellenében teljes beigazolást nyert, miért is őt a btk. 222. íj-ába ütköző s a vonatkozó bűnügy mivolta szerint minősülő hamis tanuzásra reábirás vétsége miatt vétkesnek kimondani és az idézett törvényszakasz alapján az Ítéletben kiszabott büntetéssel büntetni kellett. j. Lychmann harmadrendű vádlott ellen a vizsgálat adatai által beigazolást nyervén az, hogy ő 1831. évi január hó 12-én a técsöi kir. járásbíróság előtt M. Sztrul bejelentett tanú nevében és helyett hamis tanúvallomást tett, eme cselekménye azon esetben, ha ama vallomását esküvel is megerősítette volna, ellenében a btk. 213. §-ába ütköző hamis tanuzás tényálladékát állapította volna meg; minthogy pedig nevezett harmadrendű vádlott ama vallomását esküvel meg nem erősítette, tekintettel, hogy a técsöi kir. járásbirósági vizsgáló birót s általában a per bíráját a személycsere által ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette, hogy ez által másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen: ennélfogva őt a vádbeli hamis tanuzás bűntette helyett a btk. 379. §-ába ütköző csalás vétsége miatt kellett vétkesnek kimondani és ezért a btk. 383. § a alapján az Ítéletben kiszabott büntetéssel büntetni. Vádlottak a felmerülendő élelmezési költségeknek az államkincstár részére leendő megfizetésében, mint vétkesek, elmarasztalandók voltak. (1886. évi február hó 5-én, 4,400. sz. a.) A budapesti királyi itélö tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhangyja. 11886. május 24-éD, 13,134. sz. a.) A magyar királyi Curia: Tekintve, hogy a kir. ügyész D. Dávid vádlottra vonatkozólag az első bíróságnak Ítéletét nem felebbezte, ennélfogva az ugynezen ítéletet helybenhagyó másodbírósági ítélet ellen ugyanezen vádlottat illetőleg bejelentett felebbezés visszautasittatik és jelen ügy vádlottaknak, valamint a kir. ügyésznek egyedül D. Mayer és J. Lychmann vádlottak terhére Nyomatott a „Pest köny vnyotnda-rés | bejelentett felebbézése folytán vétetvén felülvizsgálat alá, D. .Mayer ! és J. Lychmann vádlottakra nézve az alsóbb bírósági Ítéletek részben megváltoztattatnak, D. Mayer vádlott a btk. 222. §-ának 1. bekezdésébe ütköző s e szerint büntetendő hamis tanuzásra való csábítás bűntettében, J. Lychmann vádlott pedig a btk. 400. §-ába ütköző és ugyanezen szakasz 2. bekezdése szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettében montlatnak ki bűnösöknek s ezek miatt D. Mayer egy évi börtönre és a btk. 223. §-a értelmében három évi hivatalvesztésre, [. Lichmann pedig egy évi börtönre ítéltetnek, egyebekben a kir. itélő táblának ítélete helybenhagyatik. Indokok: D. Dávid ellen a bűnvizsgálat orgazdaság bűnI tette miatt tétetvén folyamatba és D. Mayer ezen vizsgálatban teendő hamis tanuzástételre nézve követvén el a terhére eső cselekményt, minélfogva ugyanezen cselekménye a btk. 222. §-ának 1. bekezdése szerint bűntettnek volt minősítendő, nevezett vádlott ebben bűnösnek kimondandó és e miatt bűnösségének fokához mérve büntetendő. J. Lychmann vádlottnak azon cselekménye, hogv 8 D. Dávid bűnügyében ennek javára a kir. járásbíróság előtt M. Sztrul nevében tanúvallomást tett, megállapítja a btk. 400. §-ába ütköző és ugyanezen szakasznak 2. bekezdése szerint büntetendő közokirathamisitás bűntettét, mérti is nevezett J. Lychmann vádlottat '• ebben kellett bűnösnek kimondani és e miatt a fenti bűnösségének megfelelő büntetésre Ítélni. Egyebekben a kir. itélö táblának Ítélete az abban elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben és D. Dávid vádlottat illetőleg I ezeken felül még azért is, mert a most megnevezett vádlott azt állítja, miszerint B. Izrael és J. Szinchet a vásárban felkeresvén, j ezeket elvezette az általa vásárolni szándékozott ökrökhöz, oly célból, hogy ezek az ökröket szintén megtekintsék és továbbá, hogy ugyanekkor a nevezettek akkép nyilatkoztak, miszerint az ökröket bátran megveheti, mert ők az eladót, mint becsületes embert ismerik, holott ezen vallomásával ellenkezőleg J. Szinche azt vallja, miszerint csak véletlenül jött az alkuhoz, hogy ezen j alkalommal egy szót sem beszélt s hogy ennélfogva a fenti nyilatkozatott sem tette ; B. Izrael pedig vallja, miszerint ő D. Dávidot kocsin hozván a vásárba, a vásártéren épen azon a helyen állottak I meg, hol az ökrök voltak és hogy D. Dávid azonnal alkuba I bocsátkozott és továbbá, miszerint már nem emlékszik, vájjon a D. Dávid által emiitett nyilatkozatot tette e vagy sem és ekkép J B. Izrael és J. Szinche tanuk vallomásai ezen ellentéteknél fogva | sem érdemelnek hitelt. (1887. évi február hó 23-án, 1836. évi 1,078. szám alatt.) A tettesnek személyes tulajdonságai, a mennyiben azok a büntetendő cselekménynek objectiv jelleget kölcsönöznek, a részesre ís kiterjednek azon feltétel alatt, ha ez azon személyes tulajdonságoktól, a cselekmény elkövetése előtt vagy alatt, tudomással birt. A m. kir. Curia (1889. évi jan. 30. 5,129/1888. p. sz. a.) (lopás büntette miatt vádolt N. János és társai elleni bűnügyben stb.) Tekintve, hogy a tettesnek személves tulajdonságai, a mennyiben azok a büntetendő cselekménynek objectiv jelleget kölcsönöznek, a részesre is kiterjednek azon feltétel alatt, ha ez azon személyes tulajdonságoktól, a cselekmény elkövetése előtt vagy alatt, tudomással birt stb. Kivonat a „Budapesti Közlöny" bői. Csődök : Steugel Sándor e., győri tszék, bej. ápr. 6, félsz. ápr. 10, csb. Eremits György, tmg, dr. Rappoch Frigyes. — Maliiéi Gresor e., n.-szebeni tszék, bej. máj. 24, félsz. jun. 14, csb. Jahn József, tmg. Theil Pál. — „l. LÖVfy** e., kaposvári tszék, bej. máj 25, félsz. jun. 21, csb. dr. Karay Lajos, tmg. Poór Sándor. — Miklós tiyuía e., m-vásárhelyi tszék, bej. máj. 9. félsz. jun. 3, csb. Jakab Rudolf, tmg. Papp Sándor. — Weisz Márkus e., n.-kanizsai tszék, bej. máj. 11, félsz. máj. 21, csb. Töttössy Béla, tmg. Garay Benő. — Chalnpeczky M. e., győri tszék, bej. ápr. 8, félsz, ápr. 16, csb. Eremits György, tmg. Mieszl Lajos. — Rosenblüh Jakab e., pozsonyi tszék, bej. ápr. 29, félsz. máj. 20, csb. Paughy Ignác, tmg. dr. Neumann Gusztáv. — Reichardt M. G. e., temesvári tszék, bej. ápr. 11, félsz. ápr. 17, csb. Virter Antal, tmg. Hirsch Ignác. — Goldberg Salamon e., szegedi tszék, bej. ápr. 20, félsz. máj. 8, csb. Huszka Ödön, tmg. Wagner Gyula — Fischer János e., verőcei jbság, bej. máj. 3, per| ügyelő és ideigl. tmg.^ Meinarics István. — Hubert Fülöp és tsa e., bpesti J ker. és váltótszék, bej. máj 8, félsz. jun. 3, csb. Sárváry Gusztáv, tmg.. dr. Szivák Imre. — Lobstein Pál e., n.-váradi tszék. bej. máj. 9, félsz, juni 4, csb. Jelentsik István, tmg. Ficzek Lajos. — Teller Bernát «•> komáromi tszék, bej. ápr. 30, félsz. máj. 20, csb. Hegymeghy László, tmg. dr. Gaál Gyula. Pályázatok: A teregovai jbságnál birói áll. márc. 30-:"ff. — Az aradi jbságnál d í j a s j o g g y a k o r n o k i áll. ápr. 15-ig. — A pécsi ' jbságnál a 1 b i r ó i áll. márc. 31-ig. zvény-társasáq"-nál. (Hnld-utcza 7. szam.i