A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - A büntető eljárási javaslat és az illetékesség

R. JOG. nel es annyit, a mennyi tökéletesen elegendő, hogy Magyarország jövendőbeli bűnvádi eljárása az európai bűnpérjog szabad szellemű es szerencsés fejlődése előharcosának legyen jelezhető. Az előnyomozás és főtárgyalás közti alaki dualismusnak megtartása mellett a javaslat, a modern törvényhozások mintájára, előbbenit újból két mozzanatra osztotta, a nyomozásra (Ermittlungsverfahren, Scrutinialverfahren) és az e l ö v i z s g á 1 a t r a a szó szorosabb értelmében. A nyomozás tárgyát képezi azon adatok kipuhatolása, melyek a vádlónak tájékozására a vád emelése tekintetében szükségesek. A nyomozást rendszerint az ügyészség rendeli el és teljesíti (85. §.). Ellenben az elővizsgálat célja kideríteni, hogy a terhelt ellen forognak-e fenn bizonyítékokkal támogatott oly adatok, melyek alapján ellene a főtárgyalás elrendelhető (100. §.). A bűnvádi eljárás végcéljára való tekintettel mindkét mozzanat egyenlő fontosságú, a nélkül, hogy azért minden bűnügynek feltétlenül ezen mindkét mozzanaton átmennie kellene. Mindkét határozat a törvény szellemének szabatos kifejezését képezi, mely a terheltet többé nem rendeli alá az eljárás céljainak, ellenkezőleg ezt teszi szolgájává a védelem érdekeinek és a terhelt jogainak. A modern eljárás célja többé nem azonos az inquisitorius eljárás céljával: a terheltet vádlottá, a vádlottat bűnössé jellegezni ; mindkét permozzanat csak azon kérdés megoldására van hivatva, vájjon egyáltalában vád emelendő, főtárgyalás tartandó-e vagy sem? Mindkét permozzanatban a terhelt per alanynak tűnik fel. felruházva a jogok egész ősszegével, melyek azonfelül részben a contradictorius eljárás alapján gyakorolva, néki önálló és öncselekvö állást oly mérvben biztosítanak, mint a minőben azt az inquisitorius per még nem is álmodta volna. De csak a b i r ó előtti eljárás hozza ebbeli jogait tulajdonképeni érvényre. A nyomozás alatt szemben áll a közhatalom minden lehető hatalmi jogosítványával felruházott vádlóval; tehát csak következetes, hogy még ezen stádiumban is oly cselekmények, melyek személyes szabadsága vagy jogai korlátozását tartalmazzák, csak a bíróság által vagy annak ellenőrzése mellett eszközölhetők. Még tanúvallomásnak esküvel megerősítése is, a mennyiben az már a nyomozás alatt szükséges, csak a bíróság előtt történhetik (93. §.). A nyomozás azonnal befejezendő, ha az elővizsgálat indítványozására vagy a vádirat benyújtására elegendő adat szereztetett (99. A terheltnek nem szabad továbbra is kétely és aggodalomban hagyatnia; egy órával sem tovább, mint ez az eljárás érdekében szükséges, szabad a rendőri közegnek a terheltet kihallgatásnak kitenni; a modern pernek már az első stádiumban szembe kell szállnia a sokatfirkálás hajlamának, azon bajok egyikének, mely a nyomozás életgyökerén ma is aggasztó mérvben rágódik. A javaslatot, mely kivétel nélkül a gyakorlat terére helyezkedik és a célt, valamint az eszközöket kellő arányban mérlegeli, mindenütt a szükségesség eszméje vezérli. y( A büntető eljárási javaslat és az illetékesség. Irta : Dr. DÉRI ERNŐ, budapesti ügyvéd. A magyar bűnvádi eljárás törvényjavaslatának indokolása ' léggé meggyőző érveket hoz fel a vádelvnek merev és következetes keresztülvitele ellen: a javaslat szerkesztésénél azonban mégis ama törekvés nyilvánult, hogy annyira, a mennyire csak lehet, a büntető eljárásban a vádelv jusson érvényre és csak ott legyen megszorításnak alá vetve, a hol tekintettel »ugy a hazai büntető perjognak történelmi fejlődéséből meríthető tanulságra, mint az újabbkori törvényhozás és tudomány vívmányaira«, egyrészt a vádelv keresztülvitele hátrányosnak, másrészt a nyomozó rendszer fcntartása határozottan előnyösnek mutatkozik. A vád• Ívnek minél nagvobb mérvben való kiterjesztésére irányuló törekvést a hazai jogászság általános helyesléssel fogadja és épen ezért I tartom jónak rámutatni a javaslat egy oly intézkedésére, mely a I vádelvnek szükségen fölül és elegendő indok nélkül való megI szorítását tartalmazza. A javaslat 17. §-a szerint ^bűnvádi eljárásra, hatáskörének korlátai között, illetékes azon biróság (vádtanács és vizsgálóbíró is), melynek területén a büntetendő cselekmény elkövettetett, i haljár az eredmény máshol következett is be.