A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 5 [r.]

66 fi JOG. kaphatott az ebben a fontos szolgálati ágban bíróilag kiképzett, de egyszersmind a jövedéki ügyekben is jártas szerveket. Bírósági functiót csakis a legutolsó, legmagasabb fórumban alkalmazott b'rák teljesítettek, a melyek egy részét a pénzügyi administratio teréről, vagy a teljes jogi képzettséggel biró egyének sorából kellé e magas bírói székre hivni. Az elsőknél hiányzott a jogilag fegyelmezett gondolkozás, az utóbbiaknál a szakismeret. A kétféle hiánynak pótlását, a kétféle szükség kiegyenlítését csak évek tapasztalata, a gyakorlat eszközölhette, mi alatt az igazságszolgáltatás szenvedett hátrányt, utósarjadék pedig, melyből az időnkint kiváló birói erők haszonnal pótoltathattak volna, nem állott rendelkezésre. Az a hierarchiai távolság, mely a pénzügyi közigazgatási bírósághoz szolgálatra beosztott ministeri titkárt és fogalmazókat a legfelsőbb birói széktől elválasztotta, sokkal nagyobb, hogysem ezekből a fiatal erőkből, melyek pedig gyakran a pénzügyi igazságszolgáltatásnak igen jelentékeny szolgálatot tesznek, azonnal bírákat a legfelsőbb fórumhoz, a pénzügyi közigazgatási bírósághoz lehetne kinevezni. Ezeknek a fiatal erőknek éppen akkor, midőn a pénzügyi igazságszolgáltatásnak jelentékeny hasznot szolgáltathatnának, ha minden ambitióról és előmenetelről le nem akarnak mondani, vissza kell térniök az administratio körébe, a hol megint csak évtizedek után kerülnek oly állomásokba előre, a hol rájuk a legfőbb birói székek betöltésénél reflektálni lehet, mely idő alatt természetesen az évtizedek előtt szerzett ismereteket elfelejtették. Ezt az állapotot, mely az igazságszolgáltatás egyöntetűségének és következetességének legnagyobb hátrányára szolgál és a mely hátrány igen sajnos következményeit csak a legnagyobb gonddal és az összes judicaturai munkaerők gyakori együttes igénybevételével, sőt még akkor is csak részben lehet megakadályozni, vagy jóvátenni, az első folyamodású pénzügyi bíróságok lszervezése sikeresen megváltoztatná. Az első folyamodású bírósághoz beosztott pénzügyi fogalmazók java, a budapesti pénzügyi közigazgatási bíróság kebelében lévő fogalmazói karban látná előléptetését; ezek sorából neveztetnének ki az e. f. pénzügyi birák, ezek legjelesebbjei lennének ezeknek a bíróságoknak elnökei, ezekből választatnának ki a legfőbb fórum birái és meglenne egy oly személyzeti revirement, mely ugy az ügynek, mint a hierarchiai viszonyoknak nagy előnyére szolgálna. y!^A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta: dr. MAYER SALAMON jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. X (Ötödik közlemény.) A reformált francia-német bűnvádi per gyógyithatlan dualismusban sinylik, az inquisitorius alapon felépített előnyomozás és a contradictorius, tehát az accusatorius alakban érvényesülő főtárgyalás ellentétes voltában. Más helyen iparkodtam kideríteni, hogy mennyire érvényesül ezen alapbaj a bűnvádi per minden mozzanatában.** Hiába erőlködnek ezen dualismust kiegyeztetni; mert az a titokszerűség és nyilvánosság, a contradictorius eljárás és annak ellenkezője közti ellentéten alapszik. Karöltve ezen bajjal működött a modern bűnvádi eljárás technikája, mert kényelmesnek látszott neki a hagyományszerű elővizsgálatot megdönthetlen axióma j>noli me tangere« gyanánt tekinteni, a mely azért áll fenn, mert éppen fennáll. Minden kísérlet, mely oda irányult, ez alapon a bűnvádi eljárást merészebb és eszmedúsabb módon felépíteni, szükségkép hiábavalónak bizonyult ily kárhozatos tévedések befolyása alatt. És midőn végtére odáig jutottak, hogy belátták a modern főtárgyaiásnak összeegyeztethetlen voltát a fennálló előnyomozás alapjával, újból azon logikai hibát követték el, nem az utóbbit átalakítani, hanem az egész szellemi tevékenységet az előbbinek díszítésére fecsérelni. Ezen tévedésnek szükségkép keserű következményeket kellett szülnie és a jelen század utolsó évtizedeinek felvilágosodott elméi csak* Előbbi közlemények a »Jog« 3., 5., 6. és 7. számaiban. ** Lásd Mayer