A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 8. [r.]

100 ezentúl nem fog ilyen mérvben történni. És igy a fentebb előadott számok alapján évente mintegy 4—5,000-nél nagyobb csökkenésre nem számithatunk. Mondtam fennebb, hogy a tábla mostanában kifejtett tevékenységével havonkint 11 —13,000 ügyet intéz el. A kik tudják, hogy ebből — a nagyszámú ülésen kiviili ügyek leszámításával — havonként egy-egy biróra, még a fontosabb ügyekből is 50 — 60—70, sőt a többiekből 80—100 érdemleges ülésben elintézendő jut; a kik tudják, hogy a kir. itélő tábla bírái egyébként milyen sok irányban vannak hivatalosan elfoglalva, — méltán aggodalommal nézhetik a felső bíróság munkaerejének ily nagy mérvbeni kifejtését. Talán nem gáncsolható aggály, indokolható kétely keletkezhetik a kir. tábla ilyen lázas működésénél a határozatok minősége iránt. Nehéz volna azt állítani is, hogy nem kerülnek ki táblai határozatok, a melyek alul maradnak azon a színvonalon, a melyen azoknak állani kellene. Előfordulnak ilyenek kétségtelenül. Erre vonatkozóan érdekes azt tudni, hogy a legilletékesebb fórum hányszor helyteleníti a tábla határozatait. Az 1887. év folyamán a tábla 16,712 felebbezett üsyet terjesztett fel a curiához. Ugyanez évben onnan a táblához 15,287 ügy érkezett le. Ezek között 9,836 helybenhagyó, 4,996 megmásító, 415 feloldó és 40 egyébként intézkedő curiai határozatot tartalmazott. Az I8ö8, év folyamán pedig 18,824 felebbezett ügy terjesztetett fel a curiához; a curia 18,457 ügyet küldött le és pedig 13,366-ot helybenhagyó, 4,766-ot megmásító, 290-et feloldó és 35-öt egyéb intézkedést tartalmazó határozattal. Kitűnik az eme számokból, hogy mig az 1887. évben leérkezett ügyek közül több, mint V4 rész megmásító és mintegy SA rész helybenhagyó határozattal láttatott el: addig az 1888. évben visszaérkezett ügyek közül mintegy 79-ed részben fordult elő megmásító és körülbelül 7e részben helybenhagyó curiai határozat. A két év számadatainak összehasonlításánál nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy újabban a kimutatás más alapon készül s a csupán alárendelt kérdésekben megmásitást nem veszik a megmásító határozatok közé. Kétségtelen azonban, hogy még igy is, még most is sok határozatot vesznek és kénytelenek megmásitónak venni, a miben pedig a kir. cura csak igen lényegtelen részben módosította a tábla határozatát. A tulajdonképen fennálló arány tehát a táblára nézve kedvezőbb. Ennyiben mondhatják meg a rendelkezésre álló számok azt is, hogy miként, nemcsak azt. hogy mennyit dolgozik a kir. itélő tábla ? Lehetnek és bizonyára vannak is kivételek ; de a tábla működése — a számok szerint — minőség tekintetében is elismerést érdemel. Hallhatunk a tábla működése ellen sok panaszt. Ez természetes. Minden perben van vesztes fél is. Es melyik pervesztő dicséri azt a birót, a ki — bár a leghelyesebben járt is el — de neki nem adott igazságot? Változás az igazságügyi miniszterségben. F a b i n y Teofil igazságügyminister urnák visszalépése, — mint mély sajnálattal értesülünk — csak napok kérdése. Benne hazai igazságügyünk buzgó és odaadó munkást vészit. Sem ideje még, sem helye, hogy működését már most méltányoljuk. Utódául — a legilletékesebb forrás szerint — első sorban a nagyérdemű T e 1 e s z k y Istvánt óhajtja a miniszterelnök megnyerni, kit a közvélemény is osztatlanul első sorban jelöl ki. Felesleges mondanunk, mily általános megelégedést szülne, ha csakugyan sikerülne ezen, minden politikai párton egyaránt rokonszenves, kitűnő jogászt megnyerni az igazságügyi tárcának. A mennyiben Teleszky, az ország nagy kárára, el nem fogadná a megtisztelő felhívást, ugy — határozott értesülésünk szerint — Szilágyi Dezső, ezen egyaránt nagy jogász és parlamenti elsőrangú erő fogna meghivatni az igazságügyi tárca