A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Folytatás

•2-1 JOG. megsemmisítése folytán 1877. évi június hó 21-én eszközlött ujabbi árverésen az érintett ingatlanok újból eladatván, KI. Jakab által vétettek meg és tekintve, hogy a keresetben jelzett búzatermés ezen árveréskor a földtől elválasztva még nem volt, illetve minthogy felperesek saját kereseti előadása szerint a kérdéses búzának learathatása alperes által csak azon évi július vagy augusztus hóban eszközöltetett: igy kétségtelen, hogy a búzának learattatása idején a ránki 17. sz. telekjkvben felvett ingatlanság és annak tartozékát képező búzatermés felperesek tulajdonát már nem képezte ; minek folytán felpereseknek úgy kártérítési keresete, valamint a hatalmaskodási bírság iránti kérelme minden jogalapot nélkülözvén, felperesek keresetükkel helyesen utasíttattak el. A m. kir. Curia (1887. dec. 15-én 5,482/p. 87. sz. a.): Mindkét alsóbiróság Ítélete a kereset főtárgyára nézve megváltoztatván, köteleztetik alperes felpereseknek jelen Ítélet kézbesítésétől számítandó 15 nap különbeni végrehajtás terhe mellett 98 írt tőkét s jár. megfizetni. Indokok: Habár való, hogy alperes 1876. évi április hó 14-én felperesek jogelőde elhalt H. Istvánnak a ránki 17. számú telekjkvben foglalt ingatlan birtokát árverésen megvette, ebből még nem következik, hogy ő az ingatlanoknak azonnal tulajdonosává vált és azokat használatba venni jogosítva lett volna, mert e jog az árverési vevőt csak akkor illeti meg, ha az árverés jogerőre emelkedik, s igy arról, hogy a tulajdonjog is az árverési vevőt illeti, többé kétség nem lehet. Ez azonban jelen esetben nem történt, mert H. István az árverés ellen semmiségi panaszszal élvén, a törvénykezési rendtartásnak azon időben hatályban volt 442. §-a értelmében nemcsak jogerőre nem emelkedett, sőt 1876. évi december hó 6-án megsemmisíttetvén, alperes az árverés folytán az ingatlanokhoz semminemű jogot nem szerzett s ehhez képest kétségtelen, hogy 1876. év folyama alatt a felperesek jogelődét illető földeken bárminő mezei munkát teljesíteni, a szántóföldeket művelés alá venni jogosítva nem lévén, azért, hogy a földek ugarban állottak, azokat használatba venni joga nem volt. És ebből következik, hogy ha mindamellett alperes a földeket felszántotta és bevettette, a termést nem igényelheti, hanem tartozik azt — a termés előállítására fordított költségek megtérítése mellett — a tulajdonosnak átengedni; s ezen joga nem szűnt meg a tulajdonosnak azért, mert ugyanezen ingatlanok az elrendelt új árverésen 1877. évi június 17-én újból elárvereztetvén, azokat KI. Jakab vette meg, mint legtöbbet ígérő, s felperes akkor, mikor alperes júliusban a termést learatta és elvitte, már tulajdonos lenni megszűnt mert eltekintve attól, hogy alperes a második árverés által, a hol, KI. Jakab lett a legtöbbet ígérő, a föld terméséhez semmiféle jogot nem szerezhetett — a végrehajtási iratok különösen a 16,339/877. sz. jkönyv igazolják, hogy az ingatlanok birtokába KI. lakab 1877. évi augusztus 2-án vezettetett be, ezen ideig tehát felperest illette a birtok használata ; minélfogva kétségtelen, hogy alperes felperesek részére az elvitt termésért kártérítéssel tartozik. Illetve a kártérítési összeget, ez 98 frtban volt megállapítandó, mert az 1882. évi május 6-án felvett jkönyv szerint peres felek közös és egyedüli szakértőül E. Mihályt választván, ez az 1882. évi december 11-én 1022. sz. a. felvett jkönyv szerint levonván a munkáltatás] költségeket és vetőmagot — a 8 hold szántóföld tisztán maradt hasznát 98 frtban állapította meg — ezt tehát és mivel a per kezdetétől annak hasznai is felperest illették, 6% kamatot megítélni kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A keresk. törvény 404. §-ónak utolsó bekezdésében foglalt intézkedéstől a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek, ha azonban e tekintetben külön egyezmény nem jött létre, akkor a fuvarozás régett átadott árú feletti rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát illeti. A budapesti A. ker. kir. járásbíróság1: Felperes keresetével elutasittatik. . Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes társaság az A) alatti feladási vevény szerint H. M. zimonyi lakos által F. és L. cég neve alatt az ő javára és címére 1884. július 26-án feladott 5,613 kilogramm csontárúkat nem neki, hanem az ő tudta és beleegyezése nélkül egy teljesen jogosulatlan harmadik személynek adta ki, holott a kereskedelmi törvény 404. §-ának utolsó bekezdése szerint, ha alperes szállító társulat az árúkról feladási vevényt állított ki, ez esetre a kizárólagos rendelkezési jog a feladási vevény birtokosát illeti, jelen esetben pedig felperes lévén birtokosa a feladási vevénynek, alperes társulat nem volt jogosítva feladó H. M. utólagos rendelkezését figyelembe venni és az árúkat a címzett felperes helyett egész más személynek G. I.