S. »Streiflichter auf den gegenwartigen Strafprocess nach dem Standé der wesentlichsten europáischen Gesetzgebungen. Verlag von Bernhard Tauchnitz Leipzig, 18S6. Lásd továbbá Mayer S. Einige strafprozessliche Gedanken in Goltdammers Archiv. XXXVI. k. 22. és köv. 11. hamar azon meggyőződésre jutottak, hogy a reform fejszéje az előnyomozásra alkalmazandó. Az angol bűnvádi eljárás alapjainak behatóbb felfogása, kapcsolatban a francia törvényhozás fogyatékosságainak és tévedéseinek felismerésével és a folytonos fejlődésben levő belga bűnperjog világos és végre szabad eszméktől átlengett szellemébe való behatolás szükségkép felnyitották a szemeket és kitüntették mai főtárgyaiásunk tetszképét benső csalárdságában. Kiderült, hogy mindazon szép jelszó, mint nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség, bizonyítékok szabad méltatása és vádelv, ha valóban gyakorlati hasznúakká válnak, nem válhatnak valósággá egy idegen, velünk ellenkező téren; hogy mindenek előtt azon talajnak kell előkészíttetnie, a melyen gyökeret kell verniök. A per lelke nem lehet kettős, nem lehet Janus-kép, mely az egyik oldalán békét jelent a régi, megrögzött hagyományokkal; másik oldalán pedig a fennálló elleni háborút hirdeti. A szellemi harc csak egy és ugyanazon területen küzdhető ki egységesen. Az újkor két legnagyobb bűnvádi eljárási törvénye e részben ugyan némi javulást tanusit. A német bűnvádi eljárás az őt jellemző józan módon oda törekedett, az okos határozatok egész sora által az előnyomozás és főtárgyalás közt lappangó ellentétet áthidalni; az osztrák bűnvádi eljárás — idő szerint régebben érvényben — lángeszű alkotói eszméit követve, eszményibb módon tett kísérletet, a bűnvádi eljárás súlypontját a főtárgyalásba áthelyezni; itt az előnyomozás már inkább a valóban csak előkészítő eljárás eszméjében megközelittetni és a per súlypontja a főtárgyalásba helyeztetni szándékoltatik. Az, a mit eddig következetesen vonakodtak elismerni, a terheltnek ügyfél minőségében való állása az előnyomozásban, itt már bizonyos mérvben megvalósultnak jelenkezik. Ezen eszmének fentartás nélküli elismerése a fennálló törvényhozásnak szellemétől távol áll. Az ügyfél minőségébeni jogok mérve képezi jelenleg a tudományos táborokban és a törvényhozások terén a vita kiinduló és végpontját. Franciaország legnagyobb reformtervezetei ez irányban görcsös törekvést tanúsítanak, a mulasztottat röptében pótolni és — a mi rendesen megesik, ha a folytonosság tere el lesz hagyva — forcirozott módon szeretne most szélsőségek felé fordulni. Ez szüli az európai bűnpert nem kevésbé fenyegető azon veszélyt, hogy az eljárás súlypontja, habár más i r á,n ybanis, az előnyomozásban megmarad. Ebben a modern eljárás elveit oly eminens módon kívánják érvényre juttatni, hogy a főtárgyalás gyakorlati értéke kérdés alá kerülhet. Ezen álláspontra a némileg higgadtabban gondolkozó belga törvényhozó nem tudott ugyan emelkedni; és a gyakorlati jogszolgáltatás szempontjából nem tehető szemrehányás a közvetítő átmenet után törekvő jelen javaslatnak azért, hogy az előnyomozás tárgyalásában önmagának korlátokat szabott, melyek a főtárgyalás javára vannak szánva. A javaslat azon volt, hogy a nyomozás és főtárgyalás közt fenforgó dualismus nem annyira külsőleg kiegyenlittessék, — a mi a pernek egészen más, eddig legalább a continensen fenn nem álló alapokon való felépítését feltételezte volna, — mint inkább hogy az eddigi előnyomozás rideg formáiban azon életet lehelje, abba azon szellemet öntse, mely a modern főtárgyalás szellemével azonos. Szóbeliség, közvetlenség, nyilvánosság és contradictorius tárgyalási elv, ezek voltak azon tényezők, melyek a nyomozás egyes mozzanatai és annak összcéljainak óvatos figyelembe vétele mellett, annak életteljesebb lüktetését, valóságos működését biztosítani hivatva voltak. Az ez alapon felépített nyomozás őszinte és becsületes nyomozás; és ha nem is nyújtja mind azt, a mit az elmélet legelőhaladottabb követelményei igényelhetni vélnek, mégis sokkal többet nyújt a fennálló törvényhozások mérvei-