A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. VI. fejezet

20 Indokok: Sch. József, Sch. Henrik, Sch. Simon és W. Mór Lipót 1881. évben mint lókereskedők társas üzletbe léptek, mely üzlet azonban 1884. évben a felek között közmegegyezéssel felbontatott s a számoskodás megtörtént. Sch. József 1. naplószám s ugyancsak ö és Sch. Simon 15. naplószám alatt azon feljelentést tették, hogy mig a közös üzlel ienállott, ennek érdekében, pénzszerzés céljából több izben adtak át kitöltetlen váltóelfogadmányokat W. Mór Lipótnak, s midőn a társulat felbomlott, egyúttal kijelentetett az is, hogy a fentebb emiitett váltók, a mennyiben még ilyenek W. Mór Lipót kezei közt lennének, értéktelenekké válván, s azokat W. Mór Lipót visszaadni tartozik. Ezen egyezség dacára azonban W. Mór Lipót két ilyen váltót, t. i. egy 6,Ó()0 frtosat és egy 4,50<> forintosat kitöltött, s ezeket ö ellenök be is perelte, és igy a B. T. K. 404. §-a szerint minősülő magánokirat-hamisítás bűntettét követte el. Vádlott W. Mór Lipót tagadja a vádbeli cselekmény elkövetését, állítván, hogy azon váltók éppen a közös üzlet folytán lettek az ő tulajdonai, s azokat ő lejárattal ellátni és beperelni jogosítva volt. Vádlott ellenében közvetlen bizonyíték nem létezik. A pa- I naszosok által hivatkozott s velők rokoni összeköttetésben álló 1 tanuk által előadott körülményekből csak következtetni lehet, hogy vádlott nem volt jogosítva a váltókat a panaszosok ellen értékesíteni, mig másrészről a vádlott által hivatkozott tanuk viszont oly körülményeket adnak elő, melyekből meg azt lehet következtetni, hogy a váltók vádlott tulajdonai voltak. Ezek szerint oly bizonyíték, mely vádlott bűnösségét minden kételyt kizárólag igazolná s elitéltetést vonhatná maga után, nem létezik. (1886. december 22-én 43,354. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék végzését helybenhagyja. Indokok: A panaszlók maguk elismerik, hogv a kérdéses kitöltetlen váltókat a vádlottnak átadták. Vádlott tehát a kérdéses váltók birtokába jogos uton jutott. A sértett felek azonban azt állítják, hogy a vádlott nem volt jogosítva a kérdéses váltókat kitölteni és a maga javára értékesíteni, mert ők vele a közös üzletből kifolyólag leszámoltak, neki semmivel sem tartoznak, és ' vádlott ez okból köteles volt volna a váltókat neki visszaadni. Vádlott ellenben azt állítja, hogy a közös üzletből neki éppen ezen váltóösszegek erejéig még követelése van a sértett felek ellen, és hogy a közös üzletből kifolyólag teljesen kielégítve nem lett. A dolog ily állásában, miután vádlott a váltók tényleges : birtokában van és ő tekintettel arra, hogy azoknak birtokába jo- j gos uton jutott, mindaddig azok jogszerű tulajdonosának tekin- ; tendő, mig az ellenkező be nem bizonyittatik, a sértett felek kö- ' telesek bizonyítani azt, hogy ők vádlottat a közös üzletből ki- | folyólag teljesen kiegyenlítették. A bűnvádi eljárás folyama-alatt azonban egyetlen egy tanút ! sem állítottak, a ki a leszámolásnál jelen lett volna és bizonyítaná, hogy a vádlott teljesen kielégíttetvén, a leszámoláskor kötelezte volna magát a váltók visszaadására. De a sértett felek számadásaikat vagy egyéb adataikat sem terjesztvén elő, melyekből kivehető lenne, hogy ők a vádlottat teljesen kielégítették, a miből azután következtetni lehetne, hogy ő köteles a váltókat visszaadni; végre arra sem szolgáltattak bizonyítékot, b.ogy vádlott későbben vilá- j gosan kijelentette volna, hogy ő a nála lévő váltók érvényesítésére nem jogosított, hanem köteles azokat a sértett feleknek visszaadni. Ezen okból az elsőfokú bíróság végzését e helyütt is hely- | benhagyni kellett. (1887. évi február 21-én 1,884. sz.) A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának a vizsgálati eljárást megszüntető végzése az abban felhozott és részben az 1 elsőbirósági végzésben foglalt okokból helybenhagyatik. (1887. október 27-én 2,979. sz.) Ügyvéd által elkövetett sikkasztás elévülésének megállapításánál az elévülési idő a pénz átvételét követő napon kezdődik. (B. T. K. 106. és 355. §§.) A migybecskereki kir. törvényszék : B. Floris a B. T. K. 355. és 356. §§-ai alapján sikkasztás bűntette miatt vád alá helyeztetik. Indokok: A vizsgálati iratok szerint B. Floris ügyvéd J »Fischer és Lövy« cég által a nagy-tonáki g. k. egyházközség ellen 260 frt 90 kr. és járulékai iránt indított polgári perben az egyházközséget képviselvén, midőn az elsőbiróság marasztaló ítéletet j hozott, azon tanácsot adott az egyházgondnok K. Jovánnak, hogy j a követelést járulékaival együtt bírói letétbe helyezzék. Nevezett | Nyomatott a „Pesfi könwnvomda-részvé) gondnok e célból 1880. évi április hó 2-án 333 frt 68 krt át is adott panaszolt ügyvédnek, ki azonban azt, a helyett, hogy letétbe