A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A csődtömeggondnok kinevezése körüli visszásságok - A végrehajtási törvény 155. §-ának gyakorlati alkalmazása

ü JOG. 103 keretében, vagy ha viszont egyes, önmagában jelentékeny értékű birtokrészietet a jószágtesttől elválasztva külön, a többi birtokrészleteket pedig együtt kívánja árverés alá bocsátani, az ily kérelemre való jogosultsága a végrehajtási törvény szelleméből kiindulva, alig vitatható el. Hogy mégis a végrehajtató esetleg rosszhiszemíileg el ne járhasson, elrendeli a 155. §. a telekkönyvi érdekeltek meg hallgatását is. A kitűzött határnapon az érdekeltek megjelenvén, tegyük fel, hogy egy értelemben levén, a következő magatartást foglalhatják el, legalább szerény nézetem szerint. 1. Hozzájárulnak végrehajtató kérelméhez. 2. Ettől ^ltérőleg az egész jószágtestet együttesen kívánják árvereztetni. 3. Sem egyik, sem másik módot el nem fogadván, új javaslattal lépnek fel, legjobb belátásuk szerint csoportosítván a birtokrészleteket. Van azonban egy másik nézet, mely csak két alternatívát ismer, az általam 3. pont alatt felhozottat elfogadni nem akarván. Ezen nézet egyik képviselője, mint tárgyaló biró, egy izben annyira ment — s meg vagyok győződve, teljes jóhiszeműséggel — e nézet követésében, hogy az összes telekkönyvi érdekelteknek végrehajtató javaslatától eltérő birtokrészletenkinti eladásra irányuló kérelmét, melyhez végrehajtató is hozzájárult, még jegyzőkönyvbe vételét is meg akarta tagadni, azt álliiván: nem tárgyalás tartatik itt, hanem csak meghallgatás s csupán azon egy kérdés intézendő a jelenlevőkhöz: »a k a r j á k-e az árverést ugy eszközöltetni, mint a végrehajtató árverési kérvényében kérte« s ha erre nemmel felelnek, ezzel implicite ki van fejezve az, hogy a törvény rendes rendelkezéséhez képest az egész jószágtest együttesen adassék el. Ebbeli nézetének támogatására még különösen azt hozta fel, hogy a végrehajtató által beterjesztett adóbizonyitvány alapján csupán az egész jószágtestnek s a végrehajtató által ez esetben a telki birtoktól elkülönítve árvereztetni kért háznak adója, "alamint a telki birtoké, utóbbi együttesen levén kitüntetve, az egyes birtokrészletek kikiáltási ára meg sem állapitható. Csak arra való tekintettel, hogy ez irányban felsőbirósági határozat provokálható legyen, lett a telekkönyvi érdekeltek kérelme a jegyzőkönyvbe felvéve. Részemről megvallom, e nézetet teljesen helytelennek tartom. Egyrészt ugyanis nem ismerek különbséget tárgyalás és meghallgatás között s azon véleményben vagyok, hogy a jelenlevő érdekelteknek kérelmei ugy ezen, mint egyéb nem contradictorius eljárású tárgyalásoknál is jegyzőkönyvbe veendők, a bíróság feladata levén a kérelmek alapossága és figyelembe vehetősége iránt a hozandó végzésben határozni, másrészt meg nem látom be, miért ne tehetnének az érdekeltek a végrehajtató javaslatától s a törvény rendszerinti intézkedésétől eltérő javaslatot az elárverezendő ingatlanok mikénti értékesítésére nézve, midőn az ezen §. előszabta egész eljárásnak célja csak az, megállapítani, hogyan adható el a végrehajtás alá vont ingatlan legelőnyösebben. Az egyedüli nehézség ezen megoldásnál abban rejlik, hogy az adóbizonyitvány esetleg nincs ugy kiállítva, hogy abból az ingatlanok becsértéket s illetve kikiáltási árát azon az érdekeltek által csak a tárgyalásnál javaslatba hozott csoportosítás szerint meg lehetne állapítani. Ezen azonban nagyon könnyen lehet segíteni az által, hogy a bíróság azon érdekelteket, kik a tárgyalásnál a végrehajtató javaslatától eltérő indítványt tettek, esetleg a korábbi indítványát módosított végrehajtatót a kellő alakban kiállított adóbizonyitványnak záros határidő alatt leendő bemutatására utasítja á a mennyiben az illető e kérelemnek meg nem felelne, a fenforgó adatok nyomán rendeli el az árverést. Ez nézetem szerint azon megoldás, mely a törvény intentióinak s a gyakorlat igényeinek legjobbau megfelel. Ha valaki jobbat tud s azt velem megismerteti, köszönettel fogok neki tartozni. Van azonban az idézett §-ban egy rendelkezés, melyet valósággal gyakorlatilag alkalmazhitlannak tartok. S ez az érdekeltek meghallgatásáról intézkedő kikezdésnek azon végmondata: »A hozott végzés ellen felfolyamodásnak helye nincs«. Részemről nem tudok tisztába jönni azzal, mi ellen nincs helye felfolyamodásnak ? A törvény ugyan azt mondja: »a hozott végzés ellen«. Igen