A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 9. szám - Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. 1. [r.]

74 a JOG. mértékre való leszállításának tendentiája is előzékenyebb fogadtatásra fog számithatni. Az elővizsgálatnak obligatorius beállta feltételezve van egyfelől a kérdésben forgó b (intettnek súlyos voltától (melyre halál vagy élethossziglani fegyházbüntetés, illetve 5 éven felül terjedő szabadságvesztés büntetése van szabva, ha csak a terhelt tetten érve nem lesz, vagy a nyomozással teljesen megegyező vallomást nem tesz), egyenes sorban a peres ügyfelek, az ügyészség és a vádat kizárólag képviselő magán vádló akaratától,— mig a terhelt közvetve (a vádirat elleni kifogása által) a birói elővizsgálat megindítását a vádtanács határozata folytán kieszközölheti, a vádtanács ellenben az elővizsgálatot a terhelt kérelme nélkül is elrendelheti, ha azt szükségesnek találja. Evvel az elővizsgálat rendszerint facultativnak, vagyis az ügyfelek indítványától függőnek nyilvánittatik s evvel a javaslat nagyban és egészben a joggyakorlatban már is bevált osztrák és magyar törvények álláspontjára helyezkedett. Különösen súlyos bűntettekre nézve továbbra is szükséges marad az elővizsgálat, — nem annyira a tényállás felderítésének érdekében, mely adott körülmények közt igen egyszerű lehet, mint inkább az állampolgárok megnyugtatására. Vájjon szükséges volt-e az ügyfelek messze terjedő inditványozási joga mellett, a vádtanácsra is egy az elővizsgálatot létesítő hivatalbóli jogosítványt (Officialbefugniss) ruházni, ez más kérdés, melyre az igenlő válasz a javaslat részéről, a vádtanácsnak érdekes kettős állásában; vádtanácsi és egyúttal felügyelő hatósági minőségében keresendő. A vizsgáló bíró tartozik az elővizsgálatot a vádló indítványában megjelölt tettre és azzal terhelt személyekre megszorítani. A vádelvből folyó ezen rideg következtetésre sem az új belga bűnvádi eljárás javaslata, * sem a legújabb francia reformjavaslat ** nem tudtak emelkedni ; mindkettő még azon elvhez ragaszkodik : »L'action publique a été mise en mouvement et dóit attendre tous les coupables«. * Lásd S. M a y e r : Das Strafprozessrecht Belgiens. Eine Codifications-Studie. Berlin 1886. R. v. Deckers Verlag. 20 lap. ** Lásd: Mayer S. id. h. 13 lap. Az elővizsgálatnak alaptalan megindítása elleni jugvédelem, vagy hasonlóképen az indítványnak visszautasítása, már ezen stádiumban is bizonyos határok közt a vádtanács előtt lebonyolódó contradictorius eljárást testesiti meg. A javaslat legkiválóbb fényoldalainak egyike, hogy az ügyfeleknek előzetes meghallgatását, minden azok érdekeit biztosító perstadiumban, biztosítja. ^ Evvel az ügyfelek fölébe helyezkednek azon ál-helyzet fölé, melylyel többféle eljárási törvényben birnak. A vádtanács, mint az elővizsgálat felügyelő hatósága által nyújtott jogvédelem nem képzeleti. Kötelességévé van téve a vizsgáló bírónak, fenfoigó aggályok esetében a vádtanácshoz fordulni, melynek utasításai nem csupán felvilágosító (instructionelle), hanem kötelező erővel birnak. A felügyeleti jognak súlypontja azonban abban rejlik, hogy ugy a terheltnek, mint más érdekelteknek is jogukban áll a vádtanácshoz egyenesen fordulni, kik »a törvényben külön meghatározott eseteken kívül is, a vizsgáló biró minden intézkedése vagy mulasztása ellen, ennél oltalmat« kereshetnek s találhatnak. És mily előzékeny módon tette a javaslat ezen panaszjog érvényesítését lehetővé, mennyire védte azt önkényes késleltetés ellen, könnyebbítő formák által (110. és 111. §-ok). A vádtanács a kir. ügyészség, valamint a vizsgáló biró nyilatkozata, és ha szükségesnek találja a terheltnek, esetleg a többi érdekelteknek maga elé rendelése és kihallgatása után (vagy írásbeli nyilatkozatuk megszerzése után), a panasz tárgyában haladék nélkül indokolt határozatot hoz. Ezen és más határozatokban, melyeket itt csak távolról érinthetünk, felismerhető, hogy