-nak kiszolgáltatni. Minthogy pedig alperes társaság a per során védekezése fősúlyát azon állításaira fektette, miszerint alperes társaság üzleti szabályzatának 59. §-a harmadik bekezdése értelmében a feladó utasításának teljesítésénél vagy az árú kiszolgáltatásánál, a feladási vevény felmutatását követelni nem tartozik, hanem e részben csakis a jog van részére megállapítva s igy alperes társaság, midőn az előtte ismeretes feladónak utasításait tekintetbe veszi, nem köteles a feladási vevény birtoklásának igazolását kívánni; továbbá, hogy az alp. üzleti szabályzat 50. §-a 5-ik pontjának tartalma szerint is a feladási vevény az alperesi társaság részéről csak oly célból állíttatik ki, hogy a feladónak az árúk átállásáról bizonyítéka legyen s igy pusztán a vevény birlalatához rendelkezési jog kötve nincsen és tekintve, hogy alp. társaság ezen állításait a hiteles másolatban felmutatott s hivatkozott pontokat pedig kivonatilag tartalmazó 2-/. alatti, azon körülményt pedig, hogy alperes társaság üzleti szabályzata a fuvarlevél fejezete értelmében a felekre nézve szerződés erejével bir, a mintában 3-/. alatt becsatolt fuvarlevéllel igazolta. Figyelembe véve azt, hogy a keresk. törv. a fuvarozási ügyletből származó jogviszonyokat szabályozó 393 — 420. §-ai nem tartalmaznak oly imperativ határozatokat, melyek a felek egyező határozata által megmásíthatok nem volnának s egyedül a vasJ pályák fuvarozási ügyleteit illetőleg van a szerződés szabadsága | korlátozva, a mennyiben a keresk. törvény 424. §-a a vaspályákra nézve kimondta, hogy azok a törvényben megállapított felelősségüket, kivéve azon eseteket, melyek a keresk. törvény 425 — 433. g-aiban felsoroltatnak, nem korlátozhatják, miután a keresk. törvény most idézett §-ai nem képeznek a vaspályáknak adott kedvezményt, hanem ellenkezőleg a szerződési szabadságnak csakis reájok vonatkozó s egyéb fuvarosokra ki nem terjeszthető megszorítását, alperes társulat az A) alatti vevény szerint feladott csontárúknak az előtte feladóként ismeretes H. M. utólagos rendelkezésének figyelembe vételével, tekintettel arra, hogy a fuvarlevél az árúk megérkezése után a rendeltetés helyén a kijelölt átvevőnek általa még ki nem szolgáltattatott, G. I. részére lett kiadásával, mint a keresk. törvény 404. §-ának első bekezdése, illetve üzletszabályzata értelmében eljáró mulasztást nem követvén el, ugyanazért felperest keresetével feltétlenül elutasítani kellett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. ítélőtábla az e. b. ítéletét az abban felhozott indokok alapján helybenhagyja. A m. kir. Curia: A Il-od biróság ítélete helybenhagyatik Indokok: Helyes ugyan az elsőbirósági ítélet indokaiban kifejtett az a nézet,hogy a kereskedelmi törvénynek a fuvarozási ügyletet szabályozó ötödik cím első fejezetében foglalt intézkedésektől, tehát a 404. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezéstől is, a szerződő felek egyező akarattal eltérhetnek, azonban a jelén esetben felperes és alperes között oly külön egyezmény létre nem jött, felperes A) alatti feladási vevény alapján, miután ebben alperes társaságnak a törvénytől eltérő üzleti szabályában utasítás nem foglaltatik, teljes mérvben ragaszkodhatik az idézett 404. §. utolsó bekezdésében foglalt ama jogához, mely szerint feladási vevény kiállítása esetében a fuvarozás végett átadott árú feletti rendelkezési jog csak a feladási vevény birtokosát illeti, felperes tehát keresetével az általa el nem fogadott, ennélfogva reá nézve nem is kötelező alperesi üzletszabályzatnak a törvénytől eltérő rendelkezését tartalmazó 50. és 59. §-ai alapjain elutasítható nem volt. Mindamellett helyesen utasíttatott el az elsőbiróságok által felperes keresetével azért, mert ő szemben az alperes által perbehivott H. M.-al, mint a kérdéses árú feladására vonatkozó A) alatti feladási vevényhez mi joggal sem bir : felperes ugyanis azt állito'ta a per során, hogy H. M. a feladott árút s később az A) alatti feladási vevényt tartozása törlesztésére küldötte felpereshez, már pedig a 3-/. és F) alatti felperes és a perbehivott között a kérdéses árú és feladási vevényre vonatkozólag váltott levelezésből ennek ellenkezője, t. i. az tűnik ki, hogy perbehivott a kérdéses árút elzálogosítás céljából, a feladási vevényt pedig az árúfeladás m< gtörténtének igazolásául küldötte felpereshez, csakis ily értelem tulaj donitható a fenti leveleknek, miután nincs ; igazolva, hogy felperesnek az árú feladója ellen bármi követelése | lett volna; minthogy pedig felperes azt, hogy feladónak az árúra j kért kölcsönt kiszolgáltatta volna, nem is állította: neki az A) I alatti feladási vevény megtartásához mi joga sincsen; H. M. tehát