A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 7. számához. Budapest, 1889. február 17-én. Köztörvényi ügyekben. irtizszabályozási költségek, különös kikötés nélkül, nem tartoznak azon terhek kii/t-, melyeket bérlő viselni köteles volna. A m. kir. Guría (1888. november 28. 3,129/p. 1888.) : A másodbirósági Ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben annak indokaiból és különösen azért, mert az irvizszabályozási költségek különös kikötés nélkül egyáltalában nem tartoznak azon terhek közé, melyeket a bérlő viselni tartozik ; mert a fenforgó ártéri tartozás a haszonbéri szerződés megkötésekor a felek előtt már ismerve lévén, mindazonáltal az a szerződés 4-ik pontjában részletesen elősorolt azon terhek közé, melyeket alperes, mint haszonbérlő viselni tartozik, felvéve nem lett: továbbá mert az emiitett szerződés -4-ik pontjában előforduló »minden néven nevezendő kiadások« kifejezése alatt az ártéri költségek nem érthetők; és végül, mert a vízmentesített terület benfoglaltatván a szerződésileg kijelölt haszonbéri területben, annak használatáért külön egyenérték kikötve nincsen, — mindezeknél fogva felperes keresetével elutasítandó lett volna; minthogy azonban alperesek az elsőbiróság ítélete ellen nem felebbeztek, emez teljtartalmúlag volt helybenhagyandó. Külföldiek öröklői képessége Magyarországon fekvő ingatlanok tekintetében. (1882 : XXXIII. t.-c. I. cikk.) A budapesti kir. tszék: A Budapesten 1880. évi március 28-án végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt G. S. hagyatékához tartozó mindazon vagyonra nézve, mely nevezett örökhagyóra nem a néhai G. Gy. után annak Pesten 1862. évi március 27-én kelt végrendeleténél fogva háramlott. felperesek törvénybőli örökösödési joga elismertetik; a Budapest főváros pesti részének 494. számú telekkönyvi betétében 495. helyrajzi szám alatt felvett ingatlannak azon fele része, mely néhai G. S. javára a Pest városi törvényszék telekkönyvi osztályának 1869. évi 66,401. szám alatti végzésével B- 5. alatt, továbbá a Budapest főváros pesti részének 681. számú telekkönyvi betétében 684. helyrajzi szám alatt felvett ingatlannak azon egy negyedrésze, mely ezen kir. törvényszék telekkönyvi osztályának 1879. évi 638. szám alatt kelt végzésével néhai G. S. javára B. 12. alatt tulajdonjogilag bekebeleztetett, törvényes örökség címen felperesekre átháramlottaknak kimondatnak és alperesek végrehajtás terhe alatt tűrni tartoznak, miszerint a Budapest főváros pesti részének 494. számú telekkönyvi betétében 495. helyrajzi szám alatt, valamint a 681. számú telekkönyvi betétében 684. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanoknak fentebb még két negyed, illetve '/^ részére nézve a tulajdonjog törvényes örökösödési jog címén felperesek javára egymás közti egyenlő arányban bekebeleztessenek. Felperesek keresetük azon részével, melyben a Budapest főváros pesti részének 494. számú telekkönyvi betétében 495. helyrajzi szám alatt és a Budapest főváros pesti részének 681. számú telekkönyvi betétében 684. helyrajzi szám alatt felvett ingatlanoknak néhai G. S. javára B. 32., illetve 38. alatt tulajdonjogilag bekeblezett két negyed, illetve egy negyedrésze felének javukra utóörökösödés címén leendő megitéltetését kérik, elutasittatnak. Indokok: Alperesi résztől felperesek kereshetőségi joga ellen előterjesztett azon kifogás, hogy felpereseknek, mint szerbiai, illetve romániai alatvalóknak viszonosság hiánya miatt néhai G. S. mint magyar alattvaló után örökösödési képességgel nem birnak, elfogadható és az arra alapított, a felpereseknek kereshetőségi jog hiánya miatt leendő elutasítására irányzott kérelemnek hely adható nem volt, mert hazai törvényeink, nevezetesen a jelenleg érvényben levő országbírói értekezleti javaslatok szerint külföldiek nincsenek kizárva a magyar alattvalók utáni örökösödésből, azok örökösödési joga érvényesítésénél csak akkor szükséges az ő hónuk és a magyar hon közti viszonosság létezését bizonyítani, ha ennek létezése tekintetében kétely merül fel. Tekintve azonban, hogy a török uralom alóli felszabadulás óta Magyarország, Szerbia és Románia közt nemzetközi szerződések jöttek létre, melyek által nemcsak állami érdekek megóvása céloztatik, hanem egyszersmind az alattvalók jogainak érvényesítése kölcsönösen szabályoztatik, a mint azt az 1871. július 12-én 12,055. sz., 1871. december 16-án 22,155. szám, 1873. július 1-én 19,923. sz., 1875. június 18-án 13,980. sz., 1875. július 17-én 20,360. sz, 1876. január 19-én 1,762. sz, 1880. július 21-én 15,154. szám alatt kelt m. kir. igazságügyi miniszteri rendeletek, sőt a szerb királysággal szemben az alattvalók kölcsönös örökösödési joga és ennek érvényesítéséről szóló az 1862. évi XXX1I1. t.