A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - Hogyan értelmezendő a B.T.K. 53. §-nak a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része?

Ü joa. 69 limitálja. Mihez képest szabadságában áll a bíróságnak pl. 30 forint helyett akár 30 napi, akár 3 napi szabadságvesztés-büntetést alkalmazni. (V. ö. S c h n i e r e r. A magy. büntető törvény magyarázata című művét a 67. lapon.) A törvénynek a kifejtettekhez képest való helyes értelmezését fogadta el a kir. Curia is 1883. évi február hó 5-én kelt s ugyanazon év és hó 26-án hitelesített büntetőjogi 12. számú teljes ülési döntvényében is, miilön ama kérdésre, hogy »büntettekre vagy vétségekre kiszabott pénzbüntetésnek szabadságvesztésre való átváltoztatása esetében tekintettel a B. T. K. 53. §-ára, egy forinttól tiz forintig terjedő összeg helyett csak egy vagy többi napi szabadságvesztés-büntetés állapítandó meg?« — ekképen határozott: Tekintve, hogy büntettek és vétségek eseteiben csakis az ezekről rendelkező B. T. K. szabályai lehetnek irányadók és alkalmazandók; _ tekintve továbbá, hogy a B. T. K. 53. §-ában minden kétséget kizárólag kifejeztetik, hogy a kiszabott pénzbüntetéseknek behajthatlansága esetében a szabadságvesztés büntetésre való átváltoztatás meghatározásának 1—10 forintig terjedő összeg helyett egy nap számitható; a magy. kir. Curia kimondja : »hogy büntettek és vétségek eseteiben a kiszabott pénzbüntetések az 1878. évi V. t.-c. 53. §-a értelmében2 a törvény határain belül és a fenforgó körülményekhez képest egy forinttól tiz forintig terjedőleg egy vagy több napi szabadságvesztés büntetésre átváltoztathatok.« A kir. Curia idézett rövid indokolása is azon alapszik, hogy a törvény nem szabja parancsolólag elő, hogy egy forinttól tiz forintig egy nap számítandó, hanem azt mondja, hogy számítható; minélfogva a törvénynek eme kitételéből kétségtelen, hogy egy forinttól tiz forintig egy vagy több napi szabadságvesztés szabható ki. Nyilt kérdések és feleletek. Ugyanazon becsületsértő kifejezések használata magánlevélben és sajtó utján egy büntetendő cselekményt képez-e? N. hirlapiró, a ki lapot is szerkeszt, haragudván egy ismerősére, hogy ezt boszanthassa, lapjában folytonos gúnynyal és sértegetéssel illeti. A sértett e miatt egy ismerős ügyvédét felkéri, hogy irjon neki egy cikket. Ez ir s a cikk a sértett neve alatt megjelenik, mivel azt a sértett elfogadta és aláirta s igy saját cikkének nyilvánította. Ennek folytán N. lapszerkesztő, a cikket iró ügyvédnek egy a becsületsértést magában foglaló, a párbajra mintegy kihivó levelet ir, a mit zárt borítékba téve, elküld az ügyvédnek. Az igy megsértett ügyvéd a magánlevél alapján azonnal becsületsértési pert kezd N. ellen a járásbíróságnál. N. szerkesztő azonban a magánlevélbeli becsületsértéssel nem elégszik meg, hanem ugyanazon levelet szószerint, idézőjel közzé foglalva, lapjában egy hét múlva közzé teszi. Az igy becsületében nyilvánosan megsértett ügyvéd, a hírlapi cikk és az abban foglalt levélbeli becsületsértésért a sajtóbiróságnál feljelentést tesz, a mely feljelentésnél fogva a vizsgálat megrendeltetik. A járásbíróságnál, a magánlevélbeli becsületsértés megtorlása iránti tárgyalás alkalmával, a sértett feljelentő ügyvéd előadja, hogy miután a levél tartalma, a panaszlott által lapjában egy cikkben később közzé lett téve, a cikk s illetőleg az ebben foglalt a vád alapját képező levélbeli nyilvános becsületsértésért sajtópert kezdett, a mit fenn tart. A járásbíróság megszüntető határozatot hozott, azzal indokolván, hogy miután a levél hírlap utján is közzé tétetett s e miatt sajtóügyi eljárás van folyamatban, a magánlevélbeli becsületsértő kifejezések megtorlása a sajtóbiróság által lesz mint súlyosító körülmény figyelembe veendő. Kérdést képez, hogy a járásbíróság megszüntető határozata helyes-e és meg áll-e ? Szerintem nem állhat meg, mert ugyanazon levélbeli becsületsértő kifejezésnek, két alkalommal, különböző időben és helyen használata, a törvény szerint is külön ügyi bíróság illetékessége alá tartozó két külön cselekményt és becsületsértést képez. Kovács István, ügyvéd Kecskeméten. Sérelem.