A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 7. [r.]

83 engedni. A terheltnek és a tanuknak a vizsgáló biró által teljesített kihallgatásánál rendszerint sem a vádló, sem a védő, a tanúkihallgatásnál rendszerint még a terhelt sem lehet jelen. Birói szemle, házkutatás, lefoglalás és iratok átkutatása azonban lehetőleg a vádló és terhelt, illetőleg annak megbízottja vagy ennek védője jelenlétében eszközlendő, kik ezekről előzetesen értesitendők. Mind a vádlott, mind a terhelt, illetőleg védő megjelenhetnek s meg is idézendők oly tanuknak s szakértőknek kihallgatására, a kik előre láthatólag a főtárgyaláson meg nem jelenhetnek. Utóbbi esetben inditványozási joggal birnak és kérdéseket intézhetnek (122. §.). Az elő vizsgálati cselekmények nyilvánossága tekintetében tudvalevőleg szintén véleménykülönbség forog fenn. Némelyek azt akarják, hogy az elővizsgálat titkos maradjon, mások ellenben absolut nyilvánosságot követelnek; mások végül, a kik a nyilvánosság elve mellett kardoskodnak, azt csakis a terheltnek, védőjének s az ügyészségnek jelenlétére szorítják meg. Az egyik vagy másik elv melletti vagy elleni érvek ismeretesek. S habár elméleti szempontból mindig azok oldalára állottunk, a kik legalább is az úgynevezett ügyfél-nyilvánosság mellett harcolnak, mindazonáltal elismeréssel tartozunk azon gyakorlati érveknek, melyek a javaslatra ez irányban bizonyos tartózkodást rákényszeritettek. Az elővizsgálat nyilvánosságának elve — még ha ez alatt csakis a korlátlan ügyfél-nyilvánosságot érteni akarnók — eddig semmiféle kontinentális törvényhozás által nincsen gyakorlatilag kipróbálva. S nézetünk szerint a javaslat ily fontos jogoknak a terhelt és védője javára való átengedése által, mint azok, melyeket fönnebb emiitettük, az elővizsgálat nyilvánossága iránti jelenlegi szükségletnek teljesen megfelelt. Belgiumban is, a hol kétségkívül a bűnvádi eljárás terén a haladás zászlaja ki van bontva, * gyakorlati szempontokból az absolut nyilvánosság ellen nyilatkoztak. A védelmi jogok gondos és skrupulosus megóvása iránti tekintettel szemben áll azon tekintet, hogy a vétkes kiérdemelt büntetése alól ne meneküljön. A tapasztalat azt mutatja, hogy a legsúlyosabb esetekben az elővizsgálat titkos volta gyakran egyedüli eszközét képezi az igazság kiderítésének. Azok, a kik Angolhon példájára utalnak, megfeledkeznek arról, hogy az utolsó években angol bírák panaszt emeltek s hogy a törvényhozói hatalom nékik megengedte az elővizsgálatban a nyilvánosságot belátásuk szerint kizárni: »ha előttük ugy tetszik, hogy ez az igazság érdekeinek jobban fogna szolgálni.* (Parlamenti akta 11. és 12., Viktória XL1L, fejezet 19.) Egyébként tudvalevőleg Angliában sem képez az elővizsgálat nyilvánossága valamely absolut elvet. A terhelt érdeke is nem épen helytelenül lesz érvényesítve a nyilvánosság ellen. Tíz esetben, melyben az eljárás megszüntettetik, kilenc határozat a bizonyítékok elégtelenségére van alapítva. Ezen és hason érvek az ügyfelek nyilvánossága ellen is lettek felhozva. Ezen rendszer ellen is küzdenek gyakorlati érvekből, habár annak eszméje bizonyára teljjogositott. Ha már ma is panaszkodnak az elővizsgálat hosszadalmasságáról, mivé fog az majd [akkor fejlődni, ha a vizsgáló biró nyomozásai folyton számtalan kérdés, vitatkozás és az ügyfelek által megpendített közbenszóló kérdések fölötti tárgyalások által el lesznek^ terelve. Nem tagadható, hogy adott esetben atársadalom érdeke is súlyosan károsítható, mert végtére is az igazság kiderítése legfőbb célja marad minden bűnvádi pernek. Az ügyfelek nyilvánosságának eszméje kétségkívül áthatja a legújabb francia reformjavaslatot. Azonban az ügyfelek ezen joga nincs ott kibővítve a biró előtti vitatkozások megindításával, gyakorlatilag tehát hatálytalan, ezenfelül * Lásd a Belga bűnvádi eljárás leírását i. h. 18 1. I pedig a vizsgáló bírónak