A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 7. [r.]

82 A JOG. cifra nyomorúságról panaszkodó, családtalan közöshadseregbeli hadnagynak. Hol vannak továbbá a súlyosabb betegség ek. Születések. Halálozások. Kiházasitások. Szűkölködő családtagok, talán elaggott apa-anya tartása. Véletlen csapások. A súlyosodott fogyasztási adók s az ezek nyomában évről-évre emelkedő drágaság. S megannyi apró költséges exigenciái az életnek, a melyek egymagukban is földúlják a rendhez kötött lélek békéjét s hívatlanul is előállanak, hogy kielégítést követeljenek. Igen; tudja mindenki, hogy a fokozódó rendkívüli szükségleteket a kereső ember és családapa rendes körülmények között, fokozott produktív munkával, ha szerencsés, utóvégre is födözni képes. Nem ismeretlen, hogy a hozomány is segit sok emberen. Tudvalevő, hogy a bírói karban is vannak tiszteletreméltó egyének, a kik szerencsés nősülés, vagy épen családi vagyon birtoka folytán rangjukhoz mért életet folytatnak s talán jólétnek, gazdagságnak örvendeznek, ámbár gazdag ember gyermekei ma nem örömest lépnek az annyi munkával és disciplinával járó birói pályára. De az államnak nem szabad a kivételes helyzetben, vagy épen a közepes, átlag szerinti magánvagyonnal rendelkező birák igényei szerint szabnia meg a fizetést. A kar túlnyomó többsége — s ez eléggé örvendetes, — vagyon nélkül, szellemi és egyéni ereje által küzdötte magát föl a curulisi székre s dicséretére legyen mondva, nem kapkod olyan vagyonszerzési módok után, amilyen pl. a hozományvadászat, vagy bármely eléggé szokásos, de eléggé immorális módja is a polgári vagyonhalmozásnak. Az államnak egyáltalán nem lehet számítania arra, hogy rendszerünk mellett a bíró magánjövedelmei árán szolgáltasson tisztességes igazságot. Neki legszegényebb biráit is oly helyzetbe kell hoznia, a mi a birói tisztesség, függetlenség és tekintély alászállását megakadályozza, különben mindenféle szervezet, fegyelem és garancia föl fogja lassan mondani a szolgálatot s az ítélkezés mathematikai fokozatokban züllik el a szerint, a mint a most élő és kipróbált birói kar tagjai egymásután ad patres költöznek, avagy részben beleolvadnak talán a hitelezők, talán az uzsorások kebelébe. Ne essék különben keserű szó, még példa gyanánt sem, ennél az annyi discretióval és méltósággal előhozott kérdésben. Birói karunk szinte történelmi szívóssággal és becsülettel állotta ki eddig a birói esküvel együtt hallgatag letett szegénységi fogadalmat. Hiszen, ha például csak a fehér barátok is így megtartanák! De most már, 17 esztendő után, az igények, adók, árak és követelések ekkora fölszaporodása után az első fokú biró helyzete tarthatatlan. Ha most nem érkezik segítség, nem a tartozó tekintetek, a rokonszenv, raison s talán a részvét tényezői fognak többé érvényesülni, hanem az igazságszolgáltatás nagy exigentiái; azok a kérlelhetetlen, vasszigorú következmények, a melyek összerombolják mindig és mindenütt a nem kellő lelkiismerettel és gonddal ápolt vagy fejlesztett állami intézményeket. Az állam, a melynek rosszul dotált, sanyargásra kényszeritett birói kara van, belső biztonság tekintetében ugyanazon helyzetbe jut, mintha háborúba menő hadserege rongyos ruhában járna és koplalna. S a magyar állam nem ugyan a hadsereg, hanem a birói kar dolgában, ha nem segit, csakugyan ebbe a helyzetbe jut. Tudjuk jól, hogy az államháztartás irányadó elve ez idő szerint a takarékosság. A törvényalkotás tényezői tépelődni fognak rajta, hogyan szánják el magukat azon, talán évi 4—500 ezerre rugó áldozatra, mely az első fokú birói kar dotatiójának följavitásával jár. Mindazáltal ezen áldozat alól, habár más budgetágakban való megtakarítások révén