* Uram segíts! (A kolozsvári kir. törvényszéki elnök ur jóakaró figyelmébe ajánlva. : Igazságügyi kormányzatunk a krajczáros takarékoskodásban talán első helyen áll egész Európában; ott, hoi határozott számjegyekkel van dolga, csodálatos eredményeket iparkodik felmutatni, j a mint ezt oly kétségbevonhatlanul tudná igazolni az a sok bírósági kezelő személyzet, a mely az évi számadások felülvizsgálata után 15-20 krnyi, a költségvetést túlhaladó összeg megtérítésén marasztaltatik el. Hanem a hol az igazságszolgáltatás abstract érdeke forog szóban, e kérdés kielégítő megfejtéséhez még mindig kevés érzéket • mutat. Vegyünk egy példát, a kolozsvári kir. törvényszéket. E törvényszéktől az erdélyi rész azt várja el, hogy minta-biróság legyen. Jelenlegi elnökének ismert erélye e várakozást még indokoltabbá teszi. S mit találunk? E törvényszék működése külsőleg, tagadhatlan, mutat valamit, hanem belül, no belül van egy kis férges része, melyet az igazságszolgáltatás érdekében egy percig sem volna szabad tűrni, annál kevésbé hónapokon keresztül, a mint történik. A törvényszék levéltára egy emeleti és egy különálló földszinti ! helyiségben van elhelyezve. Négy-öt szoba zsúfolva van kötegekkel megtöltött magas állványokkal. A földszinti helyiség mennyire ki I van téve tűzveszélynek és egyáltalán az iratok mi minden egyéb megkárosításban részesülhetnek, ez talán most mellékes dolog gyanánt említhető fel; mindössze tanácsos volna, ha az elnök ur e helyiséget egyszer behatóbb vizsgálata tárgyává tenné. Sokkal nagyobb baj az, mert mindennapi, hogy e helyiségek; ben, e rengeteg irattárt (polgárit, bűnügyit) egyetlen egy személynek kell kezelnie. Ennek az egyetlen személynek naponkint hét előadó számára kell darabokat felszerelnie, tetemes mennyiségű lajstromot j vezetnie, másfél ölnyi magasról a vaskos iratcsomagokat leemelgetni, majd visszahelyeznie s ennek az egy személynek kell eleget tennie a levéltárt látogató közönség igényeinek is. S mi az eredmény? Az az egyetlen ember a több havi nehéz j szolgálatban több erőt veszített, mint eddig évtizedeken keresztül; no de ezzel ugy sem sokat törődik az igazságügyi kormányzat; neki két krajczár drágább, mint egy ember ; már talán figyelemre i méltóbb jelenség, hogy az az egyetlen személy a legsürgősebb irattári teendőket is csak ugy képes rendes folyamatban tartani, ha kora reggeltől késő estig a csomagok között görnyedezik, sőt napról napra kénytelen száraz ebéddel beérni, melyet pár perc alatt elkölthet a hivatalos helyiségben. De minden iparkodása mellett sem képes megakadályozni, elejét venni, hogy napról napra ne legyenek rendetlenségben körülötte az egyenkint beérkező darabok; hogy a levéltárra teendő ügyek ne gyűljenek fel halI mokba asztalokon, a padozat még szabad helyein. S a közönséggel ily körülmények között törődik valaki ? I Alig. Ha egy laikus ember bemegy az irattálba s látja a rendetlenséget, hallja az irattárnok zúgolódását, el nem tudja képzelni ennek okát; ő neki irat kell, ő nem járhat 4—5-ször s kész az irattárnokot roszakaratú hivatalnoknak kikiáltani; ha ügyvéd ember megyén be, kénytelen-sarkon fordulni, mert megesik a szive azon az elcsigázott szegény párián, a ki hivatalnoki lelkiismeretességének ma holnap szomorú áldozata lesz; az az ügyvéd nem zaklatja j tovább az irattárnokot, legfölebb sajnosán gyanitja, hogy közeledünk Ázsia felé. A legilletékesebb egyének felszólaltak már; a bírák maguk sokalják terhét annak az egyetlen személynek s az elnök hónapokkal ezelőtt megígérte már, hogy segiteni fog a bajon. De mikor? Mátyás király megtanította az urakat, mily keserves dolog a földet mivelni. Vájjon a kolozsvári kir. törvényszéki elnök ur I nem volna hajlandó saját tapasztalatából meggyőződni arról, hogy I mily keserves dolog az irattárnoki teher egyetlen egy személy vállán ? Azt hiszszük, hogy igy szerzett tapasztalata után azt a terhet azonnal legalább is három személy közt osztaná fel. —e. Vegyesek. A magyar jogászegylet börtönügyi bizottsága f. évi január 26-án tartott ülésében dr. László Zsigmond igazságügyminiszteri tanácsos bizottsági tagnak a bizottsági elnökhöz intézett levele alapján hozott hatá! rozatáboz képest mindegyik tagját felkérte arra, hogy vállalkozzék az 1890. év iunius havában tartandó negyedik nemzetközi börtönügyi congressus . * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük. i kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.