a javaslat lépten nyomon mindazon garantiákat nyújtja, melyek a vizsgáló bírák túlkapásai ellen szükségesekké válhatnak. És habár gyakorlati érvelések indokából az elővizsgálat nyilvánosságáról le is kell mondania, mégis azon védelem, melyet ez nyújtani képes volna, hatályosan a felügyelő hatóságnak méltó állásában lesz található. És ezen védelem annál szükségesebb, mert a terhelt védelmi érdeke mégis többé-kevésbé a vizsgáló biró tetszésének van átengedve, kinek önálló, az elővizsgálatot minden irányban uraló helyzete, valamint azon kötelezettsége, minden megengedhető eszközt alkalmazni az igazság kiderítésére, csak kifolyását képezi szükséges függetTÁRCA. Fegyházaink és börtöneink túltömöttségének okairól. — A »Jog« eredeti tárcája. — Irta: RÉSŐ ENSEL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. A magyar jogászegylet kebeléből megalakult börtönügyi bizottság 1888. évi június 1. napján tartott értekezletén szóba hozatott fegyházaink és börtöneink túltömöttsége, melynek okait nyomozni időszerűnek látta. Legfőbb okul némelyek a romlott erkölcsöt, mások a tételes jog és a bűnvádi eljárás hiányait hozzák, fel. Én a büntető codex túlszigorúságát hoztam fel, mely nagy mérvben növeli a fegyencek számát. E kérdésben évek előtt már pályadíjat tűztem ki az egyetem joghallgatói részéré és azt dr. Schnierer Aladár ur, az egyetemen a büntető jog ny. r. tanára is pártolólag fogadtatta el és tűzette ki, de eredménytelenül. Már akkor jeleztem, hogy statisztikailag lehet kimutatni, hogy a codex túlszigorúsága nagyon is hozzájárul a létszám növeléséhez. De a felebbezés eltörlésével is, mely a ténykérdés tekintetében igen felkapott eszme, olyan sérelmet okozhatnánk, minőt a belgiumi statisztika szerint ott okozott volna az eltörlés, hol közel 4,000 ember szenvedett volna 12 év alatt túlszigorúan vagy épen ártatlanul. Nálunk még többre leh'itne a számot tenni és börtöneink túltömöttségét legnagyobb részben — feltéve, hogy más bajokon segítve lenne — majd ennek róni fel. Mielőtt néhány adatot hoznék fel, hivatkozom a büntető codex életbelépte előtt elkövetett tényekre, melyek a codex életbelépte után Ítéltettek el. Az Ítéletek többnyire igy indokoltattak : Tekintve, hogy a bűntettre kimérendő büntetés (az új codex szerint) aránytalanul súlyosabb volna, mivel a cselekmény • a B. T. K. életbeléptetése előtt követtetett el, a 2. §-ra való tekintettel az az előtti büntető gyakorlat szerint enyhébb büntetés volt kimérendő, stb. (Lásd Büntetőjog Tára 1882. évi 268. lapján.) Számos az eset, melyek az átmeneti időszakban igy biráltattak el. De lássuk az újabb adatokat arra nézve, hogy még a jogorvoslat használásával is mily eltérő Ítéletek hozatnak, melyek a vádlottra nem igazságosak, a társadalom jogéletét pedig nem nyugtatják meg. a) P. J.-né szülésznő ellen gondatlanság által okozott vétség miatt az első bíróság a kihágási törvény 93. §-a alapján hozott enyhe büntetést; a kir. tábla a közoktatási minisztérium egyik rendelete megsértése által elkövetett kihágásnak minősítette a cselekményt, ellenben a Curia gondatlanság által elkövetett emberölés vétségének minősítvén a vádlott mulasztását, őt a btk. 290. § a alapján 6 havi fogh ázra és 100 frt pénzbirságra és más mellékbüntetésekre Ítélte. (Lásd »Jog« 10. sz.) Nem ecsetelem, mily érzéssel fogadta vádlott a Curia Ítéletét, de azt nem helyeselhetem, hogy midőn két fórum egybe hangzóan kihágásnak jelzi a cselekményt, az ellen felebbezésnek legyen helye, mert elvül lett kimondva, hogy az első bírósági vádhatározatot lényegileg helybenhagyó kir. táblai határozat ellen további felehbvitelnek nincs helye, igy kell azt a meritumban is értékesíteni. (L. Büntetőjog Tára 1882. 158. sz.) Ebből következik, hogy a jogorvoslatnak helyt adni, de azt bizonvos fokig korlátozni kell. Különös döntvény van arra, hogy kihágási ügyben hozott másodbirói felmentő ítélet ellen nincs további felebbezésnek helye,