A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A zala-egerszegi törvényszék biráinak és járásbiróságok biráinak kérvénye a képviselőházhoz a birák javadalmazásának emelése érdekében

88 a JOG. újabb feljelentés következtében az eljárást saját hatáskörében megszüntette ; mert sem ugyanezen egy vétségnek megosztva elkövetését, sem folytatólagos delictumot a felvett esetben nem látok, hanem igenis látok abban két — a törvény által sanctionált megkülönböztetés szerint - - egymástól eltérő jellegű és egészen önálló vétséget, a melyeknek különállóságán nem változtat a külső tartalomnak egyformasága,a meggyalázó kifc jezéseknek azonossága. Közel fekszik a kérdés, vájjon hasoneljárást követett volna e a kir. járásbíróság az esetben, ha a magánlevélben használt és a sajtó utján közzétett becsületsértő kifejezések nem lettek volna ugyanazok, bár értelmük és sértő hatásuk egyenlő? A kir. járásbíróságnak álláspontjára helyezkedve, ez volna a következetes eljárás az utóbbi esetben is, mert nem a szavaknak használatán, illetve a kifejezéseknek formáján van a súly és lényeg, hanem a szavakban rejlő belső tartalomban; és akár ugyanazok lettek légyen a becsületsértő kifejezések, akár sem, az a sértés lényegét, annak esetleg több önálló módozatban fenforgását egyáltalában nem alterálja; nem alterálja a vétségek külön-külön számbavételét és államhatalmi üldöztetését sem, a mennyiben mindegyiknek karakttristikonja fen forog. Dr. Dolesehall Alfréd, kir. táblai joggyakornok. S é r e 1 e m.* I. A lévai kir. járásbíróságnak végrehajthatlan jogerős ítéletei. A lévai kir. járásbíróságnak vagyoni marasztalást tartalmazó fenyítő perbeli Ítéletei a marasztalási összeg tekintetében közel egy éve végrehajthatlanok. Az elrendelésre hivatott biró az 1881 : LX. t.-c. 1. §-ára támaszkodva,** az ítéletnek közokirat alakú eredeti kiadványát követeli a kérvényhez mellékeltetni (a hivatkozott törvény (i. §. 5. pontja értelmében), a fenyítő biró ellenben hivatkozva arra, hogy az Ítéletek kiadványozására az eljárási szabály szerint utasítva nincsen, az Ítéleteknek közokirat alakú kiadását megtagadta. Ebbeli végzése egy ügyben Ií-od bíróságilag felülbiráltatott ugyan, de ott a kérdés éle félreértetvén, megoldást nem nyert Kimondatott ugyanis, hogy miután a végrehajtáshoz a feleknek az ítéletre szükségük van, a bíróság meg nem tagadhatja, hogy árról a felek »hiteles másolatot« vehessenek ; ámde ezt az illető biró sem tagadta meg, sőt hivatkozva arra, hogy eddig itt is és egyebütt is a végrehajtások hiteles másolatok alapján kérettek és rendeltettek el, a hiteles kiadvány megtagadása mellett a hiteles másolat kivételét kifejezetten megengedte. Megvallom ez ügyben alaptalannak sem az egyik, sem a másik biró nézetét nem mondhatom, hanem e kérdés inkább olyannak látszik, mey az egyöntetű eljárás érdekében rendeletileg lenne megoldandó. Tény ugyanis, hogy kielégítési végrehajtásnak csak végrehajtható közokiratok alapján van helye, hiteles másolatok erre elégtelenek; és méltánytalan is, hogy pl. 4—5 frtnyi költségnek bizonytalan sikerű végrehajtás utjáni behajtása céljából a fél eleve 2-3 frtot költsön másolatok hitelesítési bélyegeire. De az sem tagadható, hogy a fennálló b. eljárás szerint a járásbirósági Ítéletek eredeti kiadványozása szabályellenes; legalább több oly esetben, midőn az e. f. biró a felsőbb bíróságok Ítéleteit élőszóvali kihirdetés helyett a felekkel »eredeti kiadvány« kézbesítése utján közölte, ezt a felsőbíróságok hatálytalan és eljárás ellenes intézkedésnek nyilvánították; az eredeti kiadványozása még tisztán a végrehajtás elrendelése kedveért is, a birót szükségtelen munkával terheli; oly esetekben, midőn a biró személyében változás áll be és a kiadvány a változás bekövetkezte után kéretik, az elsőbirósági Ítélet »eredeti«-kénti kiadványozása lehetetlen is; végül együtt lévén a járásbíróság polgári és fenyítő irattára, az eredetire való hivatkozással a végrehajtás akár egyszerű másolatra (végreh. törvény 6. §. 1. pont), akár hiteles másolatra (a tvkvi rdtás 67. §-ának analógiájára) elrendel* Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. ** »Folyamodó kérelmével elutasittatik, mert fenyítő birósági Ítéletek alapján az 1 881. évi LX. t.