helyezte volna, magának megtartotta, sőt az egyház képviselésével felhagyva, Becskerekről eltávozott. Azon állítása vádlottnak, hogy a pénzt letétbe azért nem helyezte, mert később meggyőződött, hogy az egyházközség a pert el nem vesztheti, s ezt közölvén K. Jován gondnokkal, ez beleegyezett, hogy a pénzt magánál tartsa, miután ügyvédi díjai és költségei merültek fel, mcgcáfoltatik nevezett gondnok és Cs. Tódor tanú által; de különben is a vádlott előadása semmi valószínűséggel sem bír szemben azon körülményi)vei, hogy az egyházközség felebbezése folytán újból megtartott tárgyalásnál megjelenésén kívül mást nem tett, mert még az első bírói ítélet meghozatala előtt, saját beismerése szerint, eltávozott, s igy oly tetemes költségei nem merülhettek fel, melyek 333 frt megtartását indokolnák. Ugyanazért sikkasztással jogosan terhelhető. (1886. május 27-én 1,602. sz.) A budapesti kir. itélö-tábla : A kir. itélö-tábla a kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú végzését hivatalból megsemmisíti s a vádlott elleni további bűnvádi eljárást megszünteti. Indokok: A vádbeli sikkasztás bűntette, ugy az elkövetése idejében fönnálló joggyakorlat, mint a B. T. K. 358. §-a szerint öt évig terjedhető börtönnel lévén büntetendő, az e miatt indítható bűnvádi eljárás a 106. §-nak 4. pontja szerint, valamint a korábban hatályban volt szokásjog értelmében is öt év elteltével elévül. Vádlott ellen az általa 1880. április 2-án átvett 333 frt 68 kr. összeg állítólagos elsikkasztás miatt, a bűnvádi feljelentés csak 1885. április 13-án adatott be, vagyis az elévülésre megállapított öt év elteltével 11 nap múlva. A kérdés tárgyát tehát az képezheti, hogy mikor lett a vádbeli sikkasztás elkövetve, illetőleg vádlott által befejezve, mert az elévülés kezdete ezen időtől számítandó. E tekintetben más jogszabály hiányában az ügyvédi rendtartás (1874 : XXXIV. t-c.) 48. íj ának rendelkezése kell, hogy irányadóul szolgáljon, mely szerint az ügyvéd köteles az általa behajtott pénzt és egyéb értéktárgyat híven őrizni, a történt behajtásról a felet rögtön értesíteni és azokat a félnek kívánatára és utasítása szerint azonnal kiszolgáltatni. Ezen törvényszakaszból vont joghasonlat szerint a fenforgó esetben vádlott, mint a nagy-toráki görög-keleti egyházközségmeghatalmazott ügyvédje, köteles volt a nevezett községtől bírói letétbe helyezés végett átvett pénzösszeget azonnal, de legkésőbb 24 óra alatt az illetékes bírósághoz beadni, s midőn azt tenni elmulasztotta, azzal már mint sajátjával rendelkezett s a sikkasztás bűntettét elkövette, vagyis azt még 1880. április 13-ika előtt befejezte. Ezek szerint a megkárosított egyházközség gondnoksága által vádlott ellen a bűnvádi feljelentés a vádbeli sikkasztás elkövetése után öt év elteltével adatván be: a kir. törvényszék szabályellenesen járt el, midőn a hivatalból észlelendő elévülés esetét figyelmen kívül hagyva, vádlott ellen a bűnvizsgálatot megindította; minek folytan szabályellenes végzését megsemmisíteni s a vádlott elleni további bűnvádi eljárás megszüntetését elrendelni kellett. (1886. évi deczember hó 7-én 26,231. sz.) A in. kir. Curia : Tekintve, hogy a gyanúsítottnak átadott pénzösszeg rendeltetésénél fqgva, a gyanúsított által azonnal lett volna bírói kézhez letéteményezendő ; és tekintve, hogy ennélfogva a vádbeli cselekmény elkövetése időpontjául, legkésőbben az összeg átvételét követő legközelebbi nap tekintendő, az pedig, hogy a cselekmény mikor jutott feljelentőnek tudomására, a B. T. K. 107. és 108. §§. szerint az elévülésre befolyással nincs : a másodbiróság végzése ezen okoknál és az abban kifejtett ténybeli adatoknál fogva, a B. T. K. 106. §. 4. pontja alapján helybenhagyatik. (1887. november 25-én 1,452. sz.) Kivonat a Budapesti Közlönyből. Csődök : Neschkovics JailOS e., újvidéki tszék, bej. febr. 29, félsz, márc. 7, csb. dr. Gedeon Albert, tmg. dr. Vucsetits Illés. — Dobos József e., szegedi tszék, bej. febr. 15, félsz márcz. 12, csb. Huszka Ödön, tmg. Fekete István. — Tangl János e , kikindai tszék, bej. febr. 12, félsz. febr. 24, csb. Sechorsch Ferencz, tmg. dr. Kiss Károly. — (íliiok Adolf e.. pécsi tszék, bej. febr. 4, félsz. febr. 10, csb. Kissfaludy Imre, tmg. dr. Miltényi Miklós. — Kallcdey Lipót e., budapesti tszék, bej. febr. 2), félsz, márc. 14, csb. Chira Elek, tmg. Horánszky Nándor. — Joanovitz' Hepp Magdolna e., pécsi tszék, bej febr. 25, félsz. márc. 2, csb. Kissfaludy Imié tmg. Németh József. — Leilchter Miksa e , szabadkai tszék, bej. febr. 14, félsz febr. 29, csb. Olsavsky Jenő, tmg. Matkovits József. Pályázatok: A szolnoki tvszéknél díjas joggyakornoki áll. febr. 3-ig. — A rimaszombati tvszéknél díjas j o g g y a k. áll, febr. 11-ig. iy-társaság"-nál. (Holcl-utcza 7. szám.)