A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - Első folyamodású pénzügyi biróságokról (A jogorvoslatok rendszere)

Nyolcadik évfolyam. 8. szám. Budapest. 1889. február 24. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 8. SE. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. sr. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A flAGYAR ÜGYVÉDI, 811, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAfi KÖZLŐ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre . 6 fél » . 3 negyed > .. 1 frt — kr. 60 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Első folyamodású pénzügyi bíróságokról. Irta: Madarassy Pál, a m. kir. pénzügyi közig, bíróság elnöke. — A magyar bűnvádi eljárás tervezete. Irta: dr. Mayer Salamon, jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. — A büntető eljárási javaslat és az illetékesség. Irta: dr. Déri Ernő, budapesti ügy véd. — Hogyan értelmezendő a B. T. K. 35. §-ának a pénbüntetés átváltoztatására vonatkozó része ? Irta: dr. Sánta Elemér, joggyakoi nok a budapesti kir. itélő táblán. — Nyilt kérdések és feleletek. (Ugyanazon becsületsértő' kifejezések használata magánlevélben és sajtó utján egy büntetendő cselekményt képez-e? Irta: Kovács István, ügyvéd Kecskeméten.) — Sérelem. (Uram segits .' A kolozsvári tszéki elnöknek. Irta : —e.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. ^Csődök. — Pályázatok.) Első folyamodású pénzügyi bíróságokról.* A jogorvoslatok rendszere.) Irta : MADARASSY PÁL, a m. kir. pénzügyi közig, biróság elnöke. A jogorvoslatoknak rendszeres intézménye, b élyeg- és jogilletéki ügyekben, csak a legújabb kor vívmánya és míg egyenes adóügyekben a felebbezési és igazolási jogorvoslatok már az 1876: XV t.-c. által szabályoztattak, ez a szabályozás a bélyegadó- és jogilletéki ügyekben csak az 1881 : XXXIV. t.-c. által eszközöltetett. A régibb, egész ennek a törvénycikknek meghozataláig, ugy az absolut uralom alatt, mint az alkotmány helyreállítása utáni korszakban is érvényben állott szabály e tekintetben csak a következőket mondta : Az absolut korszakban: »Wer sich durch die Bemessung einer auf die gegenwártige Vorschrift gegründeten Gebühr beschwert erachtet, kann dagegen die JJeschwerde bei der, die Gefálls-Angelegenheiten leitenden höheren Behörde einbringen. Die oberste Entscheidung über solche Beschwerden steht im gehörigen Zugé des Recurses dem Finanz-Ministerium zu. Durch eine solche Beschwerde oder den Rekurs gegen die Zurückweisung der Beschwerde kann die Einbringung der Gebühr nicht gehemmt werden.« (§ 79. des Gebühren Gesetzes vom 2. August 1850.) Az alkotmányosság helyreállítása után kiadott bélyeg- és illetéki szabályok hivatalos összeállításának 1868-iki és 1875-iki kiadásaiban ez így hangzik: * Lapunk is közölte a hirt, hogy a m. k. p. ü. közigazgatási bíróság érdemdús elnöke, Madarassy Pál, a bélyeg- és jogilletéki ügy egész sorát felölelő reformjavaslatot terjeszt a pénzügyministerhez be, melyben egyebek közt egy törvényjavaslat is foglaltatik : az első folyamodású pénzügyi bíróságokról. Magából a címből látható, hogy a javaslattevő a bélyeg- és jogilletéki ügyekben a jogorvoslatok rendszerét gyökeresen megváltoztatni és már az elsőfokú judikaturát független bíróságokra átruházni javasolja, nem pedig, mint most van, hogy az közigazgatási kezekben nyugszik. Vajha egy igazságosabb eljárás érdekében minél előbb megvalósulna javaslattevő ezen eszméje. A nagy tekintetű szerző szívességéből, ki máskor is lapunkat dolgozataival meg fogja tisztelni, azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy a javaslattevőnek erre vonatkozó eszmemenetét és indokait részben közölhetjük és ez által az ez ügy iránt érdeklődő közönségnek jó szolgálatot tehetünk. A sterkesitöség. »149. §. A ki a jelen szabályok alapján rárótt illetéket sérelmesnek véli, ez ellen az illető m. kir. pénzügyigazgatósághoz folyamodhatik ; elutasító végzés esetében a m. kir. mÍDÍsteriumhoz felfolyamodással élhet; de a megszabott illeték befizetését vagy behajtását sem a folyamodás, sem a felfolyamodás meg nem akaszthatja.