is, többé kibújni nem lehet, nem szabad. Azon ezernyi kalamitások között, a melyek jogéletünk szabályos kifejlődését nemcsak meggátolták, de egyes vonalokon vissza is ejtették (restantiák) eddigelé a birói függetlenséget, legalább közvetlenül kevés érintette. Most azonban a birói függetlenség és jó igazságszolgáltatás egyik legkegyetlenebb ellenható oka van földerítve, melynek fokozódó hatását a legelemibb logikai művelettel, szinte számtanilag ki lehet mutatni. Az államnak első sorban ezen kell segítenie, ha egyelőre minden más igazságügyi reformot kellene is mellőzni miatta. Mert nemcsak abban áll, sőt talán kevésbé abban a független és jó törvénykezés biztositéka, hogy a bírótól qualifikatiót követeljünk, hogy elzárjuk őt a nyilvános élet nyilatkozásainak egész sorától s ha tévedett, bár csak a formák ban is, vagyonilag és személyileg felelőssé tegyük: de áll első sorban abban, hogy a birói karnak, mint emberekből álló testületnek, módjában is legyen a tőle megkívánt nehéz kötelességeket teljesíteni s személye körülvétessék a jólét, biztosság, érintetlenség, tisztesség, becsülés, tekintély, sőt a méltóság és előkelőség mindazon támaszaival, a melyek nélkül lehet ugyan szervezni, rendelkezni, követelni és büntetni is, de minden új aktus, mint az elhibázott orvosság, nem a szervezet épségére, hanem annak destructiójára és tönkretételére vezet. Sok, nagyon sok dolga és költsége lesz még az országnak addig, a mig a birói függetlenség és jó igazságszolgáltatás külső chablpnjait igazi tartalommal fogja megtölteni; de ha az első folyamodású birák javadalmait nem javítja föl, rövid idő múlva kétségessé válhatik az is, hogy egy teljes generáción át föl birja-e majd egyáltalán tartóztatni a hanyatlást, melyet ezen szűkkeblűség a jogszolgáltatás minden mozzanatában és intézményében, óriási materiális és morális károkkal egyetemben, de minden esetre elő fog idézni. v A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta : dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. 'y( (Hetedik közlemény.) Az indítványtétel minden ügyfél jogában áll ; a mennyiben az el nem fogadtatnék, panaszt emelhet a vádtanácsnál. A terhelt az elővizsgálat eredményéről rendszerint kihallgatásakor, egyébként pedig csak külön kérelmére értesítendő, a mennyiben ezt az elővizsgálat célja megengedi (117. §.). A mit a javaslat az első esetben föltétlen j o g gyanánt megállapít, az a másodikban, fájdalom, fentartásokhoz van kötve. Nézetünk szerint az elővizsgálat érdekeit nem veszélyeztetné, ha a terhelt mindenkor az elővizsgálat állásáról tisztában lehetne. Jobb, ha ezen tudomást nyilt, egyenes és becsületes módon szerzi, mint hogy a hallgatózás és kémkedés útjára lépjen. Esetleges collusió ellen tapasztalatszerűleg semmiféle perrendtartási rendelkezés nem képes absolut védelmet nyújtani, s ott, a hol, mint Angolhonban, az elővizsgálat rendszerint nyilvános, ott kitűnik, hogy a terheltnek az ügy állásáról való folytonos tudomás vétele a bűnvádi nyomozás érdekeit korántsem csorbítja. Megfelelő határozatok által törekszik a javaslat a vizsgálati jegyzőkönyvek alakját és tartalmát megállapítani. A mit e tekintetben az elővizsgálatban vétkeznek, az keservesen boszulódik meg gyakran a főtárgyaláson. Helyes tehát, hogy a 118. és 119. §-ban foglalt szabályok meg nem tartása miatt a vizsgáló birót a vádtanács, a törvényszék és a felsőbb fokú bíróság is 50 frtig terjedhető rendbüntetéssel büntetheti. A vizsgáló biró saját személyében köteles legyen a fontos jegyzőkönyvvezetés minden részletével törődni, nem pedig azt kizárólag a jegyzőkönyvvezetőnek át* Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5., 6., 7. 8., és 9. számaiban.