A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 9. szám - A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok

JOG. 75 lensegenek. Mily közel fekszik, még a leglelkiismeretesebb vizsgáló bíróra nézve is azon kísértés, alig ellenőrizhető pályáján megbotlani! Mily közeli az elhamarkodás, a szenvedélyesség veszélye ! S habár — a javaslat alakzata szerint — cselekvényei többé nem mennek véghez az in^uisitorius teljes titok sötétségében, habár az ügyfelek bizonyos ellenőrzése törvényes eljárását biztosítja, — mennyire korlátlan marad mindannak dacára azon teljhatalom, melyről rendelkezik! Többé-kevésbé minden perrendtörvényben a vádtanács (a francia chambre de conseilj által nyújtott védelem csak illusorius volt. Csak ha az a javaslat szellemében lesz hatályosan keresztülvive, fognak a rendesen a főtárgyaláson felhangzó panaszok a vizsgáló biró által gyakorolt elnyomásokról lassanként elnémulni. A terheltnek nem szabad a vizsgáló biró személyes jó- vagy rosszakaratának kiszolgáltatottnak lennie ; a vizsgáló bírónak minden cselekvényénél áthatottalak kell lennie nemcsak az erkölcsi, hanem a jogi felelősség érzületétől is, mely ne legyen pusztán képzeleti. Természetesen sok függ azon szellemtől, melyben a jövendőbeli törvény határozatai megvalósulnak. A javaslat megtette a magáét, hogy a terheltnek szemben a vizsgáló bíróval a perben álló ügyfél jogainak teljes mértékét nyújtsa. A csődtömeggondnokok kinevezése körüli visszásságok. írta: SZEXDREY GERZSON, székesfehérvári ügyvéd és orsz. gy. képviselő. Általában tapasztalhatók azon okok, a miért növekedik az igazságügyi kormány iránt a bizalom napról-napra. Én is teljes bizalommal viseltetem irányában, tudva és ismerve már rövid Idő alatti tevékenységét. Azonban még mindent nem tett és nem is tehetett. Különösen óhajtom, hogy a hazában élő bármely társadalmi osztálynál az igazságos eljárás egyenlővé tétessék. így én is törvényjavaslat alakjában egyelőre a csödtörv. 95. §-át kívánnám törvényhozás utján kiegészíttetni; belátván annak tarthatatlanságát a gyakorlat terén a csődbíróságok részéről. De miután, ha nem is bizonyítható, de üzérkedés és alkutárgy előzi meg a tömeggondnokok kinevezését ;* a körülményekből Ítélve, ez több mint valószínű, kiegészitendőnek tartom a csődtörvény fent említett 95. §-át. Mielőtt azonban ezen javaslattal az országgyűlésen előállanék — a dolog higgadt és komoly meg* Ki részéről és kivel ? A szerkesztőséi. ] fontolást kivánván — tisztelt ügyvédtársaimat támogatásra és az I alább közölt javaslat körüli észrevételekre és általában a bírálatra kérem fel. A kik a/.t magukévá tenni óhajtják, legyenek szívesek i hozzászólani és észrevételeiket megtenni. Igyekeznünk kell, hogy mielőbb törvénynyé váljék az eddig csonkán maradt 95. §. kiegészítése, mely szakasz valóságos visszaélésre szolgáltatott okot. Az 1881. évi XVII. t.-c. 95. §-a következőkép volna tehát nézetem szerint kiegészítendő : Javaslat: »A gyakorló ügyvédek a csődbíróság által kivétel nélkül és feltétlenül egymásután következő sorrendben akkép nevezendő k ki tömeggondnokoknak, hogy a kinevezésnél soron kívül egyik sem alkalmazható többször, mint a másik. Ha mindegyik sorban kineveztetett, a kinevezés sorrendben az előbbi pont szerint újra kezdendő. Az eddig mellőzött és töraeggondnokul ki nem nevezett gyakorló ügyvéd a már kinevezetteket megelőzőleg kinevezendő. A mely ügyvéd eddig egyszerűéi többször neveztetett ki, az mindaddig ki nem nevezhető, mig a ki nem nevezett, vagy a már egyszer tömeggondnokul kinevezett gyakorló ügyvédre a kinevezés annyiszor nem kerül, mint mennyi esetben a kinevezés megtörtént a gyakorló ügyvédek valamelyikére. A kezdő gyakorló ügyvédek a sorrendi kinevezésnél a dolog természetének megfelelően szintén sorban nevezen d ők ki ugy, a mint épen következnek és az előbbi pontban foglalt intézk e d é s a kezdő gyakorló ügyvédekre nézve nem alkalmazható, de valamennyi kezdő gyakorló ügyvédnek újbóli kinevezése sorrendben megtartandó. Az igazságos sorrendtől való eltérés