A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 6. számához. Budapest, 1888. február 5-én. Köztörvényi ügyekben. Valamely Ingatlannak tehermentesen történt eladása esetén, a vevő tehermentesítés előtt a vételárnak eNak birói letétbe való helyezésére kötelezhető. A m. kir. Curia : Mindkét alsóbiróság ítélete rnegváltoztatik, alperes köteles felperesek részére a kereseti összegből 24 frt 01 kr. levonásával fenmáradt 79") frt 99 kr. tökét, ebből 355 frt 99 kr. után 1886. április 24-től, 440 frt után 1886. június 28-tól járó 6° 0 kamatait a bogyoszlói 119. sz. tjkvben 234. hrszám alatti ház és kertnek tehermentesítéséig biró letétbe, valamint 23 frt 75 kr. perköltséget felperesek kezéhez 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni. Indokok: Alperes a keresetlevélhez mellékelt és általa valódinak elismert adóslevélben világosan kötelezte magát, hogy a benne foglalt 870 frt összeget két részletben és pedig 430 frtot 1886. április 24-én, 440 frtot 18J6. június 28-án felpereseknek kifizetendi, minthogy ezen összegre felperesek beismerése szerint csak 50 frtot és 24 frt 01 krt fizetett, az utóbbiak öt az adóslevél értelmében fizetésre köteleztetni kérik. Adós felhozza azon kifogást, hogy ezen összeg az adóslevél tartalma szerint ház és kert vételárát képezvén, a 3. sz. a. neheztelt és 1886. május 3-án kelt szerződés értelmében felperesek ezen ház és kertnek tehermentes átadására kötelezték magokat és e kötelezettségüknek a mellékelt tkkvi kivonat szerint meg nem felelvén, ő sem kötelezhető a vételár lefizetésére. Ezen kifogás folytán alperes a megvett ház és kert elvállalt tehermentesítése előtt a vételárnak felperesek kezéhez való fizetésére ugyan nem kötelezhető a másodb. által felhozott indokokból, azonban minthogy alperes az A) alatti adóslevélben a vételárnak a fent kitett napokon két részletben való fizetését elvállalta és ezen fizetési határnapok a kereset beadásakor már lejártak, őt ugyan a lejárt részletek fizetésére kötelezni kellett, de mig a megvett ingatlan a B. 119. sz. tjkvben mellékjelzálogilag 800 frt, 556 frt 52 kr., 38 frt 40 kr. és 1 frt 20 kr. erejéig bejegyzett zálogjogoktól tehermentesítve leend, a megítélt összegeknek birói letétbe helyezése rendeltetett el. A perköltség a prdts 251. §-a értelmében a pervesztes felet terheli. (1887. dec 22-én. 6,070.) Ha valamely földbirtok árverési Tevője azt nyomban beveti, ké«öbb azonban az árverés megsemmisíttetvén, a vevő annak tulajdonosa nieíxzünt lenni, mindamellett a termést beszedi: az eredeti földtulajdonosnak a termés értékét az annak előállítására fordított költőé.' megtérítése ellenében kiadni tartozik. A kassai kir. törvényszék (1885. évi február hó 4-én &,609/p. 84.): Onczay Ede ügyvéd által képviselt H. István és neje G. Antónia, illetve elsőrendű felperes H. Istvánnak időközileg történt elhalálozása folytán annak örökösei mint felpereseknek, Fedák Ignácz ügyvéd által védett P. Albin alperes elleni 450 frt kártérítési összeg és 105 frt hatalmaskodási bírság iránti perében itélt: Felperesek keresetükkel, alperes pedig viszonkeresetével elutasittatnak stb. Indokok: Felperesek kárkövetelésüket azon kereseti előadásokra állapították, hogy alperes az I. r. felperes, illetve néha H. István tulajdonához tartozott és a ranki 17. számú telekjkvben foglalt ingatlan birtokát az 1876. évi április hó 14-én megtartott nyilvános birói árverésen megvette és mindannak dacára, hogy ezen árverési cselekmény H. István által semmiségi panaszszal meg lett támadva, alperes a kérdéses ingatlanságot az árverés után azonnal használatába és birtoklásába vette nemcsak, hanem abból 8 köblös szántóföldet búzával bevetett és ezen vetés termését az 1877. évi július vagy augusztus havában önhatalmilag learatta és behordatta, — minthogy pedig az árverési cselekmény a m. kir. curia mint semmitőszék által jogkövetkezményeivel együtt megsemmisíttetett s igy jogerőre nem emelkedett, abból kifolyólag azon következtetést vonják, hogy alperesek az árverésen megvett ingatlanságot birtoklásába venni, a bevetett búzatermést learatni jogában nem áílott és ez alapon a learatott búzatermés 450 frt értékének s járulékainak és az önhatalmú ténykedéséből kifolyólag 105 frt hatalmaskodási bírság megfizetésében kérték marasztalni. Eltekintve