« Ebben a szabályban nincsenek tehát sem a felebbezési hatóságok, sem a felebbezési határidők tüzetesen meghatározva; a »folyamodás vagy felfolyamodás az illeték behajtását meg nem akasztotta*, mert az a fizetési meghagyás kézbesítése utáni 30-ik nappal behajtathatott; igazolási jogorvoslatról, miután határidők, melyek elmulasztathattak volna, megállapítva nem voltak, szó sem lehetett. Ebben a formátlan alakban haladt 31 éven át a bélyegadó és jogilletékek iránti panaszok orvoslásának ügye, a minek követ, kezése egyrészt sok admmistrationalis önkény és tulkapás, de másrészt az is volt, hogy a már egyszer minden közigazgatási fórumon áthajtott ügy bármikor is és akárhányszor is, újra meg újra felvétethetett és tárgyaltathatott. Ennek a chaoticus állapotnak vetett véget az 1881 : XXXIV. t.-c, mely a jogorvoslatok máig is fennálló rendszerét, a felebbezési hatóságok, a felebbezési határidők, az igazolási kérdések tüzetes megállapítása által életbe léptette, mintegy előkészítette és j megelőzte azt, a mit az 1883 : XL1II. t.-cikkel felállított pénzügyi \ közigazgatási bíróság életbeléptetése folytán, még annak müködhetésének megkezdése előtt, szükségkép meg kellett volna teremteni. Bármily üdvös és főleg úttörő minőségében nagy munkát teljesíttetett is ez a törvénycikk, az az óta tett tapasztalatok még is azt bizonyítják, hogy az egészben véve sem a kincstár érdekeit elő nem mozdította, sem az adózókat teljesen ki nem elégítette és mindkét oldalról hagyott oly kívánni valót hátra, melynek kielégítése a kincstár érdekeire nézve napról-napra égetőbb szükséggé válik, az adózók által pedig mindig hangosabban és türelmetlenebbül tolatik előtérbe. A kincstár érdekeire határozottan káros befolyást gyakorol az idézett törvénycikknek két intézkedése, melyek elseje a birtokon belüli felebbezést, másika pedig a korlátlan felebbezést engedi meg. Az 1881: XXXIV. t.-c. VII. fejezete 29. §-ának az az intézkedése, mely szerint a kiszabott illetékek jogossága és helyessége ellen birtokon belül van felebbezésnek helye, ha az a fizetés-meghagyás kézbesítésének napjától számítandó 30 nap alatt nyujtátik be, bizonyára tisztán a méltányosság érzetéből eredt és annak a szempontnak vélt eleget tenni, hogy a bizonyos meghatározott idő alatt közbevetett felebbezés, tekintet nélkül annak alaposságára, már egymagában elegendő okot képezzen a behajtás felfüggesztésére. Ámde a törvény életbelépte óta lefolyt időszakban szerzett tapasztalatok nyomán arról kellé meggyőződni, hogy a jelzett törvényes intézkedés meghozatalánál figyelembe vett méltányossági szempontnak teljesen háttérbe kell szorulnia ama roppant hátrányokkal szemben, melyek a birtokon belül megengedett felebbezés folytán a kincstárra háramolnak és abból az óriási nehézségből származnak, melyeket a felebbezések tömeges beérkezése ugy az administratiónak, mint a péűzügyi közigazgatási igazságszolgáltatásnak okoz. Figyelembe kell venni, hogy az 1881: XXXIV. t.-c. óriási ugrás volt egy rendszertelen, formátlan eljárásból, mely a félnek