miatt panaszra okot szolgáltató csődbíróságot felelősség terheli s e miatt a csődbíróság székhelyén és területén lakó gyakorló ügyvéd bármelyike panaszszal élhet az igazság ügyminiszter előtt, (vagy talán más fórum lenne megállapítandó V) mely panasz természeténél fogva soron kívül és haladéktalanul elintézendő,* miért ne lehetne ezen axiómát a büntető törvényszékeknél egyéb hasonló esetekben is alkalmazni. b) A zalaegerszegi kir. törvényszék R. Rozália és társa ellen közokirat-hamisítás miatt indított perben vádlottakat felmentette. A kir. tábla helybenhagyta ezen Ítéletet és dacára két egybehangzó Ítéletnek, az ügyész felebbezése folytán a Curia megváltoztatta ez ítéleteket és vádlottakat a btk. 400. §-ának 2. bekezdése szerint meghatározott okirathamisitás bűntettében bűnösöknek mondotta ki és egy-egy évi börtönre Ítélte. (Lásd »Jog« 13. sz.) Nem szólok arról, hogy mennyire compromittálva voltak a törvényszék és kir. tábla birái ezen Ítélettel, se vádlottak érzését nem Írhatom le, kik két felmentő itélet után lettek a börtön lakói, de nem helyeselhetem, hogy ily esetekben a felebbezést illetőleg megszoriló szabály nincs. Helytelen az is, hogy még a magánpanaszos ügyeiben is, habár a felek az Ítéletbe megnyugodtak, a kir. ügyész felebbezhet és az 1852. évi büntető perrendtartás ellenére is (mely Erdély és Horvátországban életben van) elfogadaudónak rendeli a felebbezést. Ily körülmények szülik azt az óhajt, hogy az esküdtszéki intézmény hazánkban a közbüntényekre is behozassák és az esküdtek előtt a védő így szólhasson: A bírák §-hoz kötve nem követhetik a méltányosságot, mint az esküdtek, kik lelkiismeretük szerint és nem törvények szerint Ítélnek ; nem mondhatja hozzájuk : »önöknek mégis, bár elhatározásaik szabadok és semmi által sincsenek korlátozva, állásuk sokkal nehezebb, kényesebb.« Nem lehet a bírákhoz mondani, mint az esküdtekhez: »Önöké az érdem szabad akaratukból, önszántukból igazságosaknak lenni. Önök igazságosak lehetnek nemcsak a törvénynyel, de a törvény ellen is. Önök igazságossága ez irányban határt nem ismer és a hatalom, mely épen ezért az Önök szavában rejlik, bővebb és souverainebb, mint egy felkent fejedelemé. Ö csak a kegyelem nevében, önök az igazság nevében mentik fel a vádlottat; ő csak a büntetést semmisiti meg, önök magát a bűnösséget törlik el.« (Dr. Stíllé r Mór »Védbeszédei«-ből.) Különös az is, hogy elvül mondatott ki, miszerint összetett bizonyítékok alapján marasztaló ítéletet nem lehet hozni, mégis rablási és gyilkossági esetben K. Gy. a temesvári törvényszék által összetett bizonyítékok alapján ítéltetett el és azt a kir. tábla is helybenhagyta s az általuk hozott halálos Ítéletet a Curia csakis azon az alapon változtatta börtönbüntetésre, mert a bizonyíték nem tiszta, hanem összetett volt. (Lásd B. J. T. 1881. fi7. lap.) Ezen bűntényre a codex halálbüntetést szab és mi lett volna, ha annak végrehajtása után a vádlottnak ártatlansága derült volna ki ? Ki vette volna magára a felelősséget ? Ennek elhárítása végett kellett eltérni a törvénytől. A minősítéseknél és az auyagi bűnhalmazat összegyűjtésénél is oly eltérők a bíróságok ítéletei, hogy ezekre nézve is itt a szabályozás ideje, mert a Curiának azon döntvényével, hogy bűnhalmazat esetében a súlyosabb bűntettre megállapított minimum nem alkalmazható : nincs a jogász iudiciuma kielégítve. A bűnvádi eljárásban fel kellene venni, hogy vádlott felmentését involváló két egyforma itélet ellen az ügyésznek nincs felebbezni joga, ellenben marasztaló Ítéletek ellen a vádlott élhet ezen jogával. S ennek célszerűségét bebizonyítja a következő eset: Schulhof F.-t az első és másodfokú bíróság életfogytiglani fegyházra Ítélte, a Curia pedig teljesen felmentette. (Lásd »Pesti IIirlap« 1888. évi 179. számát.) Vannak olyan esetek, midőn vádlottat az első bíróság tényálladék hiányából menti fel, a másodbiróság pedig ügyészi felebbezésre a téuyálladékot megállapítja, vádlottat elitéli, a Curia pedig az 1883. évi VI. t.-c. ellenére a felebbezést elfogadja, de