attól, hogy alperes tagadásával szemben felperesek a learatott búzamennyiséget s annak keresetileg követelésbe vett 450 frt értékeinek valódiságát be nem igazolták és az ez irányban elrendelt további bizonyítási eljárás során kihallgatott tanuk vallomásaival bizonyítékot nem szolgáltattak, el voltak keresetükkel utasitandók, mert alperesnek azon ténye, hogy az általa nyilvános birói árverésen megvett ingatlanságot az árverés megtörténte után használatába és birtoklatába vette, annak egy részét felszántotta, bevetette és az előadott termést learatta és elvitette, oly jogtalan cselekményt, mely alperes kártérítési kötelezettségét és a hatalmaskodás tényálladékát megállapítaná, nem képez, nem pedig annyival kevésbé, mert az árverést szabályozó feltételek 3-ik pontja a vevőnek, jelen esetben tehát alperesnek azt a jogot adta, hogy a leütés után a megvett ingatlanoknak azonnal tettleges birtoklásába és használatába lép és ezen jogában az árverési cselekmény ellen közbevetett semmiségi panasz sem akadályozhatta s igy alperes birtoklása jóhiszeműségen alapult, mely jóhiszemű birtoklás ideje alatt saját befektetése folytán előállott termést learathatta ; azon körülmény pedig, hogy az árverés megsemmisíttetett, mely megsemmisítésre vonatkozó határozat a hivatalból beszerzett végrehajtási iratoknál fekvő vétív igazolása szerint alperesnek 1877. évi január 24-én, tehát kétségen kívül az előállott búzatermés elvetése után kézbesittetett, alperes kártérítési kötelezettségét, sem pedig a hatalmaskodás tényét meg nem állapítja; de továbbá felperesek önmaguk beismerik, miszerint alperes a kérdéses búzatermést az 1877. évi július vagy augusztus havában aratta le, a most érintett végrehajtási iratok igazolása szerint pedig a H. István tulajdonához tartozott és a ranki 17. számú telekjkvben felvett iugatlanság, az első árverésnek megsemmisítése folytán 1877. évi június hó 21-én megtartott és jogerőre emelkedett ujabbi birói árverésen eladatván, KI. Jakab által vétetett meg és igy kétségtelen, hogy a buza learatása idején a kérdéses ingatlanság s annak tartozékát képező búzatermésnek sem lehettek felperesek tulajdonosai, miből kifolyólag kártérítési keresetük, valamint a hatalmaskotlási birság megítélése iránti kérelmök is minden jogalapot nélkülöz. Alperesnek a felperesek kereshetőségi joga ellen emelt kifogásai figyelembe vehetők nem voltak, mert a becsatolt halotti anyakönyvi kivonat igazolása szerint I. r. felperes H. István 1878. évi augusztus hó 25-én, tehát a jelen kereset megindítása után elhalt ugyan, de az utólag bemutatott meghatalmazásokkal igazolva lett, miként H. István örökösei felperesi ügyvédet a pernek ! tovább vitelével megbízták, az S. alatt bemutatott nyilatkozat szerint pedig az egyik örökös H. Antónia ezen peres ügyre vonatkozó 1 jogait édesanyja II. r. felperesre ruházta. Végre alperes viszonkeresetével elutasítandó volt, mert annak érvényesítése feltételesen i a felperesi követelés bármily részbeni megítélése esetére céloztatott, de különben az e címen felszámított 322 frt 50 kr. az előállott búzatermés befektetési költségeit képviseli, ezen befektetési költségek pedig a búzatermés elhasználása által kiegyenlítettnek tekintendők. A budapesti kir. itélö tábla (1887. február 8. 25,147/P. 86. sz. a) : A kir. törvényszék ítélete alperest viszonkeresetével elutasító nem felebbezett része érintetlenül, egyebekben pedig helybenhagyatik. Iudokok: Felperesek keresetüket arra alapítják, hogy néhai I. r. felperes H. István tulajdonát képezett ránki 17. sz. telekjkvben felvett ingatlanok 1876. évi április hó 14-én eszközlött végrehajtási árverésen eladatván, alperes által megvásároltattak, és annak dacára, hogy H. István az árverés ellen semmiségi panaszszal élt, alperes a jelzett ingatlanokat birtokába és használatába vette, 8 abból 8 holdat bevettetvén, ennek termését 1877. évi július vagy augusztus hóban learatta és elhordatta; minthogy pedig az árverés megsemmisíttetett, a bevetett búzaföld termését alperesnek learattatni és elhordatni jogában nem állott; annálfogva alperes az elhordott termés 450 frt értékének és az önhatalmú ténykedésből kifolyólag 105 forint hatalmaskodási birságnak megfizetésére kötelezendő. Tekintve azonban, hogy a jelzett első árverésnek