vezetésére. A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * [rta: dr. MAYER SALAMON jogtanár a béoi egyetemen és a keleti akadémián. Y (Hetedik közlemény.) Miután a 136. §-ban a védő személye nincs különösen j kiemelve, a tanuzás kötelessége alóli mentesség azonban épen erre vonatkozólag hatályos, azt kell feltételeznünk, hogy azon általános elnevezés »ügyvéd«, a védőt is magában foglalja; és ezt a 136. §-ra vonatkozó indokolás is megerősíti. Célszerűbb volna a v é d ő különös kiemelése és ez annál is inkább, mert az 56. §. a terhelt érdekeinek egyes elővizsgálati cselekményeknél való képviseletével nemügyvédet is megbízhatónak engedi, ezt tehát a védő jogaival is felruházni kénytelen. Mások titkai letéteményeseinek körét még továbbra is kiterjeszteni nem szándékolja a javaslat, legkevésbé pedig azt, hogy azokat absolute tanuságtételre nem bocsáthatókká tegye ; »la justice dóit céder le pas au devoir professionel, parceque, si la société est interessé a ce que les indices des erimes soient découverts, elle a aussi l'interét non moins sacré, de maintenir la surété des relations des citoyens et de pro| téger la foi jurée.1 A tanú nem kötelezhető vallomásra, vagy valamely kérdés tárgyában feleletre, ha abból reá, vagy hozzátartozóira (136. §. 1. pontja) jelentékeny kár vagy szégyen hárulna. A javaslat a tanút megtagadási j o g g a 1 ruházza fel, • tehát elismerést érdemlő módon tovább megy, mint az osztrák bűnvádi eljárás,2 mely e részben a vizsgálóbíró szabad belátását fogadja el irányadóul (153. §.). A német bűnvádi eljárás a tanú feleletmegtagadását csak a bűnvádi eljárás veszélyére szorítja meg. Minthogy azonban vannak oly büntetendő cselekmények is, melyekről nem mondható, hogy azok minden körülmények közt a tettes szégyenére 3 válnak, a javaslat talán helyesebben intézkedett volna, ha a szerkezetet oda kibővíti, hogy a tanú jogában áll a feleletet megtagadni ugy a szégyen, mint a bűnvádi eljárás veszélyének esetére. Mert kétségkívül távol áll a javaslat szellemétől, hogy egy tanú kényszeríttessék önmaga ellen vádat emelni. Ha a javaslat egyfelől arra törekedett, a tanút a kifejtett iránybani collusióktól megóvni és erkölcsi, valamint jogi egyéniségének azon engedményeket tenni, melyek a büntető jogszolgáltatás érdekeivel összeegyeztethetők, ugy másfelől arról is gondoskodott, az anyagi áldozatokat is, melyek a tanutói igényelhetők, lehetőleg leszállítani. Joggal kénytelen a törvényhozó is mindinkább a tanúvali kíméletes elbánásra törekedni. A bíróságoknak sohasem szabad megfeledkezniük arról, hogy a tanút nem lehet a vádlott módjára bármely percben a vizsgálat céljából igénybe venni. Kihallgatása tehát akként vezetendő, hogy a tanú ne kényszeríttessék az elővizsgálati eljárás folyamában egyszernél többször megjelenni (146. §. 1. p.). Sőt a javaslat odáig megy, hogy nem éri be ezen utasítással. Az ezen szabály ellen feltűnően vétő vizsgálóbíró a vád tan ács, illetve az itélőbi lóság által megrovandó, s a tanú kívánságára az okozott időveszteség és munkamulasztás kárpótlására ítélhető. Ha ezen intézkedés megvalósul, akkor Magyarország polgárai tényleg fognak dicsekedhetni, hogy ha azon helyzetbe jutnak tanuzási kötelezettségüknek eleget tenni, ők minden fölösleges megterheltetés és idejükre való tekintet * Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5., 6., 7. 8., és 9 számaiban. 1 Ny p e 1 s, m:nt a parlamenten kívüli bizottság előadója Belgiumban. 2 Lásd a javaslat indokolását, 198. 1. 3 Az indokolás is id. h. zsinórmértékül vette, hogy a fenyegető szégyen .jelentékeny, legyen. Minden szégyen jelentékeny, mely a tanút vagy hozzátartozóit vallomása által fenyegeti. Ezen szégyen terjedelmének megállapítása káros fejtegetésekre vezetne és végre is csak a tanút tenné annak | kizárólagos birájává.