A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 8. [r.]

R JOG. 101 hiánya ellen a törvényben oltalmat találnak. De akkor nem is fognak kénytelen-kelletlenül tanúvallomásra megjelenni, vagy épen az alól kibújni akarni. Oly intézkedések, melyek a gyakorlati élettapasztalat terén állanak, gyakran sokkal jobban mozdítják elő az igazságszolgáltatás menetét, mint némely doctrinalis elv. Az eskü tekintetében fontos kérdések voltak megoldandók. Meghiteltessék-e a tanú egyáltalában az előzetes eljárás folyamán, vagy csak a főtárgyaláson ? Követeltessék-e az az eskü a kihallgatás előtt (u. n. promissorius) vagy csak annak befejeztével? A törvényhozások a kérdést különböző módon döntik el. A mi kiváltkép azon kérdést illeti, vájjon a tanuk az előzetes eljárás folyamán egyáltalában megesketendők-e ?— a francia Code (art. 33) az esküt az előzetes eljárás folyamán csak azon tanukkal szemben engedi el, kik a helyszínén a délit rlagrant esetében az ügyész vagy segédszemélyzete által lesznek kihallgatva; mind a többi tanú eskü alatt kihallgatandó. Németalföldön a tanuk a vizsgálóbíró által csak megesketés nélkül hallgattatnak ki. Az osztrák bpr. és a n é m e t birodalmi bpr e kérdésben különbségeket tesznek. (Olasz bpr. 169. §., német bpr. 65. §.) Olaszhonban a tanuk megesketése az előzetes eljárásban kizárólag oly tanúskodásokra (Anerkennungen) nézve történik, melyek a tárgyi tényálladék bizonyítására, vagy egy névtelen terhelt azonosságának bizonyítására irányulnak; minden más esetben nem történik eskü melletti kihallgatás. A legújabb belga javaslat a megesketést az előzetes eljárásra nézve is fentartotta. A megesketés ellenei kiváltkép az eskük halmazatát, mint azok tekintélyét gyengítőt érvényesitik; felhozzák továbbá, hogy a tanú az előzetes, esküvel megerősített nyilatkozata által, az eljárás kezdetétől annak végéig lekötve van, mig az igazság érdeke épen azt kívánja, hogy neki a visszavonás lehetősége megadva legyen. Végül pedig utalnak az előzetes eljárásnak pusztán előkészítő céljára. Nem kevésbé ismerteknek feltételezhetjük az ígérő eskü mellett és ellenében szóló érveket. Magunk részéről mindig az előzetes eljárás folyamán kiveendő eskü mellett léptünk a sorompóba és ép ugy a tanú újbóli megesketése mellett a főtárgyaláson. Hivei maradtunk továbbá mindenkor az igérő megesketés elvének.1 Azonban nem tagadható, hogy ezen nézet kisebbségben van a tudomány táboraiban és a törvényhozásokban. Megegyezően azon áramlattal, mely az eskü lényegének veszélyeztetését látja annak halmozásában, a javaslat az esküt, i mely mindig csak a kihallgatás után kiveendő, az előzetes eljárásban csak kivételesen megengedhetőnek nyilvánította, ugy hogy az szabály gyanánt csak a főtárgyaláson kiveendő. A megesketés egy és ugyanazon i ügyben csak egyszer eszközlendő. Ha az utilitás álláspontjára lépünk, — melynek szolgálatában állanak a bűnvádi per minden eszközei a végcélra 3 való tekintettel — a javaslat ezen álláspontja ellen annál kevésbé emelhető kifogás, mert a 151. ij-ban az igazság kiderítése érdekében megengedett gyakori kivételek mellett a vádló és terhelt mindenkor oly korlátozás nélkül, mint p. o. az osztrák bpr.-ben foglaltatik, >fontos okokbóU a megesketést kívánhatják. És így mind a két, ebben is, mint a javaslat sok más terén, egyenjogú ügyfél akarata a döntő. A mi azon okokat illeti, melyek a megesketést megtiltják, ugy a javaslat azon szempontból indult ki, hogy egyfelől esküvel meg nem erősített vallomások lehetőleg elkerülendők, ha csak nem akarunk azon veszélynek kitéve lenni, melyet a francia joggyakorlatban az u. n. »renseignements« címe alatt tett tanúvallomások a bizonyítási eljárás megbízhatóságára nézve eredményeztek ; másfelől pedig tisztán formális téren a birói belátás lehetőleg megszorítandó. Azon, 4 Lásd különösen Mayer S.: »Zur Reform des deutschen Strafprocesses- in