A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 7. szám - Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar?

26 A JOG. pest főváros pesti részének 494. számú telekkönyvi bctében 495. helyrajzi szám alatt felvett háznak felét, a Budapest főváros pesti részének 681. számú telekkönyvi hetétben 684- helyrajzi szám alatt felveti háznak pedig egy negyedrészét néh. G. Gy. örökölte, az előbb körülirt háznak másik felét és az utóbb körülirt háznak másik negyedrészét pedig vétel utján szerezte meg; tekintve, hogy néhai G. Gy. a Budapesten 1862. március 27-én alkotott végrendelet VI. pontjában fogadott gyermekeit G. S.-t és G. J.-t nevezte ki általános örököseiül, a végrendelet VII. pontjában pedig azon rendelkezést tette, hogy azon esetre, ha mindkét fogadott fia, t. i. G. S. és G. J. törvényes leszármazó örökösök és végrendelet nélkül halna el, az esetben utóörökösökül egymásközti egyenlő arányban G. D. leányait és G. Sz. leányát G. E.-t nevezte ki; tekintve továbbá, hogy G. Gy. ezen végrendelkezésénél fogva, G. S.-t és G. J -t is a kölcsönös utóörökösödési jog megilleti, mert az örökhagyó G. E.-t és G. D. leányait utóörököseiül csak azon világosan meghatározott esetre rendelte, ha mindkét fogadott fia és általános örököse törvényes gyermekek vagy unokák és végrendelet nélkül halnak meg, ez az eset azonban nem állott be, mert G. S. ugyan törvényes leszármazó örökösök és végrendelet nélkül halt el, de a G. Gy.-től öröklött vagyona a végrendelet szelleménél fogva G. J -ra háramlott, felperesek utóöröklési joga csak akkor állott volna be, ha G. J. is törvényes leszármazók és végrendelet nélkül halt volna meg; ez az eset azonban nem következett be, mert G. J. a perindításkor még életben volt és csak a per folyama alatt halt meg, de végrendelet hátrahagyása mellett és igy azon feltétel, melyhez G. Gy. az utóörökösödést kötötte, nem teljesedett be és igy ezen címen felperesek örökösödési jogot többé nem érvényesíthetnek. Tekintve azonban, hogy a fentebb körülirt vármegyeházutcai ház másik fele és a sas-utcai ház másik egy negyedrésze az elmebeteggé lett G. S. örökhagyó összegyűlt jövedelmeiből a gyámhatóság hozzájárulásával szereztettek és igy ezen házrészeket, valamint (J. S. hagyatékához tartozó, nem G. Gy.-től származó egyéb vagyont felperesek az előadottaknál fogva jogosan igényelhetik és tekintve, hogy alperesi részről felhozott azon állítás, hogy a házak bére a házak növedékét képezi és azon jogi természettel birnak, mint a házak, melyek bérletéből azok befolytak és igy az azokon vett házrészek is G. Gy.-től öröklött vagyonnak volnának tekintendők, mi alappal sem bír és tekintve végre, hogy alperesek azon állításukat, miszerint a kérdéses házrészek G. S. részére a G. Gy.-től öröklött 1;>,<>00 frt és egyéb ingóságok értékén vétettek, mivel sem igazolták, sőt a felperesek részéről tett előadások és bemutatott számadások által meg is cáfoltatott: ennélfogva felperesek keresete azon részének, mely a kérdéses két háznak G S. részéri'íí vétel utján megszerzett részeire vonatkozik, hely adandó, a néhai G. Gy.-tol örökölt részeire vonatkozólag azonban elutasítandó volt. A budapesti kir. ítélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla fent emiitett Ítélete a részben, melylyel a felperesek keresetükkel elutasittattak, érintetlenül, egyebekben pedig helybenhagyatik. Indokok: A felperesek által nem felebbezett másodbírósági ítéletnek azt a részét, melylyel a felperesek örökhagyó G. S.-nek néhai G. Gy.-től örökölt javaira irányzott keresetükkel elutasittattak, érintetlenül kellett hagyni. Ugyancsak G. S. ama szerzeményi javaira nézve pedig, melyek a felpereseknek megítéltettek, helybenhagyatott a védekezett alperesek részéről felebbezett másodbirósági ítélet a feb hivott elsőbirósági és a következő indokokból: Az elsőbiróságnak 2,845/86. sz. végzését illetőleg áll az, hogy az örökösödési per iratait hivatalból kell mindig az öröklési eljárás irataival kiegészíteni és az elsőbiróság mulasztást követett volna el, ha ez utóbbi iratoknak a perhez csatolása iránt nem intézkedett volna. A hiányzott V. okirat tekintetében pedig helyesen és a per körülményei által indokoltan járt el a törvényszék, midőn az 1881 : LIX. törvénycikk 17. §-a alapján póttárgyalást rendelt. Teljesen alaptalan az 1,225/81. sz. törvényszéki végzésből menthetni vélt alperesi kifogás is, mert épen ama végzésnek a tartalma cáfolja meg alperesek azon állítását, mintha felperesek keresetükkel elutasittattak vagy akár csak a jelen pernek folytatásától elzárattak volna és hogy a hagyatéki eljárás folyamán perre utasított fél kereseti jogát még akkor sem veszti el, ha az örökösödési