-cikke is bizonyítják, nem forog fenn tehát kétség az iránt, hogv magyarhoni alattvalók öröklési igényeiket román vagy szerb bíróságok előtt ne érvényesíthessék. Alperes azon kifogása, hogy felperesek keresetükkel ezen kir. törvényszéknek 1881. évi 1,225. számú végzésével elutasittattak és hogy ugy felperesek immár csakis perújítással élhetnének, részben mint helytelen, részben mint alaptalan, figyelembe nem vétetett; ugyanis helytelen a kifogás azért, mert az 1,225/81. sz. végzéssel felperesek csak azon kérelmüknek nem adatott hely, melyben ezen kir. törvényszék, mint hagyatéki bíróságnak 36,038/80. számú perre utasító végzése értelmében beadott, de hiányok pótlása végett visszaadott keresetnek a pótlandók pótlásával leendő beadására újabb határidő kitűzése kéretett és igy ez által pervesztesekké nem váltak; alaptalan a kifogás, mert ha a perrendt. 587. §-a értelmében hozott perre utasító végzés folytán keresetüket felperesek a törvényben meghatározott határidőben nem adták be, ugy ez által csakis azon jogkedvezmenyt vesztették el, melyet a perrendt. 587. §-a biztosit, hogy a hagyaték átadása a jogerejű Ítélet meghozataláig nem eszközöltetik, attól azonban, hogy örökösödési jogaiknak érvényesítése végett keresetüket a perrendt. 590. §-ában meghatározott határidő eltelte után is és dacára annak, hogy az említett határidő elmulasztása folytán peressé vált hagyaték az ellenérdekű örökösöknek át is adatott, megindíthassák, elzárva nincsenek. A perrendt. 187. §-a szerint jogosítva voltak felperesek néhai G. S. hagyatékára vonatkozó ügyiratok a percsomóhoz való csatolását az ott beügyelt eredeti okirataik figyelembe vételét kérhetni, a törvényszék pedig jogosítva van arra, hogy ugyanezen szakasz értelmében a kérdéses hagyatéki ügyiratokat hivatalból is a per eldöntésénél használat végett becsatoltathassa, miért is alperesi részről ez ellen tett kifogások figyelen be nem vétettek. Tekintettel tehát arra, hogy a jelen perhez csatolt hagyatéki iratok közt a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhöz LZ), AA) és BB) alatt illetve a végirathoz C/C). D/D) és E/E) alatt, nemkülönben 3,845/86. számú végzés folytán megtartott tárgyaláskor N) alatt becsatolt eredeti anyakönyvi kivonatok az azok kiállításakor Belgrádban székelt cs. és kir. osztrák-magyar konzul által láttamozva vannak és ugy azok törvényszerűen kiállított, teljes hitelű közokiratoknak tekintendők, melyek valósága elleni kifogás csak akkor vehető figyelembe, ha bebizonyittatik, hogy az idézett okiratok hamisak, ezt azonban alperesek nem is állították; azt, hogy azon körülmény, mely az okiratok által bizonyittatni szándékoltatik, nem való, nem bizonyították és igy ezen okiratok hitelessége és bizonyító ereje egyszerű megtagadása bírói figyelembe nem jöhet; tekintettel továbbá arra, hogy ezen okiratokkal bizonyítva van, hogy az örökhagyó G. S.-nek egyedüli testvére G. E, férjezett S. Sz.-né volt, a ki 1867. évi december 6-án elhalt, bizonyítva van továbbá, hogy N. L.-né, szül. G. A., G. A, G. Gy, D. A.-né, szül. G. T. és D. J.-né, szül. G. D., fentebb nevezett G. H. Sz.-né, szül. G. E. törvényes gyermekei, alperes kiskorú P. D. pedig, leánya P. J.-né, szül. G. J.-nét, kiskorú T. Zs. pedig, leánya T. D.-né, szül. G. Á.-tól származott törvényes unokái és ekként bizonyítva van az is, hogy a Budapesten 1880. évi március 8-án fel- és lemenő örökösök és végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt G. S. után az országbírói értekezlet ll. §-a szerint a törvényből az örökösödési jog kizárólag felpereseket illeti; tekintve azonban, hogy a most emiitett örökhagyó G. S. hagyatékáról felvett leltárban foglalt ingatlannak és pedig a Buda-