Goltdammers Archív Berlin, 1885 évf. "259. és köv. lapok. J élettapasztalatok által nyújtott körülmények mellett, a javaslat a birói belátásnak is engedélyezett bizonyos és oly mérvű | latitude ot, minőt más törvényhozásokban hiába keresnénk, , e helyütt azonban helyesen alkalmazva van. A bírónak ne legyen keze ügyébe adva más eskükizárási okokat felállit' hatni, mint azokat, melyek a törvény által el vannak fogadva ; a törvény alaki szabályai és saját meggyőződése közti összeütközéstől azon esetekben legyen megóva, a melyekben az eskü neki nem nyújtja a valóság biztositékát. A bíróság az eset körülményei szerint az eskütételtől elzárhatja azon személyt, ki vallomásának lényegére nézve (a fődologban) ingadozást tanusit és épugy elzárhatja azon rokont, a kinél tartania kell attól, hogy szenvedélytől eltelve, vagy a természet szava ellen, vagy pedig az igazság érzetét legközelebbi hozzátartozói iránti szeretetének alárendelve, hamis esküt letenni nem átallana. Ily esetekre nem adhatók általános szabályok, itt a bírónak az életviszonyok kizárólagos terére kell lépnie. Azon irányban is tanusit a javaslat helyes, gyakorlati felfogásról tanúskodó haladást, hogy a sértett fél és a károsodott megesketése a biróságbelátásától (discretionarius tetszésétől) függővé tétetik még akkor is, ha magánvádlókként járnak el. (V. ö. osztr. bpr. 172. §.) Ha a vádlóképeni minőség már magában véve is ellentmondást jelent a tanúéval szemben, és ha mindkét perszerepnek egy személyben való halmozása, adott körülmények közt a vádlott érdekeivel való egyenjogúsításnak súlyos megsértését foglalja magában, ugy az még sem kerülhető el egészen, ha csak a sértettnek ily esetekben közvetlen bizonyítványáról minden körülmények közt lemondani nem akarunk. Dc midőn az ily vallomás nem föltétlenül és nem minden esetben az eskü sanctiója alá helyeztetik, evvel azt akarják kifejezni, hogy az élettapasztalat szerint a személyes érdek a sértett vallomásainak subjectiv színezetet adni képes. Ily határozatok által az eskü jelentősége az egyes esetben csak fokozódhatik. A lelkiismereti szabadság alkotmányos elve végül oltalmát találja azon határozatban, hogy az, ki oly vallásfelekezethez tartozik, melynek tanai az eskütételt tiltják, az eskü helyett ünnepélyesen fogadhatja, hogy a valót vallotta. A »b i r ó i szemle és szakértők*-ről szóló fejezetben különös elismerést érdemel azon határozat, hogy a terheltnek joga van a szemléhez szakértőt saját költségén magával hozni, vagy oda kirendelni, ki az eljárásnál jelen lehet, az esetleges hiányokra vagy mulasztásokra figyelmeztethet és a szemle teljesítésére, valamint a véleményre nézve észrevételeit akár a jegyzőkönyvben, akár külön jelentésben előterjesztheti. Magából értetődőleg nem szabad eme működésének az eljárást indokolatlanul hátráltatnia. (159. §.) Ezen szemlék gyakran a vád alapját képezik a legsúlyosabb bűntetteknél. Az ily szemle körül elkövetett tévedések mindig helyrehozhatlanok, a szemle tárgyai eltűntek vagy megváltoztak. Csak a szemle után hosszú idő multán jut a jelentés a nyilvánosság elé és válik megvitathatóvá. Ennek felismerése a javaslatot arra birta, ezen eljárás mozzanatainak hatályos ellenőrzését alkotni, melynek alapján később az itélőbiróság előtt egy tisztán contradictorius eljárás nyílik meg. Ezen jog kizárólag a terheltet illeti meg. A javaslat ebben a francia reformjavaslat méltó mintaképét követte. A jelenlegi birói szemlék nagy veszélye abban rejlik, hogy azok az előzetes eljárás titokzatosságába burkoltatván és a contradictio minden elemének kizárásával eszközöltetvén, a védelem gyakran szenvedélyes támadásainak célpontjául szolgálnak. »Képzeljük el, — hogy B ér a nger-nak a francia képviselőházban mondott szavaival éljünk — hogy mivé válnak ezen birói szemlék, ha jövőre a védelem egyik képviselőjének ellenőrzése mellett eszközöltetvén, a loyalitás és