« A javaslat tehát a fórum delicti commissi-t fogadja el szabályul, az elkövetés helyét tekintvén az illetékesség kérdésében döntőnek. Ezen általános illetékességi ok mellett azonban a javaslat másodsorban a fórum rlomiciliit is megállapítja, kimondván a 18. § ban, hogy »illetékes azon biróság is, a melynek területén a | terhelt lakik vagy tartózkodik, de csak azon esetre, ha az elköveI tési hely hiróságát (17. §.) határozattal, vagy más intézkedéssel megelőzte.« A 18. §. folytatólag következőképen rendelkezik: »A kir. ügyészségnek vagy az ennek közreműködése nélkül eljáró magánvádlónak az elővizsgálat befejezését, a hol pedig elővizsgálatnak helye nincs, a vádirat benyújtását megelőző indítványára a lak- vagy tartózkodási hely bírósága köteles az ügyet az elkövetési hely bíróságának átengedni.« E szerint tehát nemcsak a kir. ügyészségnek, de — a vádmonopolium megszüntetése folytán amúgy is széles jogkörrel felruházott — magánvádlónak is megadatik a jog arra, hogy az illetékességet önkényt megváltoztassa. Az indokolás a javaslat eme rendelkezését bőven indokolja, kifejtvén egyrészt ama fontos célszerűségi okokat, melyek a fórum commissi-t a foruin domicilii fölé helyezik és a két illetékességi elv egyenjogúsítását mellőzendőnek tüntetik fel, másrészt azon előnyöket, melyek a büupernek a lakhely bíróságától az elkövetési hely bíróságához való áttételének lehetőségéből származnak. Felhozza az indokolás, hogy a cselekmény nyomai és a bizonyítékok legtöbb esetben az elkövetés helyén, vagy annak közelében találhatók fel, hoöy a vizsgálatot könnyebben és célszerűbben vezetheti ezen biróság, mint bármely más. Felhozza, hogy még a büntetés hatása is fokozódik, ha a vádlott azon biróság által büntettetik, melynek területén a cselekményt elkövette. Ez az indokolás igen helyes és meggyőző ; kétségen kívül helye/.i azt, hogy a fórum delicti commissi minden körülmények között inkább megfelel az igazságszolgáltatás követelményeinek, mint a, fórum domicilii. Ámbár ilyen körülmények között talán felesleges is volt a lakhely subsidiárius illetékességét felállítani, épen azon kedvezésnél fogva, melyet a foruin domicilii lehetőségének megállapítása a terheltnek nyújt, a vádrendszer hívei nem igen fognak az akadékoskodásra okot találni: de igenis határozottan a vádrendszerbe ütközik a javaslat azon rendelkezése, mely szerint az ügyészségnek és magánvádlónak megadja az inditváityozási jogot arra nézve,- hogy a bűnper a már actióba lépett lakhely szerinti bíróságtól az elkövetési hely bíróságához tétessék át, mig a terhelt ezen jogtól megfosztatik. A vádrendszer folyományát képezi az u. n. ügyfél-egyenlőség, mely a kérdéses esetben határozottan megköveteli, hogy ne csupán az ügyész és magánvádló, hanem a terhelt is — a mennyiben érdekében áll — részesittessék ama kedvezményben, hogy ügyét, mely természetszerűleg őt érinti első sorban, oly biróság lássa el, mely — a javaslat indokolásának szavait idézem — legközelebb van a cselekmény nyomaihoz és a bizonyítékokhoz s a vizsgálatot legkönnyebben és legcélszerűbben vezetheti. A büuper célja épen a javaslat szerint nem az, hogy a terhelt ellen minden áron és tekintet nélkül annak érdekeire, bizonyítékok gyűjtessenek, hogy a terhelt hurokba kerittessék és hogy a vizsgálat csak azon körülményekre terjedjen ki, melyek a terhelt vád alá helyeztetésére alkalmasak; hanem az, hogy ugy a terhelő, mint a mentő bizonyítékok egybegyűjtése után szereztessék alap a marasztaló vagy felmentő határozatra. Magából a javaslat szelleméből következik, hogy a vádló és a terhelt érdekei a bünper minden stádiumában, tehát az illetékesség meghatározásánál is egyenlő védelemben részesüljenek. Ezt követeli a vádrendszer, ezt az ügyfél-egyenlőség elve. Hogy pedig a terhelt érdeke is megkövetelheti az elkövetési biróság eljárását, az bőveb.b bizonyításra nem szorul; mert »a könnyebb és célszerűbb vizsgálata, vagy »a cselekmény nyomainak és a bizonyítékoknak közelsége* nem csupán a vád könnyítésére szolgálnak, hanem ép oly joggal használhatók ki a védelem részéről is. A kérdés már most csak az, hogy mily indokok találtattak döntőknek a javaslat szerkesztésénél és mily elvek vezérelték a javaslat szerkesztőit akkor, midőn a terheltnek a vádlóval való