a közlekedés megtiltására (interdiction de communiquer) irányuló határozata által illusoriussá válhatik. Ugyanez áll a genfi* kanton legújabb bűnvádi eljárásáról 1884. évi október 25-ről, mely az úgynevezett ügy' felek nyilvánosságának elvét a legtágabb értelemben megállapítja ugyan, azt azonban újból sokféleképen megszorítja s azon határozat által teszi illusoriussá, hogy a vizsgáló biró a contradictorius elővizsgálatot beszüntetheti: »Lorsque l'importance d'une procedure l'exige« (70. cikk, 1-ső pont). Ezen különféle záradékkal ellátott határozatok igazolják a törvényhozás aggodalmát e kérdésben való gyökeres eljárás tekintetében. Az ügyfelek nyilvánossága szükséges folyománya ugyan a contradictorius elvnek, azonban az adott körülmények közt helyeseljük, hogy a javaslat lemondott azon dicsőségről elsőnek lenni, a ki itt gyakorlatilag megoldani akarja azt, a mire nézve még az elmélet sincs egészen tisztában, — s oly törvényhozási kísérletet tenni, mely a joggyakorlatban előreláthatólag indokolt nehézségekre és ellenszenvre fogna akadni. A 10-ik fejezet (a 14-ig bezárólag) azon bizonyítási, észlelési és kényszer-eszközöket tárgyalja, melyek az elővizsgálat céljából a vizsgáló biró rendelkezésére vannak bocsátva. A legfontosabbak egyike gyanánt jelenkezik a tanuk kihallgatásáról szóló fejezet. A jelenlegi törvényhozások ezen anyagot, melynek fontossága, — mint a vádirat és a vádtanács határozatainak alapjáé — félre nem ismerhető, különös gonddal és alapossággal tárgyalják. A tanuhallgatás kimenetele nagy részben dönt a terheltnek a fenyítő bíróságok elé való utalása kérdésében; a vádlottnak módot és eszközt nyújt védelme célszerű előkészítésére és megengedi a későbbi, az illetékes törvényszék előtti főtárgyalás alkalmával tett tanúvallomások ellenőrzését. Az idevágó határozatoknak szerkesztői fogalmazása annál fontosabb, mert a törvényben a tanúkihallgatás tekintetében felvett határozatok az előnyomozáson túl a főtárgyalásra is alkalmazandók, a mennyiben ennek természetével nem ellenkeznek. A javaslatra nézve még azon hatás is tekintetve veendő, melyet a tény és bizonyítás kérdésében a fel folyamodás megengedhetőségén alapuló eljárásban ezen első, a vizsgáló biró előtt felvett tanúvallomások sok esetben közvetve gyakorolhatnak. A bizonyítási eljárás mérve iránti határozathozatal a felebbviteli fokban, sőt ez maga is nem ritkán lesz befolyásolva az elővizsgálat bizonyítási adatai által. Elegendő ok arra, hogy a javaslat itt is törekedett ezen anyagot kimerítően s lényegileg helyesen tárgyalni és különösen a gyakorlati érvényesülés iránti törvényhozói gondosság által vezérelve, más törvényhozásban meg nem oldott vitás kérdések egész sorát megoldani. Teljes joggal lépett a javaslat szembe az újabb törvényhozásokban a tanukényszer kötelesség tekintetében divó kissé lazább felfogással. A tanúságtétel nélkülözhetlensége a bűnvádi jogszolgáltatásra nézve, teljesen indokolja a szigorúbb kényszer és engedetlenségi büntetéseket (127—128. §-ok). Szükséges-e ellenben, hogy az idézés rendszerint az ügy megjelölésé nélkül történjék ? (129.§.) Ne tudja-e meg a tanú legalább azt, hogy mely ügyben szükségli az állam tanuzási kötelezettségét? A mi azon személyek körét illeti, kik egyáltalában semmiség terhe mellett tanúságtételre nem bocsáthatók és azokét, a kik a tanuzás kötelessége alól mentesek, ugy a javaslat szerzői törekedtek az osztrák, német birodalmi, olasz és belga törvényhozások által adott példát követni, kiváltkép a fennálló francia Code d'instruction criminelle anomáliáit mellőzni és még tágabb körben, mint a fennebbi törvényhozások, az állami szükség érdekeit az állampolgár szabad egyéniségének * Lásd S. M a y e r : Die Strafprozessordnung für den Canton Genf in der Schweiz vom 25. Okt. 1884 und derén praktische Bewahrung in Goltdammers Archív, Jahrgang 1888. 87. és köv. lapjain.