ám, csakhogy gyakorlatilag azon tárgyalási jegyzőkönyvre nem is hozatik külön végzés, hanem egyszerűen mindjárt az árverési hirdetmény bocsáttatik ki, már akár a végrehajtó kérelméhez képest, akár attól eltéröleg. Hogy pedig a/, árverési hirdetmény ellen fel folyamodásnak, még pedig halasztó hatályúnak I helye van, a 165. és 37. §-ok alapján kétségtelen. Azt is mondhatná valaki, hogy ez ugy értelmezendő, mij szerint azon indokból, mivel az árverés nem a végrehajtató, vagy | nem az érdekelteknek a tárgyaláskor előterjesztett kérelméhez képest rendeltetett el az árverés, nincs helye felfolyamodásnak. Csakhogy itt meg az a nehézség merül fel, hogy ilyformán a telekkönyvi hatóság feljogosittatnék nemcsak a felfolyamodást okozott végzés mivoltát, hanem a felfolyamodás indokát is vizs' gálát alá venni, — a mely működést, hogy elsőfokú hatóság teljesítsen, mivel sincs indokolva s minden gyakorlati jogásznak ilyen felfogás ellen tiltakoznia kell. Felmerülhet s fel is merült már azon nézet is, hogy a telekkönyvi hatóság, ha az árverést a végrehajtató kérelméhez képesti módon elrendelhetőnek nem tartja, nem tartozik azt a törvényben szabályként felemiitett módon elrendelni, hanem ilyenkor az árverési kérvényt elutasítja s hogy ezen vég| zés ellen nincs helye felfolyamodásnak. Ez a nézet megteremti ugyan a végzést, mely ellen felfolyamodásnak nincs helye, de helyesnek épen nem tartom. Mert ugyan miért ne rendelje el a telekkönyvi hatóság az árverést a l rendszerinti mód szerint, ha a kivételes módon elrendelhetőnek nem találja, miért utasítsa el az árverési kérelmet, midőn nyomban az elutasítás után a végrehajtató okvetlenül újból fogja kérni az I árverésnek, ezúttal rendszerinti módon való elrendelését satelek! könyvi hatóságnak újabbi kérelem folytán el kell rendelnie azt, a mit az előbbi kérelem elintézésekor is elrendelhetett volna'? Miért kellene egy munkából kettőt csinálni ? Ehhez járul, hogy az esetben, ha a telekkönyvi hatóság helyt ad a végrehajtató kérelmének, már megint nyomtalanul elvész az ezen nézet által megteremtett külön végzés, mely ellen felfolyamodásnak helye nincs. Mert az csak merő képtelenség, hogy oly végzéssel, mely ellen felfolyamodásnak helye nincs, kimondatván, hogy az árverés a végrehajtató kérelméhez képest fog elrendel! tetni, az iktatóhivatal jelentse, hogy ezen végzés 1 ellen felfolyamodás be nem adatott s igy bocsáti tassék ki az árverési hirdetmény. Pedig másképen el nem képzel hetem, hogyan kerüljön a végrehajtató kérelmének helyadó végzéssel elintézett tárgyalási jegyzőkönyv, illetve árverési kérvény újabban az iktatóba, a mi pedig szükséges arra, hogy újabb intéz! kedés történhessen. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy még az esetben is, ha elfogadnók azon elvet, hogy az árverési hirdetmény ellen azon indokból, mivel az árverés nem ugy rendeltetett el, mint a végrehajtató, vagy a telekkönyvi érdekeltek kérték, nem volna helye felfolyamodásnak, még ekkor is ez a z egész rendelkezés egészen tárgytalanná válik a 165. §. engedte előterjesztés által. Minthogy ugyanis ezen előterjesztésnek nemcsak az árverés elrendelésére vonatkozó alaki sérelmek miatt, hanem csupán az árverési feltételek módosítása végett is van helye, az árverési feltételek egyik leglényegesebbét pedig az képezi, vájjon egészben vagy birtokrészletenkint s utóbbi esetben minő csoportokban adassék el az illető jószágtest, tehát kétségtelen, hogy még az esetben is, ha a telekkönyvi hatóság az árverési hirdetmény kibocsátásakor nem vette figyelembe a telekkönyvi érdekelteknek az egészbeni eladástól eltérő javaslatát, ezen sérelem orvosolható előterjesztés utján, az előterjesztésre hozott végzés felfolyamodhatása pedig sehol kizárva nem levén, a netán közbevetett fel folyamodás elintézéséig a 37. §. értelmében árverést foganatosítani nem lehet. íme tehát ismét egy munkából kettő, vagy három lenne ilyformán: Mindezek folytán én azon nézetben vagyok, hogy a 155. §. második bekezdésének ezen kitétele: »A hozott végzés ellen feli folyamodásnak helye nincs«, helytelenül van szövegezve, illetve I ezen mondat nem oda lett alkalmazva, a hova kellett volna s tán nem tévedek, ha azt állítom, hogy ezen rendelkezés nem a tárgyalás folytán hozott árverési hirdetményre, mint egyúttal árverést rendelő végzésre, nem is egy, tán a tárgyalás folytán I hozandó külön végzésre, hanem azon végzésre vonat-