pert a kitűzött záros határidő után, de a rendes elévülési időn belül indítja meg: ez ki van fejtve helyesen az elsőbirósági Ítélet indokolásában. Nem bir alappal alpereseknek a felperesek, mint szerbiai, 1 illetve romániai állampolgárok öröklési képessége ellen felhozott ! kifogása sem. Mert a mai magyar magánjog szabálya az, hogy j öröklési képességgel bir mindenki, a kinek szerzési képessége van, az 1842. november 29-iki ősiségi nyiltparancs 14. §-a pedig, i melyet az id. törv. szab. 20. §-a hatályában fentartott, szerzési képességgel ruházta fel a külföldieket is Ehez járul az, hogy a szerbiai alattvalók öröklési képességét az 1853. évi augusztus 20-án 10,045. szám alatt kelt udvari rendelet, a viszonosság feltétek' alatt, különösen is elismerte s midőn a hat szerbiai illetőségű j felperes örököstársul elfogadja a romániai illetőségű hetedik felperest, ez utóbbinak öröklési képességét az alperesek céltalanul és sikertelenül kifogásolnák akkor is, ha a romániai alattvalók itt nem volnának öröklésre képesek, mert ez esetben a hetedrendü felperes örökrésze nem nekik, a távolabbi ágat képviselt G. J. jogutódainak, hanem a közelebbi ágból származott I—Vl-od rendű felpereseknek jutna. A hazai törvénykezés azonban, a viszonosság feltétele alatt, Öröklésre képeseknek ismerte el a romániai alattvalókat is, mióta j a török uralom alól felszabadultak és a nemzetközi jogsegély viszonossága van kimondva azokban a m. kir. igazságügyminiszteri rendeletekben is, melyeket az elsőbiróság Ítélete indokolásában felsorolt. Mindezekkel szemben alperesek tartoztak volna bizonyitni azt, hogy a magyar állam polgáraitól akár Szerbiában, akár Romániában megtagadtatik, vagy G. S. elhalálozásakor 1880-ban megtagadtatott az öröklési képesség. Ez indokolná a retorsiot, de '< alperesek azt bizonyítani meg sem kísérelték. Továbbá az, hogy örökhagyó G. S. az ö jogelőde G. J. után ingatlanokon leiül készpénzben és ingóságokban más, a ! hagyatéki terhek, nevezetesen a végrendeleti hagyományok kij elégitése után fentnaradt tiszta értéket is örökölt, felperesek taga' dása ellenében a 7-/. alatti okirattal semmikép sincs igazolva. És a G. G. után örökölt házrészeknek az örökség megnyílta utáni | bérjövedelmei, a melyeken vásároltattak meg utóbb a fél és negyedházrészek, nem váltak s nem válhattak sem természeti fejlődés utján, sem más módon alkatrészeivé az öröklött házrészeknek, tehát a növedékjog fogalma szerint nem is képezhették azoknak az öröklött házrészeknek növedékét, hanem képeztek oly polgári gyümölcsöket, melyek megtakarittatván, szerzeményeivé váltak G. S.-nek, a kinek részére szedte be és takarította meg azokat az őt — elmebetegségében — személyesítő gondnok. Következéskép G. S.-nek szerzeményét képezik jogilag azok a negyed és félházrészek is, a melyekbe a gondnok ama beszedett és polgári megtakarított gyümölcsöket befektette. A felperesek vérségi összeköttetését igazoló anyakönyvi kivonatok hitelességéhez — mint ez már az elsőbirósági Ítélet indokolásában is mondva van — szó nem férhet és különösen az M) alatti keresztlevéllel szemben, mely a felperesek anyját, illetve nagyanyját G. E.-t törvénytelen ágból származottnak nem tünteti fel, a törvényes vélelem a mellett szól, hogy nevezett G. E.-t (ki a magyar korona területén Dobonovczi községében született) az ő atyjának G. Sz.-nek és anyjának Zs.-nek törvényes házasságából származott. Ennek ellenkezőjét pedig az alperesek nem bizonyították. Végre az a felfogás, mintha G. J. is G. S. testvérének s igy szintén törvényes örökösének volna tekintendő azért, mert G. Gy. őket mindkettőjüket örökbe fogadta, sem jogosultsággal, sem alappal nem bir akkor, midőn tény az, hogy G. J. és G. S. más-más apától és anyától származtak, az örökbefogadás pedig az örökbefogadott és ennek rokonai közötti törvényes örökösödési kapcsolaton semmit sem változtat. (1888. december 11-én, 2,242. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Részvények Tételénél, a mennyiben ellenkező megállapodás nem történt, a szerződő felek akarata nyilván oda iráuyul, hogy valamint az eladő fél lemond a vevő javára mindama jogokról, illetőleg előnyökről, melyek öt mint a részvények birtokosát megilletik, másrészt a vevő fél is magára vállalja a részvényekkel járó terheket, s igy a mennyiben a részvények névértéke téliesen befizetve még nem lett, a további befizetések teljesítését is. Hogyha tehát az eladott részvény a társaság könyveiben a vevőre átirva nem lett, s ennélfogva az átruházó a keresk. törv. 173. §-a értelmében a társasággal szemben pótbefizetésre köteleztetett, akkor utóbbinak visszkereseti igénye a vevővel szemben megáll akkor is,