-c. 6. §. 5. pontja értelmében csak akkor rendelhető el a végrehajtás, ha folyamodó kérvényéhez a fenyítő bíróság ítéletét eredetben, illetve hivatalos kiadványban s másolatban csatolta ; miután pedig a hitelesített másolat ilyennek nem tekinthető, folyamodót kérelmével elutasítani kellett.« (5,581/888) ! hető lenne. Az az egy mindenekfölött kétségtelen, hogy az Ítélet értéktelen és az itélő-biróság iránti tisztelet veszélyeztettetik akkor, I midőn a jogkereső felek azon szomorú tapasztalatra jutnak, hogy ! az Ítéletet a bíróság nem képes végrehajtatni. Az a fél, a kin a megállapított tanudíjakat stb. rövid uton megveszik, de a kinek a marasztalt fél ellen megítélt költségek behajtását megtagadják, laikus észszel azon következtetésre jut, hogy az Ítéletnek marasztalást kimondó részével a bíróság »ő Felsége a király« nevét hiába veszi.« Mi tehát az igazság ? Ezen kérdés tisztázása megérdemli annak megvitatását, mire t. kartársaimat fel is kérem. ügyvéd Léván, I n. A budapesti kir. tábla érdemdús elnökének figyelmébe j ajánlott volt egy vidéki t. munkatársunk lapunk legutóbbbi számának »Sérelmek« rovatában egy ügyet, mely állítólag még j 1887. év eleién érkezett volna fel 13,097. sz. a. a kir. ' táblára és állítólag még mai napig, tehát két év után sem nyert volna elintézést. Munkatársunk, a midőn ezeket közli, teljes elismeréssel adózik azon valóban odaadó és emberfeletti munkáuak, melyet a tábla 1888-ban végzett és ép ezért mi is csaknem hihetlennek tartottuk ezen közlött esetet, melynek magyarázatát csakis valamely tévedésnek tulajdoníthattuk. Igen kellemes kötelességet teljesítünk tehát, midőn illetékes helyről nyert fölvilágositás alapján közölhetjük, hogy t. munkatársunk bár bizonyára jóhiszeműleg, de olyasmit állított, miben J valami tévedésnek lennie kell. A felszólalás nem jelöli meg közelebbről, hogy a jelzett ügy milyen természetű ? Az azonban csak büntető vagy p o 1I g á r i lehet, mert a kir. itélő tábla óriási ügyforgalma dacára i sem a hiteltörvények körébe vágó üa;yek, annál kevésbé az urI bériek ilyen magas számot nem szoktak évente elérni. A 13,097/B. 1887. számú bűnügy a kir. itélő táblához 1887. I évi ápril hó 13. napján érkezett s a tábla azt ugyanazon I h ó 16-á n ülésen kivül elintézte, a vonatkozó bűnügyet a kir. kúriához felterjesztette. A 13,097/P. 1887. számú polgári per 1887. évi március hó 19-ik napján érkezett; a kir. tábla ezt 1887. évi november hó 22-é n intézte el; ekkor hozott ítéletével az j első bíróság ítéletét a per főtárgyában helybenhagyta, a perköltségre nézve azonban azt megváltoztatta és annak megfizeté! sére felperest kötelezte. E per iratait, ez Ítélettel a kir. tábla , 1887. évi december 10-én visszaküldötte a kis-várdai kir. járás! bírósághoz. Még az az eset volna felvethető, hogy a felszólalás csak a szám megjelölését tévesztette el. Ez azonban szintén nem változtat a dolgon, mert e 1nöki intézkedés folytán az 1887. évben érkezett ügyeket az 1888. év folyamán valamennyit elintézték. A szerkesztőség. Irodalom. A bűntettekről, vétségekről és kihágásokról szóló magyar büntető törvénykönyvek magyarázata. Irta: dr. Illés Károly budapesti ügyvéd. III. köt. első füzet t Budapest, Singer és Wolfner kiadása, 1889. Nagy 8° 240 1. Ára 2 frt 30. Ama ! nagyszabású és méltán már első füzeteivel figyelmet keltett j commentárnak folytatása ezen füzet. Szerző hangyaszorgalma, | mely mindent összekeresni és összehordani tud, mi tárgyára vonatkozik, az az alaposság és szakértelem, melylyel ezen gyűjtött anyagot felhasználja, e füzetben érvényesül. ítéletünk a könyv felette nagy használhatósága felett e füzettel is csak megerősödött és csak azt kívánjuk, hogy minél előbb fejezhesse be szerző ezen kiváló munkát, hogy egészében mondhassunk róla Ítéletet. Vegyesek. A bírák javadalmazásának szaporítása érdekében nagyszerű mozgalom indult meg a zalaegerszegi bíróságok kezdeményezésére a hazai bírói karban. Mi örömmel üdvözöljük ezt és a feletti nézeteinkről lapunk vezércikkében számolunk. Ezen ügyet azonban mi nem csupán a birói kar ügyének tekintjük, hanem tekintjük a magyar igazságszolgáltatás ügyének Azért azt minden erőnkből támogatni fogjuk